'Dark Night Of My Soul'

A klip is tetszik:

/Toundra: Kingston Falls/

Dirty old river,

must you keep rolling,

flowing into the night?

People so busy,

make me feel dizzy,

taxi light shines so bright

But I don't need no friends
As long as I gaze on

Waterloo sunset,

I am in paradise

      (Sha-la-la) Every day I look at the world from my window
      (Sha-la-la) But chilly, chilly is the evening time
      Waterloo sunset's fine (Waterloo sunset's fine)

Terry meets Julie,

Waterloo Station,

every Friday night

But I am so lazy,

don't want to wander,

I stay at home at night

But I don't feel afraid
As long as I gaze on Waterloo sunset, I am in paradise

Millions of people

swarming like flies 'round

Waterloo underground

But Terry and Julie

cross over the river

where they feel safe and sound

And they don't

need no friends
As long as they gaze on Waterloo sunset

they are in paradise

Waterloo sunset's fine
Waterloo sunset's fine
Waterloo sunset's fine

Zajlik a filmfesztivál. Legjobban a Juliet, Naked - Nick Hornby regényéből - érdekelt a felhozatalból. Nem is okozott csalódást.
A filmben pedig ez a dal hatott leginkább.
Elsőre azt hittem, Beatles az eredeti, de nem, a The Kinks írta. Nem az eredetit, hanem a filmben elhangzó verziót mutatom meg, mert Ethan Hawke (amerikai színész) szerintem inkább hozzátesz, mint elvesz a dalhoz.

... agyaltam, hogy mi ez a dallam, honnan van. Nem jöttem rá, de egy dartsosnak ez volt a bevonuló zenéje, így könnyű volt rátalálni.

Az eredetit a The Ventures játssza.

"I am one lucky cunt 'cos that's the best band in the world"

Egy koncert, ahol nem pénzes sznobok állnak az első sorokban. Mindenki mosolyog, jól érzi magát és élvezi a zenét. A valaha volt (egyik) legnagyobb zenekar hibátlan koncertje. Mégsem néztem meg őket élőben, amikor volt rá lehetőségem. Mert a '78. előtti attitűd visszahozhatatlan. Anélkül pedig hiába jobb a zenéjük, mint valaha... Mimózák csak az első 5 percet nézzék meg (és mondjuk 22:40-től a Liar-t, vagy 1:01:00-től a Bodies-t).

Tökéletes!! Egy élőben gyakorlatilag előadhatatlan dalból egy óriási, feelinges örömzenélést csináltak. Le kalappal!

Sok embernek mondtam régen, hogy én nem tudnék a The Cure-ban játszani, mert a koncertek nagy részén elbőgném magam. Kiröhögtek. Igazán, 100%-ban nem is értettem soha, Robert (Smith, "énekes") hogyan kezeli azt az érzelem hegyet, ami a zenéjük mozgat, hoz létre. Most találtam ezt a videót, és..... Nem tudom. Emberből van. Ez talán a legjobb a The Cure-ban.
Ja, hogy miről beszélek? 2:30-nál elkezdődik valami, 3:25-nél már látni, hogy komoly, 3:54-nél átszakad, 4:18-nál pedig legördül a könnycsepp. Én ilyet még nem láttam.

És az Iron Maiden (!!!) pólóról vagy a Reading zászlóról nem is szóltam.

Éjjel kikerültem egy patkányt a kocsival. Reflexből. 
Nem tudom, jót tettem- e a várossal, világgal.

Néhány napja ennyi volt az Euro középárfolyama.
Az Országgyűlésünk tele van közgazdásszal. Gondolom, ha asztalosok lennének, nem tudnának mire leülni.

Az egész csoda jó, de most ez a dal ütött be először.

A feliratozás nem értem, miért kell (hogy ne rohanjanak?), a dallamok viszont nagyon ott vannak. Tisztaságot, örömet (büszkeséget?), szabadságot simán hallok benne, de nem tudnék róla annyi konkrétumot írni, mint a japánról.

... legalább annyira szeretem, mint az albumokon szereplőket. Sőt!

Oh, mennyire szeretem ezt a dalt!!! ("Oh,how..")

A hosszú hajú gitáros (Dean White) egészen feelingesen játszik, szólózik. Nem rossz, ahhoz képest, hogy Ő a New Model Army billentyűse.

Újraolvastam ezt.

"Justin megkínált borral, így nem indulhattam azonnal
haza. Elmentem sétálni a tóhoz (hajnal kettőkor). Visszafelé a másik zenészt,
Dean White-ot láttam üldögélni a faháza előtt. Megszólítottam.
Beszélgettünk vagy két órán át (!!) diktafon nélkül. Na, Hozzá aztán pláne
kell szövegértési rutin. Egy közvetlen, sztorizós, igazi brit figura. Élmény
volt minden szava, gesztusa."

Egy könyv, melyet biztosan elolvasok.

De tényleg, kinek esik be egyből, hogy miből van a "mire való ez a gomb" idézet? Nekem tutira. :) És a szörny arca is előttem van, amint tanakodik, hogy megnyomja-e. :))))

(Megnéztem, a filmben ".. would've asked about the red button on the bottom of the gun" van, nem pedig a könyv eredeti címe ("What Does This Button Do?") tehát nem a filmből van, nem arra hajaz. Ismét tévedtem valamiben.)

((Ötödik elem - a film egyébként.))

(((Bruce pedig az Iron Maiden énekese - hogy a legismertebb oldalát említsem.)))

Nem nézem különösebben. (Elkövettem azt a hibát, hogy fogadalmamat megszegve a nemetho.-Svédország második félidejét megnéztem - rettenet mód felbőszített. Főleg az, hogy a svédek asszisztáltak egy... Hagyjuk!)
A kedvenceim ugyanazok ezer éve: a brit/ír csapatok (most csak Anglia), Svédország, Japán, illetve nagyon szeretem nézni Mexikót, amikor pörögnek. Mexikó és a svédek éppen Adolfék csoportjában vannak, így belőlük eddig nem sokat láttam.
Sok pozitívat nem tudok írni a rendezvényről, úgyhogy kötök a zenére. Az is tetszik, mikor eltérő kultúrák játszanak (Japán-Szenegál! :), de a különböző nemzetek himnuszai is megérnének egy-egy tanulmányt.
Az is érdekes (??) hogy nekem az említett három országé tetszik leginkább.
A Japánéban annyi minden van: tradíció, régmúlt, fennköltség, tisztaság, bánat (?), szépség, komolyság...

Köszönöm, hogy kerestek, érdekel Titeket, mi lett a bloggal/velem.
Tulajdonképpen semmi különös. Mint olvashattátok, dolgozom ezerrel. A próbaidő végén nem kellett sok hozzá, hogy ez megváltozzon, ugyanis mondtam, hogy "én ezt ennyiért a továbbiakban nem", és el is engedtek volna szépen, csendben, ahogyan mindenki mást a cégtől előttem és majd utánam is. Csak éppen két kollégám néhány nappal ezt követően felmondott. Az pedig, hogy hatból hárman egyszerre elmegyünk, sok lett volna hirtelen. Így leültek velem tárgyalni - erre sem került volna sor! -, hogy akkor mennyiért is... Megadták.
Azóta sem érzem magam jobban (csak fizetéskor :), és a helyem sem biztos, de a sorsra bíztam a dolgot...
Mivel a magánéletemben is változás állt be, komolyodom, felelősségteljesebb vagyok, hosszú távon gondolkodom... A mérleg másik oldalán viszont az áll, hogy 3 vagy 4 nap szabadságot bírtam eddig idén kivenni, a stressz olykor kihat a hangulatomra, fizikai állapotomra. (Egy kolléganőm konkrétan elájult az egyik munkanapja közepén.)
A blog is azért állt eddig, mert a munkahely kiölte a gondolatokat belőlem, alig hallgatok zenét, illetve ami szabadidőm van, azt "családi" körben és maszekolással töltöm.
Aztán tegnap egy Dream Theater CD-t (komolyan!) akartam megdörrenteni mosogatáshoz, de a The Cure hamarabb akadt a kezembe, és sokadszor átÉREZtem, hogy mi a fontos az életben, és mi nem.
Mert lehet, hogy az az élet rendje, hogy hajtunk, mit egy állat, de az értelme biztosan nem ez.

Közben országunk miniszterelnöke is megszólalt:
"Magyarországon két város veszélyeztetett igazából, hogy ha olyan kormány alakul, ami migránsbarát lesz és beengedi a bevándorlókat: ezek Budapest és Miskolc."

Nem egy Churchill... Vajon a kampány állomásain cserélgette a városneveket, vagy csak minket tisztelt meg ekkora blődséggel?

   Tulajdonképpen csak azért néztem meg, mert érdekelt, Gary Oldman hogyan adja vissza Churchill jellegzetes beszédét. (Mert minden angolul minimálisan tudó Iron Maiden rajongó ezer közül is felismeri a hanghordozását az 1985-ös Live After Death koncertlemez nyitó sorai óta.)
Aztán, kb. a film felénél rájöttem, hogy annyira nem lehet nagy kunszt egy színésznek az anyanyelvén eljátszani egy mozgóképen és hangfelvételeken egészen jól dokumentált államférfit.
(Azért megnéztem, hogy Gary Oldman amerikai-e (brit). Úgy azért nagyobb kihívás lett volna.)
   A film a miniszterelnökké választásától a Dunkirk-i menekítésig, és a béketárgyalások elutasításáig terjedő nem túl hosszú időt öleli fel. Éppen az említett Maiden koncertnyitó beszéd az utolsó esemény, mondhatni a tetőpont a filmben.
A cím csalóka, mert a Blitz, az Anglia elleni légicsapások sorozata csak ezt követően indult be. Én azt hívnám legsötétebb órá(k)nak.
Alapból nagyon nem szeretem az olyan filmeket, melyek megtörtént eseményeket dolgoznak fel, melyekben színészek játszanak el létező embereket. Ez most is zavart, de összességében kellemes két órát adott a film.
Ha valaki nem annyira anglomán, azért egy minőségibb dokumentumfilmmel jobban jár.

"It must be remembered that we are in the preliminary stage of one of the greatest battles in history. And that many preparations have to be made here at home.
Sir, I take up my task with a buoyancy and hope, and say to the House, as I have said to those who have joined the government, I have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat.
We have before us an ordeal of the most grievous kind. We have before us many, many long months of struggle and of suffering.
You ask, 'What is our policy?' I say it is to wage war by sea, land and air with all our might and with all the strength that God can give us. To wage war against a monstrous tyranny never surpassed in the dark and lamentable catalog of human crime. That is our policy.
Oh, you ask, 'What is our aim?'
I can answer in one word. Victory.
Victory at all costs. Victory, in spite of all terror. Victory, however long and hard the road may be.
For without victory, there can be no survival.

"Nem szabad elfelednünk, hogy jelenleg a történelem egyik legnagyobb összecsapásának kezdetén állunk, és hogy még sok előkészületet kell idehaza megtennünk.
Uram, a feladatot derűsen és reménykedve vállalom, és kijelentem a Háznak, amint azt már közöltem a kormányom tagjaival is, hogy nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, könnyeket és verítéket.
Súlyos megpróbáltatások előtt állunk. Hosszú-hosszú hónapok küzdelme és szenvedése előtt állunk. Azt kérdik, mi a politikánk? Azt válaszolom, háborút vívni, a tengeren, a földön és a levegőben, minden képességünkkel és minden erőnkkel, amit az Úr adhat nekünk. Háborút vívni egy olyan gyalázatos zsarnok ellen, melyet még nem láttunk az emberiség bűneinek sötét és gyászos krónikáiban. Ez a mi politikánk.
Azt kérdik, mi a célunk? Erre egy szóval válaszolhatok. Győzelem.
Győzelem bármi áron, győzelem, dacolva a rettegéssel, győzelem, legyen bármilyen hosszú és kemény az út. Mivel győzelem nélkül nem éljük túl!"

Túlterhelem magam. Ami nem baj, hiszen egyszer fiatal az ember ;), másrészt viszont nem jó, mert a sok munka olyan dolgoktól veszi el az időt, melyek fontosak lennének.
Hamarosan lejár a szerződésem (mint egy focista!), és mivel nem közelednek az álláspontjaink az anyagiakat tekintve, könnyen lehet, hogy hamarosan több szabadidőm lesz.
A lényeg, hogy szinte semmi blogra való gondolatom nincs újabban, ezért ritkulnak a bejegyzések.
Ma viszont - a decemberi Csillagok háborúja után először - megnéztem egy filmet. A legsötétebb óra (Darkest Hour). Tetszett. Majd mesélek.
A lényeg: ha a britek kijöttek az Adolfék jelentette fenyegetettségből, akkor talán engem sem csinál ki egy munkahely.

"To Brigadier Nicholson,
30 Infantry Brigade, Calais.
Every hour you continue to exist is of the greatest help to our forces at Dunkirk. Have the greatest possible admiration for your splendid stand.
Your evacuation, however, will not take place.
I repeat, will not take place.
Sign."

"Nicholson dandártábornoknak, 30. gyalogos hadosztály, Calais.
Minden egyes óra, amíg maguk léteznek, a legnagyobb segítséget jelenti Dunkerque-ben lévő csapatainknak.
A legnagyobb csodálatomat fejezem ki maguknak a ragyogó helytállásért.
Az evakuálásukra azonban nem fog sor kerülni.
Ismétlem, nem fog sor kerülni.
Aláírás."

... , bedarál a rendszer és elfecsérled az életed, vagy...?