'Dark Night Of My Soul'

     Egy korai, Richard Bachman álnéven írott King mű, mely magyarul csak 2015-ben jelent meg.
     A sztori egy egyszerű March Ör Die, azaz menetelj vagy meghalsz történet. Egy évenkénti vetélkedő (!!?) keretén belül száz fiatal vág neki gyalog az országútnak, hogy szünetet nem tartva, kizárólag vizet és minimális élelmet kapva menjenek, amíg - a győztest kivéve - meg nem halnak. A szabályok egyszerűek: ha nem tartod a tempót, ha letérsz az útról, lelőnek.
Van sok jó gondolat a regényben, de alapvető problémáim vannak vele. Kiforratlan, említés sem esik róla, egyáltalán miért jelentkezne valaki egy ilyen "kalandra" és kevés kivételtől eltekintve arról sem, hogy mi motiválja a szereplőket a táv során. Ezen kívül, aki gyalogolt már legalább 10 órát egyhuzamban, az tudja, hogy már ilyen "rövid" idő után sincs beszélgethetnéke, másokkal filozofálgathatnéka az embernek.
A legnagyobb problémám a befejezéssel van. Ott még jóra lehetett volna menteni az összképet, ehelyett összecsapott, kidolgozatlan, ötletszerű lett.
     Összességében nem (annyira) rossz könyv, de a King életműben számtalan megelőzi.

Lehet tippelni, hogy ismét elkezdenek kreatívan zenélni és/vagy csak rutinból összerittyentenek valamit. Már, ha még foglalkozik velük valaki. Ez alapján a dal alapján lehet bármi. Február 22-én kiderül. Az én bizalmamat alaposan eljátszották.
Csak a dobost ne kellene látnom, hallanom...

Kerestem a neten képernyőkímélőnek képeket. Az egyik:

Legalább harmadszor. Mindig elfelejtem, hogy nem is olyan egyszerű feljutni a csúcsára.

Hátha közületek is rájuk kattan valaki. Mint én, pár albummal ezelőtt.
Csak nyugodtan, türelmesen, nyitottan!

Sólstafir: Berdreyminn (2017.)

Acélművek, működés közben.

... is megtekintettem. Ha már oda-vissza átszeli kis városkámat, és a legismertebb bükk kört tekerték idén is.

Készülődés. Lelkileg.

Az Eddát és Suzanne Vegát elfelejtettem említeni, tehát legalább öt életmű/sorlemez ismertetőm áll. Ez viszont halad:

Motörhead: Overkill (1979.)

Annyit is elég lenne írnom, hogy az album( címadó dalá)ról már 1980-ban elneveztek egy máig működő thrash metal csapatot. Frissült kicsit a hangzás, közel vagyunk a végső formához és ahhoz, hogy "vérbeli Motörhead" albumnak nevezhessük, kristályosodik a stílus, irányvonal is, de például az (I Won't) Pay Your Price könnyed játékossága, az első albumra hajazó (Hendrixes) Capricorn vagy a merő blues Limb From Limb nehezen nevezhető klasszikusnak. Még mindig "mazsola-barát" a zene, tehát ez az album is szélesebb körnek ajánlható, mint majd a többiek.
Az eredeti felvétel 34:46-ig tart.
Jó hallgatni. Az Overkill pedig kifejezetten jó munkanap indító.

/Kedvenc dal: a nyitó Overkill és a király, tipikusan Motörhead riff miatt a Metropolis (26:18-tól)./

8/10 pont

Motörhead: Bomber (1979.)

Bizony, még mindig 1979-et írunk. A második Motörhead album abban az évben.
Több sávban szólnak a gitárok, többnyire két hathúrost hallani, sűrűbb tehát a hangzás, ezáltal frissebb, modernebb is, de még ott van benne a '70-es évek is. Annyi az előrelépés, hogy egyre több a tempós dal, kb. a szerzemények 50%-a. Ezek mutatják, mi lesz a fő csapásirány a későbbiekben és egyben a lemez legjobbjai. A lomha Sweet Revenge és a blues Step Down (ének: Eddie) kifejezetten nem tetszenek.
A borító figyelemre méltó.

Az eredeti album 36:38-ig tart.

/Kedvenc dal: Stone Dead Forever (17:27-től), az őt követő All The Aces és a Talking Head (29:20-tól)- nálam ez az első három 100%- ban Motörhead tétel./

Ezt a lemezt is a klasszikus hármas vette fel. Phil 2015. nov. 11-én, Lemmy 2015. dec. 28-án, Eddie 2018. jan.10-én halt meg. : (

8,1/10 pont

A második képen keresd a békát!

Noha (számoljunk csak: Beatles, Iron Maiden, Kreator) három, sorlemezeket bemutató sorozatom is (átmenetileg) félbemaradt, és csak egyet (?) (Metallica) vittem végig, nem tudom megállni, hogy újba ne kezdjek.
Az új munkahelyemen ugyanis vannak napok, amikor számítógépen rajzolok, és ilyenkor a fülesben szól a zene. A sok újdonság mellett egy őskövületet is meghallgattam. Mint közben kiderült, ezt az albumot most először.

Motörhead: Motörhead (1977.)

    Hú, az az évszám. A lenti a 40. évfordulós kiadás a maga 52 percével - az eredeti album az első 33 perc.
Érdekes, bájos (!?), "régies", de ízes, stílusos, rengeteg dolog benne van a későbbi Mortörhead-ből. Nem annyira sodró - finoman fogalmazva -, mint a későbbi dolgaik, sokkal bluesosabb, hard rockosabb, de azért tempós. A szólók kiforrottak és a basszus ritmusgitárként kezelése is megjelenik.
Ez az album maximálisan igazolja Lemmy évtizedeken át használt koncertnyitó mondatát: "A Motörhead vagyunk. Rock 'n' Rollt játszunk."
    A lényeg: már az elejétől karakteres, hiteles a banda. Már itt látszik, hogy nem "fogalmatlan vakegerek". :)
Talán ez a trió (később kis ideig négyes) egyetlen lemeze, amely - a fentiek miatt - kilóg a sorból. Éppen ezért olyanoknak is ajánlom, akik a számomra "ősinek" ható hard rock zenéket, ne adj' Isten a Beatles jellegű dolgokat szeretik, de a Motörhead-et (még :) nem (annyira).
     Írjuk le, hogy Lemmy, "Philty Animal" Taylor és "Fast" Eddie Clark zenél az albumon. Hátha egyszer lesz egy "a rockvilág legendás triója" szavazás.

Tetszik, mert egy jó, feelinges, karakteres album.

/Kedvenc dal: a nyitó (az a dübörgés az elején) Motörhead és a zenekar mottójának is tökéletes, a bónuszdalok egyike, az On Parole (39:26-tól)/

7,6/10 pont

DVTK-FTC (1-4), női foci:

Attól még, hogy a meló taposómalom volt, fotózni azért tudtam az elmúlt egy évben is.

Valóban, igazatok van :), a tegnapi Smashing dal eléggé könnyed volt, kifejezetten egyszerű dobolással. Ebben a dalban viszont SZIPORKÁZIK Jimmy. Az csak ráadás, hogy beütött az Iron Maiden szindróma a zenekarnál - visszajött a régi gitáros, de nem rúgták ki az újat -, és rendesen meg is dörrennek a három szólógitárral.

Nagyon-nagyon hosszú idő után ismét a fénykorukra emlékeztető dalokkal jelentkezett a The Smashing Pumpkins. Ez eléggé egyszerű, mégis ott van benne, ami annyira hiányzott újabban a zenéjükből:

     Vannak zenekarok, melyek lemezeinek hallgatásához sötétség, nyugalom és egy remek fülhallgató kell. Ezt követően már "csak" a lelket kell megnyitni, és kezdődhet az élmény:

Ilyen albumok esetén a szavak teljességgel mellőzhetőek.

Long Distance Calling: Boundless (2018.)

8/10 pont

"Ez a nap is ébredéstől az álmainkig tart."
                                                      /Margaret Island/

Hadd lássam, hol van a kezetek
jó helyen van, a helyén a szívetek
nincs másom, csak a hangom
meg amibe mondom
már ha el nem rontom
a szavakat

itt volnánk ismét veletek
itt vagytok, hát gyertek közelebb
megsúgom, az igaz útba belegabalyodtam
de lekanyarodtam

Refrén:

     csak a szív az ami számít
     az a lényeg, amit érzek
     de a szív sem lát már semmit
     a kút túl mély, amibe nézek

     csak a szív az ami számít
     az a lényeg, amit érzek
     de a szív sem lát már semmit
     a kút túl mély

a színpad kész, húzzuk a szekeret
a sztárvendég nem más, mint a Szeretet
a potmétert - olyan félénk – neki odatoltuk
de becsomagoltuk
az üzenetet

jó estét, hölgyeim, uraim
rendben vannak a dokumentumaim,
rendben van a pedigrém
meg a vallásom
az élni akarásom

Refr.:

       csak a szív az ami számít...

mutatóujj megfeszül, enged a ravasz
az utolsó lehet éppen ez a tavasz
jön az éjfél, nem is éltél
de gonoszul néznek a pirézek

kicsi voltam, kicsi lettem, kicsi leszek
idegenben, a malomba beleveszek
de lapulnék, hova bújnék
gyilkosok a réten, minden téren

fura csapdák, csupakabrák, piti ebek
kicsinálnak, csiripelték a verebek
belesétál mulya ember
a fekete tóba,szar a melója

a szemedbe vigyoroghat, aki savaz
az utolsó lehelettel is odaszavaz
ahol éppen kicsinálják
ügyi mutyi pénzek, na mi a lényeg?

Refr.:

      csak a szív az ami számít...

jó látni, hogy fenn van a kezetek,
jó helyen van, a helyén a szívetek
nincs másunk, csak a maradásunk,
az élni akarásunk
rövid eset

    /Honeybeast: A lényeg/

"Ki lehet bírni nevetés nélkül, ha nyest van a ház körül."

/egy kollégám, miután ecsetelte, mennyire kemény kis állat a szóban forgó - autó kábelének, csapda acél rácsának elrágása, stb.-, és hogy mennyire nehéz megszabadulni tőle/