'Dark Night Of My Soul'

    Egy egyszerű alkatrész kellett a kocsihoz. A városban az összes megkeresett kereskedő különböző árat mondott 3100 és 5700Ft között, legdrágábbat a márkaszervíz.
Megyek a 3100-ashoz rendelni, de ekkor már 3000-re emlékezett, hát bólintottam.
Újabb fél nap elteltével megyek az alkatrészért. Ugyanaz a tag kérdezi (!), hogy "Mennyi is volt, 4000Ft?". Mondom "3000, de ha ennyire nem emlékszik, akkor 2000". Majd jött "a gépben meg tudnám nézni" válasz.
Szóval - ha valaki eddig nem tudta - kegyetlen árrések vannak a kereskedelemben
és nem rika (sőt!), hogy pofára, hasból mondják az árakat.

Ismét itthon van a sz.gépem (20ezer, alaplap), így a kártyámról is letöltöttem a képeket. Némelyiken én is lesek, mennyire jó dolgot ábrázol. Szóval, messze nincs vége a Japánban készült fotók bemutatásának.

A fenék- és hölgyeknél egyéb dolgokat mosó WC kellemes egy találmány. Japánban nagyon elterjedt. 2-3 alapjel van rajta, de ha valaki MINDENT meg akar ismerni, be akar állítani rajta, akkor kb. úgy érezheti, mintha űrhajó műszerfalára nézne. Van rajta egy kar is (kis öblítés, nagy öblítés), tehát "európaiként" is használható.
 

Amiről írok, az egy ehhez az eszközhöz kapcsolódó találmány. Talán már itt is említettem,
hogy ivóvízzel WC-t öblíteni brutális pazarlás. A japánok is így gondolhatják, ugyanis
az említett washletek nagyon nagy százalékánál a tartályt nem csak közvetlenül a
vízvezetékről töltik, mint nálunk, hanem egy másik ágon is, a tartály fölé tett
kis vízcsappal, a mini mosdókagyló lefolyóján keresztül. Spórol a vízzel és helyben
megoldja a kézmosást. Több mint ötletes!

    Ez az egyetlen német zenekar, melyet szeretek.
Nem volt ez mindig így. A kezdeti éveik, lemezeik kifejezetten nem tetszettek, de
ahogyan elkezdtek egyre jobban ZENÉLNI (kb. 1989-től), lenyugodni és kiforrott a
stílusuk, követni kezdtem a pályájukat. A kísérletező éveik idején már óriási
lemezeket alkottak (1992, de főleg 1999), melyeket a mai napig szívesen hallgatok.
2001-től már kilengésektől mentes, csont profi, agresszív, de zeneileg is figyelemre
méltó, nagyszerű CD-k jellemzik a négyest, melyekkel telibe lőtték az ízlésemet.
Az új lemez (a 13. stúdió albumuk) is ebbe a sorba illeszkedik.
     Nem annyira sodró vagy szilaj (de azért kellően), mint megszokhattuk, de
ugyanannyira kemény és muzikális.
A szokatlan, de jó intro után a címadó szerzemény tulajdonképpen a leggyengébb tétel,
nem több egy szimpla stílusgyakorlatnál.
Ezt követően azonban a KREATIVITÁSé lesz a főszerep. Gyakran kitörnek a stílus
sztenderdjei (standardjai, standard-jei?) közül. A From Flood Into Fire
- főleg a refrénben - epikus metál jegyeket vonultat fel, a klisés szövegű
United In Hate pedig barokkos akusztikus gitározással indul, de szinte valamennyi
dalban van jó néhány figyelemreméltó, cseppet sem rejtett zenei, dallamos csemege.
Ezekből Ventor derekasan kiveszi a részét. Játéka egyszerre kőkemény és sziporkázó.
Csoda jó dolgokat csoda jól üt. Érdemes egyszer csak az Ő dobolását figyelve meghallgatni a lemezt.
     Vártam ezt az albumot, és nem csalódtam benne. Kiszámíthatatlan, egységesen
magas színvonalú, ötletes.
Szeretem.
Bajom egyedül a címmel, borítóval és a szövegekkel van. Utóbbi színvonala csak ritkán üti meg a zenéét.
     Ők azon nagyon kevés zenekar egyike, akik napjainkban is hitelesen (és jól!)
játszanak thrash metált.
Méltók a nevükre
Kreator - Phantom Antichrist

A Nuclear Blast ügyesen védi az anyagot a YouTube-tól, ahol még csak a címadó
dal klipje található meg, amely zeneileg nem kiemelkedő, így nem is ajánlom figyelmetekbe.

8,6/10 pont

60 éve.

Még legalább egy hét, mire kicserélik az alaplapot a gépemben. :( Nincs is türelmem, idegzetem rendszerezni a Japánban készült képeimet, hiszen kölcsön gépen alkotok. Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne pakoljak ide csak úgy, össze-vissza néhány szösszenetet.

"Ami szép, az egyben jó,
 Ami kép, az egyben szó"

Egy középiskolai színházi előadáson voltam.

Hála a KLM-nek, a hosszú oda- és visszaút interkontinentális részén
(szumma 23 óra) kedvemre válogathattam a repülő memóriájában (!!) lévő filmekből.
Mivel nem igazán tudok aludni járműveken, megnéztem néhányat.
Mindegyiket angolul, és többségüket félálomban, fáradtan:
Mission: Impossible (4.)-Fantom protocoll:
Jajj. Egynek jó, de annyi a kamu, a lehetetlen ezekben a filmekben, hogy
valahol a második rész táján elvesztettem az érdeklődédmet irántuk. 4,7/10pont
The Artist (A némafilmes):
2011-ben fekete-fehér némafilmet készíteni nagy ötlet, de megnézni nem túl
szórakoztató. Bérénice Bejo csodaszép!! 5,5/10pont
Young Adult (Pszichoszingli):
Ennél bénább magyar címmel régen találkoztam! Csak Charlize Theron miatt
néztem meg. Ő tökéletes, a játéka sem rossz, a film annál inkább. 3,7/10pont
Hugo (A leleményes Hugo):
Scorsese filmje. Egyszerű, kedveske történet a filmkészítés kezdeti
idejéről, idejéből. Egyszer simán nézhető. Talán ez volt a felhozatal legjobbja. 6,5/10pont
Extremely Loud and Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel):
Egy kisfiú apja halála után egy zárat keres, de egészen mást talál. Egy fontos párbeszédet nem értettem (a néger férfival), pedig többször visszatekertem, így lehet, hogy éppen a film lényegét hagytam ki. Sandra Bullock első filmje, melyben el bírom viselni. (Kellően kicsi a szerepe.) 6/10pont

Ha láttam még valamit, arra nem emlékszem.

Kezdem a mesét, képeket Kyotoról, rögtön az egyik leglátványosabb épülettel, a
Kinkakudzsi templommal, vagyis annak egy részével, a Kinkakuval.
Érthető, hogy ez nem sokat mond egy európai számára - a másik neve beszédesebb:
Arany pavilon.
A tetején a bankjegyről már megismert - a helyiek TIPPje szerint - főnix.
Sajnos, mint annyi minden a városban, ez a komplexum is leégett a történelem során,
a régihez a lehető leghűbb (leghívebb? :) jelenlegi épületet 1955-ben építették.
Az eredetit pedig valamikor az 1300-as évek elején, nyaralónak.
Szép, az tény (főleg a tóval, "kerttel" együtt elgondolkodtató), de a rengeteg
régi/híres épület közül ez tette rám a legkisebb hatást.
Remélem, kivárjátok, míg a többi sorra kerül.

    Szerencsés vagyok, mert viszonylag korán, zsenge fiatalságom elején megismertem a
zenekart. Az első tíz évük így is kimaradt. Szerencsére azóta is - immár 33 éve!!! -
működnek, csempésznek vidámságot a szívekbe.
     Ezt a triót csak szeretni lehet, vagy csodálkozni, hogy miért szeretik annyira és annyian őket. Engem még annak idején, a legelső hallott dalukkal megvettek, és azóta sem csalódtam bennük. Egyetlen gyenge dalt sem hallottam még tőlük, koncerten pedig annyira jók, hogy van egy eredetileg fehér pólóm, melyet egyik fellépésük óta szürkeként viselek, kimoshatatlanul beleívódott ugyanis a por és az izzadtság.
Mint szinte minden kedvencemet, ezt a csapatot is egyből felismerhető hangzás és stílus
jellemzi. Ezek esetükben annyira jellegzetesek és erősek, hogy könnyű helyzetben van, aki
először találkozik velük, gyakorlatilag két perc alatt eldöntheti egy tetszőlegesen
kiválasztott dal alapján, hogy érdekli-e a továbbiakban az életmű.
Nincs tehát szükség mélyenszántó imertetőre, elég egy linket idepakolnom.
     Azt azért leírom, hogy Olga (férfi) ezen az albumon a szokottnál (SAJNOS) kevesebbet
szólózik, sokkal inkább a refrénekre építkezik, és természetesen a szintén zseniális
ritmusgitározására. Ez a legvidámabb zenekar, akiket ismerek. El nem tudom képzelni, hogyan lépnek fel egy rossz nap estéjén. Szerintem Nekik nincs is rossz napjuk.
Mióta kezdem érteni a szövegeiket, pláne szívesen hallgatom őket.
     A szokott poénok és közjátékok közül vannak, melyek ismétlődnek (telefonhívás, kopogás), az újak között a karácsonyi ének és harangjáték beleszövése az intro utáni dalba, a Marty's Man elején és végén hallható hárfa (!!!) és a többszólamú ének, a matrózdal alkalmazása a Decca's Drinking Dilemma-ban (a "Decca, your're still alive, Decca?" résznél felröhögtem), illetve a bónuszként eljátszott akusztikus átdolgozások a legjobbak.
    Úgy kapják a rekord-magas pontszámot, hogy nem ez a legjobb lemezük.
Egyszerűen nem tudnak hibázni. Sziporkáznak, táncra perdítenek, megmosolyogtatnak.
Emlékeztetnek arra, hogy az élet nem a gyűlölködés, a törtetés színtere.
Toy Dolls: The Album After the Last One

A legjellemzőbb dal:
https://www.youtube.com/watch?v=v-gfPccNxU0
A nekem legjobban tetsző (ÉRZÉS!!!), melyet a dobos énekel:
https://www.youtube.com/watch?v=YBxHai-1UJM

9,4/10 pont

Ismet itthon. Zajlik. Mig a mosdokagylom frissen szetesett lefolyoreszet javitottam, behalt a szamitogepem. Ropke fel ora hasznalatot kovetoen - ennyi jutott visszatertemet kovetoen a jobol. Ha "szerencsem" lesz, keddnel elobb nem latom viszont. :(

Szoval, ha nem lesz uj bejegyzes, es mailekre sem valaszolnek, az ezert lesz. Pedig mar elkezdtem irni a hazatertem utani elso meset.

(A jetlag-em annyira utos, hogy most pl. fogalmam sincs, miért nem használtam eddig ékezeteket, annyira fáradt vagyok.)

Kitartás, aztán jövök! Remélem.

Oh, Dear, my computer is dead. It might take half a week (or more) when I get it back.

Csendelet holloval, "fenykepezo japan(ok)", cseresznye, zebra keresztben, ilyesmi. Szep hetet!

Ha egyetlen keppel kellene jellemeznem Japant, talan ez lenne az:

Ebben rengeteg dolog benne van az orszagrol, az itteni emberekrol. SEMMI nincs azon a tengerpart szakaszon, csak egy jinja (dzsindzsa), shrine, szentely, a hozza tartozo kapuval es eloterrel. Es a rendhagyo kovek elotte az oceanban. (Az itteniek nagyon szeretik a termeszetet es annak, illetve a vilagnak egyszeru dolgait (egy fa, virag, ko, kert....) nezegetni, elmerengeni rajtuk.)

 A kapu jellemzoen nem az egyetlen ut folott all, amely a szentelyhez vezet, hanem a tenger fele nez, ezzel jelezven, hogy a lelkek (istenek) fele all nyitva, akik mar (a tengeren tulra) eltavaoztak. Az egesz egyszerre egyszeru, szep es tartalmas. Szamomra.

Zajlik az elet(em). Szerencsere gyorsabban, mintsem kovetni tudnam itt.

Tobben kertek, hogy pakoljak kepet a billentyuzetrol. Megteszem. Komplikaltabbra szamitottam. Alapjaban "angol", csak egy (ket) billentyut hasznalnak, hogy valtsanak az 50 darab japan karakterre (a billentyuk jobb also sarkaban lathato). Ha ezeket hasznaljak, egy masik billentyu megnyomasaval azok automatikusan kicserelodnek a begepelest kovetoen kinai karakterekke, amennyiben van kinai-karakter megfeleloje a gepelt szonak. A ket (japan, kinai) karakterkeszletet vegyesen hasznaljak az irott nyelvben.

Ket napja ket (terhes) japan lany (asszony) "zenekari" probajan voltam. Egy helyi zeneakademiai tanar felugyelete, tanacsai mellett Pleyel (osztrak szuletesu francia zeneszerzo, en sem hallottam rola) egyik duettjenek teteleit probaltak, nem kis penz befizetese mellett. Ultem a foldon a szobaban es hol a csello, hol a hegedu kottajat nezegettem a ket muzsikus valla alatt, folott. A ket zenesz szinten tanitja sajat hagszeret gyerekeknek, felnotteknek, volt tehat szinvonal.

Tegnap a kedvenc kulfoldi idotoltesemnek hodoltam. Csatangoltam es jol eltevedtem. Elbicajoztam a tengerpartra, majd egy akkora felkort tettem meg a part menten, hogy a vegen meg kellett kerdeznem egy helyit, hogy a varosban vagyok-e meg, illetve az utat vissza a kozpontba. Mondta, hogy erre es erre van, de ne induljak neki kerekparral, mert messze van. Meglepodott, mikor mondtam Neki, hogy ez a rovid ut lesz nekem vissza, ugyanis onnan jottem, csak kerulovel a kikoto megtekintese miatt. Kerekeztem szumma 30-40 km-t.

Kozben atkeltem egy 1530 meteres alaguton, ami semmi, na, de kerekparral!!! Nalunk van ilyen? Nekem uj volt. Es elegge ijeszto erzes, holott volt kerekparsav. Nagy zaj, felhomaly, ilyesmi. A bicaj elso kerekenek tengelye korul van egy "dinamo", igy az (a magneses ter) allandoan forog, de van egy fenyerzekelo kapcsolo is a jarganyon, igy csak akkor vilagit a lampa, amikor kell. Erdekes.

Odafele, me'g a varosban Toy Dolls szolt a fulesben. Eppen akkor ert veget es valtott Paradise Lostra, amikor meglattam a vizet. Teljesen jo alafesto zenek voltak. Eloszor a vidam, furge, gondtalan, majd a sulyos, lassu, elgondolkodtato, vegtelen melysegu es tavlatu. (Majd irok az albumokrol.)

Jajj, megint lelkizem.　Jojjenek a kepek. (Igertem kinai jeleket. A kov. mondat azt jelenti, nezegessetek orommel a kepeket.)

ご覧の写真が気に入ってくれるといいです。

Az rendben van, hogy narancsot es foldimogyorot eszunk, de azt nehezen dolgozza fel europai agyam, hogy mindezek Nandzso bacsi telkerol vannak.

A japanok egy kaput epitenek minden templom vagy szentely ele, ezzel jelezve a beteronek, hogy isteni helyen jar. Nos, a Miyajima sziget egeszet szent helynek tekintik, igy az egesz sziget ele epitettek egy ilyen kaput. A tengerbe. A szokott aranyokat nem tudtak termeszetesen megtartani, de a kapu igy is 16 meter magas!! A　vilagorokseg resze.

Mikor is renovalnak es takarnak el a nagy reszet, ha nem akkor, amikor eletemben eloszor es utoljara meglatogatom? Raadasul dagalykor voltunk ott, tehat nem volt lehetseges el-/atsetalni alatta.

Azert igy is nagy elmeny volt.

A sziget nagy, kb. egy nap bejarni. Nem csak a merete, hanem a nagy hegyei miatt. 535m a legmagasabb pontja, ha jol latom, es magatol ertetodoen a tengerszint a legalacsonyabb. Hiroshima varos mellett talalhato, a varos egyik kikotojetol kb. 10-15 percnyi komputra. Ha ugyesen veszitek a napi villamosjegyet, ez a retur ut is benne foglaltatik a szigetre, az egyik villamos vegallomasatol.

A kapu mogott rogton egy szentely komplexum fogadja a latogatot (es vad ozek szanaszet a szigeten, az utcakon, meglepoen nagy szamban), mogotte pedig bekesen megfernek egymas mellett, felett a budhista es shintoista templomok/szentelyek.

Irgalmatlam mennyisegu szobor, nyugatiak szamara (is) erdekes epulet jellemzi a lakott reszt. Nekem leginkabb az 500 darab (!!!!!!!!!!) hasonlo, de nem egyforma Buddha szobor tetszett.

     Mindenek elott utalnek arra, amirol itt mar esett szo: ahhoz, hogy jo kedvem legyen, nekem eleg, ha Shirley Manson megjelenik, eszembe jut, olvasom a Facebookon a bejegyzeseit. Ha beszel, mosolyog, plane ENEKEL, mint most, zenekara friss albuman, akkor olvadok, gumicukor vagyok a tenyeren.
     Rejtely a csapatara kattanasom, mert noha irtak nehany oriasi slagert, olyan tipusu popos rockot (rockos popot) jatszanak, melyet altalaban kellemes hatterzenenek tartok, nem muveszetnek. Shirley hangja sem kiemelkedo, megis valami miatt nagyon szeretem hallgatni. Nezni pedig.... Nyamm. :)
     Az onkent vallalt szunet es het evvel a legutobbi albumuk utan ismet itt vannak.
1. "Lenduletes, de semmi extra", 2. "! Nev-/vegjegyszeru jo kis dal" 3. "atlagos" - irtam a jegyzetembe, majd jott a Control, annak is a refrenje, es borultam. Innen kezdve ez a lemez jo, es kesz - gondoltam. Ez a dal teljesen a stilusom. Elvont, megis felemelo, kiszmithatatlan, megis egyszeru. Mind a harom hangszer jo dolgokat jatszik a refrenek alatt (az enekrol nem is beszelve!!), egyutt pedig sokkal tobbek, mint a szimpla osszeguk.
     Nincs igazi nagy slager a lemezen. A gyorsabb tetelek kozul a Battle In Me es a remek Man On A Wire allnak kozel ahhoz, hogy azok legyenek; a harom lassubol a cimado gyenge, a Sugar edesen jo, a zaro Beloved Freak pedig egyertelmuen nyero.
Az osszkep csucspont, mega-himnusz nelkul is jo. Aki szereti oket, az valoszinuleg hozzam hasonlo( emberek)an kedvelni fogja, aki nem ismeri oket, az nezzen szet a Youtube-on es a nagy slagereikkel kezdje az ismerkedest.
A 11 dal nem sok, varom a Deluxe kiadast negy masik felvetellel.
     Mert vannak zenekarok, akiket - ha nagy bakot nem lonek - csak szeretni tudok. A Garbage ilyen.
Garbage - Not Your Kind of People

https://www.youtube.com/watch?v=bFN6_F_HlHI

7/10 pont

Na, ami meg a kulcscsonttoresemkor is kimaradt, az ma megvolt. Szirenazo mentoautoval vittek egy korhazba. Raadasul Japanban. Egy hangot nem ertettem az egeszbol, a korhazban egy fia angol betu nem volt. Erdekes elmeny volt.

Nem nekem volt bajom, hanem a vendeglatomnak, akivel lementunk focizni a parkba (es sogoraval). Egy rossz lepest, esest kovetoen rettenetesen fajt a laba es meg volt gyozodve, hogy eltorte.

Hogy nem tort el, es hogy az achilesze sem szakadt, azt en is kideritettem a megnyugtatasat kovetoen, mire a mentok kiertek, es csak remelni tudtam, hogy huzodassal megussza.

Nem uszta meg, de nagy szerencseje van, ugyanis reszleges izomszakadasa (?? szerintem inkabb szalag) van. Igy egy kotozest es manko berlest kovetoen haza is engedtek. Ma egy barati csaladnal alszik, de holnap hazater. Ha teljesen elszakadt volna, tuti mutet. Fura a mentalitasuk, mert rajtam kivul (tavoli ismeros) SENKI nem aggodott erte vagy mutatott torodest, reszvetet. Nevetgeltek, intezkedtek, de semmi szemelyeskedes. O" neha sirt, neha nevetett, es hol miattam, hol a munkahelye miatt aggodott, hogy mi lesz, ha nem tud menni hetfon.

Egyebkent ma meccsen jartam. A prefekturank csapata (Ehime FC) irgalmatlan szerencsevel jatszott 2-2-t a jobb vendeg Kitakyushu ellen a Japan Masodosztalyban.

Elso helyszetbol golt lottek a meccs elott a nepes bajnoksag 10. helyen allo "mieink", majd ugyanilyen gyorsan kaptak is egyet, igy a 6. percben mar 1-1 volt. A vendegek (ugyanannyi ponttal a 11. helyen a fordulo elott) iranyitottak, meg is szereztek a vezetest, a masodik felidoben 2-3 ziccert kihagytak, uraltak a meccset. Neha tul passzivak voltak, de a hazaiak semmit nem tudtak kezdeni veluk egeszen a lefujas elottig, amikor egyenlitettek.

Mindezt kb. 6000Ft-os jegyarral, egy pepec helyen (domb teteje a varos felett, korben nagyon nagy hegyek) levo, a kapuk mogott epites alatt allo, jo reginek kinezo, olyan remek gyeppel megaldott stadionban, hogy nem hittem el, hogy nem mufu, kb. 3500 nezo elott, tuzo napfenyben, enyhe szelben, 20 fokban. Nem rosz, ahhoz kepest, hogy tegnap a Paks 600 nezo (!!!) elott jatszott NB I-es meccset. 

A szinvonal? Kozepesen hajtos, sportszeru, keveset cselezo, inkabb passzolo foci, kb. a mi masodosztalyunk szintjen. Erdekes lenne osszehozni egy itteni es egy hazai csapatot. Az Ehimenek van egy brazil es egy horvat jatekosa, de egyik sem jatszott ma.

A ket tabor (100, illetve kb. 250 fo) vegig notazta, dobolta a meccset, de a tobbi nezo nem kiabalt, mint nalunk, legfeljebb morajlott, olykor tapsolt. Mokas, hogy itt nincs felmeztelenul kemenykedve szurkolas, mert a boruk egyszeruen nem birja a napfenyt. Rajtam kivul mindenki hosszuujju ingben (kotott puloverben, melegito felsoben), fejfedoben, sallal, torulkozovel a nyaka korul , hosszu nadragban nezte a meccset, es rajtam kivul senki nem viselt napszemuveget.

Kellett mar ez a meccs, mert ezt megelozoen egy 1860 munchen-freiburg nemet masodosztalyut lattam legutobb. Tiszta szegyen.

Vege az utazgatasnak, most mar csak pihenek, bringazom a varosban. Az ido(jaras) remek. Erosen sut a nap - sokkal delebbre vagyok Magyaro-nal -, de nincs hoseg, mert kozel a tenger (ocean, ha ugy tetszik) es olykor felhok is jonnek. A fenyo es a palma megfer egymas mellett. A levego tiszta, mert altalaban fuj a szel, vagy legalabbis szello lengedezik.

Ha azt mondom, nehez ismerkedni vagy hogy onmaguktol nem kommunikativak a(z itteni) japanok, akkor semmit nem erzekeltettem a rendhagyo viselkedesukbol. Mondjuk, eppen ma szolitott le ket holgy az utcan, de sajnos ez kivetel volt. Egyutt lehettek vagy 160 evesek, es nem, egyik sem volt tobb 120-nal. :) Az altalanos az, hogy a kis gyerkocoket leszamitva (ugy tesznek, mint akik) eszre sem vesznek. Mast sem.

Angolul ha tudnak is, nem beszelnek. Foleg (irott) informacio befogadasara hasznaljak a nyelvet. Nagy makom van, hogy egy angoltanar vendege vagyok!

Szoval, ismerkedni olyan feladat itt, mint egy vak es suket emberrel kommunikalni, akit nem erinthetsz meg.

A kormany a jobb oldalon, balra tertanak. Az autoik 85%-a hazai gyartmany, es az atlag sokkal kisebb meretu, mint nalunk megszokott. Az embereke is.

Liszt, cukor, zsir, alkohol, dohanyzas, kover ember - elvetve (sem) talalkozni ilyesmivel. A parlagfu gyogynoveny. Nem ingerultek, elozekenyek. A "koszonomre" mar ot (!!) kifejezest tudok. Egyet csak regen hasznaltak, de a tobbi jatszik, attol fuggoen, hogy mekkora dolgot mennyire koszonunk meg. Indulasom elott olvastam Ruth Benedict Krizantem es kard-jat. A japanok alap gondolkodasarol, mozgatorugoirol sok erdekes dolgot leir. Majd meselek rola itt, de egy japan prof. irt ra reakciot, annak meg nem eretem a vegere. A lenyeg a megfeleles, a hala, a kapott dolgok visszaadasa, kozosseg. Ha ehhez meg hozzavesszuk a szamuraj korok erkolcsrendszeret es vallasukat/hituket, lehet sejtelme az embernek arrol, mit miert (nem) tesznek az itteniek.

Es most a Perefektura (megye) Haza, a bicajom, a furdo felulrol, a ket szintet emelkedo, alapbol sem kicsi ora, es a tobbi. A szovegbol egy idezet: "Kesobb, amikor a hetedik szazadban Jomei csaszar meglatogatta..."

A majdnem 3 oras komputon aludtam egy jot, majd felebredven ez a kep fogadott:

Persze erdekes volt, amint a paraban (helyi kiserom szerint Kinabol jott homok!) egyszerre sejtelmesen es fenyegetoen korvonalazodott a ket hadihajo sziluettje, de amikor a tengeralattjaro (!!) megjelent felenk tartva, majd elhuzott mellettunk, akkor mar kifejezetten kellemetlen erzesem tamadt.

A varos kikotoje mar bekesebb volt.

Hiroshima egy modern, nyuzsgo nagyvaros. Erthetok okokbol nem sok regi epulete van. Talan a kastely a legkiemelkedobb kozuluk:

A varos az emlekezesrol, az ujrakezdesrol szol,

es persze eli mindennapjait.

A villamospark nagy resze regi kinezetu. Sok ilyennel utaztam. Legkondi, gyors es uj motor, de a kulso!!

Huh, emberek! Ma megertettem a nem fiatal Gyongyosi bacsit, aki konnybe labadt szemmel allt a Mount Everes labainal (vagy mar a Himalaja elejen, nem emlekszem). Latszott a tekinteten, hogy nem hitte volna, hogy ez (az orom) Vele valaha megesik, es nehezen dolgozta fel. Ertettem, persze, akkor is, de kicsit furcsa volt.

Na, ma ateltem ugyanezt. DOBBENETES ELMENY volt.

Atsetaltam az elozo bejegyzesemben lathato Aioi-hidon (mar ez is egy hihetetlen almom beteljesulese), es elkeszitettem a kepet, amit mar sok ezren megcsinaltak elottem, de ez nem szamit. Mindig vagytam ra, hogy lefotozzam a vilaghiru epuletet.

Hiroshimaban vagyok, a hotelunk 500 meternel kozelebb van a ponthoz, amely folott (kb. 600 meter magasan) felrobbant az atombomba. Leirhatatlan.

Minden mast majd kesobb. (A kovetkezo bejegyzes majd az igert furdo kepeivel kezdodik.) Legyetek jok! Vilagbeke!

(E. es Sz.! Gondoltam Ratok itteni ido szerint delutan 3 kor! Es negykor is, mert gondoltam, akkorra lenyugodtok es kihozzatok magatokbol, amit tenyleg tudtok. :) Remelem, igy tortent, es sorozunk egy jot az egeszre. "Jo kis 10 ev volt, vagy mennyi.")

   Álmok? Célok? Nem is tudom, mik ezek. Van néhány ilyen kis apróságom, megmagyaráz-
hatatlan késztetésem, hogy "ezt és ezt meg kell(ene) csinálnom az életemben".
   Néhányat ezek közül megfogalmaztam magamnak, de van, hogy hamarabb teljesül egy
- például látni a Mount Everestet -, mint hogy tudatosulna, hogy vágyom rá.
Ha sikerül keresztülvinnem egyet-egyet, az mindig hónapokra feltölt és örökre bennem marad, de nem gond, ha lesz olyan, amely megmarad a terv szintjén.
Egy pszichológus biztosan jót tudna csámcsogni ezen.
   Azért írok most erről, mert nagyon közel vagyok hozzá, hogy két, egymáshoz szorosan
kötődő megvalósuljon a kevés megfogalmazott "álmom" (?) közül.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Az említett kettő például az, hogy átsétáljak
egy hídon (a kép közepén, piros kereszttel jelölve), illetve lefotózok egy épületet.
Ha sikerül, az életre szóló élmény lesz számomra.