'Dark Night Of My Soul'

Szerintem tisztában van vele, hogy fotogén.

Apum közvetlen, segítőkész ember volt. Sokan kedvelték.

Úgy látszik, ismét a dallamosabb, könnyedebb irányba fordultak. Szeretem, amikor ezen a vonalon mozognak. (Jut eszembe: rendesen elakadtam az életművük bemutatásában. : ( ) Ez az új daluk egy átlagos, laza ujjgyakorlatnak tűnik első hallgatásra, de a 2:28-tól kezdődő rész, ahol zenélgetnek egyet "csak úgy", nagyon tetszik. A 2000-es évekre a Kreator egyike lett azon nagyon kevés őskövület metal bandának, akik hitelessége és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Tiszteletet érdemel a karrierjük.

/Kreator: Strongest Of The Strong/

Egy eleve 10 pontos szerzemény, amelyből itt kivették a hörgő éneket és beleírtak klasszikus hangszereket. Alázattal, az eredeti dalhoz 100%-ban hűen. Avagy: tiszletegni csak így. (A dobos (is) döbbenet jó!!)

/DeathOrchestra: Crystal Mountain/

Nálunk egy megye III-as csapat pályájának is akkora a befogadóképessége, mint kevésnek a világon.
A bükkszentkereszti aréna az egyik "lelátó" feléről:

Apu, Magyarország jövőjébe vetett hitem, a labdarúgás (többedszer) kis városomban - "dolgok", melyek elhunytak, meghaltak tegnap.

12 napból 11-et dolgozni... Amennyire jó a hosszú hétvége, ez annyira ütős. Ráadásul beütött a baj is, egy hete folyamatosan van miért izgulni, bármikor bekövetkezhet egy tragédia a családban...

Három léc raklapból kiszedve, néhány tipli, egy adag facsavar, a padlóból megmaradt laminált darabok és a régiségvásárban talált ikeás fogas. Plusz pár munkaóra egy hozzám hasonló anti-szakinak, és kész is a mű. A jobb oldalon tükör lesz.

Ne hagyd, hogy mások véleménye befolyásoljon, de a gombaszakértőt azért hallgasd meg!

"Az nem lehullott csempe, hanem grunge stílusú beltéri dekor."

     Szkorik ukrán zeneszerző, nyilván így – és az ütős szólamvezető kérésére : ), hiszen semmi teendője nem volt benne – került a műsorba a Melódia című tétele. Vagy nem. Kellemes, jó kezdése volt a hangversenynek.
      A Peer Gynt egy remekmű, nem véletlenül és messze nem érdemtelenül. Egyszerre populáris, könnyen befogadható, csodaszép, tartalmas, igényes és jó is. Szeretem, sokszor hallottam már, bár gyanús, hogy az eredetit, a teljes művet még részleteiben sem hallottam végig. Örülök, hogy éppen ez volt műsoron a lustaságom és a járvány miatti hosszú kihagyásom utáni első megjelenésemkor. Jut eszembe: sok az új arc a kedvenc szimpatikusaim soraiban, de gondolom, ez természetes egy ekkora létszámú zenekar esetében, ha nem látom őket néhány évig.
      Az est karmestere Cser Ádám, a helyi Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. Az ő VI. szimfóniájának az ősbemutatója tette ki az est második részét.
Az ígéretes megoldásokkal indító első tételnek a szerző az Este címet adta, azonban az indítás után egyre inkább a hallgató idegeit tépő zenére én találóbbnak találnám a „Veszett bagoly csapat esete a sűrű rekettyéssel, fényes nappal” elnevezést. Embert próbáló hangnem- és ütembeli kísérletek szenvedő alanya voltam sok percen át. Nem hallgathatatlan, de az élvezeteshez nagyon ritkán közelített. (Nem csak) ehhez képest a második tétel (Éjféli imádság) már teljesen rendben volt, sokkal több dallamot, harmóniát, megjegyezhető részt tartalmaz a hozzám hasonló laikus számára (is).
A záró tétel (Éjfél) hallgatóbarátság tekintetében az első kettő keverékét adja, végletek nélkül, viszont picit eltúlzott hosszban.
Az ütős hangszer vonóval történő megszólaltatása egyedi és jó ötlet volt, és úgy általánosságban is azt tudom mondani, hogy a kreativitás nem baj, soha rosszabb kortárs művet!
      És ha már itt tartunk: egy világjárványt és az édesapa elvesztését talán egyszerűbb, hatásosabb és szórakoztatóbb extrém metalban vagy punkban feldolgoznia, kiadnia magából az embernek. Pláne, ha ért is a zenéhez. Mert „a döbbenet, a küzdelem és a kín” kifejezésére egy szimfonikus zenekarnál sokkal jobb formákat is kitalált már a zeneirodalom. : ) Persze, kívánom, hogy ne éljen át többé hasonló helyzeteket a szerző.

... dobolás közben:

/Sons Of Apollo: Comfortably Numb (Pink Floyd), Live, 2018./

/Insomnium: Karelia/

Szerves (?) egységben (??) a természettel.

"Kedvenc" ""focistám"", Fiola "nemzetihős" Attila az egymás után elszenvedett hét (hetes) bajnoki (+1 kupa) vereséget követően odament a szurkolókhoz. Hamar megkínálták sörrel, de ő a vizet kapta fel. Nem ügyes, nem okos, de... Nincs de. :)

 /A képeket Tumbász Hédi készítette, a nemzetisport.hu-ról szedtem/

A régiségvásáron Tankcsapda könyvet szerváltam be. Őket kivételesen nem olvasás közben hallgatom, mert a szövegek elvinnék a figyelmemet.

"Én se örömből faragom ezeket a faragatlan rímeket
 És ha kérsz én adok a sörömből
 De nem akarom látni a híreket

Hogy bombát dobnak az arabokra
Gyerekek szakadnak szét apró darabokra
Vagy arccal a falnak éhen halnak
Közbe' meg annyi reklám megy a tévébe'
Mintha a világ az utolsó évébe lépett volna
Csak valahogy eddig senki nem szólt róla"

- Milyen zenét hallgatnak a matek tanárok?
- Recip rockot.

1-2 év után friss füllel hallgattam őket ismét, és azt mondom, hogy nem csak az idő és az "énekes" halála szépíti meg, hanem bármilyen "pirmitív"(nek tűnő) zene is, a The Prodigy sokkal jobb, mint a rengeteg szemét, ami a rádiókból ömlik brutális ismétlési rátával.

/The Prodigy: Invisible Sun/

Visszalépett a kormány, a párt a vezér - a következő héttől lehet végre meccsre menni oltatlanoknak is. Már maszk sem kell szinte sehova, az eddig aranyat érő oltásit pedig feldughatják (a kéménybe)! Lapoztak a naptárban, és rájöttek, hogy egy hónapjuk van hátra?

... hallgat Joy Division-t, New Ordert. Le sem tagadhatnák. Bár ez a már-már szomorkás Garbage szám is sokkal vidámabb, mint a legfelszabadultabb dal a két említett zenekartól.

                                                                                       /Garbage: Flipping The Bird/

Volt egyetlen ilyen is. A világ legnagyobb repülőgépe. 2022.02.24-én az orosz támadásban a földön megsemmisült.

Talán most először (??) hallgatom az Images and Words albumot - TUDOM, de gyakorlatilag az összes számot játszották róla élőben, és én a koncertfelvételeket preferálom -, és meglepő módon ez a nyitó, egyszerű zongora dallam fogott meg. Meg is van, mit fogok délután gitározni, ha el nem felejtem addig.
Ez alapján a dal alapján azt hihetnénk, hogy egy egyszerű, buta amerikai zenekarról van szó. Pedig nagyon nem.

/Dream Theater: Wait for Sleep, live in Japan, jó régen/