'Dark Night Of My Soul'

Belegondolva, lehet, hogy ennek az albumnak a borítójával kellett volna kezdenem, mint a leggyengébbel a Maidentől. Itt a túlzott brutalitás áll szemben a végletesen részletgazdag (digitális) kidolgozottsággal. Az előző két borító (The Final F., Dance Of D.) rettenet igénytelen volt, ez viszont igényes, de borzasztó. Nem tudom, melyik a jobb leosztás. Az utolsó két helyet lefoglaltam a múlt héten, legyen, hát ez (The X Factor (1995.)) a 14. legjobb külsejű a Maiden 16 stúdió alkotása közül. Indoklásom legyen az, hogy az eredetileg belső borítóként szereplő, később fő/"alternate" borítóvá előlépett villamosszékes az X betűvel nem is rossz. Annyira.

"A villamosok is arra mennek, amerre nekik menni kell."

Miért nincs magyarországi koronavírusos beteg?
Mert augusztusra kaptak időpontot.

Eredeti. Nagyon. Humoros is, de nem végig és nem egyenletesen. Elkövettem azt a hibát, hogy apró részletekben olvastam, pedig egyben vagy max. három-négy nekifutásra sokkal élvezetesebb lett volna. Egy blőd paródiával állunk szemben, amely egyre elvontabb és valószerűtlenebb lesz, ahogy a történet halad előre. Kitalálni, megírni nagy bravúr, igazi írói teljesítmény, olvasni viszont "csak" 70%-ban móka, kacagás, 30%-ban "megmarom magam" érzés. (Na, jó: 80-20) Persze, ez utóbbi is van, akiknek kellemes. Kerek a történet, de a vége már annyira elrugaszkodott lett mindentől (szép magyarsággal), hogy a befejezés számomra már erősen a 30 (20)%-os kategóriába esett. Mivel azonban - mint már említettem - nagyon eredeti, csak ajánlani tudom. Az elvontabb humor kedvelőinek pláne.

Dave Mustaine (és a Megadeth) visszatért a rák után. Sokáig éljen!

     A legjobb Maiden borítót nem lenne könnyű kiválasztanom, a leggyengébb címre viszont csak kettő pályázik. Egyik gagyibb mint a másik, de a kivitelezés silánysága miatt nálam a Dance Of Death (2003.) "nyert". Övé a 16. hely.
     15. a The Final Frontier (2010.). Talán magyaráznom sem kell, elég ránézni, hogy miért. Természetesen egyiket sem Derek Riggs készítette.

Szeretem az ilyen dalokat, ahol az ének első sora után ÉRZI az ember, hogy van tartalom és főmű közeli az alkotás.

Sajnos a legjobb képet (Bismarck) elrontottam.

Talán a nekem leginkább tetsző (Maiden) borító. Meglehetősen részletgazdag, és humor is van rajta elrejtve.

A Mickey egérrel szemben, a jobb oldalon is egy modern rajz található, angol felirattal.

Egy érdekesség, sajnos nem saját példány. Az A oldal 45-ös, a B 33-as fordulattal játszandó.

... az ötödik Ramones album:

Igaz, hogy behalok néhányszor a Hi-Fi előtt, de igazán azt vallom, hogy az élő zene az igazi. A hangzás, a keverés (jó esetben) szerves része az adott zenekarnak, nem biztos tehát, hogy mellékes, hogyan szól az adott banda, album. Onnan keveredtem ehhez a témához, hogy éppen ezt a csoda arányosra (minden ott- és a helyén van benne), de veszett zajosra, torzítottra kevert albumot hallgatom. Szerintem amolyan "művészi" a hangzása, és nekem tetszik. Sokan viszont bántónak, már-már hallgathatatlannak tartják, ahogyan megszólal. Egyéni, az tuti. És remek dal.

Ahogy' sorban jöttek a '80-as, '90-es években a (The) Ramones és a Motörhead albumok, egyszer-kétszer megfüleltem őket, de semmi különöset nem találtam bennük, így mentek is a felejtőbe. Sokkal keményebb, technikásabb, vagy éppen hogy sokkal lágyabb, lélekre hatóbb zenéket kedveltem, hallgattam rendszeresen akkoriban. Később a friss dolgokra nyitottam inkább, próbáltam naprakész lenni a dömpingben.
Aztán éppen az imént azon kaptam magam, hogy - "na, ehhez a munkához Ramones kell" - rendszeresen vendége a lejátszónak az említett két banda. Pedig tényleg nincs semmi különös a zenéjükben. Csak a kitartás, önazonosság, sallangmentesség, hitelesség. Hogy hány mai bandáról, azok zenéjéről mondhatóak el hasonló dolgog? Hát... Izé.

Nem szeretem az újra felvett/kiadott dolgokat, de ez látványos, az tény. (A bal oldalról az első a jobb szélre való.)

Kaptam 6-7 Omega lemezt az idők folyamán, és ha a régiségvásárban látok - már pedig látok - jó áron olyat, ami hiányzik tőlük, mindig veszek egyet-egyet. Most a 12., A Föld árnyékos oldalán került a gyűjteménybe.
Elgondolkodtatott. Arról, hogy ez után az 1986-os (!!) album után mindössze négy darab stúdióalbum következik a sorban. Nagyon keveslem. Az ország (egyik?) legsikeresebb zenekara miért állt le látványosan a szereplésekkel, az alkotással annak idején? Változott a korszellem? Elhaladt az idő a zenéjük felett? "Megkomolyodtak"? Fucsa. Az is, hogy még mindig nem oszlatták fel magukat. Olykor-olykor koncerteznek. Azt végképp nem értem, hogy ilyen üzemmóddal miért reklámozzák magukat 55-56 stb. éves (vagy éppen már mennyi) zenekarnak.

Ha azt mondom, fura zene, nem mondtam semmit:

Kellemes meglepetés ért. Felfedeztem egy új Asterix képregényt. Mármint számomra újat. Nem vagyok megszállott rajongó, de az évek során nagyon sok történetüket olvastam, megismertem. Annak is örülök, hogy viszik tovább az örökséget, és napjainkig/napjainkban ismét jelennek meg néhány évente új füzetek. A tegnap olvasott eredetije a '80-as évekből való, de eddig nem tudtam a létezéséről. Valószínűleg most jelent meg a magyar fordítás. Rá is vetődtem. A sztori átlagos, a végére kissé leül, a rajzok a szokott színvonalúak, az első fele kifejezetten humoros, többször felröhögtem, nem egyszer a remek magyar fordításnak köszönhetően. Összességében kellemes kiadvány, remek kikapcsolódás.

... alázattal, egyéniséggel.
Guns N'Roses napokat tartottam, melynek végén, az Appetite... CD-m végére helykitöltőnek felvett Mark Knopfler filmzenék között találtam ezt a gyönyörűséget. Az eleje úgy Schindler listájás, hogy az a film ennek a "dalnak" a megírásakor még nem is létezett, az egészben pedig akkora Morricone átérzés van, hogy azt akár arcpirítónak is lehetne nevezni. Valahogy' mégsem bántóak ezek a dolgok, mert egyből hat. Szimplán kerek és csodaszép.
Aki a világ egyik legnagyobb riffjét (Money For Nothing) írta, játssza, majd komponál egy ilyet... Az tud.

... alázattal, egyéniséggel:

Lehet, hogy operát könnyebb elfogadhatóan énekelni, mint egy egyéni énekes dalát vállalhatóan előadni. Nem tudom. Ennek a hölgynek sikerült: