'Dark Night Of My Soul'

1982. Hú-ha! Mit lehet erről a lemezről írni?! Nálam a Metallica Master Of
Puppets-e és 1-2 Megadeth album mellett ez foglalja el a "legjobb metal albumok"
dobogóját.
Csere énekes fronton, Paul ment, érkezett Bruce és vele a szirénázó magasak és
a dallamok vették át a punkos nyersesség helyét. Kialakult a Maiden szerintem legjobb
felállása (Clive, Bruce, Dave, Steve, Adrian), mely később sem sokszor gyengült.
A borítónak mondanivalója van (és poénos), a hátsó borító is rajzolt (most először).
A front borítón az embert bábuként irányítja az ördög (alaptalan?), de fölötte is
áll hatalom, Eddie; a hátsón a zenekar nézi az alvilági szörnyeknek az elsőn is
láthatő csatáját a felperzselt Földön. Persze az is lehet, hogy a pokol fortyog
és emberek szenvednek benne, a lények csak felügyelnek... Eddie a lényeg! :)
A címadó dal miatt sokat kaptak, sok belemagyarázást hallottam, nagy port vert fel.
Pedig egy bibliai idézet - csakúgy, mint a nóta elején elmondott szöveg.
/A 'has' helyett használt 'hath' (óangol verzió - angolul tudóknak megéri visszamenni
az időben, nagy ínyencségek voltak, mikor (Shakespeare, pl.) még intenzívebben
ragoztak!) és annak ejtése..!!/
A kezdeti "báj", abból a jó elemek megmaradtak, de nagyon nagyot (egy klasszist!?)
lépett előre a Maiden ezzel az albummal. Tiniként döbbenet jó élmény volt hallgatni,
hogy ilyen zene is van - meg is határozta a zenei ízlésem rendesen -, és mai füllel
is csak lelkesedni tudok érte. Főleg a sodró lendülete, keménysége (a legkeményebb
Iron M. lemez a koncertfelvételeket nem számítva!), Clive dobolása (kellően agyas
és rettenet energikus) arat nálam a mai napig. Mindkét oldal (BAKELIT) záródala
kiemelkedő (22 Acacia Avenue, Hallowed Be Thy Name), nagy kedvenceim, (utóbbi
szövegét ajánlom azon korlátolt arcok figyelmébe, akik szerint metal=sátánizmus) de
sorolhatnám mind a nyolcat, ugyanis gyenge pillanatnak nyoma sincs a 40 perc alatt.
Angol tanulásom is a Number.. szövegkönyvének fordításával indult. Van szókincse,
főleg egy kezdő számára..
Ha "mettált birrod", a The Number Of The Beast-et nem tudod megkerülni.

Elkezdtem egy Maiden-összes albumelemzést, most folytatom a második,
1981-es lemezzel.
A borító brutális - túlságosan és indokolatlanul brutális. Remélem, csak ezért
ilyen, mert nem akarták, hogy balhé legyen az egyik ablakban diszkréten elrejtett
ölelkező (szeretkező ?) párból :).
A jó kis instrumentális The Ides Of March és a kő proli (nem is tudom, miért szeretik
annyira tolni élőben) Wrathchild után a Murders In The Rue Morgue-ban már kezd
kikristályosodni a későbbi stílus: sodró lendület, basszus uralta dalvezetés, király
szólók (Adrian Smith itt kerül képbe. Vele összeáll a klasszikus Murray-Smith páros). Kicsit még jelen van az első album punkossága, de a szólók némelyike
(pl. Another Life, Genghis Khan) akár a Somewhere... albumon is lehetne.
Ekkor még Paul Di Anno énekelt, akinek a hangja jól megy ezekhez a nyersebb dalokhoz.
Nem tudom megítélni, hogy Vele is eljutott volna a csapat olyan magasságokba, ahová
kirúgását követően jutottak. Valószínűleg nem, de a 80-as évek végén nagy eséllyel
maradtak volna a kemény vonalon, nem az elvarázsolt, szintis felé vették volna
az irányt.
Tetszik a korabeli dobhangzás, Clive direkt, egyenes, de stílusos dobolása.
Steve basszusa ekkor már egyértelműen meghatározó.
Vannak stílusbeli elhajlások (Prodigal Son), de ezek mai füllel is élvezhető kuriózumok.
Kialakultabb, karakteresebb album, mint az első, sok remek ötlettel, de az igazi
áttörést csak előkészítette.

Ahogy Ákos azt hiszi néha, hogy tud (keményebb) rockot játszani, úgy a "női
Ákost" (Ágnes Vanilla) is elérte a bekeményedés. Ez azért nem lep meg, mert
láttam már a művésznőt metal zenekar klipjében énekelni (nem lógott ki, sőt!)
és egyik-másik régi dalát hallgatva (lebuktam! szeretem a popos dolgait is)
felmerült bennem, hogy "ebből áthangszerelve mekkora királyság zúzda
lehetne!!".
A Gömb eléggé zordan szóló (még azt is megkockáztatom, hogy talán mélyebbre
hangoltak a gitárok?), Ágnes hangja is mintha mélyebb lenne kicsivel, mint a
megszokott. A dallamok, mondanivaló, hangulat, érzések megmaradtak a már ismert
tiszta, szép, pozitív szinten, tárgykörben, nem hiszem tehát, hogy veszíteni fog
rajongókat. A szövegek is jók (lesz, amely itt is visszaköszön majd), nálam az
"Amit ígért az Isten a legelején" sor a legnagyobb, de nem tudom indokolni,
miért.
/Ja: edzőm: beszéltem egy thrash gitárossal, akik D-re hangolnak. Ez teljesen
normális, de koncerten rezgés közben szinte látni a szinuszokat az E-ből
lett D húron, annyira laza. Komolyam. Nem semmi látvány volt./
//Megfelelő megvilágításban klasszikus gitáron is látni! Láttad már? Ha nem,
az azt jelenti, hogy nem gyakorolsz eleget (este. : ) //
Van a magyar zenei életnek egy olyan szegmense, keménységi foka, ahol nincs
kiemelkedő alkotás, zenekar. Néhány éve ezt lőtte telibe Kentaur a zseniális
Urban Stigmata albummal és most Agnes is ide talált be a kb. ugyanannyira
jó Gömbbel.
Messze nem hibátlan album, de hiteles és vállalható, a magyar mezőnyből
egyértelműen kiemelkedik.
Nem mondom, hogy "az év magyar albuma", mert alig hallottam idei albumokat,
még az "új" PUF-ot sem.
Ha ezen az úton megy tovább és fejlődik, idővel Ákos lesz "a lágy Agnes".:)

Biztosan nehéz, ha intézmény, kultikus zenekar vagy, aki teljesen a maga
útján jár, senkihez sem hasonlítható. Nagyon nagyok lehetnek az elvárások.
A legnagyobbak attól azok (többek között), hogy mindezekből semmi nem érződik
a zenéjükön.
Ez egy hibátlan, óriási album !
Ha itt-ott nem hörögnének, zúznának, hanem végig csak ZENÉLnének, a világ egyik
legegyénibb zenekara lennének (így is azok). Így kissé skatulyába zárják magukat,
elzárják magukat a széles(ebb) tömegektől. Persze egy (művészeti) szint felett
ez (ismertség, hírnév) nem szempont.
Jó is, ha az első mondatban említett státuszban vagy, hiszen bármit megtehetsz,
amit jónak, helyesnek tartasz. Az Opeth meg is tesz sok dolgot. A legfontosabb,
hogy stílusoktól függetlenül tesznek egymás mellé/után nagyszerű zenei
ötleteteket, dallamokat. A nekem legjobban tetsző, egyben talán legmeglepőbb:
A 4. dal (Burden) végén folyamatosan hangolják lefelé a gitárt játék közben,
így egyre hamisabb, disszonánsabb lesz a dallam, de még ez is remek. Sőt, ÍGY
remek igazán.
Ha teheted, mindenképpen füleld meg ezt az albumot, vagy legalább az említett
számot (azt követően úgyis vetődsz az albumért! :) !
Ha nem vagy nyitott a 2. dalt (Heir Apparent) hagyd ki, bár szerintem megéri a
"szenvedést", amit a hörgés okoz.
Az év albuma ?? (Még nem hallottam az új The Cure-t.)
55 perc kreativitás, művészet.
Svédek.
Biga! Még a 'tallicaról sem írtál (ígérted), de ezt a zenét nagyon ajánlom
figyelmedbe.

A Radiohead egy megborult brit alter csapat. Egyéni hangvételük, stílusuk van,
kiismerhetetlenek, kellően változatosak.
Gyengéjük az, ha elmennek túl elvontba, vagy nagyon nyavalygósba.
Ezt az albumot adták ki kiadó nélkül, terjesztették a neten, szinte
ingyen - ez egyrészt nagy reklám volt, másrészt fricska is a jelenlegi
zeneipari helyzetnek. Tehetik. - illetve az egyik (10 dalos) felét.
Kiadtak ugyanis egy 8 számos bónusz lemezt (is), ha jól rakom össze a képet.
A kettőt együtt hallgatom.
Érdekes módon a nem netes rész a zizzentebb, nehezebben befogadható.
Merész, korlátok, klisék nélküli zene. Kellenek az ilyen, teljesen eredeti
zenekarok, akik ALKOTnak, nem a rohanáshoz és a pénzközpontúsághoz idomulnak.
Van olyan Radiohead album, amit kettőnél többször nem hallgattam (nem bírtam),
az In Rainbows nem ilyen.
Intellektuális ? Úgy agyas, hogy nem komplikált.
Szerves egész az egész. Ez egy (két ?) nagyon jó album.
Haladóknak.
Le a kalappal ! Remélem, üzletileg is bejött a húzásuk !

Ma voltam először futni idén (az említett némethországit leszámítva). Nem ment
rosszul, remélem, kitart a kitartásom :) a szezon végéig. Ha összejön a tervezett
"nyaralásom", akkor kell is az állóképesség.
Itt van nálam az első Maiden album CD-n. Kazettán persze ezer éve megvan.
1980-as a felvétel, kicsit (tényleg nem zavaróan) régimódin szól, de az arányok
pl. tökéletesek. Újra van keverve, de szerintem az eredeti is ilyesmi volt.
Néhány mai demo gyengébben szól .
Fura szövegkönyvvel hallgatni. A szókincsük alakul :), de itt még átlagos,
sablonos dolgokról írnak, nem kiemelkedően...
Talán ez a leggyengébb albumuk, de a stílusjegyeik közül több már markánsan
jelen van. Itt többet riffelnek, mint később de, a dallamokat gitározás -
nagyon gyors dallamok gitározása !!- is itt figyel.
És élőben már ekkor is hasonlóan precízek és még gyorsabbak (!!!) voltak.
Nagyon szívesen ellennék 1 napig Dave Murray-vel. Tudnék Vele miről beszélgetni.
A dob itt még nem káprázat - nem is rossz -, a basszus ugyanúgy egyenrangú
(még nem domináns), mint később. A szólók jók, de kezdetlegesek. Egy ötletes, jó
album. Bennük van a világhír, de nem borítékolható.
A következő album kicsivel jobb, aztán jön '82. és az egyik csúcs alkotásuk.
Ezekről talán később.

A mai bejegyzés címe tudjátok melyik csapat refrénje ? A(z egyik) legjobb pop/rock
csapat szerintem. Már áradoztam itt róluk.
Holnaptól foci EB. Brit csapat nincs, így a svédeknek és a franciáknak szurkolok.

Fura, mert élőben nem nézném meg őket (öregszem !?), de ez a harmadik albumuk
ebben az évezredben és mindháromról csak elismerőleg tudok szólni.
Kitaláltak valamit annak idején (azóta egy teljes vonulat lett belőle, mely
göteborgi death metal címszó alatt vonult be a köztudatba, pedig szerintem
köze nincs a death metalhoz), azonnal felismerhető hangszínük, STÍLUSUK,
dallamviláguk van. A metalon belül talán ők (és persze a Fear Factory, de
ők más történet) tetszenek egyedül a MODERN irányvonalból, bennük érzem azt,
hogy akkora kreativitás és önkifejező erő van bennük, hogy az stílusok felé
emeli a zenéjüket.
Szóval ZENE ez, nem kell cimkézni.
Az egyik ősi albumuk valahol megvan kazettán. Most csak a telibe lőtt Depeche Mode
feldolgozás rémlik róla. Aztán a 2004-es Soundtrack To Your Escape-et ajánlották
(a nem gyenge cím miatt amúgy is meghallgattam volna). Az teljesen telibe kapott.
Egy hibátlan, kiforrott alkotás. A 2006-os Come Clarity (van érzékük az
albumcímekhez !) is hozott egy nem gyenge szintet (kevésbé volt úttörő, talán
túl sokat zúztak rajta, de az összkép pozitív).
Olyan dobosuk van, hogy... Gyilkos és ötletes láb, ezt bivaly húzássá kiegészítő
kéz, mely a cineken (is) rengeteg finomságot játszik. Éppen a stílusom.
Egyedi az énekesük. Nem énekel, nem hörög, nem üvölt. Vagy mégis, mindezt
egyszerre ? Azonnal felismerhető. Hallani a szöveget, ha figyel rá az ember.
Nem annyira (azért eléggé) kemény album, de az összes védjegy (az említetteken
kívül néhány : sodró tempó, kiszámíthatatlanág, egymást váltó remek dallamok)
itt van egy tökéletes egészet alkotván. Olykor "csak úgy" elkezdenek zenélni,
gitározgatni - ezek talán a kedvenc részeim.
Összességében rendkívül muzikális, benne lesz nálam az év legjobb 3 albumában.(?)
Kezdők a The Chosen Pessimist c. számmal kezdjék az ismerkedést, vagy az előző
albumról a Your Bedtime Story Is Scaring Everyone-nal !
Utóbbi dallamát játszom 2 napja !(Ebből sejthető, hogy nem egy hangerdő.:)
Svédek.
Saját stúdiójukban (IF - jó név és rövidítés egyben!) vették fel. Ah az a lábdob!
Fogalmam nincs, miért az évtizedek (kb. 1986.) óta hallgathatatlan dolgokat
kiadó Metallicaval van tele minden, mikor feltörekvő zenekarok klasszisokkal
jobb zenét ALKOTnak, mint ők.
Pl. az In Flames.

Na, egy újabb nagyon megkedvelt banda - nem sok ilyen van nálam.
Az egész úgy kezdődött, hogy idén egy válogatás CD-n hallottam a megjelenés
előtt az új abumuk címadó számát. Életemben nem hallottam Tőlük semmit,
de az egy remek szám (Silent Waters). Aztán, amikor P. művésznő Finno-ba
ment, kértem, hogy hozzon nekem Amorphis CD-t.
Meg is kaptam a '96-os Elegy albumot (hoppá! Ez magyarul is értelmes!).
Elsőre érdekes volt, de többszöri hallgatásra egészen megkedveltem.
Beszerváltam a Silent Waters-t is - írtam itt róla, majd most hozzájutottam
eredeti minőségben a '99-es Tuonela albumhoz.
Huh. Lelkendezés veszély!!!
Ihletett, tartalmas, halvány népzenei (FINNEK) és keleti ízeket is tartalmazó,
atmoszférikus, remek album. Egy dalt leszámítva nincs gyenge része.
Aki könnyen teheti, hallgassa meg a Divinity c. dalt! FANTASZTIKUS!!!
Húzása, lelke, dallama, hangulata van. Nagyon eltalált ! Ma ilyen lehetek.
A szólója teljesen olyan, amilyen stílusban én is szólóznék, ha tudnék.:)
Ha a dob kissé agyasabban, vagy izmosabban zúzna, akkor fetrengenék.
Így csak lefeküdtem. :)
Hangolhatom vissza a gitárt az Exploited után. Mert a ritmusgitár témáját
követő "szintiszólót" megfejtem a végén, az tuti.

Amorphis: Tuonela : A PERFECT album nothing else.

'- Zeitgeist debuted at #1 worldwide - with 244,000 copies
sold in the first week'

A 2000-es feloszlás után senki nem hitte, hogy átélünk még ilyet,
de itt az új Pumpkins album. (Egyébként azzal végképp kivívták minden
elismerésem, hogy feloszlásukat követően ingyen osztogatták és
netre is feltették az ÖSSZES - dupla CD-nyi - ki nem adott új dalukat.
Mint amikor egy meghalt JÓ ember fiókjából olyan dolgok kerülnek elő,
melyek jóságát még jobban kiemelik.. Mikor valaki még halálában is JÓt tesz.)
Sejtettem, hogy lesznek a Zeitgeist-on óriási dolgok, de hogy ennyire
megfektet az első hangól az utolsóig, azt nem hittem.
Te jó ég, mekkora zene !!!
A világsiker után is megmaradtak - mentalitásban - underground zenekarnak.
Ha valaki nem ismeri, így tudnám egy mondatban jellemezni őket.
    A véleményeim az egyes számokról első hallgatásra.
Ezek általában az egész albumra, zenekarra is értendőek.
1. : Doomsday Clock :
Megoszt. Öntörvényű. Intézmény ez a zenekar.
Nem kiemelkedő dal, de lubickol a lelkem.
Tökéletes dobos, karakteres dalszerző.
2. : 7 Shades Of Black :
Nem tudom megmondani, mitől jó. 2 hétig ezt az albumot fogom hallgatni.
3. : Bleeding The Orchid : SZERETEM ezt a zenekart.
4. : That's The Way (My Love Is) :
Pszichológia : szerintem férfi nem igazán játszik így basszusgitáron.
Ha nem tudnám, hogy hölgy basszerük van, akkor is ezt mondanám ?
5. : Tarantula : Zajos az album, nem tiszta a keverés. Alteros, undergroundos.
6. : Starz : Csúcs. Ennyi. Kész (vagyok).
7. : United States : Az első gyengébb (túl elvont ?) tétel. Ráadásul majd' 10 perces.
8. : Neverlost : Már a nyitó basszus téma megfektetett.
Szép. Nem is szép; GYÖNYÖRŰ.
9. : Bring The Light : Nincs rá szó. Ünnep ? Élet ? MINDEN ?
10. : (Come On) Let's Go! : Nem lesz a kedvecem. Túl elvont.
11. : For God And Country :
Csont profi. Klasszisokkal érettebb, mint bárki a felhozatalból.
12. : Pomp And Circumstantes :
Csak nehogy abbahagyják valaha ! Nem is zenélnek - komponálnak.

A világ egyik legnagyobb, de mindenképpen egyik legegyénibb zenekara,
de olyanok, mintha egy tehetséges, céltudatos garázs-banda lennének.
Talán ez a titkuk.
Csalódásra készültem, de ritkán hallható kincsre leltem.
Hallgassátok meg ezt albumot ! Nyomot fog hagyni bennetek.
Még a német címet is megbocsátottam.
'My soul is so alive'

Süt belőle, mennyit tudnak.
Ha csak ennyit írnék, az is egy felhívás lenne, hogy
mindenki szerezze be ezt az anyagot, hiszen korunk talán
legképzettebb, tehetséggel leginkább megáldott ötöséről beszélünk.
Nem tudom, mekkora teher lehet, hogy olyat írjanak, amit értenek,
be tudnak fogadni a hallgatók, de még a zenekar is tökéletesen
sajátjának érezhet.
Ilyenkor egy út van, kizárni a külvilágot és 100%-ig megbizni
a másik négy tagban. Érzésem szerint ezt csinálják.
Homogén, teljes, kellően változatos anyag.
Volt jobb, volt nekem jobban tetsző, de minden pillanatát élmény hallgatni.
(Gábor : találtam benne tercrokon fordulatot !! :)
Hibátlan, de nem tökéletes. Szerencsére, hiszen ők is emberek.
Zenélni hihetetlenül tudó, kreatív emberek.
Óriási adomány, hogy ebben a kommersz, rohanó, üres világban van egy
ilyen szinten alkotó zenekar.
Az elmúlt 6 évben 5 darab 70 perc körüli remekművet tettek le elénk !!
Le a kalappal előttük !!!
78 perc ÁlomSzínház

A borító nézhetetlen, viszont mókás és provokatív. Sajnos NAGYON nézhetetlen.:)
Belül még mókásabb - és nézhetetlenebb - a helyzet, ugyanis hősünk 6-szor
ekkora képen, hason pózolva is látható... Nagyon brrr.
Rövid intro, majd egy semmilyen (sem metal, sem rap, sem elektromos) szám,
akkora amerikai ízzel a hangképzésben, hogy majd' kiesik a rágó a szájukból.
Zavaró.
Nagy váltás és a 3. dal egy vérbeli, laza "amerikai modern rock".
Nem szeretem az ilyesmit, de ez nagyon rendben van (Foxtrot Uniform Charlie Kilo).
Egyszerű, jól eltalált laza dal. Bizonyíték, hogy egy-egy dalt simán sokkal
jobbra is lehet csinálni, mint a most futó divatzenék tonnái.
Aztán az 5. szám !! PADLÓ !!! (I'm The Least You Could Do)
Nyit egy - klisés, egyszerű, de gyors és tartalmas - zongora dallammal,
majd elektromos döngölés következik, aztán egy béna dallam prüntyögése szintin,
de már a refrén előtt érezni, hogy ez a dal tud valamit ! Igazán refrén sincs,
csak egy kis őszintécske (moll ?) csavar az egészben. Majd ezek az elemek
térnek vissza és keverednek zseniális összképet adván. Totál primitív az
egész, de pl. ilyen egyszerűen gitározni csak szívből lehet, szerintem.
Sok ilyen zene van, de ez az első brigád, akiknél érzem, hogy nem divatból
tolnak ilyen dalokat. (Elemzem a számot, szerintem a zongora hatott nálam ennyire.)
Hallgatható és remek számok következnek eztán. Nem mondom, hogy mélyek
(összetettnek pláne nagy hiba lenne titulálni őket), de a jó dalaikban
nagyon ott van valami.
Az erőlködést és a pénz szagot sem érzem - ez a mai világban már ritka,
ha "trendi" zenékről beszélünk.
USA tinizene rajongóknak ajánlott (ÍGY is lehet csinálni), a stílustól ódzkodóknak is, mert így igy is lehet csinálni !
Rövid (35 perc), de jó album. Nekem tetszik.

Nem csak TORI AMOS, de DREAM THEATER koncert is lesz Pesten !!!! Yeeeeeee !!!!!!!!!