'Dark Night Of My Soul'

Rendesen dolgoznak rajta olykor, hogy kihozzanak a béketűrésből. 

Cavalcade = kavalkád. Meglepődtem, amikor egy regényben szembe jött. Még nem hallottam, használtam, tudtam.

Könnyű volt megjegyezni: 1 Euro = 322Ft, 1 Font = 422Ft.

Nem nagy kunszt nekem örömöt szerezni. Egy egyszerű reggeliző tányér (+bögre és müzlis tál) is telitalálat.

Az utóbbi időkben arra próbáltam rájönni, hogy fordít-e az agyam magyarra, miközben angolul olvasok. Jól belekavarodtam, mert valahányszor olvasás közben akartam választ kapni erre a kérdésre, azon vettem észre magam - nem véletlenül -, hogy ha ezen gondolkodom, akkor nem az olvasással foglalkozom, tehát nincs esélyem választ kapni a kérdésre.
Ördögi kör. Viszont nagyon tetszett az érzés, ahogyan "döccent" egyet az agyam, valahányszor "erőltettem" a kérdés megválaszolását, és a paradoxon, hogy ha foglalkozom a témával, akkor nincs esélyem választ kapni.
Aztán tegnap megoldódott!
Méghozzá váratlanul és egyszerűen.
3-4-5 nap kimaradt az olvasásban, és próbáltam visszaemlékezni, hogy hol hagytam abba a történetet. Lassan összeszedtem (az én memóriámmal nem volt egyszerű), és jött egy kérdés, magamnak, hogy "mennyit is írt, hány ezer ember is jár koncertekre a szóban forgó csarnokba?".
Mivel mindez (a történet felidézése, a csarnok befogadóképességére emlékezés) - természetesen - magyarul ment az agyamban, és beesett, hogy olyan szavakat is felhasználok (értek) a történet olvasásakor, melyeket ha most kérdeznének, nem tudnám, hogyan vannak angolul, arra jutottam, hogy (csakúgy, mint magyarul olvasáskor) a nyelv nem fontos, azaz az agyam, a képzeletem képezi le a leírt szavakat, a sztorit, azaz valószínűleg nem "fordít" közben, csak "vetíti" a ""filmet"".
Ennek némiképp ellentmond, hogy angolul (még?) lassabban olvasok, mint magyarul, azaz az ismeretlen szavaknál azért csak csinál valamilyen szubrutint a szoftver :), vagy elkezd (magyarul) megoldást keresni a tovább olvasáshoz.
De ezen most nincs kedvem gondolkodni. :)

Volt (van?) néhány igeidő az angolban (a "hivatalos" 12 között), melyekre azt mondtam, hogy vidáman meg lehet nélkülük lenni - az amerikaiak meg is vannak, de az sem tetszik (ám ez már egy másik történet). Erre ilyet írtam a minap hivatalos mailben:

'We will have been waiting for the product for a month by this Saturday.' - Szombaton lesz egy hónapja, hogy várunk az árura.

Ez az egyik legritkábban használt a tucatból. Fogalmam sincs, miért ugrott be, de örültem neki. Ezek szerint mégsem annyira rossz a memóriám, mint sejtettem. (A 'by' használatának helyességében nem vagyok biztos - elöljárókban soha nem voltam jó.)

Európán belül mindent (?) elvisznek Belgiumba, majd onnan a célországba. Saját flottával nem nehéz.

Céges karácsonyi üdvözlőlap (műszaki vonalon):

Jó bulit, boldog 2015-öt!

Odalépett, valamit mondana
Ezt a kört én fizetem
Remélem, áttöri benne a gátat,
Hátha megoldja a nyelvet a párlat.

Mondd el, hogy mit érzel
Kevés pénzzel is lehetsz boldog
Lehetsz költő vagy éppen gondnok,
Belőled nem csinálnak bolondot.

   A számon a szívem,
   A szíveden a szám.
   Ami a szívemen, az a számon.

Alap, hogy őszinte vagy,
A szív a központ, nem az agy.
Sátrad a hátadon,
Elalszol szinte bárhol: vízen vagy szárazon.

A feles nem felesleges,
Ha az éjjel nem tökéletes.
Barátoddal osztod az álmod,
A málnásba a macival együtt jártok.

Amit keresek, olyan szeretet,
Amiben nem kell játszani szerepet.
A szó elszáll, az emlék megmarad
Teremtsél világot önmagad.

Nekem csak az a történelem,
Ami egyszer megtörtént velem.
És váljon valóra minden,
Amit megadhat az Isten.

/Intim Torna Illegál: A számon a szívem,  részletek/

A Norvég Női Kézilabda Válogatott ismét nyert egy Európa Bajnoki címet. Ezúttal hazánkban. Ezen nem lepődtem meg (a skandináv női kézilabda még mindig nehezen verhető), azon viszont igen, hogy a Lunde tesók után ismét van ikerpár a csapatban, ráadásul egyikük ismét (a) kapus. A svédek a harmadikok lettek. Kedvenceim közül most a dánoknak nem jött ki a lépés. A mieink a hatodik helyen végeztek.

Annyira elegem van a munkahelyből (maga a munka rendben, de a Vezír emberileg...), hogy már fizikai (!!) szükségem van az ilyen dalokra. Túrom a gépem, és hallgatom a műkincseket, amelyekről nem is tudtam, hogy megvannak. Ezer éve szeretem ezt a dalt (is), de az, hogy régen hallottam, illetve, hogy vannak benne finom - telitalálat! - újítások azt okozták, hogy a koncert többi dala közül is kiemelkedett. Csak álltam a villamoson és pislogtam, a kis lelkem pedig repesett, amikor hallottam. Fura, hogy évtizedek (!) elteltével is tud úgy hatni, mint amikor először találkoztam vele.

The Cure, persze, de 2:40-ig nem "énekel", úgyhogy azoknak is ajánlom, akiket irritál a hangja.

Utánaolvastam, hogy hivatalos album-e egyáltalán, melyen találva leütött (Bestival), és mit látok? "Az album eladásából származó minden nyereség a Wight szigeti Ifjúsági Alapítványhoz kerül."

..., persze újra(fordítva?) kiadni a Star Wars első három kötetét. Igazi rajongóknak úgyis ezer éve megvannak. A borítóik (kicsiben és/vagy távolról) viszont nagyon jók:

Lehetnék büszke arra
Hogy nem kenték fel a Berlini Falra
A KGB-sek a képemet
Mért ne hazudnék szépeket?

Tenyerén hordott engem ez a város
Véres kezeit Kádár János
Nem törölte soha belém
Ő volt nekem a tortán a krém

Spicliket én itt nem is láttam
Karácsony este bőrkabátban
Fekete autón, ha esett a hó
Megjött mindig a Télapó

   Jó időben, jó helyen
   Jöttem a világra én
   Tenyerén hordott engem ez a város
   Senki se kötött belém

Jó ebédhez szólt a nóta
Bejött a Szokolon a Szabad Európa
Vasárnap délben Terminátort
Senki se játszott, szájkosár volt
A rendőr kutyákon, nem mese
Erdős Péter kedvese
Ádám és Éva volt
Ha kinyitott végre a lemezbolt

Rohantam Neotont venni
Jó volt néha hülyének lenni
Jó volt néha hülyének lenni, jó

   Jó időben, jó helyen
   Jöttem a világra én
   Spicliket én itt nem is láttam
   Senki se kötött belém
   Jó időben, jó helyen
   Jöttem, tudod a világra én
   Véres kezeit semmilyen gyilkos
   Nem törölte belém

/Aurora: Jó időben jó helyen/

 Megvettem a zenekar 30 éves jubileumi koncert CD-jét (a két legutóbbi CD, amit vetten Aurora!). Kegyetlenül jó! A most megjelent, december-januári Metal Hammer melléklete. 990 Ft!

Az ilyet annyira szeretem. Amikor a semmi (na jó: egy átlagosnál csak az egyéniségével jobb amerikai dal) közepén jön egy csavar - amit ráadásul értek is, tudom, hallom is, hogy SEMMI nincs benne - és (mégis) emel az egészen egy dimenziót, engem pedig kiszakít az "értem, hallom, tudom" világából az "érzem" világába... (És még a szóló is jó utána!)

Csak halkan jegyzem meg, hogy utólag érdekes az első másodperceket ismét meghallgatni.

     Nagyon jó színdarab!!
(Igen, észrevettem: kezdek "színházjáró lenni. A nem változó emberek is változnak.?)
      Leginkább a miliője (szeretem ezt a szót) tetszett. A két háború (nem a Falkland és az iraki! :) közötti Budapest, Magyarország. A ruhák, a cipők, a frizurák, a magázódás, a tetszikelés, a pengő, az olykor megszólaló zene, a ma is létező utcanevek emlegetése... Mivel nagyjából ismerem a fővárost, még el is tudtam képzelni, mikor a kerékpáros küldönc mesélte, hogy honnan hová ment a hóesésben.
      Nem tudom megmondani, miért tetszett nagyon. A történetben egyszerre van ott a szerelem és a csalódás, a nem látni és szeretni, a látva nem látni... A "csavar" kiszámítható, előre sejthető, de ez semmit nem von le a "forgatókönyvből".
A humora szinte hibátlan. Semmi blőd, erőltetett vagy felszínes.
Közel ültem a színpadhoz, így a "finom" dolgokat is jól láttam. Az is tetszett, hogy a megfázott főhősnő piros orráról a festék/smink ("hetekig") ottmaradt a főhős köpenyén. Baki, de ettől csak emberibb lett az egész. Ullmann Mónikát most láttam először (ha a Színház büféje nem számít! :) és nagyon jó volt. Az illatszertár tulajdonosát játszó Szegedi Dezső pedig egy olyan biztos pont a Színház életében, akit minden komolyabb szerepében élmény látni. 1982-től a társulat tagja!
      "Szakmailag" nem tudom, milyen a darab, de szórakoztat, úgyhogy nem is agyaltam alatta máson - vitt magával a történet.
Karácsonykor végződik, de egyáltalán nem szirupos vagy giccses. A fő szál (vidám) befejezését például nem is mutatja - pedig kézenfekvő, happy-end, csúcspont, záró jelenet lehetne -, csak tudja mindenki, hogy meg fog történni. Jó ötlet. Majd' elfelejtem: László Miklós írta, 1937-ben volt a bemutatója.
     NAGYON jól szórakoztam, nevettem, gondolkodtam, és noha nem kerül be a 10 pontos (12 dühös ember, Portugál, Prah) darabok közé, semmi kivetnivalót nem találtam benne - csak ajánlani tudom.
Azon gondolkodom, hogy jobb volt-e, mint Az eltört korsó, de arra jutottam, hogy mindkettő másban erős, másképpen ad másféle dolgokat.

A képek forrása: www.mnsz.hu

"egy finom humorú, békebeli szerelmes mese, az egyik legkedvesebb történet, amit valaha magyar színpadra írtak."