'Dark Night Of My Soul'

     Félelmetes, mennyire rányomta bélyegét a tegnap leírt eset a hangulatomra.
Még az alibi angol játékkal 0-0-ra lehozott Marseille-Manchester United meccsen sem
tudtam bosszankodni szerda este. (Pedig, amit Berbatov leművelt...)
      Kreatort hallgattam a meccs alatt. Az Endorama albumot. (és a Live Kreation-t)
Ez az egyik kedvenc Kreator lemezem. Tetszik, hogy valami(lyen drog) hatására úgy
döntöttek, hogy thrash metal csapat létükre csinálnak egy heavy metal lemezt.
Visszavettek a sebességből és a keménységből (persze, így is háromszor keményebbek és
gyorasabbak, mint az általam örökké szapult, korlátolt Metallica fél életműve), telepakolták a lemezt refrénekkel (!) és dallamokkal. Nagyon tetszik.
Simán benne van a "100 album, melyet hallanod kell, mielőtt meghalsz"-ban nálam.
A már említett kedvenc idézetem is ezen a lemezen van.

Tegnap totálisan jól indult a napom. Sajnos nem erről írok.
Este, foci. Én voltam a soros, éppen beálltam a kapuba, az ellenfél kapusa jött kidobással - tehát én álltam a legmesszebb az eseményektől.
B. fordul, összesik (!), rángatózik a földön néhányat (!!), majd ott marad, háton
fekve mozdulatlanul.
Az én reakcióim, gondolataim sorrendben: "B. elájult!", mikor rángatózott: "Nem is tudtam,
hogy epilepsziás, remélem, le tudjuk reagálni, és semmi gond nem lesz.", (ekkor (fura)
kicsit nyugodtabb lettem, hiszen ahhoz képest, ahogy' megijedtem, az epilepszia nem
vészes (és ismert!!), hiszen itt vagyunk, sokan, segítünk), "J. miért érinti meg??
Nem szabad lefogni!", mikor csak feküdt (teljes döbbenetben) "TE JÓ ÉG, nagy baj
van!, hívjuk a mentőket!!", "Miért B.? Ő a LEGJOBB ember az egész csapatból."
Hogy az utóbbi gondolat hogy' jött, ne kérdezzétek!
Mindez kb. 6-7 másodperc alatt játszódott le a fejemben, miközben mentem (valószínűbb,
hogy futottam) felé.
Mindebből SEMMIT nem bírtam kimondani. Az eszembe sem jutott, hogy egy mentős is
van a csapatunkban. Csak egy ember volt higgadt, aki annyit mondott, nem kicsit
ijedten, hogy "a nyelvét húzzátok ki, tegyük stabil oldalba".
A többiek is lefagyhattak, mert kb. harmadiknak értem oda, akkor szólalt meg B.
először. Nem tudta, mi baja van. A mentős tanácsára már én emeltem meg B. lábait,
hogy vér menjen a fejébe, és én +J nyugtattuk, hogy semmi gond, maradjon fekve,
kicsit rosszul lett.
B.: "Jó, akkor lefekszek. Ja, már fekszek?".
Meghült a vér az ereinkben. Az állandóan egymást húzó, poénkodó (velem az élen)
brigád szétesett egy jó időre. Pedig B. hamar jól lett, végigjátszotta a meccset.
J. mondta később, hogy nem lefogta, hanem azt nézte, hogy ver-e a szíve, mert
veszettül betojt Ő is, és hogy NAGYON megkönnyebbült, mikor érezte a szívverését.
Jellemzó a lefagyásra, hogy a szíve fölött nézte, nem a nyakán vagy a csuklóján.
Szeretem a szokatlan helyzeteket, amikor önmagamat jobban megismerem a reakcióim kapcsán, de azt a kb. öt másodpercet senkinek nem kívánom, amíg csak feküdt a hátám mozdulatlanul!
Nagyon rövid az élet. Nem is tud(hat)juk, mennyire. Éljétek!

Life is short. Live it.

Falom a zenéket. Az elmúlt hetekben "szakmailag" hallgattam meg jópár lemezt.
Egy ilyen időszak után általában pár napig semmit nem hallgatok, mert nem kívánom,
de most "civilben" is folytatom általam eddig nem ismert, régebbi lemezek meghallgatásával.
Olvasok is. Sokat. "Egyszerre" Shakespeare-t, Ozzy-t, Star Wars-t (Baljós árnyak).
Az elsőt csodálattal (mint mindig), a másodikat hangosan nevetve (!!), a harmadikat angolul.
A zenék között akadt egy, amelyik hatott, a 2006-os Deftones album, a Saturday Night Wrist.
Az (is) tetszik benne, hogy nem tudom, mi tetszik benne.
Ez az előző mondat megérne egy tartalmi elemzést. :)
Várom a tavaszt.

Szóba került a Symphony Of Destruction egy beszélgetés során (NEM én hoztam
szóba! :), hát meghallgattam a teljes Countdown to Extinction albumot a Megadeth-től.
Döbbenetesen lassú és slágeres az addigi munkáikhoz képest, a szólók száma kb. a
hatodára esett vissza, de azért még így is kellően kemények és technikásak.
A szövegek a brilliáns és a semmilyen (Psychotron) között ugrálnak.
Egyik kedvenc sorom is ezen a lemezen van, a
                       'Silence speaks louder than words',
de a legjobban ez a (magyarra átültethetetlen) versszak tetszik:

                                         'In our life there's if
                                          In our beliefs there's lie
                                          In our business there's sin
                                          In our bodies there's die'

Jó lemez. Sok olyan szólót tartalmaz ez is, melyekhez hasolnót Kirk csak Megadeth lemezeken hall. :)
A borító (az első, melyen nem Vic látható) is király a lebegő taggal.
1992-es.

Néhány hete történt élő adásban. A műsorvezető nő finoman csipkelődik a "villából"
frissen kiesett hölggyel, hogy a második világháborút azért legalább évszázadra (!!!) illik tudni belőni, majd kapcsolnak valakit Angliából, és saját magát belekavarja, hogy ha itt, most ennyi az idő, akkor hogy' is van ez Angliában.
Nem bírt rájönni.
"Komplikált" is!
Kb. ennyi elég is volt abból a műsorból.

"Volt minding egy ilyen sound a fejemben és a szívemben, onnan indult ki a zene,
 mikor kipengettem a húron a hangokat, az a folyamatnak csak a vége volt. Ez ma is így
 van."
  /Snétberger Ferenc/

Milan-Tottenham 0-1
A tegnapi meccs tökéletesen példázta, miért undorodom mindentől, ami az
"olasz" ""foci""val kapcsolatos.
Csak azért írtam nagybetűvel a milan nevét, mert a mondat elején volt, az alapján,
amit néhány görény "játékosuk" leművelt tegnap este - élen a csapatkapitányukkal -,
... hagyjuk.
Otthon "játszottak", ennek ellenére 49 percen át nem sikerült kapura lövésig
eljutniuk, annyira alárendelt szerepben voltak, amilyenhez hasonlót angol bajnokin
régen nem láttam.
Lennontól nem igazán sikerült labdát szerezniük egész meccs alatt, egy játékost
szándékosan, a lehető legalattomosabban sérültre rúgtak, meccs alatt a
csapat(ról azért ne beszéljünk!)kapitányuk megütötte, a meccset követően pedig
lefejelte (!!) a vendégek kispadjának egyik "civil" tagját.
A gól előtt egy fél pályán át futott labdával Lennon a hazai védő felé, utóbbinak
esze ágában nem volt a labdát elrúgni, megpróbálta az angolt térden rúgni, de ahhoz
is lassú és szerencsétlen volt.
Persze ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, kellett egy olyan játékvezető, aki
büntetlenül hagyta, hogy futhassák a parasztok az "ámokot".
A csúcs az UEFA honlapján ma olvasható, ahol a fő favágó (a páros lábbal, teljes
sebességgel lábra rátartva becsúszó, majd a közönség előtt magát verő) azt
nyilatkozza, hogy minde esélyük megvan a továbbjutásra.
Patkány.
Mivel ez egy pozitív blog, zárjuk azzal, hogy a Szerencsejáték Zrt. 4,6-es
odds-szal adta, hogy a Tottenham megveri ezeket a nyomoroncokat, ami egy szolíd
360%-os tiszta, adózott kamatnak felel meg egy nap alatt. Sikerült is élnem
az ajánlattal.

Mindez képekben:

https://www.youtube.com/watch?v=Ee8nV0kFVEY

'I've missed more than 9000 shots in my career. I've lost almost 300 games. 26 times, I've been trusted to take the game winning shot and missed. I've failed over and over and over again in my life. And that is why I succeed.'
Michael Jordan

"Több mint 9000 dobást rontottam el pályafutásom során. Majdnem 300 meccsen szenvedtem vereséget. 26-szor hagytam ki meccset eldöntő dobást, melyet rám bíztak. Újra és újra és újra elbuktam életemben. És ezért lettem sikeres."
Michael Jordan

My insides all turned to ash / so slow
And blew away as I collapsed / so cold
A black wind took them away / from sight
And held the darkness over day / that night

And the clouds above move closer
Looking so dissatisfied
But the heartless wind kept blowing, blowing

I used to be my own protection / but not now
'Cause my path had lost direction / somehow
A black wind took you away / from sight
And held the darkness over day / that night

And the clouds above move closer
Looking so dissatisfied
And the ground below grew colder
As they put you down inside
But the heartless wind kept blowing, blowing

So now you're gone, and I was wrong
I never knew what it was like, to be alone

On a Valentine's Day

I used to be my own protection, but not now
(On a Valentine's Day, on a Valentine's Day)
'Cause my mind has lost direction, somehow
(On a Valentine's Day, on a Valentine's Day)
I used to be my own protection, but not now
(On a Valentine's Day, on a Valentine's Day)
'Cause my mind has lost direction, somehow

/Linkin Park/

http://www.youtube.com/watch?v=Qgw4IwrEZ8U

Annyira égett az arcom (önmagam előtt) a Les Préludes-ról írott dolgaim miatt, hogy
- noha időarányosan nagyon jól állok hangverseny látogatásban - úgy gondoltam,
tarozom annyival Lisztnek (egyébként, Liszt év van!), hogy adok Neki még egy esélyt.
Ráadásul a Les Préludes is műsoron volt!
Első meglepetésként a zenekar összetétele ért. Olvastam én, hogy kedvenc szimpatikus
zenekarom "és a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Hallgatóinak közös hangversenye", de nem raktam össze fejben, hogy a fél zenekar (!!) 18-20 éves fiatalokból fog állni.
Pedig így volt!
Mókás (?) - legyünk komolyak: Szívderítő - látvány volt a profik között a sok "kicsi", akik cseppet sem voltak megilletődve. Komolyan, fegyelmezetten (egyik kedvenc hangszerem szekciója sokkal fegyelmezetlenebb szokott lenni egy mosolygósabb napjukon, mint a "kicsik" voltak most) és HIBÁTLANUL játszottak!!
(Nem is: az első meglepetésem az volt, hogy a ruhatári sorban megtetszett szőke lány ült
mellettem. A ruhatárnál még kedvenc szólamvezetőmmel (köszi az olcsóbb jegyet!!!)
beszélgettem, de aztán volt közös leejtett ruhatári biléta és koncertjegy keresés.
(Hogyan lehet hangversenyen ismerkedni??) Mindegy, túl fiatal volt.)
A koncert előtt a szimfonikusok karmestere mesélte el a saját, hasonlóan fiatal
korában történt hasonló történetét. Kedves volt.
A műsor első két eleme a zongorára épült. Haláltánc és Magyar fantázia.
Mindkettő tetszett. Jól megírt érdekes darabok.
Sok mindenhez nem értek az életben, a zongoraművészek játékának megítélése is
ilyen, de hogy a tegnap este hallott Oravecz György a legjobbak között van, azt
bátran leírom.
Aztán (György remek ráadása után) jött a mumus :), a Les Préludes.
Ha elfogadom (és lassan kénytelen vagyok, bár még csak 82%-ban vagyok meggyőzve),
hogy egyik fő téma sem hasonlít senki más művére, akkor el kell ismernem, hogy
rendben van, élvezetes zenemű.
(De még az üstdob is a 2001: Űrodüsszeia-ra hajaz! :)
Szép gesztus volt, mikor kedvenc szólamvezetőm cintányérra váltott (a triangulum
komplikált lett volna!? :), az egyik fiatal pedig beült az üstdom mögé a helyére az egyik
zongorás műben. A végére a triangulumos kis hölgy is csépelhetett egy jót
(precízen!) a pergőn.
A legmókásabb (és a legnagyobb elismerésemet kiváltó) az a szemüveges, hosszú
hajú kislány volt, aki a második kedvenc szólamvezetőm (R., hegedű) mellett,
közvetlenül a karmester orra előtt ült. Már most profi! (Tudva, hogy R. civilben punkosan (is) öltözködik, jót derültem, amikor elképzeltem egy szólampróbát.)
      A nap jócselekedete is megvolt, mert "fagott kettőt" hazavittem, nem hagytam,
hogy éjjel bandukoljon a hidegben, távol a tömegközlekedéstől.
Hihetetlen, de ex-gitáredzőmet Ő is ismeri. Kicsi a zenész világ. :)
(A felesége, sok-sok gyermeke anyja az egyik legkedvesebb nő, akit valaha
ismertem, innen az ismeretség.)
Ennyit röviden Liszt-ről. :)
u.i.: erkély közép, jobb, 7. sor, 9. szék: ha idősebb vagy 25-nél, keress meg,
mert szívesen behajtanám a sört, amit kértem. :)

- Amikor kb. egy órán át 3550 és 3400 méter között síeltem, belegondoltam, hogy akkor
   benne voltam az 1000 (500?) Európában éppen a legmagasabban lévő ember között.
   Hülyeség, semmi, de eszembe jutott.
- Amikor a "lánctalpas" átvontatott minket a világ végén túl lévő pályára, dán (!!)
   lányokkal váltottam néhány szót.
- Tud valamit az utazási iroda, ha úttal, szállással, síbérlettel együtt 235 Eurot kért
   az útért, miközben a hat napos síbérlet 195 Euroba kerül, ha valaki odatipeg a
   pénztárhoz! Ügyes.
- Rájöttem, hogy csakúgy, mint a bicajozásban (de pl. az autóvezetésben nem), a síelés-
  ben is a sebesség érdekel. Szóval jó, hogy (a piskótára hajazó, de nem a legmodernebb)
  az idei léccel már az első nap lejöttem a piros pályákon is, és a harmadik naptól a
  térdem kezdtem érezni, nem a combizmomat (azaz, javult a technikám), de az igazi
  élményt az jelentette, mikor a negyedik napon kb. nyolc kis bukósisakos gyerkőc
  elzúgott mellettem "tojásba" beülve. Akkor ugyanis rájöttem, hogy a meglévő tudá-
  sommal már olyan sebességgel is repeszthetek lefelé, amilyenről tavaly, kezdőként
  nem is álmodhattam. Na, onnan kezdve kezdődött az élmény. Ráadásul (tavallyal
  ellentétben), csak egyszer dobtam el magam úgy igazán.

Nem egy nagy szám ez a '93-as a könyv, egy estés, bármelyikünk tudna ilyet írni,
lévén a Guns klasszikus felállásak aranyköpései, interjú részletei vannak benne
összeollózva. Szerencsére főleg Slash-é.
Noha nagy részük egy rajongó számára ismert, csakúgy mint a történetek és a képek
többsége, jó volt (újra)olvasni őket. Jókat nevettem. Tetszett.
Nagyon szerettem a bandát, Slash-sel az élen.

"Világos, hogy a kritikusok alig várják, hogy megbukjon (a Use Your Illusion), de
 én tudom, hogy nem fog megbukni, mert egyrészt nagy az arcom, másrészt mert
 imádom az anyagot, ami rajta van, harmadrészt meg a szívünket-lelkünket
 beletettük." /Duff/

"Los Angelesben elég nehéz feleséget találni." /Duff/

"Axl?... Az Ajatollah pepitában." /Slash/

"Észak-Angliában másféle dolgokat tisztelnek az emberek. Sokkal keményebb az
 egész, az iskola is más. Az USA iskolarendszere baromi sz@r...
 Aztán elkezdtem gitározni, és ezzel kezdetét vette a vég." /Slash/

"Van nekem kígyóm, macskám, kutyám, meg egy alligátorom, meg tigrisgyíkjaim,
 meg mindenféle más állatom. Ezért nem megyek haza. Túl zsúfolt a házam.
 Túl nagy a nyüzsgés. Tele vagyok dinoszauruszokkal is. Persze nem igaziakkal.
 Igazit nem találtam. Mintha megritkultak volna mostanában." /Slash/

"Lélekvándorlás? Túlságosan nem nyomaszt, maradjunk ennyiben." /Slash/

"Ha hiszed, ha nem, egyetlen egy olyan képünk van, amin mind a hatan rajta
 vagyunk. A Guns n'Roses összes tagját egy szobába terelni kész művészet". /Matt/

"Egyszerűen fogjuk magunkat, és kiállunk a színpadra. Ha jól megy, f@sza, ha
  meg sz@r, akkor sz@r. Ez benne a varázs." /Slash/

"Nem semmi út volt a nulla pénztől meg rossz hírnévtől a vagyonig meg a
 még rosszabb hírnévig." /Izzy/

"Amit ők csinálnak, az minden este felér egy-egy Cápa folytatással." /Keith Richards/

A Camerata Miskolc kamarazenekar fellépését néztem, hallgattam meg tegnap este.
Kedvenc szimfonikus zenekarom tagjai közül jópáran ebben a zenekarban is jáétszanak,
így nem volt nagy hiányérztem.
Respighi: Antik táncok és áriák (III. szvit) című műve eredetileg lantra írott szerze-
mények átiratai. Szívesebben hallgattam volna őket klasszikus gitáron, de így sem
voltak rosszak.
Nagyon jól szólt a 16 tagú zenekar, de lehet, hogy ez csak azért szúrt fület, mert egész
délután a nemrég megjelent Motörhead albumot hallgattam ("szakmailag" és örömmel). :)
J.S.Bach: D-moll zongoraversenye (BWV.1052) nem hatott meg túlzottan. A harmadik, záró tétel egészen figyelemre méltó, egyébként semmi különös.
Ha van szó, ami a mumusom komolyzenében, az a könnyed. Ki nem állhatom az ezzel a
jelzővel illethető műveket.
Mozart: Serenata Nottura (D-dúr, K. 239.) könnyed, de van benne tartalom, ötlet is,
így kifejezetten jó darab. A két üstdobot is rendesen megdolgoztatta.
Britten Symple Symphony-ját (OP.4.) egyszer már hallgattam. Írtam is róla itt:

"Benjamin Britten 1934-ben (21 évesen !!!) néhány gyermekkori zongoradarabját
átírta vonószenekarra, így született meg a Simple Symphony,
melyet tegnap este élőben hallhattam.
Átlagos első tétel, majd a második valami elképesztően szuper !!!!
16 vonós az egész tétel alatt kézzel penget (vonó letéve), nem ritkán
mindannyian "akkordoznak" (kettes-, hármas-, négyeshangzatokat játszanak).
Ez csak az újszerű része a dolognak, maguk a témák is, melyeket játszottak
szuperek voltak.
A harmadik tétel is totálisan bejött. Mindenképpen meg kell szereznem
ezt a művet ! (Egyetlen gitár edzőm, itt vagy ?!!)
Itt jegyzem meg, hogy nem gyenge gitár átiratot lehetne készíteni belőle."
/http:/krap.blog.hu/2007/03/20/komoly_zene/

A négy tételből hármat (az első kivételével valamennyit) kiemelkedőnek tartok.
Kb. így kellett a XX. században komolyzenét komponálni.
A második tétel (végig pengetik a vonós hangszereket) mindent megtesz a hangszerek
elhangolódásáért.
Volt is nagy hangolás utána.
Érdemes megnézni, meghallgatni, mert ötetes és jó! :

https://www.youtube.com/watch?v=VuJfIQM9hGo 

Noha sok kiemelkedő albumot nem hozott (a Korn véletlenül lemaradt a tízes listámról)
az elmúlt év, rengeteg remek zenei hatás ért.
Rögtön az utolsú Kaukázus koncerttel kezdődött. Szuper volt, csak ugye, az apropó... :(
Aztán jött a legnagyobb LÉLEKkel, szabadságvággyal, szenvedéllyel zenélő rockzenekar,
a New Model Army a Hajón. Mázsás britekkel pogózni - sok minden kijön belőlem jó zene hatására.
Az idén először látott csapatok közül a Motörhead vitte a pálmát. Gyilok hangerő,
jó zene, természetesség. Joe Satriani is emberi (leszámítva a játékát) és meggyőző volt.
A két "állatkerti érdeklődésből" megtekintett csapat közül Ozzy rendben volt, bár a
sok régi (Sabbath) dal helyett szívesebben hallgattam volna az újabb dolgait; a
Metallica is hozta, ami sejthető volt. Egyszer nézhetőek, de nem véletlenül nem szeretem őket különösebben, metálkedvelő létemre. Zeneileg erősen behatároltak, populárisak, de annak idején letettek ezt-azt az asztalra, az is tény.
Elraktározok még 2-3 fesztiválos Péterfy Bori fellépést - idén szülni fog, így egy
ideig nem koncertezik majd.
Nagyon hangulatos, kellemes megleptés volt Harcsa Veronika jazz zenekarával
összefutni.
A Kispál búcsúturnéjának egyik állomását is elmondhatom, hogy láttam és kár lett
volna kihagyni.
Nagyon nagy sajnálatomra kimaradt viszont a Megadeth és a lengyel progrockos Riverside
koncertjei. Főleg utóbbit sajnálom nagyon, hiszen MegaDave-éket már sokszor láttam.
Ott volt még a sok-sok komolyzenei hangverseny, a szimfonikusokkal adott Tarja koncert, a próbák felejtehetlen emlékeivel, a Republic hasonló köntösben adott fellépése.
      Az év végén rátaláltam egyetlen kedvenc műsorvezetőm, Csiszár Jenő rádióműsorára is. Sokat változott, nem olyan, mint régen, de mindennel együtt még így is szívesebben
hallgatom, mint bárki mást. A zenei ízlése még mindig rendben van.
Kb. ennyi. (Mit hagytam ki?) Várom, mit hoz 2011.

Avagy: The Joy Formidable
Egyszerű, de JÓ zenét nem egyszerű csinálni. A Sex Pistols volt a király ebben, a The
Cardigans pedig a másik ilyen kedvencem. Szinte a próbateremben érzem magam minden
The Cardigans lemez hallgatásakor, annyira mentesek minden stúdiós fésüléstől.
Az oda-vissza Franciaország útra vittem zenéket. Az egyik (mini) album a
The Joy Formidable 2009-es első jelentkezése volt.
Ütött.
Nagyot!
Shirley Manson (szerelmem! :) Facebook oldalán olvastam a bandáról. Ennyi nekem
elég volt. Ha Neki tetszik, jó eséllyel nekem is.
Bejött.
Walesiek!!! :) Körbeért a sztori.
RAJONGOK az ilyen zenékért, melyekben semmi csicsa nincs, csak néhány nagy ötlet,
pár hangszer, néhány erősítő és ERESZD EL A HAJAM!
A klip is milyen? Semmilyen, olcsó, nem tereli el a lényegről a figyelmet.
ÁLLAT!
(Mondjuk, a hangszer az szent, a szétzúzásuk soha nem tetszik.)
NAGYON jónak tartom, hogy már negyedmillióan látták:

https://www.youtube.com/watch?v=baNMHNblAMU

Az a riff/beindulás 0:59-tól!!? Ju-húú!!

Annyi minden jut eszembe felfelé a felvonókon (csodszép tájak mellett, fölött
ücsörögve), lesiklás közben, az uszodában, a faluban sétálván.
Például:
- itt is (mint a finn ismerőseimnél) a falu nagy részében "villannyal" fűtenek.
  Nem hülyeség - finoman szólva.
- a felvonókat is villamos motor hajtja - és a gleccservasutat is. Belegondoltam,
   hogy SIMÁN lehetne kőolaj helyett pl. villamossággal hajtani gépjárműveket is
   (csak, ugye, az ellenérdekek)! Mennyivel TISZTÁBB, csendesebb, ÉLHETŐBB lenne a       világ!
- Tiszta levegő!! Még-még, még!
- 3550 méteren sétáltam, sílécekkel a vállamon. Megjött az oxigénhiány, légszomj.
   ANNYIRA JÓ volt legalább erre a tíz percre ismét átélni a himalájás hasonló emlékeket!
- walesi lányok tünemény kiejtéssel! Nyamm. :)
- Guinness a vacsorához (1,78€, fél literes, dobozos)...
- stb., stb., stb. Mert inspiráló, TISZTA környezetben jönnek a gondolatok.

in (above!) Les2Alpes:

www.youtube.com/watch?v=wm4KySCA_Xo

     Fordított időrendben: az imént értem "haza" busszal az uszodából. A hajszárítónál
beszédbe elegyedtem a lányokkal (öt db.), akikkel a medencében és a hóban
fetrengés (!) alkalmában (fürdőruhában/fürdőnadrágban) találkoztam.
Kiderült, hogy walesiek.
"Gondoltam, hogy britek vagytok, de hogy azon belül honnan jöttetek, arról lövésem
sem volt. A szőke lányt ne engedjétek a közelembe, mert behalok, annyira jó a kiejtése!"
Jön a szőke is hajat szárítani. "Képzeld, kedveli a kiejtésed."
"Tényleg?" (ettől az egy szótól elájultam :)
"Nem mondanám, hogy kedvelem, inkább mondjuk, hogy odavagyok érte." :)
     A falu 1800 méteren lévő felében lakunk. Les 2 Alpes, mint tavaly.
Már néhány napja itt vagyok, de a mai igazán GYÖNYÖRŰ nap volt.
Sokkal jobban síelek, mint tavaly. Jobb a léc is, amit kaptam - rengeteg múlik
azon is.
     A "szokott", 3421 m-ről induló gleccser pályák már régi ismerőseim (régi KEDVES
ismerőseim), de ma rájöttünk arra, amit a nagy örgek sem tudtak: onnan is van tovább!
Egy pályakarbantartó kocsi felvontatott minket 3550 m-re, ahonnan 3200 m-ig volt egy kék pálya, amin ÉLMÉNY volt síelni.
ALIG voltunk, a szokottnál is nagyobb csend, kristály tiszta levegő, légszomj (amikor visszafelé sétálni kellett), a gleccser tetejéről láthatónál is SZEBB
kilátás a Mont Blanc-ra (!!), RENGETEG hegycsúccsal. ÉLMÉNY VOLT.
(A walesi lányok is. :)
És mindez (uszoda, busz, csúcson túli síelés) benne volt a síbérlet árában.

... 1800 méter fölött töltöttem. Kicsit rendbehozom a bioritmusomat (láz, légcső (vagy mi) gyulladás, óraeltolódás a 23 óra utazástól), aztán mesélek, mutatom a képeket.

... (egyben bibliai is) a Kreator frontemberének aláírásával.

Most azon agyalok, hogy az eredeti nevét (Miland Petrozza) is odaírta volna, ha megkérem?
És azon is, hogy ha valaki azt mondja régebben, hogy egy német embertől lesz autogramom... Ráadásul kipakolva a falamra...
Változom? Nem hiszem. Csak Mille zenéje jó, de veszettül. :)

Lehet sznobozni, de ez tipikusan olyan film, melyet eredetiben érdemes megnézni.
Ada (Nicole Kidman - nem csúnya!!!) művelt angolja is élmény, de amit a Rubyt
játszó Renée Zellweger leművel vidéki, tenyeres-talpas kiejtésével, azt nehéz
leírni! Remek! Nagy színészi alakítás.
Egyébként a kis szerepekben is neves (és jó) színészeket találunk.
Jack White (a The White Stripes férfi fele) zenészt játszik benne. Jó poén.
Rendben van a film is, mindent összevetve talán jobb is mint a könyv, bár itt-ott
kihagytak részeket, és természetesen a főhősök gondolatait sem tudja ábrázolni.
Előnye is van a gyenge memóriának: jó volt másodszor látni, szinte az újdonság
varázsával hatott. (Azon mondjuk ledöbbentem, hogy 2003-as a film. Sokkal
régebbinek tippeltem.)

A filmben is vannak jó mondatok:
'I lost your mother after 22 months of marriage. It was enough to fill a life.'

"22 hónapnyi házasság után vesztettem el anyádat. Egy életre feltöltött ennyi idő alatt."

- I've been meanin' to ask you, where'd you take your wound?
- Oh, before I was born . Never set eyes on a thing in this world. Not a tree,
  a gun or a woman. Put my hand on all three, though.
- What would you give for that?
- Hm?
- To have your eyeballs for ten minutes.
- Ten minutes? I wouldn't give an Indian head cent. Might turn me hateful.
- That's sure what seein's done to me.
- No, that's not the way I meant it. You said ten minutes. It's havin' a thing and
  then the loss of it I'm talking about.
- Then we don't agree. There's not much I wouldn't give for ten minutes of someplace.
- Yeah, someplace... or someone.

- Mikro vakult meg?
- Így születtem. Soha nem láttam semmit a világon. Fát, fegyvert, nőt. Noha mindhármat
  érintettem.
- Mit adna érte?
- Hm?
- Hogy tíz percig láthasson.
- Tíz percre? Egy lyukas garast sem. Utálatossá tehetne.
- Az tuti. Pláne, amiket én láttam!
- Nem így értettem. Tíz percet mondtál. Birtokolni valamit, majd elveszíteni, erről beszélek.
- Akkor nem értünk egyet. Bármit odaadnék, hogy máshol legyek tíz percre.
- Igen, máshol.... vagy mással.

Zeffer András rockzenész, billentyűs. Nem szeretem a "klasszikus", hard rockot, sem
a Hammond orgona hangját, így különösebben az Ő zenéjét sem ismerem, bár a P.Mobilban nyilván hallottam zenélni.
       Néhány éve hirtelen leukémiát diagnosztizáltak nála. Hosszadalmas, gyötrelmes
GYÓGYULÁSáról szól a könyv. Még a steril szobában eltöltött hosszú idő alatt is
írta a blogját, mely a kiadvány jelentős részét teszi ki.
A hit, a kitartás, az emeberi tűrőképesség és akaraterő könyve ez, de a betegségről,
a gyógymódról (csontvelő transzplantáció) is sokat megtudhat belőle az olvasó.
Jól szerkesztett, színvonalas kivitelű könyv. Megkezdett, de be nem zárt zárójelek,
apróbb helyesírási hibák akadnak benne, de nem rémes mennyiségben.
      Élmény volt olvasni (átélni, gondolom, már nem annyira) kitartásáról, Istenbe és
gyógyulásába vetett hitéről, a felé áradó mérhetetlen szeretetről.
Hajrá, András!

..egy régen vágyott szobadíszt. Erre írtam a dobolásos bejegyzésben, hogy "japánul" szól. Kínai.

'Ada lacked experience in having her apologies rejected, and her first thought
was to turn and walk down the steps and put Inmar forever behind her. But what
she said was, We might never speak again, and I don't plan to leave that
comment standing in place of truth. You are not owing up to it, but you came
with expectations and they were not realized. Largely because I behaved
contrary to my heart. I'm sorry for that. And I would do it differently if
I given a chance to go back and revise.'
"Adának új volt, hogy visszautasítják a bocsánatkérését. Első gondolata az
volt, hogy megfordul, lemegy a lépcsőn és elfelejti Inmant. De ezt mondta,
"Talán soha nem beszélünk többé, és nem szeretném, hogy az a megjegyzés
foglalja el az igazság helyét. Nem vallotta be, de Ön elvárásokkal érkezett,
melyek nem váltak valóra. Főleg azért nem, mert szívemmel ellentétesen
viselkedtem. Ezt sajnálom. Másképp cselekednék, ha esélyem lenne, hogy
visszamenjek és javítsak." "

'To Inman's surprise, he found himself telling about Ada. He described her
character and her person item by item and said the verdict that he had
come to at the hospital was that he loved her and wished to marry her,
though he realized marriage implied some faith in a theoretical future,
a projection of paired lines running forward through time, drawing nearer
and nearer to one another until they became one line.'
"Inman, meglepetésére azon kapta magát, hogy Ada-ról beszél. Részletesen
leírta jellemét, személyét és elmondta a felismerést, melyre a kórházban jutott.
Hogy szereti őt és feleségül akarja venni, noha belátja,
hogy a házasságban egy feltételezett jövőbe vetett hit is benne foglaltatik,
egy kettős vonal képe, mely vonalak az időben előrehaladva közelebb és
közelebb húzódnak egymáshoz, mígnem egy vonallá válnak."