'Dark Night Of My Soul'

Kezdem a mesét, képeket Kyotoról, rögtön az egyik leglátványosabb épülettel, a
Kinkakudzsi templommal, vagyis annak egy részével, a Kinkakuval.
Érthető, hogy ez nem sokat mond egy európai számára - a másik neve beszédesebb:
Arany pavilon.
A tetején a bankjegyről már megismert - a helyiek TIPPje szerint - főnix.
Sajnos, mint annyi minden a városban, ez a komplexum is leégett a történelem során,
a régihez a lehető leghűbb (leghívebb? :) jelenlegi épületet 1955-ben építették.
Az eredetit pedig valamikor az 1300-as évek elején, nyaralónak.
Szép, az tény (főleg a tóval, "kerttel" együtt elgondolkodtató), de a rengeteg
régi/híres épület közül ez tette rám a legkisebb hatást.
Remélem, kivárjátok, míg a többi sorra kerül.

    Szerencsés vagyok, mert viszonylag korán, zsenge fiatalságom elején megismertem a
zenekart. Az első tíz évük így is kimaradt. Szerencsére azóta is - immár 33 éve!!! -
működnek, csempésznek vidámságot a szívekbe.
     Ezt a triót csak szeretni lehet, vagy csodálkozni, hogy miért szeretik annyira és annyian őket. Engem még annak idején, a legelső hallott dalukkal megvettek, és azóta sem csalódtam bennük. Egyetlen gyenge dalt sem hallottam még tőlük, koncerten pedig annyira jók, hogy van egy eredetileg fehér pólóm, melyet egyik fellépésük óta szürkeként viselek, kimoshatatlanul beleívódott ugyanis a por és az izzadtság.
Mint szinte minden kedvencemet, ezt a csapatot is egyből felismerhető hangzás és stílus
jellemzi. Ezek esetükben annyira jellegzetesek és erősek, hogy könnyű helyzetben van, aki
először találkozik velük, gyakorlatilag két perc alatt eldöntheti egy tetszőlegesen
kiválasztott dal alapján, hogy érdekli-e a továbbiakban az életmű.
Nincs tehát szükség mélyenszántó imertetőre, elég egy linket idepakolnom.
     Azt azért leírom, hogy Olga (férfi) ezen az albumon a szokottnál (SAJNOS) kevesebbet
szólózik, sokkal inkább a refrénekre építkezik, és természetesen a szintén zseniális
ritmusgitározására. Ez a legvidámabb zenekar, akiket ismerek. El nem tudom képzelni, hogyan lépnek fel egy rossz nap estéjén. Szerintem Nekik nincs is rossz napjuk.
Mióta kezdem érteni a szövegeiket, pláne szívesen hallgatom őket.
     A szokott poénok és közjátékok közül vannak, melyek ismétlődnek (telefonhívás, kopogás), az újak között a karácsonyi ének és harangjáték beleszövése az intro utáni dalba, a Marty's Man elején és végén hallható hárfa (!!!) és a többszólamú ének, a matrózdal alkalmazása a Decca's Drinking Dilemma-ban (a "Decca, your're still alive, Decca?" résznél felröhögtem), illetve a bónuszként eljátszott akusztikus átdolgozások a legjobbak.
    Úgy kapják a rekord-magas pontszámot, hogy nem ez a legjobb lemezük.
Egyszerűen nem tudnak hibázni. Sziporkáznak, táncra perdítenek, megmosolyogtatnak.
Emlékeztetnek arra, hogy az élet nem a gyűlölködés, a törtetés színtere.
Toy Dolls: The Album After the Last One

A legjellemzőbb dal:
https://www.youtube.com/watch?v=v-gfPccNxU0
A nekem legjobban tetsző (ÉRZÉS!!!), melyet a dobos énekel:
https://www.youtube.com/watch?v=YBxHai-1UJM

9,4/10 pont

Ismet itthon. Zajlik. Mig a mosdokagylom frissen szetesett lefolyoreszet javitottam, behalt a szamitogepem. Ropke fel ora hasznalatot kovetoen - ennyi jutott visszatertemet kovetoen a jobol. Ha "szerencsem" lesz, keddnel elobb nem latom viszont. :(

Szoval, ha nem lesz uj bejegyzes, es mailekre sem valaszolnek, az ezert lesz. Pedig mar elkezdtem irni a hazatertem utani elso meset.

(A jetlag-em annyira utos, hogy most pl. fogalmam sincs, miért nem használtam eddig ékezeteket, annyira fáradt vagyok.)

Kitartás, aztán jövök! Remélem.

Oh, Dear, my computer is dead. It might take half a week (or more) when I get it back.

Csendelet holloval, "fenykepezo japan(ok)", cseresznye, zebra keresztben, ilyesmi. Szep hetet!

Ha egyetlen keppel kellene jellemeznem Japant, talan ez lenne az:

Ebben rengeteg dolog benne van az orszagrol, az itteni emberekrol. SEMMI nincs azon a tengerpart szakaszon, csak egy jinja (dzsindzsa), shrine, szentely, a hozza tartozo kapuval es eloterrel. Es a rendhagyo kovek elotte az oceanban. (Az itteniek nagyon szeretik a termeszetet es annak, illetve a vilagnak egyszeru dolgait (egy fa, virag, ko, kert....) nezegetni, elmerengeni rajtuk.)

 A kapu jellemzoen nem az egyetlen ut folott all, amely a szentelyhez vezet, hanem a tenger fele nez, ezzel jelezven, hogy a lelkek (istenek) fele all nyitva, akik mar (a tengeren tulra) eltavaoztak. Az egesz egyszerre egyszeru, szep es tartalmas. Szamomra.

Zajlik az elet(em). Szerencsere gyorsabban, mintsem kovetni tudnam itt.

Tobben kertek, hogy pakoljak kepet a billentyuzetrol. Megteszem. Komplikaltabbra szamitottam. Alapjaban "angol", csak egy (ket) billentyut hasznalnak, hogy valtsanak az 50 darab japan karakterre (a billentyuk jobb also sarkaban lathato). Ha ezeket hasznaljak, egy masik billentyu megnyomasaval azok automatikusan kicserelodnek a begepelest kovetoen kinai karakterekke, amennyiben van kinai-karakter megfeleloje a gepelt szonak. A ket (japan, kinai) karakterkeszletet vegyesen hasznaljak az irott nyelvben.

Ket napja ket (terhes) japan lany (asszony) "zenekari" probajan voltam. Egy helyi zeneakademiai tanar felugyelete, tanacsai mellett Pleyel (osztrak szuletesu francia zeneszerzo, en sem hallottam rola) egyik duettjenek teteleit probaltak, nem kis penz befizetese mellett. Ultem a foldon a szobaban es hol a csello, hol a hegedu kottajat nezegettem a ket muzsikus valla alatt, folott. A ket zenesz szinten tanitja sajat hagszeret gyerekeknek, felnotteknek, volt tehat szinvonal.

Tegnap a kedvenc kulfoldi idotoltesemnek hodoltam. Csatangoltam es jol eltevedtem. Elbicajoztam a tengerpartra, majd egy akkora felkort tettem meg a part menten, hogy a vegen meg kellett kerdeznem egy helyit, hogy a varosban vagyok-e meg, illetve az utat vissza a kozpontba. Mondta, hogy erre es erre van, de ne induljak neki kerekparral, mert messze van. Meglepodott, mikor mondtam Neki, hogy ez a rovid ut lesz nekem vissza, ugyanis onnan jottem, csak kerulovel a kikoto megtekintese miatt. Kerekeztem szumma 30-40 km-t.

Kozben atkeltem egy 1530 meteres alaguton, ami semmi, na, de kerekparral!!! Nalunk van ilyen? Nekem uj volt. Es elegge ijeszto erzes, holott volt kerekparsav. Nagy zaj, felhomaly, ilyesmi. A bicaj elso kerekenek tengelye korul van egy "dinamo", igy az (a magneses ter) allandoan forog, de van egy fenyerzekelo kapcsolo is a jarganyon, igy csak akkor vilagit a lampa, amikor kell. Erdekes.

Odafele, me'g a varosban Toy Dolls szolt a fulesben. Eppen akkor ert veget es valtott Paradise Lostra, amikor meglattam a vizet. Teljesen jo alafesto zenek voltak. Eloszor a vidam, furge, gondtalan, majd a sulyos, lassu, elgondolkodtato, vegtelen melysegu es tavlatu. (Majd irok az albumokrol.)

Jajj, megint lelkizem.　Jojjenek a kepek. (Igertem kinai jeleket. A kov. mondat azt jelenti, nezegessetek orommel a kepeket.)

ご覧の写真が気に入ってくれるといいです。

Az rendben van, hogy narancsot es foldimogyorot eszunk, de azt nehezen dolgozza fel europai agyam, hogy mindezek Nandzso bacsi telkerol vannak.

A japanok egy kaput epitenek minden templom vagy szentely ele, ezzel jelezve a beteronek, hogy isteni helyen jar. Nos, a Miyajima sziget egeszet szent helynek tekintik, igy az egesz sziget ele epitettek egy ilyen kaput. A tengerbe. A szokott aranyokat nem tudtak termeszetesen megtartani, de a kapu igy is 16 meter magas!! A　vilagorokseg resze.

Mikor is renovalnak es takarnak el a nagy reszet, ha nem akkor, amikor eletemben eloszor es utoljara meglatogatom? Raadasul dagalykor voltunk ott, tehat nem volt lehetseges el-/atsetalni alatta.

Azert igy is nagy elmeny volt.

A sziget nagy, kb. egy nap bejarni. Nem csak a merete, hanem a nagy hegyei miatt. 535m a legmagasabb pontja, ha jol latom, es magatol ertetodoen a tengerszint a legalacsonyabb. Hiroshima varos mellett talalhato, a varos egyik kikotojetol kb. 10-15 percnyi komputra. Ha ugyesen veszitek a napi villamosjegyet, ez a retur ut is benne foglaltatik a szigetre, az egyik villamos vegallomasatol.

A kapu mogott rogton egy szentely komplexum fogadja a latogatot (es vad ozek szanaszet a szigeten, az utcakon, meglepoen nagy szamban), mogotte pedig bekesen megfernek egymas mellett, felett a budhista es shintoista templomok/szentelyek.

Irgalmatlam mennyisegu szobor, nyugatiak szamara (is) erdekes epulet jellemzi a lakott reszt. Nekem leginkabb az 500 darab (!!!!!!!!!!) hasonlo, de nem egyforma Buddha szobor tetszett.

     Mindenek elott utalnek arra, amirol itt mar esett szo: ahhoz, hogy jo kedvem legyen, nekem eleg, ha Shirley Manson megjelenik, eszembe jut, olvasom a Facebookon a bejegyzeseit. Ha beszel, mosolyog, plane ENEKEL, mint most, zenekara friss albuman, akkor olvadok, gumicukor vagyok a tenyeren.
     Rejtely a csapatara kattanasom, mert noha irtak nehany oriasi slagert, olyan tipusu popos rockot (rockos popot) jatszanak, melyet altalaban kellemes hatterzenenek tartok, nem muveszetnek. Shirley hangja sem kiemelkedo, megis valami miatt nagyon szeretem hallgatni. Nezni pedig.... Nyamm. :)
     Az onkent vallalt szunet es het evvel a legutobbi albumuk utan ismet itt vannak.
1. "Lenduletes, de semmi extra", 2. "! Nev-/vegjegyszeru jo kis dal" 3. "atlagos" - irtam a jegyzetembe, majd jott a Control, annak is a refrenje, es borultam. Innen kezdve ez a lemez jo, es kesz - gondoltam. Ez a dal teljesen a stilusom. Elvont, megis felemelo, kiszmithatatlan, megis egyszeru. Mind a harom hangszer jo dolgokat jatszik a refrenek alatt (az enekrol nem is beszelve!!), egyutt pedig sokkal tobbek, mint a szimpla osszeguk.
     Nincs igazi nagy slager a lemezen. A gyorsabb tetelek kozul a Battle In Me es a remek Man On A Wire allnak kozel ahhoz, hogy azok legyenek; a harom lassubol a cimado gyenge, a Sugar edesen jo, a zaro Beloved Freak pedig egyertelmuen nyero.
Az osszkep csucspont, mega-himnusz nelkul is jo. Aki szereti oket, az valoszinuleg hozzam hasonlo( emberek)an kedvelni fogja, aki nem ismeri oket, az nezzen szet a Youtube-on es a nagy slagereikkel kezdje az ismerkedest.
A 11 dal nem sok, varom a Deluxe kiadast negy masik felvetellel.
     Mert vannak zenekarok, akiket - ha nagy bakot nem lonek - csak szeretni tudok. A Garbage ilyen.
Garbage - Not Your Kind of People

https://www.youtube.com/watch?v=bFN6_F_HlHI

7/10 pont

Na, ami meg a kulcscsonttoresemkor is kimaradt, az ma megvolt. Szirenazo mentoautoval vittek egy korhazba. Raadasul Japanban. Egy hangot nem ertettem az egeszbol, a korhazban egy fia angol betu nem volt. Erdekes elmeny volt.

Nem nekem volt bajom, hanem a vendeglatomnak, akivel lementunk focizni a parkba (es sogoraval). Egy rossz lepest, esest kovetoen rettenetesen fajt a laba es meg volt gyozodve, hogy eltorte.

Hogy nem tort el, es hogy az achilesze sem szakadt, azt en is kideritettem a megnyugtatasat kovetoen, mire a mentok kiertek, es csak remelni tudtam, hogy huzodassal megussza.

Nem uszta meg, de nagy szerencseje van, ugyanis reszleges izomszakadasa (?? szerintem inkabb szalag) van. Igy egy kotozest es manko berlest kovetoen haza is engedtek. Ma egy barati csaladnal alszik, de holnap hazater. Ha teljesen elszakadt volna, tuti mutet. Fura a mentalitasuk, mert rajtam kivul (tavoli ismeros) SENKI nem aggodott erte vagy mutatott torodest, reszvetet. Nevetgeltek, intezkedtek, de semmi szemelyeskedes. O" neha sirt, neha nevetett, es hol miattam, hol a munkahelye miatt aggodott, hogy mi lesz, ha nem tud menni hetfon.

Egyebkent ma meccsen jartam. A prefekturank csapata (Ehime FC) irgalmatlan szerencsevel jatszott 2-2-t a jobb vendeg Kitakyushu ellen a Japan Masodosztalyban.

Elso helyszetbol golt lottek a meccs elott a nepes bajnoksag 10. helyen allo "mieink", majd ugyanilyen gyorsan kaptak is egyet, igy a 6. percben mar 1-1 volt. A vendegek (ugyanannyi ponttal a 11. helyen a fordulo elott) iranyitottak, meg is szereztek a vezetest, a masodik felidoben 2-3 ziccert kihagytak, uraltak a meccset. Neha tul passzivak voltak, de a hazaiak semmit nem tudtak kezdeni veluk egeszen a lefujas elottig, amikor egyenlitettek.

Mindezt kb. 6000Ft-os jegyarral, egy pepec helyen (domb teteje a varos felett, korben nagyon nagy hegyek) levo, a kapuk mogott epites alatt allo, jo reginek kinezo, olyan remek gyeppel megaldott stadionban, hogy nem hittem el, hogy nem mufu, kb. 3500 nezo elott, tuzo napfenyben, enyhe szelben, 20 fokban. Nem rosz, ahhoz kepest, hogy tegnap a Paks 600 nezo (!!!) elott jatszott NB I-es meccset. 

A szinvonal? Kozepesen hajtos, sportszeru, keveset cselezo, inkabb passzolo foci, kb. a mi masodosztalyunk szintjen. Erdekes lenne osszehozni egy itteni es egy hazai csapatot. Az Ehimenek van egy brazil es egy horvat jatekosa, de egyik sem jatszott ma.

A ket tabor (100, illetve kb. 250 fo) vegig notazta, dobolta a meccset, de a tobbi nezo nem kiabalt, mint nalunk, legfeljebb morajlott, olykor tapsolt. Mokas, hogy itt nincs felmeztelenul kemenykedve szurkolas, mert a boruk egyszeruen nem birja a napfenyt. Rajtam kivul mindenki hosszuujju ingben (kotott puloverben, melegito felsoben), fejfedoben, sallal, torulkozovel a nyaka korul , hosszu nadragban nezte a meccset, es rajtam kivul senki nem viselt napszemuveget.

Kellett mar ez a meccs, mert ezt megelozoen egy 1860 munchen-freiburg nemet masodosztalyut lattam legutobb. Tiszta szegyen.

Vege az utazgatasnak, most mar csak pihenek, bringazom a varosban. Az ido(jaras) remek. Erosen sut a nap - sokkal delebbre vagyok Magyaro-nal -, de nincs hoseg, mert kozel a tenger (ocean, ha ugy tetszik) es olykor felhok is jonnek. A fenyo es a palma megfer egymas mellett. A levego tiszta, mert altalaban fuj a szel, vagy legalabbis szello lengedezik.

Ha azt mondom, nehez ismerkedni vagy hogy onmaguktol nem kommunikativak a(z itteni) japanok, akkor semmit nem erzekeltettem a rendhagyo viselkedesukbol. Mondjuk, eppen ma szolitott le ket holgy az utcan, de sajnos ez kivetel volt. Egyutt lehettek vagy 160 evesek, es nem, egyik sem volt tobb 120-nal. :) Az altalanos az, hogy a kis gyerkocoket leszamitva (ugy tesznek, mint akik) eszre sem vesznek. Mast sem.

Angolul ha tudnak is, nem beszelnek. Foleg (irott) informacio befogadasara hasznaljak a nyelvet. Nagy makom van, hogy egy angoltanar vendege vagyok!

Szoval, ismerkedni olyan feladat itt, mint egy vak es suket emberrel kommunikalni, akit nem erinthetsz meg.

A kormany a jobb oldalon, balra tertanak. Az autoik 85%-a hazai gyartmany, es az atlag sokkal kisebb meretu, mint nalunk megszokott. Az embereke is.

Liszt, cukor, zsir, alkohol, dohanyzas, kover ember - elvetve (sem) talalkozni ilyesmivel. A parlagfu gyogynoveny. Nem ingerultek, elozekenyek. A "koszonomre" mar ot (!!) kifejezest tudok. Egyet csak regen hasznaltak, de a tobbi jatszik, attol fuggoen, hogy mekkora dolgot mennyire koszonunk meg. Indulasom elott olvastam Ruth Benedict Krizantem es kard-jat. A japanok alap gondolkodasarol, mozgatorugoirol sok erdekes dolgot leir. Majd meselek rola itt, de egy japan prof. irt ra reakciot, annak meg nem eretem a vegere. A lenyeg a megfeleles, a hala, a kapott dolgok visszaadasa, kozosseg. Ha ehhez meg hozzavesszuk a szamuraj korok erkolcsrendszeret es vallasukat/hituket, lehet sejtelme az embernek arrol, mit miert (nem) tesznek az itteniek.

Es most a Perefektura (megye) Haza, a bicajom, a furdo felulrol, a ket szintet emelkedo, alapbol sem kicsi ora, es a tobbi. A szovegbol egy idezet: "Kesobb, amikor a hetedik szazadban Jomei csaszar meglatogatta..."

A majdnem 3 oras komputon aludtam egy jot, majd felebredven ez a kep fogadott:

Persze erdekes volt, amint a paraban (helyi kiserom szerint Kinabol jott homok!) egyszerre sejtelmesen es fenyegetoen korvonalazodott a ket hadihajo sziluettje, de amikor a tengeralattjaro (!!) megjelent felenk tartva, majd elhuzott mellettunk, akkor mar kifejezetten kellemetlen erzesem tamadt.

A varos kikotoje mar bekesebb volt.

Hiroshima egy modern, nyuzsgo nagyvaros. Erthetok okokbol nem sok regi epulete van. Talan a kastely a legkiemelkedobb kozuluk:

A varos az emlekezesrol, az ujrakezdesrol szol,

es persze eli mindennapjait.

A villamospark nagy resze regi kinezetu. Sok ilyennel utaztam. Legkondi, gyors es uj motor, de a kulso!!

Huh, emberek! Ma megertettem a nem fiatal Gyongyosi bacsit, aki konnybe labadt szemmel allt a Mount Everes labainal (vagy mar a Himalaja elejen, nem emlekszem). Latszott a tekinteten, hogy nem hitte volna, hogy ez (az orom) Vele valaha megesik, es nehezen dolgozta fel. Ertettem, persze, akkor is, de kicsit furcsa volt.

Na, ma ateltem ugyanezt. DOBBENETES ELMENY volt.

Atsetaltam az elozo bejegyzesemben lathato Aioi-hidon (mar ez is egy hihetetlen almom beteljesulese), es elkeszitettem a kepet, amit mar sok ezren megcsinaltak elottem, de ez nem szamit. Mindig vagytam ra, hogy lefotozzam a vilaghiru epuletet.

Hiroshimaban vagyok, a hotelunk 500 meternel kozelebb van a ponthoz, amely folott (kb. 600 meter magasan) felrobbant az atombomba. Leirhatatlan.

Minden mast majd kesobb. (A kovetkezo bejegyzes majd az igert furdo kepeivel kezdodik.) Legyetek jok! Vilagbeke!

(E. es Sz.! Gondoltam Ratok itteni ido szerint delutan 3 kor! Es negykor is, mert gondoltam, akkorra lenyugodtok es kihozzatok magatokbol, amit tenyleg tudtok. :) Remelem, igy tortent, es sorozunk egy jot az egeszre. "Jo kis 10 ev volt, vagy mennyi.")

   Álmok? Célok? Nem is tudom, mik ezek. Van néhány ilyen kis apróságom, megmagyaráz-
hatatlan késztetésem, hogy "ezt és ezt meg kell(ene) csinálnom az életemben".
   Néhányat ezek közül megfogalmaztam magamnak, de van, hogy hamarabb teljesül egy
- például látni a Mount Everestet -, mint hogy tudatosulna, hogy vágyom rá.
Ha sikerül keresztülvinnem egyet-egyet, az mindig hónapokra feltölt és örökre bennem marad, de nem gond, ha lesz olyan, amely megmarad a terv szintjén.
Egy pszichológus biztosan jót tudna csámcsogni ezen.
   Azért írok most erről, mert nagyon közel vagyok hozzá, hogy két, egymáshoz szorosan
kötődő megvalósuljon a kevés megfogalmazott "álmom" (?) közül.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Az említett kettő például az, hogy átsétáljak
egy hídon (a kép közepén, piros kereszttel jelölve), illetve lefotózok egy épületet.
Ha sikerül, az életre szóló élmény lesz számomra.

Nem sok kepet pakoltam ide eddig, most probalom potolni. Ugy erzem, a mese Kyotorol otthonra marad, ugyanis tul sok szepseg ert ott, es azota is folyamatosan jonnek az elmenyek, tortennek az esemenyek.

Vasarnap pl. belefutottunk a varoskank parkjaban egy nepi ezmegazba. A helyi shintoista templomokbol erdekes ruhakban kihoztak a hordozhato oltarokat (nem kicsik), majd wadaiko (ha jol ertem) dobok vagy dobosok (esetleg dobolas) szorakoztattak a nagyerdemut. Tetszett, mert kelloen hagymanyos volt.

Ma a parkban fociztam vendeglatommal (holgy). Szabalyos edzest kellett Neki tartanom, hogy fejlodjon, gyakoroljon. Nem veletlenul (??) ok a vilagbajnokok labdarugasban. Egyebkent R. is tehetseges.

Mas: nem szeretnek tengeri eloleny lenni Japan partjainak 50-100 km-es korzeteben, mert az itteniek (es en is) MINDENT megesznek onnan. Nem tudnam megmondani, hanyfele halat ettem ittletem eddigi szakaszaban. Talan az angolna (!!!) izlett a leginkabb.

A kepek mindegyiket kis (600 ezres) varoskankban keszitettem.

Es nem kellett vadasznom rajuk, lepten-nyomon erdekessegekbe utkozom. Es az utikonyv szinte kerulendonek irta le a varost. A mait koveto kepsorozatomat igyekszem Japan legregebbi melegvizes forrasra epult furdojenek, furdo hazanak kepeivel inditani. Addig is:

Helyi ido szerint ma hajnalban leallitottak az utolso, meg mukodo japan atomeromuvet.

(Biga, es a tobbiek, akiknek kis ralatasa van a szakmara, a temara: KICSIT gondoljatok bele!)

A mai programunk: atsetalas egy hidon, ebed, haza. Unalmasnak es rovidnek hallatszik, nem? Nem volt az. A hidrol nem meselek, elegge szemleletesek a kepek. A kilatasrol sem rola, mert annak szepseget nem sikerult visszaadnom. (TISZTA oceani viz, kis szigetek, hegyek, hajogyar, ilyesmi.)

A "nagy arcu hal" es a polip nem a helyi allatkert reszei, hanem a kajaldaban elnek - addig, amig valaki meg nem kivanja oket, es el nem fogyasztja, miutan az asztalanal, nyilt tuzon elkeszitette maganak.

Beszeljenek a kepek!

A hid alig hosszabb 4km-nel. 

Tegnap este megkaptam a kolcson kerekparomat. (Isten aldja a terhes noket, akiknek nincs szukseguk kerekparra! :) Igy ma hulyere bicajoztam volna magam a varosban, HA lenne eselyem magamtol hazatalalni. Ez egyelore nehezen elerheto alomnak tunik, de haladok a hely felterkepezesevel, es afele, hogy merjek egyedul is elindulni a visszajutas remenyeben.

Nem ide tartozik, de a helyzet ugyanaz, mint Angliaban volt: a balra kis ivben kanyarodas siman megy, a jobbra nagy ivben pedig soha nem fog.

Egy elmeny Kyotobol: beultunk VEGRE sorozni - a boltokban alig kapni, csapoltat elvetve talalni a varosban -, fogyasztom, amit kell, amikor az egyik tag a szemelyzetbol lefoliaz egy asztalt mellettuk, egy masik pedig ra nehany percre behoz egy akkora tonhalat, hogy csak lestem. Elobb csak a felet, mert tobb nem fert a 6 szemelyes asztalra. Majd, mintha ANTSZ nem letezne a vilagon :) es mintha ez a vilag legtermeszetesebb dolga volna, elkezdtek szeletelni, feldolgozni, mondvan, kell a krimonak es a szomszedos kajaldanak is, majd (na ITT mar tenyleg lestem) elkezdtek kiabalni, hogy "halat vegyenek", es a bar vendegei kozul nem egy vett is szepen. Lattak, hogy lesek, igy tobbszor megkinaltak NYERS hussal a halbol. Szelt egy kis szeletet belole, vagy kanallal kapart belole a csapos srac. Persze, hogy ettem belole. FINOM! Azota a polip(lab)tol a legkulonbozobb halakig sok mindent ettem nyersen. Itt ez a divat. Minden izlett eddig. Akkora makom van, hogy a vendeglatom is tud fozni (helyi), de eddig minden nap a barati kor valamelyik　(holgy) tagjanal voltunk vendegsegben, es　mindenhol kiraly helyi kajakat kaptunk, sot, ma keszitettunk is kozosen.

Ejjel van, ugyhogy kb. ennyi mara.

"Kis" varoskamrol a japan utikonyv csak annyi emlitest tesz, hogy "nem kulonosebben erdekes". Pakolok ide nehany kepet a varos kastelyarol, es a kilatasrol belole, hogy sejtsetek, mekkora itt egy KIS varos, es hogy eldontsetek, igaza van-e az utikonyvnek. (Figyelmes szemlelok felfedezhetik, hogy az egyiken vallszelessegem es labaim vastagsaga tesz nevetseges meretuve egy komplett varfalat. :)

Hol　is kezdjem?

Vegyuk talan forditott idorendben! Ha bambuszt grilleztek, azt fiatal bambusszal tegyetek, mert az idos belul ures, es hagyjatok eleg idot neki a tuz felett, mert felkeszen elegge borzalmas - bar eheto. Szojaszosszal az igazi.

Persze, forditott idorendben haladva azzal kellett volna kezdenem, hogy fogalmam sincs, mennyi az ido Nalatok, es nem is erdekel :), es ez jo.

Az ebedunk (grillezett finomsagok)) elott reggeliztunk is (ki hinne?), es 3-4 napnyi itt tartozkodas utan ekkor ert a legnagyobb kulturalis hatas, ugyanis a hotel es az ettermek utan egy csaladi hazban ettem. Vadidegen embereknel. Ultem a foldon a parnacskamon (NEM parna - hiba annak hivnom!), es meghivom udvariasan figyelmeztetett, hogy tartsam a bal kezemet is az asztalon, ne tegyem az ala (20 cm a kulonbseg). Ezek utan felve kerdeztem meg sugva, hogy felallhatok-e eves kozben kinyujtoztatni a labaimat, mert nem kicsi kint erzek bennuk, husz percnyi terdelve, a talpamon ulve eves utan, de messze az etkezes vegetol). Jo hir: ez belefert az etikettbe. Jot nevettek rajtam. Persze azt, hogy 3 nap utan (valojaban 10 perc utan) olyan jol tudok palcikaval enni, hogy kepes vagyok egyetlen rizsszemet kulon megfogni veluk, nos, az a kutyat sem erdekelte.

Ja, igen a legnagyobb hatas: latnotok kellett volna a szobat, ahol ettunk!! Egy egyszeru csaladi haz egyszeru szobaja, de RENGETEG dolgot elmondott. Natur tatami (a gyekeny szonyeghez hasonlit, de veszett tartosnak es minosegi munkanak nez ki), kozepen egy kb 30 cm "magas" asztal, korben papir (a fa racsozaton belul) falak/egyben ajtok, az egyik folott kaligrafia (kezzel festet betuk, csupan 2-5), vitrinek. Az osi koroktol a kertben (rizsfold) talalt leletektol a tigris, gesa, hajo, varost abrazolo kepekig, szobrokig... Wow!! Akkora hangulata volt, hogy csak na!! Egyszeru, tiszta, letisztult, semmi hivalkodo. Lattam kimonokat, eskuvoi kepeket...

Egyebkent Japanban vagyok. 3 napot toltottem Kyotoban (eszmeletlen!!!! De nem annyira　osi vagy zsufolt, mint hittem) es egy felet Osakaban (DOBBENET modern es zsufolt - eppen, ahogyan kepzeltem), majd komppal delre jottem egy olyan 250km-t.

Jaj, a komp!!! Fele akkora sem volt, mint a Korzikara meno, de igy is boven nagy. Eloszor a bejarat utan kezdodo mozgolepcson dobbentem le (minek az oda?), de a "nyilvanos furdo" is leejtette az allamat. A mas pasikkal (!!??) meztelenul (???) kozosen furdozest megszoktam (egyebkent alaposan meg kell tisztalkodni (persze, ezt is a tobbi figura szeme elott), mielott a medencebe lepsz), de hogy ez egy menetrend szerinti kompon is megy, masszirozo medencevel (meleg viz, na-na!), SZAUNAVAL, na, azt nem hittem volna.

Az ut tobbi reszet ataludtam. Nem lattam rajtam kivul europainak kinezo embert a "hajon", de senki nem nezett ram furan.

Kyotorol (is) majd kesobb, amikor lesz idom/kedvem a kepekkel varialni.

Arigatou gozaimasu a turelmet, vagy, ahogyan vendeglatom irna: ありがとうございます。

Ezek japan karakterek voltak (ha sikerult megjeleniteni). Ezek az egyszerubbek, csak a gyerekek hasznaljak oket. Ha jok lesztek :) irunk majd kinaival is, mert amit csak lehet, azzal fejeznek ki.

     A tavalyi éves rendes utazásom a balesetem miatt elmaradt. Idén igyekszem bepótolni.
Szó szerint is, ugyanis ez lesz az egyik legnagyobb dobásom eddig.
Lehetőségem adódott eljutni az álom-úticéljaim közül a listavezetőbe, egy olyan országba, mely a "na EZ az, ahová csak vágyódhatok, de annyi pénzem az életben nem lesz, hogy megengedhessem magamnak" kategória volt számomra.
Aztán egy jó hírrel a költségek a felükre estek, és az időben megvett repjegy is
olcsóbb volt, mint gondoltam, így belesúrolt a "megengedhető" kategóriába.
Nem sokat gondolkodtam egy gyors kalkuláció után.
Csak az indulás előtt kb. két héttel vettem észre, hogy napra pontosan egy évvel
a balesetem után ülök a gépre.
     Ha minden rendben megy/ment, mire ezeket a sorokat olvassátok, egy olyan "alig"
látványos városban leszek/vagyok, amely 794-től (!!!) 1869-ig volt a világ számomra
egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb nemzetének, országának a fővárosa, jelenlegi lakossága szerény másfél millió.
Látnotok kellet volna a fogadtatásomat az utazási irodában, mikor megmondtam, hova
szeretnék repjegyet venni! :) (A szomszédos, 2,6 milliós városkába, de az sem
az ország fővárosa - nem is volt.)
A "foglaljon helyet!"-ben egyszerre volt benne a "na, ez nem lesz egyszerű", illetve
a "miért nem jön be ide minden nap öt ilyen!?". :)
     Jó eséllyel tudok majd innen/onnan is rendszeresen jelentkezni.
Tuti, hogy lesz mutatni- és mondanivalóm.
Legyetek jók!
(Meghajlás.)

Na, de mi ez??

"A trükk, hogy ne hagyd abba a lélegzést".

Azért nem írok, mert máshol járnak a gondolataim. Kellemes gondok kötnek le.