'Dark Night Of My Soul'

Huh, ez az időjárás... Azért, jóból is megárt a sok.
Szombaton elbicajoztunk az egyik bányatóhoz, az pepec és jó hűvös volt, de azóta...
Hazafelé belefutottam egy Muri Enikő "koncert" végébe. Érdekes élmény volt.
Playback zene, túl hangos és harsány, de tiszta és erős énekkel. Összességében tetszett, bár az egyetlen saját szám alapján azt mondom, a lemezével nem biztos, hogy barátságba kerülök majd, mert inkább lesz kommersz popos, mint másmilyen. Erről majd a maga idejében.
Ami a TV-ben nem látszott annyira: hajzuhatag, fehér bőr és profizmus.

Első dal, 1:43. Vannak albumok, melyeknél egyértelmű a pillanat, melyben
már az első hallgatáskor megfognak maguknak.
Esetünkben a Sad Vacation nyitódal kellemes, hangulatalapozó indítását
követő, abból szervesen kialakuló, mégis az egész zenét egy másik síkra
helyező refrén az, ahol éreztem, hogy ez az alkotás barátom lesz.
És így is lett.
A 43 perc fele könnyen emészthető, egyszerű(nek hangzó) alter/rock zene
hangulatos, nagyon hatásos dallamú énekkel, másik fele pedig érdekes,
elvont lebegős borulat.
Gyenge pontja talán csak a túlzottan zizi, szaxis, jazzes, össze-visszás
16 tons a maga két percével.
A felépítése hibátlan. Az említett Sad Vacation remek kedvcsináló, a
második The Autumn Carnival egy óriási sláger (hasonlóan merengő felvezetés,
majd a refrénnél hirtelen kinyílik, beengedve a(z őszi) napfényt)
- gondolnánk, de akkor jön az Enjoy Yourself, ami mindent visz.
Nem csak a lemezen, de gyanús, hogy az éves zenei termésben is.
Óriási lazaság, party hangulat, pimaszul könnyed, szellemes szöveg...
Az "I was the prettiest little shity in the whole New York city" sor
jól leírja az egész dalt. :)
Félelmetesen jó zeneileg is.
Ha nem lesz világsláger, az csak azért lehet, mert beletettek egy
fucking-ot a verzébe. Pimasz.
Ha nem a banda írta volna annak idején a Bohemian Like You gigaslágert (az a vezér-riff!!)...
De ők írták, így az Enjoy Yourself azt bizonyítja, hogy tudnak még
nagyot dobni.
Akár egy albumon többször is, ugyanis az I Am Free nekem legalább
annyira tetszik mint a két említett dal. Már a verze elmenne refrénnek,
és nincs is igazán refrén - ének szempontjából érdekes a szerkezete.
A slágerek óriásiak, az elszálltabb dalok megítélése egyénfüggő.
Nálam tökéletes várakozás-enyhítő a The Killers idei jelentkezésének
megjelenése előtt. És csak remélem, hogy az ennél is jobb lesz.
A léc magasan van.

The Dandy Warhols: This Machine

Így indul:
https://www.youtube.com/watch?v=IKKogmliF98
Legjellemzőbb dal:
https://www.youtube.com/watch?v=_vt4fNcyWx4
És, bizony, az ennél is nagyobb sláger:
https://www.youtube.com/watch?v=CaA2kOrGAoI

7,9/10 pont

Annak idején a Spice Girls megcsinálta az első (?) vágás nélküli videoklipet (mi??? 21 és fél millió megtekintés????). Most esett le, hogy a The Smashing Pumpkins is alkotott ilyesmit, kicsit művészibben, első ránézésre visszafelé forgatva, de olvasom, hogy valójában csak a mozgás sebességével játszottak (slow motion, fast motion):

Már elsőre rákattantam, sokszor említettem itt is, de most már ott járok, hogy évente legalább 3-4-szer meghallgatom és kezd a kedvenc albumaim közé kerülni.
A tízbe biztosan befér, de nem kizárt, hogy még előkelőbb helyen van.
Óriási sláger- és dallamparádé, laza ötletdömping remek dobossal.
Ízig-vérig profi, de ugyanakkor Las Vegas lazasága és az ÉRZÉS, illetve a
nem túl komplikált szövegekben a brit alter bandák komolysága is benne van.
Most éppen a felépítettségére (számsorrend) csodálkoztam rá.
Minden dalról tudnék egy bejegyzést írni, de nem teszem.
Ha néhányan meghallgatják közületek és (néhányszor) 44 percre kikapcsolódnak,
akkor most nem gépeltem hiába.
Eddig kb. 5,5 milliót adtak el belőle.

Vissza Japánhoz, hiszen sok témát nem érintettem még!
Az egyik ilyen a manga. Döbbenetes mennyiségű, méretű és MINŐSÉGŰ képregényt
lehet venni lépten-nyomon a városokban. Tematika szerint vannak rendszerezve,
és biztos, hogy talál az ember olyat, ami felkelti az érdeklődését. Motoros,
történelmi, pornográf, gyerekeknek szóló és a jó ég tudja, milyen témákban
csinálnak általában MŰVÉSZI igényességgel megrajzolt, méretben a könytől
az atlaszig terjedően képregényeket.
A nyelv ismerete nélkül is élmény őket lapozgatni. Vettem is magamnak.
Mivel fiatalok is olvassák, az én képregényemben a komplikáltabb (ritkábban használt?) kínai írásjelek (egy-egy szót jelölnek) mellé apróval oda van írva japán
(hiragana) betűkkel is - ezek egy-egy szótagot jelölnek - a szó.
A kínai jeleket csak azt követően tanulják az iskolában, hogy a szótagoló japán jeleket már ismerik.
Magát a nyelvet nem lehet túl nehéz megtanulni, de olvasni és főleg írni
lehetetlennek tűnik az én európai szememnek, agyamnak.

Az angolok 10 perc játék után (rögtön az első helyzetükből lefújhatták volna
a meccset) leálltak (szó szerint leÁLLTAK) poroszkálni a meglepetésre egészen
egyenesen játszó olaszok ellen. Sima 0-0, a 11-eseknél megvolt az előny, de
éppen egyik kedvencem, Young a felső lécre zúgatott, és innen kezdve
egyértelmű volt, hogy kiesnek. Veretlenül.
Érthetetlen volt ez a védekező, félgőzzel játék, amit gyakorlailag három
meccsen bemutattak a négyből, így különösebben nem meglepő, hogy ennyi és nem tovább.
Ha megnézik, hogy milyen képességű csapat ellen hullottak ki, akkor gondolom ég majd
a képe mindenkinek, akinek köze volt hozzá.
A csapat azóta veretlen, hogy az uruguayi bíró nem látta bent Lampard
lövését a fritzek ellen - sokra nem mennek vele...
Volt másik három negyeddöntő is, de engem nem érdekeltek.
És a maradék három meccs sem.

Károlyi Andi civilben:

És Vida Panka "munkaruhában". (Kár, hogy a fókuszom mögötte van.):

Magyarország - Portugália 80-45 (23-12, 11-13, 30-11, 16-6)

Szinte mindenben az ellentéte az itt eddig a pontrekordot tartó Toy Dolls-nak,
mégis csodálom ezt az alkotást és hallgatom újra és újra. Az utóbbi lemezeiken kezdtek visszatérni
színvonalban a fénykorukhoz, az ezt megelőző, 2009-es jelentkezésüket
viszont talán háromszor ha hallottam, annyira nem tetszett.
Már nem vártam tehát Tőlük nagy dobást, mégis itt van.
Ez a 13. lemezük, és mintha (sokadszor) kicserélték volna a bandát.
Visszalassultak a kezdeti, stílusalkotó szintre, és teljesen más zenei
eszközökkel, de el is érték az akkori nívót, tartalmasságot.
Óriási súlya, tartalma van ennek a 46 percnek. Külön-külön egyik dal sem
egy nagy durranás (mondjuk, gyenge sincs közöttük), de a zene atmoszférája,
- használjunk nagy szavakat - összművészeti értéke nagyon ott van.
Elhagyták egyik védjegyüket, a dalokon végigvonuló szólisztikus gitár-
dallamokat, nincsenek íves, dallamos szólók (vannak, de másmilyenek),de
nem érződik hiányuk, van ami kárpótolja a hallgatót.
Most a gyorsabb szerzemények (Theories From Another World, In This We Dwell)
sem könnyedséget, enyhülést hoznak, hanem keménységet, sodrást.
Az összkép viszont ezzel eggyütt sem brutális egyáltalán, mégcsak nem is (túl)
pesszimista - erről a szokott tiszta, gyakran és véletlenszerűen is
felbukkanó szép dallamok gondoskodnak.
A szövegek - egészen könnyen érthetőek, ami nagy szó, lévén yorkshirei
az ötös - csak emelnek az egyébként is felemelő zenén.
Persze, ilyen névvel nem is lehet Dezről a démoni dekoratőrről énekelni.
Az megmarad a Toy Dollsnak.
Ez egy össze-vissza lemezismertető lett, mert írása közben az írás tárgya
(alanya?) szól, és egyszerűen megköveteli a figyelmet, lehetetlen
a háttérben hallgatni.
Persze csak, ha elsőre megérzi benne az értéket a hallgató. Ez esetben
magával ragadja. Különben untat. Középút nincs.

46 perc élet értelme, melankólia.
Nagyon szeretem.
VÉGRE ismét valami tartalmas és JÓ a Paradise Losttól!

Paradise Lost: Tragic Idol

A legjellemzőbb dalok:
https://www.youtube.com/watch?v=zd-PMjLj7vM
https://www.youtube.com/watch?v=fSGPgcjE2tw

8,9/10 pont

     Az írek fél órán át jót röhögtek a nyálas olasz kislányokon, aztán szépen, csendesen kiestek.
     Ha lenne időm, keresnék holland nyilatkozatokat az EB előttről - jókat lehetne
derülni rajtuk. Három vereség, leves.
     Elképzelt beszélgetések az angolok öltözőjében:
Franciao.-Anglia 1-1 (1-1)
Meccs előtt: Fiúk, ez az első meccs, ráadásul a franciák ellen. Meleg is van.
Sz@rjatok be! Ne csináljatok semmit, de a legfontosabb, hogy ki ne kapjatok!
Szünetben: - Mester, ezek TÉNYLEG ennyit tudnak. Ne verjük meg őket?
- Meg ne próbáljátok! Majd másokat megverünk, de ma semmit ne csináljatok!
Nem kockáztathatunk.
Svédo.-Anglia 2-3 (0-1)
Meccs előtt: - Arra nem számítottam, hogy az emberek megnézik a franciák
elleni meccsünket. Az nagy égés volt. Most csináljuk azt, hogy lendületesen, kreatívan játszunk, tolunk egy jó kis meccset!
Ukrajna-Anglia 0-1 (0-0)
Meccs előtt: - Alibizzétek le félgőzzel sima döntetlenre!
Szünetben: - Mester, ne próbáljunk meg óvatosan valamit? Hátha lesz belőle valami. Ugyanis, ha a hazaiak találnak egy gólt, kiesünk.
- Nem javaslom. Láttátok, mit tudnak a franciák, szerintem a svédek lenyomják
őket, akkor meg minek rohangálnátok? De felőlem megpróbálhatjátok. Arra
azért számítsatok, hogy ha gólt rúgtok, az ukránok rájönnek, hogy meccsen
vannak és hajtani fognak, akkor vége ennek a poroszkálásnak.
A 70 percben: - Egy magyar srác azt írta a blogján, hogy Welbeck, Walcott,
Rooney, Young egyszerre is játszhatna. Kipróbálom 10 percig.
Olaszo.-Anglia
Meccs előtt: - Sok szégyent el tudok képzelni, de hogy ezek a nyálas nullák
verjenek ki minket, az lenne a legnagyobb. Vagy sz@rjatok be és bízzátok
a sorsra, vagy verjétek hazáig őket két fejes- és két akciógóllal!
Tegyetek belátásotok szerint, de a nyarunknak már így is, úgy is lőttek.

Komolyan: fogalmam nincs, hogyan lehet motiválni olyan embereket, akiknek
egyedül több pénzük van, mint kb. a teljes lengyel csapatnak, hogy bagóért
hőségben játszanak, ahelyett, hogy nyaralnának. Marad az "országot
képvisleitek" érv, aztán ennyi. Eddig egészen jól sikerült az angol szövetségi
kapitánynak.

Az A csoportból kiesett az egyetlen csapat (Oroszo.), amely több gólt lőtt, mint amennyit kapott.

Az ukránok lőttek egy gólt az angoloknak, de 6 "bíró" kevés volt ahhoz, hogy észrevegyék.

... a hozzá tartozó "klippel".

Három (és fél) kedvencem közül az írek máris kizúgtak az EB-ről. Megérdemelnék, hogy
az olaszokat lenyomják, szurkolok nekik.
A svédeket az angolok küldték haza egy káprázatos meccsen. Már eleve 3-4 sört be
kellett burkolnom, hogy ne legyek szomorú, bármi is történik.
Az előre tudható volt, hogy ebben a helyzetben valamelyik csapat padlót fog, márpedig
én mindkettőnek szurkolok.
Az előző meccs esőszünete miatt a Himnuszokról (himnuszokról?) lemaradt a TV. Kár, mert
ez a kettő benne van az 5 legjobban nálam. Gyanús, hogy az élen.
Amíg beívelés van, addig angol gól is van, 1-0, de hogy ezek után két pontrúgásból (!)
fordítanak a svédek (ráadásul az egyik fejes volt), az több volt, mint meglepő.
Aztán bejött Walcott és eldöntötte a meccset, 3-2 Angliának. Gyakorlatilag minden megmozdulása élmény volt.
Ezer éve ráfogták, hogy "csodagyerek" - osztom a nézetet.

A csapat (Anglia) egyik (franciák elleni) meccsről a másikra (svéd) elkezdett focizni,
kihozta magából, amit tud. Nem tudom, hogyan érte el a szöv. kapitányuk, de régen láttam
őket ennyire jól játszani. Welbeck meglőtte az EB gólját (?), de Young is simán van
ugyanolyan jó, Walcottról már szóltam, és Rooney még nem is játszott. Az a jó ebben a
négyesben, hogy mindegyikük más stílusban, de (számomra) zseniálisan focizik, ráadásul
simán illik is egymáshoz akár mind a négy.
Bízom benne, hogy már csak a jobbik hozzáállásukat mutatják az EB-n.
Ibrahimovicsot soha nem bírtam, erre rágyúrt most, amikor a vezető góljuk után elkezdett arcozni az angol kapussal. Itt megtekinthető a gyökér 0:11-től 0:15-ig, aztán Welbeck csodagólja is 1:53. 1:14-nél Walcott feje!!! :) Mint Brad Pitt a Blöffben, amikor véletlenül kiütötte a csókát a boxmeccsen! :)

https://www.youtube.com/watch?v=JHBGTqzMoac

Voltak más meccsek is a második fordulóban, de kit érdekelnek? Engem nem.
Aztán nagy örömömben a meccs után irány a Ritmiklift koncert.
Sok ismerős, sok sör, whiskey, sok beszélgetés, hajnal, jajj.
Aztán a szombat kiesett. :(
Vasárnap hallgattam a zenekartól kapott legális (Pulzus, Kamion, kétszámos) és a bennfentes, saját használatra kunyerált (utóbbi díszdobozos, a BlikkNők 27-30 oldalaiba csomagolt :) lemezeket.
Nagyon jók!!!
Régen ittam ennyit/annyit, és sokára fogok, mert sok ilyen remek zenét szeretnék
még hallani, fejfájás nélkül.

      A mosdókagylóm lefolyójáról és a számítógépemről már írtam...
A kedvenc karórám tisztíttatásából javíttatás lett...
      A villanyborotva is használat - borotválkozás - közben romlik el, ez biztos, de hogy éppen akkor, amikor FÉLIG vagyok készen a négynapos borostám leszedésével... Nem, nincs itthon pengés borotvám, és igen, OLYAN archússal mentem el lenyúlni atyám nem használt villanyborotváját a város másik részébe.
      Fejembe vettem, hogy ablakkeretet festek. Szépen, fáig megtisztítva a régi festéktől,
alapozva, ahogyan kell. Hogy össze is töröm az ablak egyik részét, azt nem terveztem,
de sejthető volt.
Telefon a biztosítóba - persze, fizetik, vigyek számlát és kész, semmi gond.
Viszem a számlát és sokadszor az idegesítő párbeszéd:
Nem ez a lakcíme. Nem, de ott lakom, csak nem az az állandó lakcímem. Miért nem?
Mert az embernek több lakása is lehet, de csak egy helyen lehet az állandó lakcíme.
Akkor miért nem itt, ha itt lakik? Mert nem íratom át, hiszen bármikor eladhatom.
Különben is, a biztosítást a lépcsőház kötötte (KÖTELEZŐ jelleggel), akkor nem mindegy, mi az állandó lakcímem?
De a biztosító nem a lépcsőháznak fizet, hanem Önnek.
Akkor fizessen! :)
Ez így nem megy, továbbítom egy kárszakértőnek.
Miért, Ő bemegy a földhivatalba és megnézi, enyém-e a lakás vagy kijön és megtapogatja a friss gittett a friss üveg körül? Mert szívesen várom.
Fizessenek a lépcsőháznak (lakásszövetkezetnek), ha már a biztosítás azon a néven fut,
majd ők kitalálják, ott lakom-e, enyém-e a lakás!
Ezt így nem lehet, mert az Ön neve van a számlán.
Persze, hogy az én nevem van, hiszen az én ablakom, és az ügyintézőjük így kérte
a telefonban.
.......
És ma kedvenceim közül kettő (Anglia, Svédország) egymás ellen játszik az EB-n... :( Ráadásul akkor, amikor az ingyenes szabadtéri Tosca bemutató lesz és a Ritmiklift is zajong kis városkámban. :((

Beindult a "gondolatmenet". Még mindig ezt a Dream Theater albumot hallgatom.
Zseniális.
Gitáron már nem villan a banda akkorát (pedig de, csak kihez képest!!!?), mint
némely korábbi lemezén, de még a billentyűk sem dominálnak annyira, mint (sajnos)
később. Portnoy (dob) szokás szerint végigsziporkázza a 80 percet (!!!), de ma
valahogy a "csendes" (SOKKOLT, amikor az egyik videóban megszólalt! :))) Myung
basszusjátékára állt rá a fülem. A "hú, de kellemes" és a "fantasztikus" között
váltakoznak a témák, melyeket játszik.
Ez egy tökéletes lemez, csak ajánlani tudom.
A borító külső és belső fotói egyenként három téma egybe"photoshopolásából"
születtek. A megtört (szív alakú?) kőből kifolyó tenger; az ég alatt,
egymásba kulcsolódó, kapaszkodó kezek fölött sorban álló emberek,
a kitárt két tenyérben a szabadság és a rabság szimbóluma; a szobában lévő
homokvár és a tornádóból (tengerből?) a semmibe kinyúló ódon létra nagyon tetszenek.

Hajlamosak vagyunk hümmögni a Dream Theater Scenes... utáni lemezeire, hogy "Igen-igen, de..." és aztán leragadunk a "de"-nél, pedig az "igen-igen"-ben van a lényeg!
Erre a minap, az egyik meccs alatt, a Train Of Thought (gondolatmenet - mekkora cím!)
lemezüket hallgatva jöttem rá. Ez az utolsó lemezük, amelyik eredetiben van meg,
2003-as, de már ezt is ajándékba kaptam.
Szóval, hümmögünk, pedig ÓRIÁSI dolgok vannak minden Dream Theater lemezen és csak
önmagukhoz lehet őket hasonlítani, akkora ZENÉSZEK.
A már sokszor felfedezett, gyakorlatilag egybefüggő (Vacant, Stream of Consciousness)
kettősre kattantam rá ismét, de nagyon.
Nagyon régen (hónapok) gitároztam legutóbb. :(

https://www.youtube.com/watch?v=X6s1U1zXqCM

Nem vagyok a lírai dalok szerelmese, így a GYÖNYÖRŰ Vacant (első 3 perc) számomra
arra ideális, hogy lassú tempójával hozzászoktassa az ujjaimat (igen, ex-edzőm,
a kicsit is használom, ujjrend helyesen!!), agyamat a (számomra) fura hangnemhez. (E-dúr, vagy mi ez?)
Aztán (2:58 és 3:18 között) megmutatják, mit lehet kihozni két egymás mellet lévő
félhangból, egyben begyakoroltatva a dal ritmikáját a hozzám hasonló kezdőkkel.
Nem mellesleg, amit Portnoy leművel a dobokon (CINEK!!!) 3:37-től (és úgy általában
a 14 perc alatt), arra egy szavam van: sziporka (kéjhömpöly! :).
5:00 környékén gyorsan elvesztem a fonalat, de később visszatérnek a nyitó témák,
úgyhogy "leporolódott" a hangszer.
Mert a zene ÁLOMSZÍNHÁZ!

Az angolok egy nulla, biztonsági játékkal nyitottak a franciák ellen.
Van ilyen, annyira nem is zavart, az viszont NAGYON, hogy a vezetésüket (hiszen
amíg beívelés van, angol gól is van) követően a szünetig sem tudták megőrizni az
előnyüket. Az erősen átalakult válogatottban is mindenkihez ragad a labda,
és a Manchester U. második számú csatársorának (Welbeck, Young) (az első csatárkettős
Rooney és Hernandez) illett volna eldöntenie a meccset a semmi különöset nem
csináló "szomszédok" ellen. Hogy Walcottot miért csak a rendes játékidő lejártát
követően sikerült becserélni, azt sem értem igazán.

A teljes A csoport nem érdekel (lengyel, görög, orosz - ők egészen jók, cseh), de a németh-portugálnál is csak a spanyol-olasz esett messzebb az érdeklődési körömnél.
Másik kedvenceim, az írek beégtek a horvátok ellen, a dánok megverték a nagyon
nem szeretem hollandokat.
A harmadik kedvencem (egyben a harmadik Umbroban játszó), Svédország vezetett, de
kikapott az ukránoktól. :(
A többi ki nem állhatom "csapatról" majd akkor, ha kiestek.
Vagy még akkor sem.

    Egy egyszerű alkatrész kellett a kocsihoz. A városban az összes megkeresett kereskedő különböző árat mondott 3100 és 5700Ft között, legdrágábbat a márkaszervíz.
Megyek a 3100-ashoz rendelni, de ekkor már 3000-re emlékezett, hát bólintottam.
Újabb fél nap elteltével megyek az alkatrészért. Ugyanaz a tag kérdezi (!), hogy "Mennyi is volt, 4000Ft?". Mondom "3000, de ha ennyire nem emlékszik, akkor 2000". Majd jött "a gépben meg tudnám nézni" válasz.
Szóval - ha valaki eddig nem tudta - kegyetlen árrések vannak a kereskedelemben
és nem rika (sőt!), hogy pofára, hasból mondják az árakat.

Ismét itthon van a sz.gépem (20ezer, alaplap), így a kártyámról is letöltöttem a képeket. Némelyiken én is lesek, mennyire jó dolgot ábrázol. Szóval, messze nincs vége a Japánban készült fotók bemutatásának.

A fenék- és hölgyeknél egyéb dolgokat mosó WC kellemes egy találmány. Japánban nagyon elterjedt. 2-3 alapjel van rajta, de ha valaki MINDENT meg akar ismerni, be akar állítani rajta, akkor kb. úgy érezheti, mintha űrhajó műszerfalára nézne. Van rajta egy kar is (kis öblítés, nagy öblítés), tehát "európaiként" is használható.
 

Amiről írok, az egy ehhez az eszközhöz kapcsolódó találmány. Talán már itt is említettem,
hogy ivóvízzel WC-t öblíteni brutális pazarlás. A japánok is így gondolhatják, ugyanis
az említett washletek nagyon nagy százalékánál a tartályt nem csak közvetlenül a
vízvezetékről töltik, mint nálunk, hanem egy másik ágon is, a tartály fölé tett
kis vízcsappal, a mini mosdókagyló lefolyóján keresztül. Spórol a vízzel és helyben
megoldja a kézmosást. Több mint ötletes!

    Ez az egyetlen német zenekar, melyet szeretek.
Nem volt ez mindig így. A kezdeti éveik, lemezeik kifejezetten nem tetszettek, de
ahogyan elkezdtek egyre jobban ZENÉLNI (kb. 1989-től), lenyugodni és kiforrott a
stílusuk, követni kezdtem a pályájukat. A kísérletező éveik idején már óriási
lemezeket alkottak (1992, de főleg 1999), melyeket a mai napig szívesen hallgatok.
2001-től már kilengésektől mentes, csont profi, agresszív, de zeneileg is figyelemre
méltó, nagyszerű CD-k jellemzik a négyest, melyekkel telibe lőtték az ízlésemet.
Az új lemez (a 13. stúdió albumuk) is ebbe a sorba illeszkedik.
     Nem annyira sodró vagy szilaj (de azért kellően), mint megszokhattuk, de
ugyanannyira kemény és muzikális.
A szokatlan, de jó intro után a címadó szerzemény tulajdonképpen a leggyengébb tétel,
nem több egy szimpla stílusgyakorlatnál.
Ezt követően azonban a KREATIVITÁSé lesz a főszerep. Gyakran kitörnek a stílus
sztenderdjei (standardjai, standard-jei?) közül. A From Flood Into Fire
- főleg a refrénben - epikus metál jegyeket vonultat fel, a klisés szövegű
United In Hate pedig barokkos akusztikus gitározással indul, de szinte valamennyi
dalban van jó néhány figyelemreméltó, cseppet sem rejtett zenei, dallamos csemege.
Ezekből Ventor derekasan kiveszi a részét. Játéka egyszerre kőkemény és sziporkázó.
Csoda jó dolgokat csoda jól üt. Érdemes egyszer csak az Ő dobolását figyelve meghallgatni a lemezt.
     Vártam ezt az albumot, és nem csalódtam benne. Kiszámíthatatlan, egységesen
magas színvonalú, ötletes.
Szeretem.
Bajom egyedül a címmel, borítóval és a szövegekkel van. Utóbbi színvonala csak ritkán üti meg a zenéét.
     Ők azon nagyon kevés zenekar egyike, akik napjainkban is hitelesen (és jól!)
játszanak thrash metált.
Méltók a nevükre
Kreator - Phantom Antichrist

A Nuclear Blast ügyesen védi az anyagot a YouTube-tól, ahol még csak a címadó
dal klipje található meg, amely zeneileg nem kiemelkedő, így nem is ajánlom figyelmetekbe.

8,6/10 pont

60 éve.

Még legalább egy hét, mire kicserélik az alaplapot a gépemben. :( Nincs is türelmem, idegzetem rendszerezni a Japánban készült képeimet, hiszen kölcsön gépen alkotok. Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne pakoljak ide csak úgy, össze-vissza néhány szösszenetet.

"Ami szép, az egyben jó,
 Ami kép, az egyben szó"

Egy középiskolai színházi előadáson voltam.

Hála a KLM-nek, a hosszú oda- és visszaút interkontinentális részén
(szumma 23 óra) kedvemre válogathattam a repülő memóriájában (!!) lévő filmekből.
Mivel nem igazán tudok aludni járműveken, megnéztem néhányat.
Mindegyiket angolul, és többségüket félálomban, fáradtan:
Mission: Impossible (4.)-Fantom protocoll:
Jajj. Egynek jó, de annyi a kamu, a lehetetlen ezekben a filmekben, hogy
valahol a második rész táján elvesztettem az érdeklődédmet irántuk. 4,7/10pont
The Artist (A némafilmes):
2011-ben fekete-fehér némafilmet készíteni nagy ötlet, de megnézni nem túl
szórakoztató. Bérénice Bejo csodaszép!! 5,5/10pont
Young Adult (Pszichoszingli):
Ennél bénább magyar címmel régen találkoztam! Csak Charlize Theron miatt
néztem meg. Ő tökéletes, a játéka sem rossz, a film annál inkább. 3,7/10pont
Hugo (A leleményes Hugo):
Scorsese filmje. Egyszerű, kedveske történet a filmkészítés kezdeti
idejéről, idejéből. Egyszer simán nézhető. Talán ez volt a felhozatal legjobbja. 6,5/10pont
Extremely Loud and Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel):
Egy kisfiú apja halála után egy zárat keres, de egészen mást talál. Egy fontos párbeszédet nem értettem (a néger férfival), pedig többször visszatekertem, így lehet, hogy éppen a film lényegét hagytam ki. Sandra Bullock első filmje, melyben el bírom viselni. (Kellően kicsi a szerepe.) 6/10pont

Ha láttam még valamit, arra nem emlékszem.

Kezdem a mesét, képeket Kyotoról, rögtön az egyik leglátványosabb épülettel, a
Kinkakudzsi templommal, vagyis annak egy részével, a Kinkakuval.
Érthető, hogy ez nem sokat mond egy európai számára - a másik neve beszédesebb:
Arany pavilon.
A tetején a bankjegyről már megismert - a helyiek TIPPje szerint - főnix.
Sajnos, mint annyi minden a városban, ez a komplexum is leégett a történelem során,
a régihez a lehető leghűbb (leghívebb? :) jelenlegi épületet 1955-ben építették.
Az eredetit pedig valamikor az 1300-as évek elején, nyaralónak.
Szép, az tény (főleg a tóval, "kerttel" együtt elgondolkodtató), de a rengeteg
régi/híres épület közül ez tette rám a legkisebb hatást.
Remélem, kivárjátok, míg a többi sorra kerül.