'Dark Night Of My Soul'

Megőrülök!!! Az év jó híre (lenne) számomra, hogy Fear Factory koncert lesz Pesten, de...
Már én is nehezen tudom követni ezt a szappanoperát:
Adva volt egy királyság zenekar négy zenésszel, egyre királyabb albumokkal. Majd egy gyíkabb album után leálltak, miután az énekes előadta az "engem ez nem érdekel, de főleg a gitárosunk nem" és lelépett. Ez után néhány (1-2?) évvel összeállt a zenekar, a gitáros (Dino) nélkül. Nem gitárost vettek viszont be, hanem egy basszert és az addigi basszer (Christian Olde Wolbers) nemes egyszerűséggel átváltott gitárossá és szerzővé. Kiadtak két, az addigiaknál kissé dallamosabb, lágyabb, de szerintem legalább annyira zseniális lemezt. Ez a felállás zúzta le az arcomat a Szigeten is néhány éve. Aztán (nem találjátok ki!), ismét leálltak. Az énekes csinált más projecteket, majd Christian és a világbajnok dobos is létrehozott egy bandát. Most ismét lesz Fear Factory, de... Úgy kezdődtek az új hírek, hogy az énekes rájött, mikor ismét összefutott a gitárossal (Dino) rájött, hogy ők mekkora barátok... Énekes és gitáros tehát már van, maradt az új basszer is, tehát Christiannak nem maradt hely, hát kidobták, a legendásan jó dobossal együtt. Egy másik legendát, Gene Hoglan-t vették be, aki dobolt a Death-ben (!!!), Testament-ben, a Strapping Young Lad-ben (onnan jött a basszer annak idején), Opeth-ben is. Mivel én abszolút Christian "rajongó" vagyok, csak lesek, hogy most örüljek, hogy végre ismét látom élőben az egyik kedvenc zenekaromat, vagy hőbörögjek, hogy "ez most mi?"?
Maradjunk annyiban, hogy Christian és Raymond Herrera zenekarának (Arkaea) albumát jobban várom, mint az új Fear Factory lemezt.
Amíg ezt az irományt készítettem, mellettem Rúzsa Magdival készít interjút egy "kolléga". Nagyon szimpatikus(ak) a hölgy (megnyilvánulásai)!!!

Teljesen az Epica album hatása alatt vagyok. Pedig tegnap egy nem egyszerű Pál Utcai Fiúk koncerten voltam az Avasi Gimi (!!) színháztermében(!!). Ráadásul nem is csendes-ülős, akusztikus "show" volt. Éjjel megírtam az említett koncert CD-kről a "kritikát", így nálam maradhat a kiadvány. Most pedig nagyon fáradt vagyok...

Hivatalos fotók itt találhatók:
http://media.boon.hu/pubs/Bildserie/Avasi_Gimn_zium___P_l_utcai_fi_k_koncert_20/index.shtml

Áááááh! Dagadó kebellel fetrengek!! (Vizuális típusok hátrányban.:)
Hallgatom az itt tavaly töviről-hegyire kitárgyalt, bemutatott (archívum,
2008. június) Epica koncert hanganyagát tartalmazó hivatalos CD-ket.
DÖBBENETESEN jó!!!!!!
A két CD egy az egyben visszaadja annak a csodálatos estnek a hangulatát.
144 perc ZENE, remek képekkel teli booklet. Küzdök érte, hogy én
írhassak róla a lapban, mert akkor megtarthatom a lemezeket.:)
Nekem az első, a klasszikus darabokat és filmzenéket tartalmazó rész
tetszik különösen. A nyitó Palladium (a basszusgitárosuk szerzeménye),
Handel Xerxes-éből az Ombra Mai Fu (most akkor Mozart, vagy Handel
szerezte?), sőt - meglepetésemre - a Karib tenger kalózai is
GYÖNYÖRŰ és olyan felemelő részeket tartalmaz, hogy ahhhh...
Nem mellesleg a koncert klasszikus 'A' hanggal, hangolással indul és az
említett Palladiumban akkora tercrokon fordulatok vannak (ha jól
hallom! Ex-gitáredzőm majd megerősít, vagy cáfol.), hogy
csak na - ráadásul hegedűvel (!!!) és nem akkorddal - majd egy perccel
később már hasonló helyzetből egy GYÖNYÖRŰ, magasztos téma alakul ki!
Tökéletes komolyzenei mű, véleményem szerint.
A Birodalom visszavág Darth Vader témája (The Imperial March) pedig
mintha az én kedvemért került volna műsorra! Kedvenc eredeti filmzeném.
Említhetném valamennyi átiratot, illetve a basszer másik szerzeményét,
mert tényleg jobbnál jobbak. Az Epica saját dalai - az est nagyobb része -
is fantasztikusak ilyen kísérettel (+41 komolyzenész, +29 énekes).
Nagyszerű zenei élmény volt. Jó újra és újra átélni!
Egy évet kellett várni erre a dupla lemezre, de megérte.
Már volt a kezemben, de még nem láttam/hallottam a Therion ugyancsak a
miskolci Operafesztivál keretén belül 2007-ben szimfonikusokkal
közösen adott koncertjének (lásd archívum) szintén a napokban
megjelent, vagy hamarosan megjelenő DVD-je (!!!!).
Mert ugyan Pécs kapta az Európa Kulturális Fővárosa 2010. címet,
megelőzve Miskolcot, de azért ilyen kaliberű koncerteket nem rendeznek
ott és nem ott mondta (lemezre :) magyarul Simone, hogy
"Szeretlek Magyarország!".
Egyébként tökéletes (!) kiejtéssel nyomja a "Jó estét kívánok"-ot,
a "Köszönöm szépen"-t, mindent, csak Miskolc nevével volt gondja, de
másodszorra már azt is 100%-osan ejtette.
Ha valaki most hall először az eseményről, annak csak annyi, hogy a
az Epica nevű holland metal (??) szimfonikus rock csapatnak
a kibővített Reményi Ede Kamarazenekarral és a Miskolci Nemzeti Színház
Énekkarával adott koncertjének hanganyagáról lelkendeztem az imént.
Ez volt az első ilyen koncertjük (szerintem eddig az egyetlen), az
Operafesztiválon pedig a második, a már említett Therion után egy évvel.
Kedvenc szólamvezetőm: meg vagy említve a 'Timpani' címszónál.
Másik Tamás (Kriston): még egyszer le a kalappal! Profik vagytok, de
nem is ez a lényeg, henem, hogy LELKE van annak, amit csináltatok,
csináltok! Köszi!!
Ja, és mert tényleg bántja a csőröm :): Pécsiek: "Mikor lesztek
bajnokok?" :)

Ismét van kedvenc számom!
Kb. hat éve a fülemben van egy dallam, és kb azóta nem bírtam rájönni, hogy
honnan szedtem, lévén tökéletes gépi party zene, olyasmit viszont nem hallgatok.
Amikor csak tehetem, megyek moziba külföldön, majd évek múltán a hazai TV-kben
szinkronizálva is megnézem az ott látott filmet, hogy értsek is belőle valamit.:)
A napokban hasonló okból félálomban megnéztem a Collateral-t Tom Cruise-zal.
Jó kis éjszakai mozi, jó a hangulata. Van benne egy party, ahol az említett
a zenére lüktet a ház!! Jól megörültem, hogy egy rejtéllyel kevesebb, aztán
reggelre el is felejtettem az egészet. Pár napra rá az első Bourne filmet is
vetítették, melyben egy autós üldözés alatt is ez a nyomulás szólt.
Innen egy lépés volt kinyomoznom, hogy Paul Oakenfold Ready Stedy Go című
szerzeménye a szóbanforgó remekmű a 2002-es Bunkka albumról. "Isten áldja az
internetet!". Érdekel róla a véleményetek! (Ne csak én okoskodjam mindig!)
Itt megfülelhetitek:
 
https://www.youtube.com/watch?v=sPZcPfzKn_U

Úgy visz mindent, hogy nem lop sem a Depeche Mode-tól, sem a The Prodigy-től.
Nagy szó!
Az egész album rendben van, tetszik. És persze szól, mint az állat.
Egyébként, áldom az eszem, hogy nem néztem meg az 1408-at Münchenben egyik éjjel
annak idején, de erről majd később..

Az a ciki, hogy ha többszörös drog-visszaeső az ember, akkor nehezen hiszi el a világ, hogy ételmérgezésed (egyre rosszabb és komplikáltabb) van, amikor sorra mondod le a fél évvel előre teltházas stadion-koncertjeidet "rosszullét" miatt. Szóval kezdem bánni, hogy fél éve megvettem - méregdrágán - a Depeche Mode koncertre a jegyem. pedig lehet, hogy Dave-nek tényleg ételmérgezése van.

"Amikor utazol, az Újjászületés aktusának egy nagyon gyakorlati formáját
tapasztalod meg. Teljesen új szituációkba kerülsz, a nap lassabban telik
és az esetek többségében nem érted a nyelvet, amelyen az emberek beszélnek.
Pontosan úgy, mint a gyerek, aki épp kibukkant az anyaölből.
Ezért sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz azoknak a dolgoknak,
amelyek körülvesznek, mert tőlük függ a túlélésed. Sokkal megközelíthetőbb
leszel az emberek számára, mivel ők segíthetnek majd a nehéz helyzetekben.
És az istenektől kapott bármilyen kicsiny kegyet is oly nagy örömmel fogadd
mintha az lenne egész hátralévő életed egyik legemlékezetesebb epizódja.
Ugyanakkor, minthogy ezek a dolgok újak, csak a szépet látod meg bennük,
és még boldogabbá tesz, hogy élsz."
                                                     /Paulo Coelho: Egy mágus naplója/

Ma is tekertünk egy szerény 65 km-es kört (Ómassa, Bánkút, Nagymező (a kedvenc fennsíkom!!!!), Répáshutát elkerülő műút, Lillafüred) és most döbbentem rá, hogy a fél megyéből látható lokátorállomás a bánkúti sífelvonó felső pontjától kb. 200 méternyire van. Döbbenetesen ronda és semmi keresnivalója ott. Pécs környékén egy ilyen tervezett telepítése okozott nagy hörgést. Nálunk szó nélkül felhúzták. Az is fura (politizálás nélkül), hogy egy honvédségi "ojjektumot" az In-Kal Security őriz. 

Kellemes kis - egy délután alatt elolvasható - iromány. Nincs különösebb története, tanulsága, vagy mondanivalója, ennek ellenére rendben van. Nyugdíjjal házaló ügynökökről, illetve a helyszínekről, emberekről szól, akikkel találkoznak. Kis humor van benne. A "Gyöngéd barbárok" a címe alapján nagyon tetszik, valószínűleg azt olvasom legközelebb a szerzőtől. Előbb azonban meglátogatom Prágát!

Inkább elgondolkodtató, mint szép, de nekem tetszik ez a borító:

Pénteken a Disco Express és a Hooligans nem érdekelt, így későn kezdtem.
Guns 2 Roses: egy Guns N'Roses dalokat játszó brit csapat. A basszer hölgy
jó volt (minden tekintetben), a dalok is, de nincs nagy véleményem az ilyesmiről.
Carbonfools: jó kis ritmikus zenét játszó brigád. Tetszett, amit műveltek.
Természetes, jó arc a frontemberük.
Szombaton aztán növeltem a csapásszámot:
Depresszió: profi, szimpatikus brigád. Minimál dolgokat játszanak, de azokat
precízen és hatásosan. Jók a dalaik is. Meggyőztek. A dobosuk fülre tökéletes,
szemre lehetne erőteljesebb is. Érdekes...
30Y: idén sem hatottak meg. Kispál és a Borz: fura, új felállás, fura dalok.
Nem sokat néztem műsorukból. A dobosuk jó, és még vokálozik is!
Fish!: egy remek zenekar, valahol a Hooloigans és a Depresszió között
keménységben. Ötletes, jó dobos; biztos kezű gitáros és basszer; jó énekes,
jó dalok. Először hallottam róluk, de nem utoljára.
Subscribe: idén is ránk borították a házat. Gyilok jó hangzás, remek
metal-dobos saját cuccal. Változatosan és nagyon jól üt, amikor pedig rázúzott
a duplázóra a lábgépen... Tud. Nagyon nagyot zúztak. Nagyon energikus
volt a színpadi munkájuk. Tavaly nagyon ellenszenves volt a benyomott rasta
énekesük. Most felnőtt a többiekhez, sőt, amikor bunyó volt (a rendezők
vittek ki valakit) ő volt az, aki leállította a zenét és nagyon pozitívan
viselkedett.
Alvin és a Mókusok: népszerű, punk-rock zene. A dobosuk alap punk témákat
üt, azokat viszont meglehetősen gyorsan és tökéletesen feldíszítve.
Élmény volt látni, hallani.
Suhancos: na, ez egy fura, de nagyon szimpatikus alakulat. Jókor, jó
passzban futottam beléjük, így tetszett a hip-hopos, rappelős ének és a
nem is tudom, milyen, népzenével tarkított rockzenéjük jó kis keveréke.
Neo: a szokásos gitár-erdő egy elektronikus zenében. A dobos egy elektromos,
programozott hangokat adó szerkón, fülessel, behunyt szemnmel játszott. Jól,
de olyan benyomást keltett, hogy éppen gyakorol. Túl későn voltak, így
csak néhány számukat néztem meg. Mivel azok nem a kedvenceim közül voltak,
leléptem.
A fesztivál látogatottsága (végre) tökéletes volt. Minden koncerten
remek volt a hangulat és kellemes volt a nézőszám valamennyi helyszínen.

Kis késéssel, de beszámolok a szerda éjszakáról.
Kezdődött egy remek Kaukázus koncerttel. Együtt vannak, tetszenek a dalaik, állnak
a mainstream kapujában (már, ha van ilyen hazánkban), hogy "most hogyan
tovább?". Rájuk talált a befutás, cseppet sem érdemtelenül.
Hogy hogyan kezelik -szerintem- ez a következő nagy kérdés náluk.
A Quimby tiszta, feszes, de ugyanakkor hangulatos, elszállós is.
Líviusz számomra túl harsány, de ezzel együtt is egy tökéletes zenekar remek
koncertjét láttam, hallottam. Az Ajjajjaj-t nagy élmény volt először élőben
hallani - legalább akkorát üt, mint lemezen, de az új EP több száma is
szervesen illeszkedett a nagy Quimby dalok közé.
A Kaukázus négy tagja két hölggyel kiegészülve adja a Magashegyi Undergroundot.
Nem teljesen az én világom (a népzenei ízek nagyon nem nyernek nálam), de érdekes
a formáció. Toldi Miklós dobos ebben a csapatban is lazán, de nagyon percízen és
erősen dobol.
A Kutya Vacsorája különösebben nem tetszett, de Gerdesits Ferenc nem csak
a Quimbyben, hanem itt is elismerést érdemlően dobol.
A Korai Öröm nálam mindig hat fesztiválokon - és újabban lemezen is.
Most sem lett volna ezzel baj, de lett. A kisebbik "zavaró tényező" az
lehetett volna, hogy egy kortyot sem ittam aznap, a nagyobbik az volt, hogy
a frontember egy újpest mezben lépett fel. Miskolcon. Hiba volt.
Engem nagyon irritált.
Így lehetett ezzel a közönség jelentős része is, mert néhány szám után sokan
gyalázták énekelve, nem kis hangerővel az említett klubot.
Telejesen értelmetlen volt felvenni azt a ruhadarabot.
Sok ismerőssel találkoztam. Olyannal is, akivel tíz éve nem.
Gyenge a gépem mesterséges fényeknél, így nem sok képem van a rendezvényről.

MAnökken ProlEtarZ: Ajóédesanyja...

Feltörtem, mint a forrásvíz,
a Hajdú Peti, meg az Anita hív,
Hogy ugye megfelel, ha csak pénteken leszek a tévébe

Mondtam gyerekek, hogy megkaptok,
Bár aznap este van már programom,
A Göndör Istivel golfoztunk volna végre

Bár én azt könnyen lemondhatom,
mert olajból alapoztam meg a vagyonom
És azóta nem mer senki se hozzám érni

Csak a széplányok, meg a szépfiúk
Címlapra kerültök, majd megoldjuk
És nem is fog nektek sok pénzbe kerülni

Csak az adóhatóságnak a jóédesanyja
Csak az ORFK-nak a jó édes anyja
A független ügyészségnek a jó édes anyja
Az adóhatóságnak a jó édes anyja

La-la-la

Bár most ott van főnöknek a kis Pirike
A férjével együtt jártunk még gimibe
Amíg ő ott van, az APEH nem fog szórakozni

Az államtitkárt is jól ismeri
Együtt megyünk holnap vacsorázni
A Népszabadságos Média hajóra

Hé kis zsarukám, te hová mész
Meghalsz köcsög, hogyha hozzámérsz
A főkapitányodat hívom is fel mindjárt!

Milyen parancs, és letartóztatás???!!!
A gyanú árnyéka se vetülhet rám
Vagy a barátaim majd tisztára mosnak mindjárt

Csak az adóhatóságnak a jó édes anyja
Csak az ORFK-nak a jó édes anyja
Csak a független ügyészségnek a jó édes anyja
A tüntet?knek, ott van a jó édes anyja!

La-la-la

Itt meg is hallgatható, le is tölthető:

http://www.mapez.hu/zene/diszkreten_elvezz/mapez_diszkreten-elvezz_05_ajoedesanyja.mp3

Fura, ugyanis nem sok jót fogok írni, összességében mégis egy remek hangverseny volt.
Sokadszor csodálkozom rá a hallásra. Elindulás előtt The Killerst hallgattam és
(ennek hála) kedvenc szimpatikusaim az első kb. öt percben kifejezetten rosszul
szóltak. Vagyis én így hallottam. Aztán alkalmazkodott a "fülem".
Kedvenc ütős szólamvezetőmet így sem hallottam, ugyanis nem jelent meg a rendezvényen.
Bánhatja :), mert helyettese meglehetősen jó volt. Szerintem hibátlan. (Talán csak
egyszer "csengett még le" halványan ott, ahol már tökéletes csendnek kellett volna
lennie, de könnyen lehet, hogy tévedek.)
R.Strauss: Don Juan - jó, de ennyi. Semmi külünös.
Bartók: II. Rapszódia - ez jobb volt, de a gyakran táncházakat idéző dolgai és a
"tipikus" bartókos megoldásai nem ragadtak magukkal.
Chausson: Poéme - érdekes mű. Egyszer jó volt hallani. És elég is.
Ravel: Alborada Del Gracioso (A bohóc hajnali szerenádja): hiányzik belőle MINDEN,
amit én a zenében szeretek. (Valahogy a latin dolgok ("szépségek", "foci", klíma,
életvitel, "viselkedés", nyelvek) nálam nagyon nem jönnek be.)
Ehhez képest Ravel: Tzigane című művében a szólóhegedű valami nagyon meg van írva.
Tetszett. Nagyon.
Banda Ádám volt az est szólistája - az említett záróműben lenyűgözött.

Az iménti dalszöveghez annyit, hogy négy szám (közöttük az idézett) egészen király a legutóbbi The Offspring albumon (Rise And Fall, RageAnd Grace). Találjátok meg mind! : )

The Offspring: A Lot Like Me

How does it feel?
When you have it all?
How can you live?
With nothing at all?

Where do you run?
Where do you go?
(When) the holes in your truth
Are starting to show?

And the rain comes
And the world is on my head
Crave the sun
But I can't get out of bed

How can you take?
Without giving back?
How does it work?
When it's really cracked?

How does it feel...
And no wonder
Hearts and minds have been won
How does it feel...
And I wonder
How it's all come undone

And the rain comes
And the world is on my head
Crave the sun
But I can't get out of bed

Want it you got it     you're sorry
You bought it     you're sliding
Want it you got it     you're sorry
You bought it     can't hide it
Tell me who do you see
'Cause you look a lot like me

How can you take?
Without giving back?
How do you see?
'Cause you look a lot like me

Want it you got it     you're sorry
You bought it     you're sliding
Want it you got it     you're sorry
You bought it     can't hide it

And the rain comes
And the world is on my head
Crave the sun
But I can't get out of bed

Want it you got it     you're sorry
You bought it     you're sliding
Want it you got it     you're sorry
You bought it     can't hide it
Tell me who do you see
'Cause you look a lot like me

You look a lot like me

Huh, emberek!!! Lelkesedés következik!
A tökéletes Beethoven darabot (c-moll, "Pathétique" szonáta) egy kissé komplikáltabb,
sokkal hosszabb Schumann mű (szimfonikus etűdök, op.13.) követte. Utóbbinak az eleje
nem volt az igazi, de aztán rendesen belejött (a szerző).
Több "akkordozás" található a műben, mint általában, és mivel ezek (is) ötletesek,
érdekesek, jók voltak, Schumann művét is élvezettel hallgattam.
A legkevésbé az est Chopin (h-moll szonáta, op.58.) darabja tetszett,
pedig "papíron" ettől kellett volna lepadlóznom. Fura mód a lassú, romantikus
része teljesen átlagos, a virtuóz része pedig tökéletes telitalálat.
Éppen fordítva, mint ahogy vártam volna.
Liszt Wagner átirataitól aztán végképp nem vártam semmit (opera részleteket átírni
zongorára? Minek? Persze, gondolom, a veje partitúrái úgyis kéznél voltak, hát
elszórakozott velük.), ehhez képest csak lestem, mennyire virtuózak és mégis érzéssel
teliek voltak. A Tannhäuser-ből szemezgetett.
A nyitány legvirtuózabb részeiben 3-4 bakit véltem hallani (nem kapta el a ritmust a
művész és egyik hiba hozta a másikat), de ezekkel együtt is az egyik legjobb
hangszeres előadás volt ez, amit valaha láttam/hallottam.
Nagy-nagy elismerés és KÖSZÖNET Hegedűs Endre zongoraművésznek ezért a
csodálatos estéért.
A "tiszta játékideje" meghaladta a két órát. Egyedül a színpadon, kotta nélkül...
Noha nem a zeneirodalom legvirtuózabb műveit hallottuk (bár némelyik majdnem
oda sorolható), így is jócskán az emberi teljesítőképesség általam felfogható
szintje fölött volt, amit láttam, hallottam.
Vagy én pihenek mosanában túl sokat, vagy fejlődöm, vagy a dobos gála hasítot
egyet a tudatomon :), de a Shcumann darab első harmadában lévő néhány részeletet
leszámítva végig követtem, értettem az elhangzottakat.
Tökéletes hangverseny volt.
Az Este a székelyeknél egy remek, levezető ráadás volt.

Semennyit nem értek a jazz-hez, de, ha azt olvasom egy zenekarról, hogy
"a tagok mind a bostoni Berklee College of Music tanulói", akkor azt a
zenekart óriási elvárással és megkülönböztetett figyelemmel várom, illetve
nézem/hallgatom.
(Berklee: az általam oly nagyra tartott Dream Theater hangszeresei is ott
végeztek, illetve a Münchenből hazafelé a vonaton megismert amerikai lány
is ott (is) szerzett diplomát (zeneszerzés, zeneterápia szakon - később
bekapcsolódók kedvéért.:) )
Na, be is fektetett a négyes rendesen. Leírom, kik alkotják, mert megérdemlik,
és nem kizárt, hogy világhírességek lesznek idővel: Daniel Weiss-gitár,
Juhász Márton-dob, Yared Bayleyen-basszusgitár, Zachary Zinger-szaxofon.
Számomra ők voltak az este legegységesebb fellépői, ZENEKARként működtek,
nem a dobosra volt kihegyezve a produkció.
Talán ők voltak a legközérthetőbbek is - számomra mindenképp.
Pofátlanul fiatalok (20-as éveik elején), döbbenet képzettek és annyira nagy
kreativitás és zenei alázat lakozik bennük, hogy azóta is leng a kalapom, ha
rájuk gondolok. És nem csak a koncertjükre, hanem a viselkedésükre is, ugyanis
a már említett Hadek Dávid (még mindig csak 11 éves) Quartet szintén színvonalas
és lenyűgöző koncertje alatt mellém ült a lelátóra a teljes Juhász Márton és
barátai brigád és helyenként majdnem zavartak a figyelésben, műélvezetben.
Főleg a basszer (ja!: a szólóját kottából játszotta!!!) és a szakszis
beszélgetett sokat. Ki nem találnátok, miről és milyen stílusban!
Szinte szünet nélkül bólogattak elismerően, ütöttek egy-egy ritmust a combjukon,
tapsoltak, hujjogtak (jazz koncerten szokás) és/vagy - ami a legjobban tetszett -
hívták fel egymás figyelmét egy-egy zenei megoldásra, dallamra, váltásra.
Végigszakmázták a koncertet és szinte monden hangot élvezettel, tisztelettel
hallgattak. Mindezt óriási lekesedéssel. Csak lestem, füleltem.
       Összegzés a gáláról: földhöz ragadt gyerek vagyok (ha hangszeres tudásról
van szó), így azt mondom, hogy semmi olyat nem hallottam a gálán, amilyet,
vagy aminél jobbat nem hallottam volna a Dream Theater-től - ezt nem az
elfogultság, hanem az őszinteség és a hozzá nem értés mondatja velem - de
az is tény, hogy lekötöttek a konceretek. Arra rájöttem, hogy ritmus(képlet)
mániákus vagyok, azaz az ilyenekben gondolkodó dobosokat, zenekarokat
(pl. In Flames, Fear Factory, Megadeth, Kreator) szívesebben hallgatom,
mint a gála jazz dobosait, de az is tény, hogy ha nem lettem volna még
Dreatm Theater koncerten (nem tudom, mitől, de nálam Portnoy a király!),
akkor még jobban lelekesednék a gálán hallott ütősökért.
A Pokolgép dobosát láttam a rendezvényen - eljövetel előtt harcoltunk is egy
teherhordó kocsiért és szakmáztunk néhány szót (mondtam, hogy eddig csak jókat
publikáltam a játékáról, de ez könnyen megváltozhat a jövőben, ha lenyúlja a
kocsit :) -, illetve volt egy srác Dream Theater (na-ná, majd Scorpions! :)
pólóban, ezt leszámítva nem sok zenekari utalás volt a közönségen.
Ha legközelebb megyek, tuti a Fear Factory pólómban villantok, ezzel jelzem,
hogy lábmunkában még van hová fejlődnie akár az Arany Dobverő díjasnak is. :)
Ceglédi Dobos Gála rulez.
Most látom, hogy szinte valamennyi Juhász Márton és barátai képen egymásra
figyelnek, egymást nézik a tagok. Ilyesmiről beszéltem.

Nem írom, hogy értek a jazz-hez, mert ez nagyon nem igaz.
Így a fellépő zenekarokról sem tudok szakmázni. A Szendőfi (Péter- dob),
Révész, Marcello Ramos trióban a chilei szármaszású basszer egy boundok
nélküli (!) öthúroson kezdett - ekkor úgy figyeltem, mint a nagyok -, majd
egy "hagyományos" hathúrosra váltott.
Dörnyei Gábor produkciójában az nem tetszett, hogy a dobon kívül minden gépről
szólt, így nem sok élő jellege volt a zenének.
Horacio "El Negro" Hernandez (dob) Israel Suarez "Pirana" perkással
duóban lépett fel. Egy rendkívül hosszú koncertet adtak, mely végig fenntartotta
az érdeklődésemet, bár különösebben nem bírtam követni, nem kötött le.
Az, hogy nem volt unalmas, a legnagyobb dicséret, melyet tőlem, laikustól
kaphatnak. Nem volt unalmas a műsoruk.
Nem dobolták szét a zenét, melyet hol egyikük, hol ketten egyszerre
alkottak, pláne nem játszottak egymás "rovására".
Hadek Dávid Quartet: a 11 éves, tökéletes, teljes értékű dobossal felálló
zenekar (dob, nagybőgő, billentyűk, szaxofon) még éjfél után is kellemes
szórakozás volt cseppet sem egyszerű zenéjével. Dávid egy csoda. Azt sem tudom,
hogyan lehet ilyen fiatalon ennyire jól dobolni (kedzem elhinni a Mozart-tal
kapcsolatos híreket is? :), az pedig pláne felfoghatatlan, honnan a jazz iránti
érdeklődése. A lábdobot kezelő (jobb) lába talán (TALÁN!) nem annyira erős
(hangos), mint kellene, de mindössze ennyi, ami a leg(esleg)nagyobbaktól
elválasztja - már amennyire a szemem/fülem ért ehhez.
Martonosi György bácsi egyetlen pergővel mutatta meg, hogy aki tud, annak nem
kell semmi különös a művészethez.
A rendezvényt a Leslie Alex Percussion Band nyitotta meg. Ha egyszer láttatok
ütős együttest, tudjátok mennyire magával ragadó, amikor többen egyszerre
zúzzák, variálják a ritmust. Ha nem hallottatok még ilyesmit, bánhatjátok.
Egyetlen zenekarról részletesebben fogok mesélni, mert lenyűgöztek.

Alföld. Ki nem állhatom. Hegyi gyerek vagyok, megőrülnék, ha síkon kellene
laknom, pláne, ha tó, tenger, vagy legalább egy folyó sem lenne a környéken.
Számomra minden alföldi város egyforma. Lehetnek szépek, de a széles utcák,
a templom a város közepén, körülötte körforgalom... - ezek aztán nem túl
egyéniek, egyediek.
Ceglédi Dobos Gála: tökéletes ötlet, nagy hagyománya van és - ami a lényeg - nagyon
népszerű. Egy sportcsarnok, tele zenét szerető, érdeklődő emberekkel a legkisebbektől
az idősebbekig. Öröm volt látni a közönség sokszínűségét.
Ha belegondolunk, hogy kimondatlanul egy nem túl populáris műfaj (jazz) dominál
a rendezvényen és, hogy a belépő sem volt túl olcsó (3000Ft), pláne kalapot kell
emelnünk a Gála kitalálója, működtetője, támogatói és látogatói előtt!
Láttam, hallottam végre testközelből a Dream Theater koncerten megcsodált, itt is
említett átlátszó dobokat. Hozzáértők szerint is remekül szólnak.
Doboltam számítógépről monitoron futó kottára elektromos dobon. A kottaképen
zölddel bekarikázza a szoftver a pontosan kiütött hangokat és piros ikszet tesz
(tized(század?)másodpercre helyesen) oda, ahol ütöttünk, pedig nem kellett volna.
Döbbenet, hogy mik vannak!
A chime-okat (egymás mellett damilon lógatott kis, rézszerű hengerek) áruló box-tól
igyekeztem távol maradni, mert annyira bele vagyok buzulva ebbe a "hangszerbe",
hogy legszívesebben 5-6 darabot tartanék otthon a jelenlegi egy helyett.
A tavalyi The Cure album is vele indul.
Nem szeretem a jazz-t, de Cegléden kb. hat órán át tudom hallgatni. Sőt, akár
egyetlen dobost is egy-másfél órán át.
A szakmáról majd később.
Most voltam másodszor. Remélem, nem utoljára.

"Elsőnek a fogoly szólalt meg:
- Úgy látom, valami baj lett abból, hogy én ezzel a keriáthi ifjúval elbeszélgettem.
Úgy sejtem, hégemón, hogy azt a Júdást hamarosan szerencsétlenség éri, és szívől
sajnálom őt.
A helytartó sokatmonóan mosolygott.
- Azt hiszem, van a világon valaki, akit jobban sajnálhatnál, mint azt a Keriáth-béli
Júdást, s akinek sokkal rosszabbra fordul a sorsa... Nos, szerinted tehát Marcus, a
Patkányölő, a hidegvérű és lelketlen gyilkos, mindazok, akik, mint látom - s a proku-
rátor Jesua véraláfutásos arcára mutatott -, összevertek téged a beszédeidért, Dismas
és Gestas, a latrok, kik cimboráikkal négy katonát megöltek, végül Júdás, az ajas
áruló... szerinted ezek mind jó emberek?
- Igen - felelte a rab.
- És eljő az igazság országa?
- Eljő, hégemón - felelte határozottan Jesua."