'Dark Night Of My Soul'

     Rendhagyóan és azonnal megragadóan indul, a karrier legsikeresebb számának, a Tom's Diner-nek "egyszálénekes" változatával. Csak Suzanne hangja, és semmi más. Ezt fokozza a második (legismertebb dal, a) Luka, ami szintén nagy sláger lett. Itt már hallani a "zenekaribbságot", ami a fő különbséget jelenti az első lemezhez képest. Ugyanazok a zenészek szerepelnek az album dalaiban, sőt a két előremutató, a következő album hangulatát előrevetítő dal zenéjét (a címadó Solitude Standing, és a zenéjében és szövegében is kissé elvontabb, borultabb Wooden Horse/Caspar Hauser's Song) együtt írta a négyes az énekesnővel.
Közülük említés érdemel a basszusgitáros Michael Visceglia, aki sok-sok évvel később is részese volt a turnéknak.
      Alapjaiban nem változott a zene. Kissé populárisabb, "hagyományosabb" lett, de nem vesztette el a meghittséget, őszinteséget, a komolyságot, a személyes bájt. Röviden: maradt 100%-ban Suzanne Vega.
Érdekesség, hogy noha a lemez 1987-es - április elsején volt 30 éves! -, több dala lényegesen korábban született. Tom's...1982., Luka '84., Calypso és Gypsy 1978. (!! 19 éves korában !!).
A Gypsy szimplán a nekem leginkább tetsző Suzanne Vega dal. Bármikor, bármilyen formában meg tudom hallgatni és a refrének végi "oh"-zásokba mindannyiszor belezúgok.
Ötletes, hogy a Tom's Diner ének nélküli változatával zárul, keretbe téve a lemezt és teljessé a dalt.
     Nagyon megörültem, amikor egy volt osztálytárs nekem adandó lemezei (LP) között megláttam. Egy régi kedves ismerőst kaptam meg eredeti (számomra új) formában.
Picit más, mint az első lemez, de már négy kiemelkedő dalt tartalmaz és továbbra is a HANG és a szerző egyénisége dominál, úgyhogy még mindig

10 pont.                            A színes dalcímekre kattintva látható/hallható az adott mű.

Menta.

Angliában tűnt fel, hogy mennyire hangulatosak az ottani temetők. A minap jártam egyben kis hazánkban is.

Tudjátok, hogy nem akarom bántani :), de úgy nézem, Semjén Zsolt katasztrofálisan teszi a dolgát rögeszméjét. Az állami televízión (M4) vasárnap délelőtt - amikor gyermekek is nézhetik!! - órákon át voltak láthatók "önkényuralmi jelképek". Megszámlálhatatlan mennyiségben és méretben. Kereskedelmi célzattal.
Várom a Forma-1 teljes körű betiltását.

Mint a Bikininél. Volt egy dal, aztán - hogy', hogy nem - teljesen más (szövegű) lett. Ez egy soha meg nem jelent KFT nóta, amiből a tegnapi Valami mocorog sok dolgot átvett. De nem a szövegből.

A kép remek utalás az első lemez borítójára. Azon ebben a sarokban kuporog a zenekar meztelenül.

A nagy lemezmániám (a nagylemez mániám) kapcsán sok dologra jöttem rá. Például, hogy az LGT mennyire jó volt, de eddig szinte teljesen hanyagoltam őket. Vagy, hogy egyetlen KFT albumom sem volt mostanáig. Utóbbiakat el is kezdtem beszerezni vinylen. És az azokon hallható dolgok újabb gondolatokat hoztak. Például, hogy "régen" mennyivel karakteresebb, egyénibb zenekarok alkottak, mint manapság. A KFT első lemeze is tartalmaz érdekes dolgokat és sok slágert (!), de a második már a borítótól/címtől kezdve formabontó volt. Itt egy "soha nem hallott" remekmű az utóbbiról. Számomra friss felfedezés:

Nem a piktekes sztoriban van, de amióta megláttam, röhögök rajta (a harkály feje!! :), ahányszor eszembe jut. Semmi köze a történethez, az egyik kép szélén/alján van, csak úgy, mellékesen.

Ami a Star Wars-éknál nagyon nem sikerült - az eredetihez méltó folytatásokat készíteni az eredeti alkotók kiszállása után -, azt Asterixéknél simán megvalósították.
A 35. füzet az első az új szerzőkkel és minden maradt a régi. A karakterek, a poénok, a humor jellege, a sok finom poén a részletekben (a "szörny" a klánválasztó gyűlésen a tömegben stb.). A fordítók is hozták a szintet ("Úgy nézem, ez ráfázott." az első ide tett képen. stb.). Szóval minden szép és jó, én pedig sokadszor olvasom, nézegetem. Ezúttal Skóciába veti a sors főhőseinket.

9-11 milliárdos költséggel, közpénzből.

Egy kislemezzel kezdődik a sztori. Kaptam. Ma hallottam életemben először.
1979-et írunk. Annyira az elején járunk a történetnek, hogy még Művek sincs, csak simán Edda látható a borítón. A lemezen pedig a Minden sarkon álltam már és az Álom Budai Ifjúsági Parkban rögzített koncert változata szerepel.
A dalok nagyon jók, a felvétel tényleg élő hangulatú (ez azért nem minden magyar zenekarra volt jellemző annak idején (sem)), simán hihető, hogy akkor és ott készült. Ennél természetesen sokkal jobb, gyakorlatilag hibátlan minőségben, de szinte ugyanerről van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=nX-8eD6DqCQ
A borító is beszédes.
Mivel minden lemezt pontozok, ez egy sima                                            9/10 pont.

Lesz dolga Semjén úrnak.

Az jutott még eszembe, hogy a Heineken vörös csillagáról tudjuk, hogy nincs köze a kommunizmushoz. Semjén úrról viszont sajnos nem tudjuk ugyanezt. Ugyanis 27 év alatt nem sikerült megnyitni az ügynök aktákat. Például az ő hathatós ellenkezése miatt sem.

Ez nálam az első hallgatástól (1995.) a mai napig 10 pontos:

Már az együttes nevéből és a borítóról is sugárzik, hogy itt nem földi tájakon járunk, és a nyitó zongora dallamtól, az első szavakon át - "Oh, like a fever, fever, inside of me" - egészen a végéig tartó hibátlan, egyedi stílusú, nagyon erős kisugárzással bíró remekmű igazolja is, hogy Yorkshire szépei :), bajnokai komolyan gondolják a lélekgondozást.
Dallamos, szomorú, TISZTA, kreatív, kiszámíthatatlan. 100%-ban az én ízlésem. (Most éppen a videón 42 percnél kezdődő I See Your Face a kedvencem (a dobolás(!!), és az egész), de  Shadowkings záró szólóját is ahányszor hallom, annyiszor játszom gitáron. De nem részletezem, mert EGYBEN hibátlan.)
Mivel úgy kemény (ha ezt keménynek lehet nevezni manapság), hogy közben dallamos (Greg gyakorlatilag végigszólózza a teljes albumot ízes dallamokkal) és egyáltalán nem agresszív, sőt, kifejezetten lassúnak mondható, talán a stílussal nem szimpatizálók is tovább bírják hallgatni, mint egy "átlag" metal lemezt.
A remekül érthető szövegek koronázzák az egészet.

Paradise Lost: Draconian Times (1995.)

Emberi hallásküszöb: egy (gondolom, nőstény) szúnyog repülésének meghallása 3 méteres távolságból.

     Az ének lelassult, a zene is lenyugodott, kisimult, populárisabb, rádió-barátabb lett. Persze még mindig csak rap csapatok szövegelnek többet vagy gyorsabban Robinál... A zene nekem már-már túl tingli-tangli... Viszont kellemes, hallgattatja magát. Többedszerre is. És egyre inkább úsznak be a dallamok a fülbe.
     Más, nem annyira zseniális, mint a "klasszikus" Hiperkarma, de még mindig egyéni, görcs nélküli. A 10 dal egyforma színvonalú -> semmi kiemelkedő vagy gyengébb. Ebből kifolyólag például a nyitó, itt is bemutatott címadó dal meghallgatása után könnyen eldönthető, érdekli-e az embert a másik kilenc. Ha igen, csalódás kizárva.
A Jó végre túlzottan hasonlít a Bergendy Szellemvasút dalára (és még 1-2 másikra, melyek most nem ugranak be), a szöveg nélküli Odaadom a leghangulatosabb, de az Elmondanám is nagyon tetszik...
      Vannak albumok, melyeket nem kell túlmagyarázni. Ez is ilyen. Bárhol belehallgatva 2-3 perc azonnal eldönti, milyen hatást gyakorol.
Én első hallgatás után több zsenialitást vártam, azonban a dallamossága már akkor is tetszett. Azóta ez utóbbi csak fokozódik. És már szinte a jólfésültsége sem zavar.

Hiperkarma: Délibáb (2017.)

 Itt az összes dal meghallgatható egyenesen a zenekartól:
https://www.youtube.com/watch?v=1hhvRGHbtNY&list=PLTOsBXsSLoBlHQaiwUsZatNFkY7otBFLo

8/10 pont

... nincsenek Semjén Zsoltok. Vagy ezért, vagy mert az emberek a helyén tudják kezelni a dolgokat, ilyesmiket is lehet látni, például egy régiségbolt kirakatában:

Semjén Zsolt "elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek nevezte az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú megjelenítését". Ezen kívül "a Heineken logójában vörös csillag szerepel, ami nyilvánvaló politikai tartalom". Éppen ezért egy törvény javaslatot (indítványt) nyújtott be, mely "betilthatóvá tenné az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú használatát".

Hogy mi az a Heineken, az gondolom, mindenkinek megvan. Semjén Zsoltról elég annyit tudni, hogy pártja ránőtt a Fidesz s...ére (szájjal), így megvan az összeköttetése, hogy gyakorlatilag bármilyen törvényt elfogadtasson a parlamenttel.

Amikor miniszter adta át a magyarországi "Heineken gyár" fejlesztését, hogy hurrá, mostantól a dobozt is itt gyártják vagy amikor stratégiai partneri szerződést írt alá a kormány ugyanezzel a gyárral, akkor még nem zavarta az urakat, hogy a dobozon ott a vörös csillag.

Kósa Lajos kérdésre válaszolva azt nyilatkozta a témakörben, hogy nem tervezik Indiában betiltani a szvasztikát. Aki oda megy, az fogadja el, hogy ott az van.

Miközben az ÁLLAMI televízió adóin naponta látni Heineken reklámot. A vörös csillaggal. Mely 1889. óta ott figyel a sörösüvegeken.

Politikusok értelmi szintje, 2017., Magyarország.

A nóta kétszer (!?) halkul le. Az ilyesmit nem szeretem, de egyik "olvasómmal" mailben jókat vitázom arról, hogy mikor indokolt (ha én annak érzem :) és mikor nem (minden más esetben, főleg a Roxette-nél :) ezt alkalmazni. Itt szerintem teljesen jogos.
A dal egyébként valami miatt (gondolom azért, mert erős brit népdal jelleget hallok az elejében) Stingre emlékeztet, de egyértelmű Simon & Garfunkel nyúlást is észlelek benne, Ugyanazt, amelyről az egyik Beatles album elemzésekor beszéltem. (Ez is kezd kóros lenni nálam?) Ettől még az egyik kedvencem a zenekartól.

(Azt csak most vettem észre, hogy az egyik kedvenc angol szavam, a mesmerize(d) is szerepel a szövegében. Jó jel.)

Ott tartok a hanglemezek gyűjtésében, hogy felfedeztem magamon a "vén trotty, ott ül a cucc előtt, és nem a zenét hallgatja, hanem azt, hogy mennyire jól szól" szindróma enyhe tüneteit. Aggasztó. :) Történt, hogy vettem egy Pink Floyd albumot. Pedig nem különösebben kedvelem őket. Azonban van néhány (2-3) dal tőlük, melyeket kifejezetten szeretek. Mivel ezek közül az egyik a megvett albumon van, és azt is tudom, hogy nehéz hozzájutni a lemezeikhez, és tartja az értékét az ilyesmi, tettem egy próbát. És nagyon nem bántam meg.
Sok gondolatot beindított bennem. Például, hogy milyen régen nem gitároztam. Illetve, hogy az említett dal fő dallamait mennyire egyszerű eljátszani, és hogy a szólójára mennyire jó imprózni! (Bőven hagynak teret neki/nekem.:) Nagy élmény volt.

Nagyon fel van építve, össze van rakva. Pedig gyakorlatilag végig ugyanazt játsszák.

A minap szedem ki a postaládából "a város lapját", a többször említett, Fidesz propagandaújsággá silányítottat, és az első szó, amit meglátok a címlapon az, hogy "Nemzeti...".
És jött a reflex, hogy "na, MOSTantól mit neveznek még annak?".
Pedig csak az volt a cím, hogy "Nemzeti ünnepünk 2017. március 15."

A bejárat a Büdös-(Új?)Pest barlangé, a denevérek a Kecskelyuk barlangban lógtak.

Szépen elvont? (De az a hang!! :)