'Dark Night Of My Soul'

Nem sok kepet pakoltam ide eddig, most probalom potolni. Ugy erzem, a mese Kyotorol otthonra marad, ugyanis tul sok szepseg ert ott, es azota is folyamatosan jonnek az elmenyek, tortennek az esemenyek.

Vasarnap pl. belefutottunk a varoskank parkjaban egy nepi ezmegazba. A helyi shintoista templomokbol erdekes ruhakban kihoztak a hordozhato oltarokat (nem kicsik), majd wadaiko (ha jol ertem) dobok vagy dobosok (esetleg dobolas) szorakoztattak a nagyerdemut. Tetszett, mert kelloen hagymanyos volt.

Ma a parkban fociztam vendeglatommal (holgy). Szabalyos edzest kellett Neki tartanom, hogy fejlodjon, gyakoroljon. Nem veletlenul (??) ok a vilagbajnokok labdarugasban. Egyebkent R. is tehetseges.

Mas: nem szeretnek tengeri eloleny lenni Japan partjainak 50-100 km-es korzeteben, mert az itteniek (es en is) MINDENT megesznek onnan. Nem tudnam megmondani, hanyfele halat ettem ittletem eddigi szakaszaban. Talan az angolna (!!!) izlett a leginkabb.

A kepek mindegyiket kis (600 ezres) varoskankban keszitettem.

Es nem kellett vadasznom rajuk, lepten-nyomon erdekessegekbe utkozom. Es az utikonyv szinte kerulendonek irta le a varost. A mait koveto kepsorozatomat igyekszem Japan legregebbi melegvizes forrasra epult furdojenek, furdo hazanak kepeivel inditani. Addig is:

Helyi ido szerint ma hajnalban leallitottak az utolso, meg mukodo japan atomeromuvet.

(Biga, es a tobbiek, akiknek kis ralatasa van a szakmara, a temara: KICSIT gondoljatok bele!)

A mai programunk: atsetalas egy hidon, ebed, haza. Unalmasnak es rovidnek hallatszik, nem? Nem volt az. A hidrol nem meselek, elegge szemleletesek a kepek. A kilatasrol sem rola, mert annak szepseget nem sikerult visszaadnom. (TISZTA oceani viz, kis szigetek, hegyek, hajogyar, ilyesmi.)

A "nagy arcu hal" es a polip nem a helyi allatkert reszei, hanem a kajaldaban elnek - addig, amig valaki meg nem kivanja oket, es el nem fogyasztja, miutan az asztalanal, nyilt tuzon elkeszitette maganak.

Beszeljenek a kepek!

A hid alig hosszabb 4km-nel. 

Tegnap este megkaptam a kolcson kerekparomat. (Isten aldja a terhes noket, akiknek nincs szukseguk kerekparra! :) Igy ma hulyere bicajoztam volna magam a varosban, HA lenne eselyem magamtol hazatalalni. Ez egyelore nehezen elerheto alomnak tunik, de haladok a hely felterkepezesevel, es afele, hogy merjek egyedul is elindulni a visszajutas remenyeben.

Nem ide tartozik, de a helyzet ugyanaz, mint Angliaban volt: a balra kis ivben kanyarodas siman megy, a jobbra nagy ivben pedig soha nem fog.

Egy elmeny Kyotobol: beultunk VEGRE sorozni - a boltokban alig kapni, csapoltat elvetve talalni a varosban -, fogyasztom, amit kell, amikor az egyik tag a szemelyzetbol lefoliaz egy asztalt mellettuk, egy masik pedig ra nehany percre behoz egy akkora tonhalat, hogy csak lestem. Elobb csak a felet, mert tobb nem fert a 6 szemelyes asztalra. Majd, mintha ANTSZ nem letezne a vilagon :) es mintha ez a vilag legtermeszetesebb dolga volna, elkezdtek szeletelni, feldolgozni, mondvan, kell a krimonak es a szomszedos kajaldanak is, majd (na ITT mar tenyleg lestem) elkezdtek kiabalni, hogy "halat vegyenek", es a bar vendegei kozul nem egy vett is szepen. Lattak, hogy lesek, igy tobbszor megkinaltak NYERS hussal a halbol. Szelt egy kis szeletet belole, vagy kanallal kapart belole a csapos srac. Persze, hogy ettem belole. FINOM! Azota a polip(lab)tol a legkulonbozobb halakig sok mindent ettem nyersen. Itt ez a divat. Minden izlett eddig. Akkora makom van, hogy a vendeglatom is tud fozni (helyi), de eddig minden nap a barati kor valamelyik　(holgy) tagjanal voltunk vendegsegben, es　mindenhol kiraly helyi kajakat kaptunk, sot, ma keszitettunk is kozosen.

Ejjel van, ugyhogy kb. ennyi mara.

"Kis" varoskamrol a japan utikonyv csak annyi emlitest tesz, hogy "nem kulonosebben erdekes". Pakolok ide nehany kepet a varos kastelyarol, es a kilatasrol belole, hogy sejtsetek, mekkora itt egy KIS varos, es hogy eldontsetek, igaza van-e az utikonyvnek. (Figyelmes szemlelok felfedezhetik, hogy az egyiken vallszelessegem es labaim vastagsaga tesz nevetseges meretuve egy komplett varfalat. :)

Hol　is kezdjem?

Vegyuk talan forditott idorendben! Ha bambuszt grilleztek, azt fiatal bambusszal tegyetek, mert az idos belul ures, es hagyjatok eleg idot neki a tuz felett, mert felkeszen elegge borzalmas - bar eheto. Szojaszosszal az igazi.

Persze, forditott idorendben haladva azzal kellett volna kezdenem, hogy fogalmam sincs, mennyi az ido Nalatok, es nem is erdekel :), es ez jo.

Az ebedunk (grillezett finomsagok)) elott reggeliztunk is (ki hinne?), es 3-4 napnyi itt tartozkodas utan ekkor ert a legnagyobb kulturalis hatas, ugyanis a hotel es az ettermek utan egy csaladi hazban ettem. Vadidegen embereknel. Ultem a foldon a parnacskamon (NEM parna - hiba annak hivnom!), es meghivom udvariasan figyelmeztetett, hogy tartsam a bal kezemet is az asztalon, ne tegyem az ala (20 cm a kulonbseg). Ezek utan felve kerdeztem meg sugva, hogy felallhatok-e eves kozben kinyujtoztatni a labaimat, mert nem kicsi kint erzek bennuk, husz percnyi terdelve, a talpamon ulve eves utan, de messze az etkezes vegetol). Jo hir: ez belefert az etikettbe. Jot nevettek rajtam. Persze azt, hogy 3 nap utan (valojaban 10 perc utan) olyan jol tudok palcikaval enni, hogy kepes vagyok egyetlen rizsszemet kulon megfogni veluk, nos, az a kutyat sem erdekelte.

Ja, igen a legnagyobb hatas: latnotok kellett volna a szobat, ahol ettunk!! Egy egyszeru csaladi haz egyszeru szobaja, de RENGETEG dolgot elmondott. Natur tatami (a gyekeny szonyeghez hasonlit, de veszett tartosnak es minosegi munkanak nez ki), kozepen egy kb 30 cm "magas" asztal, korben papir (a fa racsozaton belul) falak/egyben ajtok, az egyik folott kaligrafia (kezzel festet betuk, csupan 2-5), vitrinek. Az osi koroktol a kertben (rizsfold) talalt leletektol a tigris, gesa, hajo, varost abrazolo kepekig, szobrokig... Wow!! Akkora hangulata volt, hogy csak na!! Egyszeru, tiszta, letisztult, semmi hivalkodo. Lattam kimonokat, eskuvoi kepeket...

Egyebkent Japanban vagyok. 3 napot toltottem Kyotoban (eszmeletlen!!!! De nem annyira　osi vagy zsufolt, mint hittem) es egy felet Osakaban (DOBBENET modern es zsufolt - eppen, ahogyan kepzeltem), majd komppal delre jottem egy olyan 250km-t.

Jaj, a komp!!! Fele akkora sem volt, mint a Korzikara meno, de igy is boven nagy. Eloszor a bejarat utan kezdodo mozgolepcson dobbentem le (minek az oda?), de a "nyilvanos furdo" is leejtette az allamat. A mas pasikkal (!!??) meztelenul (???) kozosen furdozest megszoktam (egyebkent alaposan meg kell tisztalkodni (persze, ezt is a tobbi figura szeme elott), mielott a medencebe lepsz), de hogy ez egy menetrend szerinti kompon is megy, masszirozo medencevel (meleg viz, na-na!), SZAUNAVAL, na, azt nem hittem volna.

Az ut tobbi reszet ataludtam. Nem lattam rajtam kivul europainak kinezo embert a "hajon", de senki nem nezett ram furan.

Kyotorol (is) majd kesobb, amikor lesz idom/kedvem a kepekkel varialni.

Arigatou gozaimasu a turelmet, vagy, ahogyan vendeglatom irna: ありがとうございます。

Ezek japan karakterek voltak (ha sikerult megjeleniteni). Ezek az egyszerubbek, csak a gyerekek hasznaljak oket. Ha jok lesztek :) irunk majd kinaival is, mert amit csak lehet, azzal fejeznek ki.

     A tavalyi éves rendes utazásom a balesetem miatt elmaradt. Idén igyekszem bepótolni.
Szó szerint is, ugyanis ez lesz az egyik legnagyobb dobásom eddig.
Lehetőségem adódott eljutni az álom-úticéljaim közül a listavezetőbe, egy olyan országba, mely a "na EZ az, ahová csak vágyódhatok, de annyi pénzem az életben nem lesz, hogy megengedhessem magamnak" kategória volt számomra.
Aztán egy jó hírrel a költségek a felükre estek, és az időben megvett repjegy is
olcsóbb volt, mint gondoltam, így belesúrolt a "megengedhető" kategóriába.
Nem sokat gondolkodtam egy gyors kalkuláció után.
Csak az indulás előtt kb. két héttel vettem észre, hogy napra pontosan egy évvel
a balesetem után ülök a gépre.
     Ha minden rendben megy/ment, mire ezeket a sorokat olvassátok, egy olyan "alig"
látványos városban leszek/vagyok, amely 794-től (!!!) 1869-ig volt a világ számomra
egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb nemzetének, országának a fővárosa, jelenlegi lakossága szerény másfél millió.
Látnotok kellet volna a fogadtatásomat az utazási irodában, mikor megmondtam, hova
szeretnék repjegyet venni! :) (A szomszédos, 2,6 milliós városkába, de az sem
az ország fővárosa - nem is volt.)
A "foglaljon helyet!"-ben egyszerre volt benne a "na, ez nem lesz egyszerű", illetve
a "miért nem jön be ide minden nap öt ilyen!?". :)
     Jó eséllyel tudok majd innen/onnan is rendszeresen jelentkezni.
Tuti, hogy lesz mutatni- és mondanivalóm.
Legyetek jók!
(Meghajlás.)

Na, de mi ez??

"A trükk, hogy ne hagyd abba a lélegzést".

Azért nem írok, mert máshol járnak a gondolataim. Kellemes gondok kötnek le.

"When was the last time you did something for the first time?"
/Van Halen/

Mikor próbáltál ki valami újat legutóbb/Mikor volt a legutóbbi alkalom, hogy életedben először tettél meg valamit?

Ha egy zenekarnak az első dobütéstől/pengetésből felismerhető stílusa, hangzása
van, az jelent valamit. Ha ugyanez a gitárosára külön is igaz, az pláne nem
hétköznapi. Ha azt mondom, ez a(z egyetlen) gitáros(uk) védjegyszerűen ritmusozik és
legendásan szólózik is, akkor már sejtitek, hogy nem az új Roxette lemezt hallgatom éppen. :)
     Zenéjük annyira amerikai, hogy az én ízlésem szerint csak a remek dobos, a jó
basszer és a káprázatos gitáros miatt érdemelnek említést.
Ezt megelőzően 1998-ban adtak ki lemezt.
Arról lehet vitatkozni, hogy Sammy Hagar (az én voksom itt van) vagy a most
visszatért David Lee Roth az "igazi" énekes számukra, de ezt hagyjuk meg
az amiknak - akiknél ez a lemez valószínűleg tarol(ni fog).
Nekem "csak" tetszik. Tartalmaz kiemelkedő szerzeményeket, de többségben vannak az
átlagos dalok. Persze, ami esetükben átlagos, az másnál lehet, hogy az elérhetet-
lenül magas szint.
A szólók zseniálisak, a refrének egyszerűek, de hatásosak.
Tökéletesen, élményszámba menően jól kevert zene, a három hangszer csodásan tölti ki (és be) a teret.
A legutóbbi Mr. Big albumot juttaja eszembe. Az (is) zseniális, fantasztikus zenészek villognak rajta, de többszöri hallgatás után sem marad meg bennem az egészből semmi.
Ahogy' egyre többször hallgatom, annál magasabb a pontszám, amit adok erre az
alkotásra. Most 7,2-nél járok (10-ből), de én a Guns N' Roses-on kívül egyetlen
"kimondottan amerikai" zenét játszó zenekart sem kedvelek igazán.
A lemezre/zenekarra legjellemzőbb dal (szóló!):
https://www.youtube.com/watch?v=gPWpWvLuJyA
Van Halen: A Different Kind of Truth

"A tama kínai-japán szó, s felbecsülhetetlen értékű, tökéletesen kerek tárgyat vagy
olyan "titokzatos ékszer"-t jelölhet, amelynek bizonyos esetekben finom (nigi-mitama), más esetekben durva, heves (ara-mitama) lelki tevékenységeket tulajdonítanak."

Mennyire tökéletes név egy dobokat gyártó (japán) cégnek!

Eddig sem voltak mélyenszántóak a hangversenyekről a beszámolóim, de a mostani
pláne lapos lesz. Hallottam ugyanis három kellően jó, de különösebb kapaszkodók nélküli művet.
Berlioz: Benvenuto Cellini (opera) nyitány:
Kellemes, jó, könnyed, de nem hatásvadász vagy gagyi - olyan, amilyennek egy
szerelmi opera nyitányát gondolja az ember.
Rahmanyinov: II. c-moll zongoraverseny:
Egy legenda legendás műve. Az első két tétel nem túl virtuóz (mihez képest?),
de aztán a harmadik bepótol mindent. Mindezt úgy, hogy a szólóhangszer (zongora)
végig összhangban, EGYÜTT zenél a zenekarral. Figyelemre méltó alkotás.
Lovro Pogorelich szólista játékáról csak annyit, hogy gördülékeny, könnyed,
amennyire én (nem) értek hozzá, hibátlan.
Schubert: VII. C-dúr szimfóniája hosszú, de többnyire ki van töltve tartalommal.
Szimfónia-mániám van, és ez egy nagyon jó szimfónia.
Az első tétel kifejezetten tetszett.
A Kocsis Zoltán vezénylete Nemzeti Filharmonikus Zenekar talán kedvenc, itteni
szimpatikusaimnál is precízebb, feszesebb. De ez azért nem biztos.

Ujvári, Seres, Papp, Károlyi, Béres, Dénes, Török, Hagara, Szlimák, Kosjár... - hú, de
szerettem ezt a csapatot.
Aztán, az idő múlásával Vida Pankát leszámítva nem lett újabb kedvenc női kosárlabdázóm,
a fentiek pedig szépen, lassan visszavonultak, így radikálisan csökkentettem a megte-
kintett meccsek számát.
Károlyi Andi visszatért (szülés után?). Az "ősi" éveket követően nem játszott közös
csapatban a fentiekkel (ha jól emlékszem), ezért őt kifejezetten régen láttam a
parketten. Szombaton bepótoltam.
Nos... Fogalmazzunk finoman: rutinosan játszott, de egyáltalán nem jól, egy közepes
ellenfél ellen, egy gyengébb (napot kifogó?) csapatban.
Az elején jött egy hármas (a védjegye), de utána csak olykor volt említésre méltó
megmozdulása. Kb. a meccs felében nem is volt a pályán.
Ahol a BEAC (egyetemi csapat) egy hete győzelemre állt a meccsnek még az utolsó
negyedben is, ott Andiék nagyon és simán kikaptak.

A minapi komment kapcsán elővettem a Shakespeare összest magyarul és angolul is,
mert pontosan akartam idézni. Meglepve vettem észre, hogy az eredeti idézetnek
("A lord to a lord, a man to a man") "Úrral szemben úr, férfival szembe férfi"
a(z egyébként szöveghű) fordítása (Fodor József fordításában).
Ez szinte biztossá teszi, hogy a "Lovagokkal lovagias, emberekkel emberséges"
(fordítási) sziporkát a Kenneth Branagh-féle mozi magyar szinkronjából vettem.
Még magyarul is csak kb. a negyedét olvastam a szerző életművének.
Folytatnom kell.

     Na, ilyen jellegű és ennyire jó húsvéti ajándékra/élményre nem számítottam!
Tehó mondta, hogy nézzek be a próbájukra (Ritmiklift), hát megtettem.
Húúúúúúú!!!!!
     Kicsi helyiség (kb. 3x4 méteres), egymás felé fordított erőlködők/hangfalak,
egymásra (középre) néző zenészek. Még éppen nem zavaró hangerő, totális hangulat.
Koncerten is látni rajtuk, hogy nem keresgélik a hangokat, de annál is jobb
zenészek, mint gondoltam (Tehó! Ez Rád természetesen nem vonatkozik. :).
Az is hallható koncertjeiken, hogy a hangszereik mellett a pedálok (mögötti
technika) is generálja, módosítja a hangokat rendesen (T.! Ez aztán végképp nem vonatkozik Rád!), és valóban, majdnem annyit dolgoznak, zenélnek lábbal is, mint egy orgonista. :)
Megtudtam, hogy "18 fok alatt a paprika semmit nem csinál", volt
- Te hogy' kerültél ebbe a zenekarba?! :)
- Nem tudom. :))
párbeszéd, és sok más is.
     T. azóta nem válaszol a mailjeimre, tehát lehet, hogy kirakták miattam a
zenekarból :), de ha így is van, MEGÉRTE! :))
Most, hogy utólag belegondolok, az indokoltan rövid létet megélt saját bandánkén kívül
olyan "szerény" "zenekarok" próbáján voltam csupán, mint a Therion, Tarja Turunen, illetve a kedvenc szimfonikusaim (az előbbi kettővel együtt és tőlük teljesen függetlenül is).

KÖSZI!!!!!!!!!!!!!

Arról lehet vitatkozni, hogy izgul, be van tépve, nincs hangja, rossz a felvétel,
hirtelen jött Neki a nagy hírnév, vagy hogy így is remek az előadás...
Azért pakolom ide a videót, mert a DAL maga csodálatos. Az eredeti változatában
sincs SEMMI zeneileg érdekes az éneket leszámítva, de ott van az énekben a
VARÁZSLAT, ami művészetté teszi a zenét.
És ez a csoda ebben a koncert változatban is benne van - ha hamis(nak hangzik), ha nem.
/A Fear Factory hivatalosan kiadott olyan maxit élő felvételekkel, melyen fájón
ki van ütve az énekesük hangja. Vállalták, mert azon a turnén tényleg úgy szóltak -
tanúsíthatom, és nem az a lényeg náluk, még csak nem is az image./
(Mert bárhogyan énekel is ezen a videón Lana Del Rey, a Born To Die albuma PEPEC.)

u.i., "szakmailag": az eredeti verzióban NAGYON mély hangok vannak a második (és negyedik) sor végén. Annyira, hogy én is alig tudom kiénekelni, pedig azokhoz a hangokhoz jobb adottságaim vannak, mint egy hölgynek. Egy oktávot ereszkedik a nyitó hanghoz képest, később pedig egy oktávval magasabb hangok is vannak a dalban (tehát szumma kb. két oktávnyi a terjedelme, ha jól számolom a gitáron). A koncerten az eleve mély kezdés után ezeket a "pincemély" hangokat többször kiváltja magasabb hangokkal, melyek az eredeti verzióban nincsenek benne, és nem tűnik magabiztosnak ezekben az "új" dallamokban. Kb. ennyi. Nekem így is tetszik.

     Az egész köztársasági elnökös show-ból egyetlen ember jött ki felemelt fejjel és
egyenes gerinccel, Szalma Botond, a KDNP budapesti elnöke.
Egy interjúban elmondta a SAJÁT (!!) véleményét a témában, amely vélemény nagyban
eltért pártja talpnyaló nézetétől. A riporter meg is kérdezte, hogy nem fél-e, hogy megüti a bokáját ezért a párton belül, de erre is teljesen szimpatikusan válaszolt.
Nem tudom, mennyire "PR" ez az interjú és mennyire jellemzi emberileg - ha ilyen civilben is, le a kalappal előtte!
Pártja rögtön lépett is. Elhatárolódtak a véleményétől, majd eljárás alá vonták,
melynek vége kizárás is lehet(ne). Igen ám, csak már másnap lemondott az "álamfő",
ahogyan Szalma úr is tett volna a helyében.
Eddig sem néztem semmibe a KDNP-t (amióta ránőtt a FIDESZre), de ezt az egy tagját
kivéve most még mélyebben vannak a szememben.
     Na, reményeim szerint újabb sok-sok évre ismét mentes lesz a blogom attól a
posványtól, amit politikának hínak Magyarországon.
Négy napig néztem a híreket, megnyilvánulásokat - éppen elég volt.
Ha valakit érdekel, itt az interjú:

https://www.youtube.com/watch?v=iycwirE24yA

 

     Volt egy üres fél órám. Gondoltam, egy sörrel hangolódom a hamarosan kezdődő
Manchester United meccsre, és amíg elkezd hatni, megírom a blog bejegyzést.
Addig jutottam, hogy "Szalma Botond" - ez lett volna a címe - mikor betoppant
egy rég nem látott kedves vendég, akivel kisvártatva bitangul besöröztem/-tünk.
     Közepes első félidő után Valencia káprázatos, és Young nagyon szép góljával
nyert a Manchester a Blackburn otthonában. Kb. ennyit mára, mert meglehetősen kellemes 4-5 sör után kínai kommentárral meccset nézni ("Isten áldja az Internetet!"), de erre mégsem lehet bejegyzést alapozni.
Vagy mégis?

Az "álamfő" új "dógozatot" fog írni, hogy mégis doktor legyen.

Nem tartozom az értetlenkedők vagy a felháborodottak körébe, hiszen egyáltalán
nem örülök neki, de a jelenlegi polikai helyzetben szerintem ez a (zokni)báb
tökéletes arra, hogy reprezentálja az országunkban zajló dolgokat.
Tehát éppen a helyén van.
Sajnos.