'Dark Night Of My Soul'

Nézem a The Killers (szerintem a 2000-es évek legjobb zenekara) első koncert DVD-jét a
kívül-belül GYÖNYÖRŰ Royal Alberet Hall-ból (London).
Tiszta Las Vegas az egész - csont profi szórakoztató gépezet -, de akkora dalokkal
pakolták tele az eddigi három lemezüket, hogy azokkal lehetetlen nem tarolni élőben is.
A koncertet kezdő Human-ben Brandon (énekes) még rendesen izgul, minden mozdulata,
nézése begyakorolt, marad a srác a biztos dolgoknál. Az nagyon tetszik, ahogy
"beénekel" 0:26-tól, miközben a dobos is időt tölt, illetve ahogy 2:28-nál a
'London' kiáltás után bejön az igazi dob (addig csak lábdob megy) a basszussal,
és ROBBAN a buli. Ezen a gyengébb minőségű videón nem is jön át annyira, hogy
beindulnak a fények, és mindenki elkezd ugrálni:
https://www.youtube.com/watch?v=9aUnNjzfkME
A dobos minimál, "őskori" dobszerkója is tetszik. Amit pedig a Mr. Brightside-ban
(erre a számra tombolt egy pohár borral Cameron Diaz a The Holiday-ben) leörömködik,
azt élmény hallani, látni:
https://www.youtube.com/watch?v=_RM6qsq-JPY
A közönség nem szedi szét a házat, de végig énekli az egész koncertet. A When You
Were Young alatt azért eleresztik a hajukat, ahogy kell:
https://www.youtube.com/watch?v=IdWZgTvf4t0
Nagy dallamérzékkel megáldott zenekar, remek DVD.
Ha valakit (csak) a Cameron Diazos verzió érdekel, az itt megnézheti.
Már csak az egyik pillantról a másikra a kézbõl eltűnő borospohár miatt is
érdemes. :) :
https://www.youtube.com/watch?v=_BxMOwRhlGQ

Az első (két?) "évadát" néztem a különböző hazai énekes tehetségkutatóknak.
Még kedvenceim is voltak: Schmidt Vera, Kovácsovics Fruzsina és Bartók Eszter.
Nem vagyok süket, hallom, ki hogyan énekel - noha nálam szinte soha nem az ének számít
a zenében -, voltak is ennél a három lánynál jobbak, de egyszerűen az ő egyéniségük,
zenéjük tetszett. Vera és Fruzsi egészen jó albumokig is eljutott, az Eszteréit
nem követem, mert az első nem tetszett.
Aztán évekig csak olykor néztem bele az ilyen műsorokba, mert semmi érdemlegest nem
láttam/hallottam bennük. Alig voltak nézhetőek.
Az idei Megasztár viszont már minden határ ALATT van.
Sajnos fejlődik a hallásom. Évekkel ezelõttig nem hallottam, ha az ének nem pontos
(The Cure-on, Megadeth-en és Pál Utcai Fiúkon nőttem fel, akiknél a mondanivaló
a lényeg, nem az énekhang), de újabban alakulok.
A Megasztárban egyik veszett hamis hang után a másik jött. Zavart.
Ez még nem lenne gond, de a zsűri, benne két zenésszel, egymással versengve lelke-
sedett a produkciókért. Hétről hétre.
Az X-Faktorban is hamis volt ma 3-4 előadó, de itt (csoda?) hallotta és el is mondta
ezt a "zsűri", a négy mentor. Ebben a műsorban (is) van néhány hibátlan,
tökéletes(közeli) hang, de olyan egyéniség nincs, aki lekötne.
Az egyetlen, aki érdekes, az Király L. Norbert, de őt hangban legalább nyolc emeber
meglövi a 11-ből.
A műsor (reklámai alatt és) után meghallgattam két-három Ramones lemezt. Jól esett.
Mondjuk a Megasztár után éreztem is, hogy 'I Wanna Be Sedated', mert a mesor elkezdte
a szedálásomat.
A Pet Sematary mekkora dal!!! És mennyire elgondolkodtató hallgatni a refrént
('I don't wanna be burried in a pet sematary - I don't want to live my life again'),
hogy nem akarnak még egyszer élni a halál után, és a tölük szokatlanul melankolikus
lezáró részt, most, hogy már csak egy tag él a négyesbõl.
https://www.youtube.com/watch?v=dTJSgBXCtZs
Õk hárman haltak meg:

...hallgatom Brandon Flowers (The Killers) első szólóalbumát (Flamingo). Eléggé átlagos, de van rajta egy dal, a Hard Enough, ami telibe lőtt! A refrén dallama nagyon ott van. Azon kívül Jenny Lewis (Rilo Kiley) hangja tetszik benne nagyon. Illetve az, hogy mennyire jól megy a fickó hangjához.

 https://www.youtube.com/watch?v=1LCcw8tBjGc

Idén sem vittem túlzásba a fesztiválozást Münchenben. Mindössze egyetlen
délután/este voltam a 'fest-en, akkor is Vele beszélgettem - akkor találkoztunk
idén először, hiába Náluk laktam több napon át. Zárásig maradtam, mert úgy döntött,
haza jön velünk. (Mint a régi szép időkben: próbálnak vele a bemákolt népek
jópofizni, majd megjelenek, és hazajön velem. :)
Kb. 50 km-nyire lakik ugyanis a várostól, a fesztivál ideje alatt beköltözött Münchenbe.
Az ezerszer látott sörsátrak helyett inkább az Alpok volt a téma idén (is).
Fura, mert mielőtt megismertem, minden évben rengeteg emberrel haverkodtam össze
a fesztiválon - némettel elvétve (sem) -, mióta ismerem, azóta pedig gyakorlatilag
csak Őt meglátogatni nézek ki, hiszen már semmi nem olyan, mint azelőtt, mindenhez
emlék köt a 'wiesen-en.
Persze érdekesség, móka volt idén is. Egy srác versenyt ivott egy csajszival (ebből lehetetlen jól kijönni!!) - felállva, nyilvánosan -, de lenyomta a hölgy.
Volt nagy fújolás!
Aztán kb. fél óra múlva ismét próbát tett a tag, de ismét kikapott. Ekkora blamát!
A helyi(férfiak)ek becsületét azért megmentette egy figura (a képeken látható), aki
mindkét versenyt követően felállt a padra (asztalra?), és laza tempóban egy szuszra
lehúzta a liter sört. Elsőre is nagy ovációt kapott, másodszorra pedig már sztár lett.
Méltán.
Idén nem is fotóztam sokat (na, jó! A kalapárus lánynak nem tudtam ellenállni. :),
pedig minden télen élmény visszanéznem a tengernyi dekoltázst, amit "teljesen józanul"
le szoktam fényképezni.
Öregszem. :)

Na, végre! Elkezdődött a hangverseny évad.
Figaro házassága, nyitány: ismert, rövid, könnyed, dallamos. Jó átvezetés a komoly-
zene nélkül töltött sok hónap után a szimfonikusok világába.
Schubert VII. H-moll szimfónia (befejezetlen): csak két tétel. Az első mély, szép, tar-
talmas, szintén ismert dallammal. A második már "csak" átlagos, hallgatása közben
többször elkalandozott a figyelmem - nem jó jel. Szeretem a szimfóniákat, ez pedig
egy jó szimfónia.
Orff: Carmina Burana: Ismerem, hallottam párszor. Nem tetszett. Eddig.
A nyitány közismert, már gyermekkoromban azzal indította a Pokolgép a koncertjeit.
Ozzy is erre vonult be a múlt héten. Népszerű, ütős darab. A kantáta többi része viszont
nincs egy súlycsoportban vele. Oly annyira, hogy nem is tartottam hallgatásra érdemesnek.
Most változott a véleményem. 85 énekessel (!!) - Debreceni Kodály Kórus és Nyíregyházi
Cantemus kórus - és kedvenc szimpatikus zenekarommal (hat ütős!, gong, csőharang, csörgők, cintányér, stb.) hangtechnikailag is jelentős élményt okozott, de mint zenemű is teljesen rendben van.
Jó este volt. Kedvenc szólamvezetőm jól kidobolta magát.

Már voltam a Hochries-en ezt megelőzően, természetesen Vele.
Nem egy nagy csúcs, hanem csak egy hegytető egy étteremmel a tetején.
Igazán arról híres, azért szép, mert az Alpok szélén helyezkedik el. Északra látni
a Salzburg-München autópályát, illetve a nagy síkságot, amit átszel, Rosenheimot,
az Inn-t, délre pedig az Alpok zord hegyvonulatait, egészen át, Ausztriáig.
A tövében elszórtan kis falvak(nak sem nevezhető házcsoportok), a völgyekben
Alm-ok (pásztorkunyhók), nyájak találhatók.
Van hangulata. Kellett ennyi év, hogy úgy tudjak felsétálni rá, hogy ne fájjon a
szívem, ne folyton emlékek járjanak az eszemben.
Sok ösvény, túristaút vezet a csúcsra, úgyhogy nagyon sokszor meg lehet mászni
anélkül, hogy unalmas lenne vagy ismételné önmagát a látvány. A helyiek szeretik is,
ha tehetik kirándulnak rá.
Napos időnk volt, de éppen akkorra felhősödött be, míre felértünk.
Jó volt.

Szűk egy hónapon belül három különböző stílusú zenekarban (Colorstar, Pál Utcai Fiúk
és most Erik Sumo Band) láttam Farkas Zolit dobolni. Ügyes!
A Sumoban Kiss Erzsi (!) és Harcsa Veronika (!!) énekelt. Őket, illetve Zolit
leszámítva Péterfy Bori "zenekara" alkotja a csapatot.
Érdekes zene, de nem az én világom.
A Heaven Street Seven (mekkora név!) szétkapta a házat! Gyilok hangerőn, kellően
"koszos" megszólalással (mindkettő dicséret) egy kemény koncertet zúztak, gyakorlati-
lag gyenge pont nélkül végigslágerezték a rendelkezésükre álló idõt. Nagy tömeg,
nagy hangulat!
Utánuk nagy kedvencem a Péterfy Bori & Love Band csak gyenge cincogás volt a nagy
sátorban. Azt hiszem, már túl sokszor láttam őket. Nagyon jók a lemezeik (a 2B-t
leszámítva), élőben is dinamikusak, de most csak a koncert végén éreztem bennük a
keménységet, sodrást, amely eddig az összes koncertjükön magával ragadott. Jól tették a dolgukat, de a HS7 nálam ezen az éjjelen lezúzta őket.
Harcsa Veronika már a Sumoban (nagykabátban) annyira bájos volt, hogy (sokad magammal) úgy döntöttem, meghallgatom erősen jazzbe hajló saját koncertjét is. Nem hiszem, hogy valaha láttam Gretsch dobokat rockfesztiválon, most igen.
A Harcsa Veronika quartett egy nagybőgősből, dobosból, billentyűsből áll Veronikán
kívül. Meglepően sok ember volt kíváncsi rájuk, miközben kinn a 30Y zenélt.
Hangulatos, jó koncert volt. Ráadásul ma van V. szülinapja, így éjfél után felhangzott az ilyenkor illő kórus.
Az Anima Sound System úgy szólt, mint az én Hi-Fi-m, amikor valami nagyon nem stimmel nála (csörgött, de nagyon, szinte bántó volt a sok magas), túl későn (korán?) kezdtek, így néhány szám után inkább elszéledtem. Egyértelműen nézhetőek, nem rosszak.

... túráztunk is, természetesen, de még nem válogattam ki a jobb képeket. Így most csak két érdekesebb. A másodikon arról tájékoztatnak, hogy a határ (német-olasz) le van zárva. Gondolom, a háború miatt. Aki tudja a pontos fordítást, írja meg, kérem!

...megnéztem Bencééket (Szabad Európa Rádió) egy otthoni krimóban.
A koncertjük alatt tele voltam gondolattal, de most, napokkal később, már csak olyan
banális dolgokat tudok írni, hogy nagyon tetszett, amit és ahogyan játszottak, hogy
fura volt, hogy a zenekar szinte józan volt egész este (Laci, ne vedd magadra! :)),
hogy kezdenek ráérezni, hogy hogyan kell egy nem csak jó, de helyenként NAGYON
húzós, beindító műsort tolni.
Az látszik, hallatszik, hogy össze vannak szokva, jól össze vannak próbálva a dalok.
Ráaadásul még kreatívak is, mert folyamatosan írnak friss szerzeményeket.
Mondtam, csupa általánosságot írok, pedig ez volt talán az eddigi legjobb SZER
koncert, amit láttam.
Csak ajánlani tudom a honlapjukról (www.szabadeuroparadio.hu) szabadon beszerezhető
zenéjüket!

A napokban fejeztem be Sharon (Ozzy felesége) elsõ könyvének olvasását (a másodikról
már írtam itt), így éppen jókor jött, hogy egészen baráti áron kaptam egy jegyet férje
pesti koncertjére.
Az első meglepetésem az volt, hogy az előzenekar Room Of The Mad Robots hibátlan
megszólalást és hangerőt kapott. Tisztességgel zúzhatták tehát rövid műsorukat.
Az is meglepett, hogy mennyire sokan voltunk. Erõs kétharmad háznak néztem a jelenlévőket, kevesebbre számítottam előzetesen.
Az átlagéletkor valahol 40 környékén járhatott.
Mint az új lemezről írott ismertetőmben is említettem (itt), nem vagyok Ozzy rajongó.
A korai lemezei egyáltalán nem tetszenek (lehet kövezni, de még a Sabbath-os dolgai
sem), aztán csinált pár érdemleges albumot, az újak pedig egészen jók - az én ízlésem
szerint.
Ozzy idős és beteg. Betegségei nem túl vészesek, de például a jellegzetes mozgását
az egyiknek köszönheti. Kb. úgy mászkál, mint amikor a nemzet bohóca ("Kokó") kereste
a ring sarkát az argentin csóka ütése után. Érdekes. Ahogyan ugrál, helyben fut, az
viszont teljesen egészséges, mókás, lelkes.
Ozzy egy vidám figura, egy örök gyerek. És persze egy profi frontember, showman.
Tudja, mi kell a közönségnek, és annak kiszolgálásában nem is hibázik. Kiáltásra
biztat, tapsoltat, locsol (locsoló csőből és vödörből (!) is), folyamatosan tartja
a kapcsolatot.
A zenekara? Egy megbízható, látványosan, de számomra nem különösebben érdekes
témákat ütő dobos; egy showman (kalap, szakáll, tetkó, rohangálás) basszusgitáros;
egy ZSENI, virtuóz, biztos kezű gitáros.
Nem volt semmi pirotechnika, háttérvászon vagy kivetítő, csak tisztán a zene.
És - nagy szó! - tisztán Ozzy. Drognak, piának nyoma sem volt.
Az énekhangja olyan, amilyen. Hallgatható, passzol a zenéhez, ennyi.
A másfél órás műsorban volt jó néhány Sabbath klasszikus - és kevésbé klasszikus -,
gitár- és dobszóló, nagy hangerő, tiszta hangzás (basszus olykor kicsit elnyomva).
A hangzásra az állóhelyi ismerősök panaszkodtak, úgyhogy ez lehet, hogy helyfüggő volt.
Ozzyn látszott, hogy élvezi, amit csinál, a végén a kétszeri térdre borulás a közönség előtt, még nálam is hatott.
Jó kis koncert volt, de semmi több. Aki a bálványát jött megnézni, az is elégedetten távozott, akit csak szimpla érdeklődés hajtott az Arénába, mint engem, az is jól szórakozott, aki kihagyta, annak sem kell kétségbe esnie.

Így kezdődött: https://www.youtube.com/watch?v=lHs0Qphi74Q

... megnyekkenek néhány apró dologtól Vele kapcsolatban. A legütősebb ezek közül, amikor átveszi a rózsát, és beilleszti a ruhájába - mint annyi éve mindig. Aztán, ahogy aznap egész este viseli, majd a végén elteszi. Ah!

08.30-án azt írtam, hogy "csak egy nő képes..." tisztán nyert helyzetből szétesni és
kikapni egy tenisz meccsen.
Most azt írom, hogy csak EGYETLEN nő képes arra, hogy bő egy hónapon belül kétszer
kapjon ki ugyanattól a játékostól úgy, hogy az első játszmát mindkétszer 6-1-re nyeri.
Na-ná, hogy Dementieva az.
A hamarosan világelsõ Wozniackit Tokióban a döntőben lemosta a pályáról az első szettben, aztán szép lassan lehülyült a szintjére. Wozniacki rájött egy idő után, hogy a szélben semmi különöset nem kell csinálnia, elég, ha visszaütögeti a labdákat, kedvencem pedig folyamatosan olyanokat hibázott, hogy fogtam a fejem. Wozniacki nem a legjobb teniszező a világon, szerintem, de ma megérdemelten nyert a világ legrapszodikusabb játékosa ellen.
Hogy én utóbbinak szurkolok (és hogy a meccs előtt fekete teát ittam a reggelihez,
ezzel felpörgetve magam egy bosszantó meccsre), az az én hibám.
Wozniacki - Dementieva 1:6, 6:2, 6:3
Pedig Zvonareva (puszival a végén!) és Schievone legyőzése egészen sima volt,
ennek a döntőnek is annak kellett volna lennie.
Íme egy összefoglaló videó az elődöntőről, amikor még minden remek volt (pirosban):
http://www.sonyericssonwtatour.com/video/20101001/tokyo-dementieva-vs-schiavone_2256553_2172004

...egy 'pesti koncerttel kezdődött: Pál Utcai Fiúk a Corvintetőn.
Öregurasan kezdett hatos, de aztán szépen belerázódtak, a végére volt minden, még fejen turbán/kockás ing is. :)
Régen láttam őket, úgyhogy szinte már külsős szemmel szemlélődtem.
Zoli sokat fogyott, de még mindig élmény hallgatni a dobolását. A sok trombita tetszett leginkább, illetve a hangulatot, melyet a zenébe hoz.
Jó zenekar, jó dalok, csak olyan érzésem van, hogy ismét kísért a (közel?)múlt - nem akarnak az új dalok megszületni.
Mindkét gitárosnak üzenetet kellett átadnom. Balázs kedves volt és nyitott, Lecsó pedig mufurc. Van ilyen.
Egyik kedvenc kosárlabdázóm, Cserny Réka is ott figyelt a teremben, fura volt, hogy ennyi idő után is felismertem.
"Hazafelé" bandukolás helyett/előtt "kellően józanul" csocsóztunk pár órát hasonlóan sportos életet élő német (!) (állat)orvostanhallgatókkal. Is.
Néhány napig aztán ez volt az utolsó apró jel, véletlen egybeesés, de aztán jöttek ezerrel.
A képeket nem én készítettem (bár a turbános az én megrendelésemnek köszönheti létét), a zenekar honlapjáról szedtem őket.

Avagy: megjöttem.
Nagyon fáradt vagyok. Egyszerre üres és TELIS-TELE minden (földi?) jóval. Majd mesélek.

- I'm out, guys. If this is what's cool, I think I'm done. I no longer have any connection to this world. I'm gonna go home and kill myself. Goodbye, friends.
  /Next Morning/
- What happened? I thought you were going to kill yourself.
- I tried. Went to sleep in my mom's car in the garage with the engine turned on.
- But you didn't die?
- Frickin' hybrids, man. They just don't do the trick anymore.

- Én kiszállok, srácok. Ha ez a menő most, akkor azt hiszem, én végeztem.
Semmi nem köt többé ehhez a világhoz. Hazamegyek, és megölöm magam. Sziasztok, barátaim.
  /másnap/
- Mi történt? Azt hittem, megölöd magad.
- Megpróbáltam. Anyám kocsijában aludtam a garázsban, járó motor mellett.
- De nem haltál meg?
- Rohadt hibridek, haver! Ezekkel már nem működik a trükk.

/Apocalyptica/

Régen nevettem ilyen jót:

http://videa.hu/videok/kreativ/star-wars-indul-a-bakterhaz-mashup-mix-remix-qTPmqVKKDhZQytz7

"Odalenn nálunk, a gyerek majd megtanulja a kutyafittyet."

You say you're not gonna fight 'cause no one will fight for you
And you think there's not enough love and no one to give it to
And you're sure you've hurt for so long you've got nothing left to lose
So you say you're not gonna fight 'cause no one will fight for you

You say the weight of the world has kept you from letting go
And you think compassion's a flaw and you'll never let it show
And you're sure you've hurt in a way that no one will ever know
But someday the weight of the world will give you strength to go

Hold on, the weight of the world will give you the strength to go
So hold on, the weight of the world will give you the strength to go
So hold on, the weight of the world will give you the strength to go
Just hold on, the weight of the world will give you the strength to go

https://www.youtube.com/watch?v=p_hSHHW0GT4

Azt mondod, nem harcolsz, mert senki nem fog érted harcolni
És azt hiszed, nincs elég szeretet, és nincs kinek adnod
Bitos vagy benne, hogy oly sokáig bántottak, hogy már nincs mit vesztened
Hát azt mondod, nem küzdesz, mert senki nem fog érted harcolni

Azt mondod, a világ súlya akadályozott meg abban, hogy továbblépj
És azt hiszed, a könyörület hiba és soha nem fogod kimutatni
És azt hiszed, úgy megsértettek, hogy azt senki nem értheti meg
De egyszer majd a világ súlya erőt ad a folytatáshoz

Tarts ki, a világ súlya meg fogja adni az erőt, hogy továbblépj
Hát tarts ki, a világ súlya meg fogja adni az erőt, hogy továbblépj
Hát tarts ki, a világ súlya meg fogja adni az erőt, hogy továbblépj
Csak tarts ki, a világ súlya meg fogja adni az erőt, hogy továbblépj

Kár tagadni, rákattantam az elmúlt héten megvillantott hölgy zongora játékára.
Van honlapja, ahol elmeséli, hogy ki Ő, és mitől tud ennyire zongorázni,
illetve rengeteg videója is megtalálható a neten.
A Metallica-tól az Oriont és a Guns n'Roses-tól a Sweet Child O' Mine-t
is nagyon pontosan és érzéssel nyomja, de én két másik keményebb dalt és két
líraibbat választottam, bemutatandó tehetségét:

Iron Maiden: Dance Of Death - csodaszép dallam, mely zongorán legalább annyira
remek, mint eredetiben:
https://www.youtube.com/user/vkgoeswild#p/u/19/nRWwQYyUfPU

Megadeth: Tornado Of Souls - a szerintem legjobb metal gitárszóló. Eljátssza.
https://www.youtube.com/user/vkgoeswild#p/u/60/XgERZA-d_m8

The Cure: Burn - egyik kedvenc dalom. Az egyik kedvenc filmem filmzenéje,
sorlemezen meg sem jelent.
https://www.youtube.com/user/vkgoeswild#p/u/87/AAwF8MGnI0s

The Smashing Pumpkins: To Sheila - finom, szép. Könnyen lehet, hogy Billy
eredetileg is zongorán írta. (Ex-edzõm: ez az a dal, ami miatt fél hanggal
mélyebbre volt hangolva a gitárom az elsõ órán!)
https://www.youtube.com/user/vkgoeswild#p/u/118/gUnXPkTukOI

'big classical composers didn't know that they were big and classical.
They were very modern at the time, and I bet they had lots of people around
talking shit about ‘that modern music’, too!'
/Viktoriya Yermolyeva/

A CineFest apropóján, a belvárosban, szabadtéren rendezett koncerten lépett fel a
hatos. Atom hangerőn és csaknem tökéletes minőségben szóltak. Este 10 után is
játszhattak - nagyon jó volt tehát a szervezés.
Eddig csak fesztiválokon, hajnal közelében láttam a zenekart, élmény volt frissebb
aggyal, füllel is megsasolni őket.
Több az ének, mint eddig rémlett, helyenként "rendes" verzék is voltak, de azért
instrumentális jellege van a bandának.
A frontember az utolsó két dalt gitár és mikrofon, azaz minden támasz nélkül, a fejére
erősített kis "mikibe" énekelve nyomta. Egy fitness edzőnek megszokott lehet ez, de
meglepett, hogy Keleti Andrást cseppet sem feszélyezte.
A Ritmikliftet jobban bírom ebben a stílusban, de a Colorstar is kellemesen
átmozgatott a hűvös estén.
Farkas Zoli teljesen más dolgokat dobol itt, mint a Pál Utcai Fiúk-ban.
Sajnos továbbra sem tudok/szeretek vakuval fotózni, pedig a rendezői székek és a
filmszalag a háttérvásznon egészen jók voltak.