'Dark Night Of My Soul'

Most hallgatom először figyelmesebben az albumot, eddig kb. ötször szólt
olvasás mellett. Ezen alkalmakkor egy kellemes, hallgatható, az
eddigiektől kellően eltérő, amolyan "közepes" (Dream Theater mércével
mérünk!!) alkotásnak tartottam. (Mondjuk van olyan lemezük az elmúlt
tíz évből, melyet összesen nem hallgattam meg tíznél többször - ehhez
képest az új jól indul.)
A borító már-már szokványos. Az a belső kép NAGYON hat nálam, melyen
az elefánt (sok helyen előfordul a bookletben) nézi a sűrű vihart,
fellegeket, és közben egy finom vonalakból álló kecses virágot fest.
Mintha a tiszta, világos háttér előtti kis virág lenne az, amit a
viharban lát. Még a szeme is kifejező. Egyszer azt hiszem, hogy a tájat,
másszor, hogy a vásznat nézi.
A kedvenc témámról (világítótorony + tenger) is van egy remek kép.
Jobb a billentyűk hangszíne, mint eddig. Ez jó, mert egyik-másik
Dream lemezen már kezdett zavarni. Főleg azokon, melyeken ráadásul még
túlzásba is vitték a hangszer alkalmazását.
A zene kellően változatos, tetszik. Már a második dal meggyőzi az
embert, hogy a túlzott kreativitás és a munkamánia náluk nem hiba,
hanem jellemvonás. Talán nem annyira technikás, mint az eddigi műveik
(mondom, talán!), a dalok sem annyira közvetlenek, egyszerűen érthetők,
mint a közérthetőbb lemezeiken (mondom, talán!), de mégis (vagy éppen
azért, mert nem hat elsőre) egy olyan (remek?)mű, melyet újra és újra
szívesen hallgatok.
Az, ahogy a régebbi dolgaikat újraértelmezik, beleszövik egy új dalba
(nem új keletű szokás), hátborzongatóan zseniális. Most a The Shattered
Fortress-ben teszik ezt. Van az elővett dolgok között olyan is,
amit gyakoroltam régebben, úgyhogy ez az első olyan Dream Theater
hangzó, melyről egy témát (ráadásul egy eléggé komplikált, félhangoktól
hemzsegőt) első hallást követően együtt tudtam játszani a csapattal.
Hát még ha fejlődnék is! :)
(Ex-gitáredzőm: mennyire ismered a munkásságomat?:) Melyik ez a dallam?)
Illetve: a The Best Of Times-ban 7:25 környékén van egy(-két?) fincsi
akkordváltás (a "The fleeting winds of time-mal kezdődő verzében).
Leírod? ((Aztán a 'Thank you for the inspiration'-nel induló verzében
is visszatér))
Érdekes lesz egyben meghallgatni Portnoy bá' 12 tételes elvonókúrás
összefüggő sztoriját is. A The Shattered... ugyanis a záró (három) tétele
a műnek. Színház a színházban. (Álom a színházban?)
(Álom az álomszínházban?)
Kezdek kalandozni - hat a zene...
Remek alkotás.
Hogy élőben mit tudnak, arról is(mét) hamarosan beszámolok.

Azt csak hittem, hogy a következő koncerten nagyobb lesz a hangsűrűség, mint a szimpatikusok fellépésén! Bence ugyanis spontán beszervezett egy újabb Szabad Európa Rádió koncertet szombatra. Most Bence gitárja is jól hallatszott, és mintha többségben lettek volna azok a dalok, melyekben ő énekel, így "kárpótolódott" a múltkori halk keverésért. Az "előzenekaruk" egy erdélyi csapat, a Jokerman volt. Kellemes, lendületes, ötletes zenekar. Fiatalok. Nagyon. A frontemberük is nagyon rendben van, a basszer lány is hozza, amit kell, a dobos fülessel, de pepecen üt. A legnagyobb ászuk (monjuk Jokerek között nem nagy szám az ász? :) az egyszem gitárosuk. Nagyon lazán, magától értetődő természetességgel, kissé Red Hot C. Peppers-ösen, érzéssel játszotta a témáit. Jó dalok, jó zenekar. Hajrá!

Kedvenc szimpatikusaim a 45. szezonjukat (!!) zárták ezzel a könnyed
hangversennyel. Jól illeszkedett a két tervezett könnyűzenei koncert közé,
ugyanis hangsűrűségben kb. a Depeche Mode és a következő heti ötös között
foglalnak helyett. (Bezony! Van egy szimfonikus zenekarnál is változatosabban,
gyorsabban játszó "könnyű" csapat. Persze nem sok.)
Kifejezetten jó volt ismét a műsorválasztás, az előadás második felében
egészen király dolgok is voltak.
Jó volt a közismert és az alig játszott szerzők aránya is. Nem ment el tehát
kommerszbe a koncert. Tetszett.
Szécsi Pál (később Pécsi Szál) hangról hangra lelopta egy komolyzenei mű
dallamait, ez lett az Egy száll harangvirág. Eddig sem hallgattam Szécsit,
de ez így a "Tiszta szégyen, Mónika!" kategória.

Az előzö turnén ugyanitt Aua-val futottam össze még a koncert előtt a tömegben.
Azóta sem találkoztunk. Most, kb. négy méterrel az utolsó ellenőrző ponton
túl Aua szólított le. Annyi időm sem volt, hogy megmondjam, én valószínűleg
nem jövök több DM koncertre, úgyhogy más kapcsolattartást kellene megbeszélnünk.
Szerencsére maga adta meg az új elérhetőségét.
11.500Ft-ot nem ért a koncert. Vagyis ért volna, de az eljárás, hogy az első
sorokba nem az igazi rajongókat engedik, hanem a még drágább jegyek vásárlóit,
felháborít. Szóval már fél éve (mióta jegyem van) megfogadtam, hogy csak akkor
adok pénzt legközelebb DM koncertjegyért, ha valami nagyon nagy
albumot tesznek le az asztalra. Ettől messze vannak.
A színpadkép semmilyen volt - a dobcucc azért királyan nézett ki, még mindig.
A három (négy, a gömbbel együtt) kivetítő nagyon rendben volt. Nem mondom,
hogy nem láttam már jobbat tőlük, de igyekeztek kreativak lenni.
A hangzás király volt. A mélyek néha alaposan túl voltak húzva. Ez főleg akkor,
volt bántó, mikor az egyébként király lábdobhangzást effektezték meg egy
túlgerjedt méllyel. Egyébként nagy tökéletesség.
Nagyon megalázó lesz, de beszéljünk a Depeche Mode tagjainak hangszeres
teljesítményéről: Andy Fletcher a semmit nem csináló ember. Kb. tíz éve nem
bírok rájönni, mit csinál (az időnkénti tapsoláson kívül) koncerteken.
Várom nálam tájékozottabbak, jobb szeműek esetleges segítségét.
Martin Gore egy eszméletlenül jó dalszerző, komponista, de sajnos egyszer a
fejébe vette, hogy főleg gitározni fog színpadon. Hogy milyen témákat és
hogyan játszik, azt inkább nem írom le. Az tisztelendő benne, hogy lelkesen,
szívesen gitározgat és tisztában van korlátaival. Meglehetősen (és teljesen
feleslegesen) nagy hangszerparkot használ. Hangszereinek fele nevetséges,
másik fele annyira király, hogy akkor is elégedett lennék, ha csak poszterem
lenne némelyikről.
Dave Gahan hangban és kiállásban nehezen (sem) verhető. Egy ennyire karakteres
(és jó) hang isteni ajándék. Szerintem már csak náhány (4-5) dalban hozza
őszintén magát, a korábbi évekhez képest sok a póz, a rutin, de amíg ez a HANG
ott van a torkában, addig felőlem bármit csinálhat.
A három zenész tehát összességében nem viszi el a produkciót.
Az évek óta állandó dobos egy nagyon jó döntés volt annak idején.
Feszes, precíz, kihozza a dalokból, amit egy jó dobolással ki lehet.
Külön-külön jó a keze és a lábai (dupla lábmotyóval tolja), de együtt azért nem
komplikálja túl a témákat. Még így is az ő hangszeres játékát értékeltem
leginkább. Hasonlóan teljesen rendben van (sőt) és jó megoldás a szintén régi
állandó vendég-billentyűs (a Depeche Mode-ban!!! Ez milyen ciki!).
A hangulat egészen jó volt - fura módon az eső csak jót tett neki. Én remekül
éreztem magam. (És nem a hatalmas vizespóló szépségverseny miatt. :)
Sokan fanyalognak, hogy alig változik a műsor turnéról turnéra, de szerintem
az aktuális album új dalaival, illetve néhány régi klasszikus, vagy ritkaság
előásásával meglehetősen sokat változtatnak. Most (nagy örömömre) előszedték
a Policy Of Truth-t, valamint (kellemes meglepetésemre) a Question Of Lust-ot,
a Waiting For The Night-ot, a nem kedvenc dalaim közül pedig a
Master And Servant-ot, a Srangelove-ot...
Szerintem tehát változik annyit a műsor, amennyit kell. Mondjuk én a
Personal Jesust már régen elhagytam volna az I Feel You-val együtt. De ez csak
ízlés kérdése.
Arról lehetne vitázni, hogy egy turné minden egyes esétjén ugyanazt a műsort
tolni jó, vagy rossz dolog-e. Én szerencsére nem tudtam előre a setlistet.
(Ha tudtam volna (nincs Nothin's Impossible, Dream On, Home, Halo, World In My
Eyes), valószínűleg eladom a jegyem, ami azért hülyeség lett volna.)
Hogy dicsérjek is: nagy kedveneceim (Walking In My Shoes, Stripped, Question Of
Time, Never Let Me Down) közül jónéhány tökéletesen működött.
Az Enjoy The Silencenek ezt a verzióját (is) pedig bármikor nagy örömmel
látom/hallom.
Nagy gépezet, nagy üzlet. Kár lenne, ha a LÉLEK eltűnne belőle.

Na, végre!!! Egy olyan magyar lemez, mellyel kapcsolatosan csak lelkesedni lehet,
és ameny tökéletesen visszaadja az élőben átélt élményt. (Pedig állítólag
másnaposak voltak egy előző éjszakai legénybúcsú miatt, mikor láttam őket.)
A nyitás hibátlan: az első öt (!!) nóta bármelyike helyből veri a magyar mezőny
nagyon nagy részét. Az egész albumnak ugyanazok az erényei, mint a koncerten
tapasztaltak: nagyon jó, mesterkéltség mentes az énekesük, gyilkosan jó keze
van a gitárosnak, ötletes a basszer, a dobosuk pedig jobb nem is lehetne.
Az összkép pedig sokkal-sokkal jobb, mint ezen négy tényező összege.
Annyira szimplának hat az egész, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, hogy
ha négy zenész összejön, ekkora laza rockot tolnak. A szövegek is olyanok, mintha
csak úgy, lazán összedobták volna őket. Van bennük néhány döccenés, de
némelyik sor több lett, mint jó, és az összkép is simán átlag feletti.
A Szépen, hangosan pedig egy döbbenetesen nagy műremek!!! 2:58, de minden hang,
minden ütés TÖKÉLETES benne. Akkora dal, hogy huh!! Nem tudom, mikor hallottam
ennyire jó nótát. Csak koncert-hangerőn tudom hallgatni. De úgy sokszor.
Ha befutott magyar gitáros lennék, hosszú ideig hajlandó lennék itatni a zenekart,
hogy egy-egy fellépésen beszállhassak ritmusozni a Szépen, hangosanba(n).:)
Letombolnám a hajam!
Egyedül a Rajzolj magadnak nem tetszik, de a másik 11 dal nagyon rendben van.
MINDENT lehetne dicsérni: a keverést, a hangszerek hangszíneit, azt hogy nem
vettek fel külön gitártémákat, csak annyit, ami élőben is egy gitárral hozható.
Telitalálat az egész, na.
Csináljatok még sok ennyire jó lemezt!

"Túl sokszor voltam ott, ahol igazából semmi nem történt
Csak az időm vesztegettem, hogy jelentkeztem dalolva, önként
.
Előjött persze néha az állat, de nézzék kérem az embert
Nyakkendőben és órabérben nyomtam évekig az entert"

"Hallottam rólad
azt mondták, jó vagy
Aztán láttalak nyáron
egy fesztiválon"

"Valami egészen más kellene most nekünk
Meg vagyok győződve róla, hölgyem,
Ez közös érdekünk"

"Mindig van lejjebb, pedig az elején
hogy mondtuk még, hogy tényleg, hogy te meg én
nem leszünk úgy, ahogy nem akarunk lennni
Csak lehet, úgy is kellett volna tenni"

A szappanopera folytatódik:

"A Fear Factory nevében szeretném minden rajongónkkal tudatni, hogy a június 21. és augusztus 15. között tartandó Európa turnénk később kerül megrendezésre."

blabla, blabla, blablabla

"Szeretnénk hangsúlyozni, hogy semmi más oka nincs a dátumok újraszervezésének, minthogy a Fear Factory rajongóinak olyan lemezt csináljunk, amit mindig is megérdemeltetek!

Burton C Bell, Dino Cazares"

A tavalyi, pénzt otthon hagyó, ezért két csokival lenyomott Eger oda-vissza bringával a hegyen keresztül nem volt túl kellemes. Most vittem pénzt, úgyhogy volt mit ennem/innom. Jól indult a reggel. Félálomban felrúgtam egy üveg sört a spaizban. Az üveg millió darabra tört. A délelőtt is rendben volt: megkaptam az első defektet, 1500km után. Az én hibám volt, ugyanis a Heves megyei részen aszfaltoznak, és itt-ott kátyúk, törmelékkel feltöltött gödrök voltak, és a kelletténél nagyobb sebességgel zúghattam bele az egyikbe. Szerencsére volt nálam tartalék belső. Amikor az első kocsmánál a fa alá tett bicajon lévő széldzsekimet lefo.ta egy madár (de nagyon), már megnyugodtam, hogy megvan a három kellemetlenség. És valóban, onnan kezdve jöttek a jó hírek. Pl. Timpa hívott hazafelé menet, hogy létezik-e, hogy engem látott Egerben. "Totya mondta, hogy lehet, hogy te vagy, mert nem dolgozol." :) Jól esett Vele beszélni, ugyanis alig találkoztunk a főiskola óta. Kissé megcsúsztam az anyagokkal, a lapzárta pedig a nyakamon, ezért most csak ennyi.

Ha egy könyvön az áll, hogy "A finn irodalom könyvtára", akkor azt jó eséllyel
kölcsön kérem. A négy kisregény elolvasását követően meg kell állapítanom,
hogy nagyon jól tettem.
Kijut a finnekből. Napok óta Amorphis-t hallgatok (én írok majd a lapban az
új lemezükről, és annyira sikerült a ráhangolódás, hogy majdnem az összes
lemezüket meghallgattam az új előtt), és Z-től is kaptam egy SMS-t, hogy
eggyel bővült a család.
Na, de vissza az íróhoz! (Most is Amorphist hallgatok. NAGYON jók!)
Amit leírtam a legutóbb olvasott Coelho könyvnél, annak az ellenkezője igaz
az 1908-ban született finn úriemberre.
Tartalmas, szemléletesen mesélős, elgondolkodtató és annyira választékos és
igényes (a nyelvezete, mondatszerkezetei és gondolatmanete), hogy Coelho
bácsi egy Napocska jelű óvodásnak tűnik mellette. (Hamar visszalépett
tinilányból óvodássá!)
Az Ez meg sem történhet (Sellaista oi tapahda) tetszett 100%-osan, de az
Aranyhajú és a Ne legyen többé holnap is hibátlan alkotások.
A Kalevala milyen hosszú?? :)

Bence humoránál volt. Így kezdtünk:
- Dicsérd meg a bicajt, mert ilyen 'barcikán nincs!
- Hogyne lenne! Apám ilyennel jár a szőlőbe. :)
A koncertjük jó volt.
Bence gitárja túl halkra volt keverve, Lacié pedig hangosabbra a kelletténél,
így egy új basszerrel és Marcival kiegészített Laci showt hallhattunk.
Jól sikerült, ugyanis Laci (is) jókat és jól játszik, sőt, újabban mintha
Ő énekelne (sokkal) többet is. Nem tudom, tudatos-e. Ezek szerint Bence
mégsem akkora diktátor, mint amilyennek látszik. :)
Világosban alkottak, így néhány kép még sikerült is. A három gitárt ábrázoló
majdnem olyan lett, amilyet készíteni szerettem volna.
A sétáló utca (sétálóóó? utca??? nincs ilyen, kérem szépen. hülyeség!
Mer' hova sétál az az utca??? Nooormális?) egyik pici terén volt egy
tenyérnyi színpad, előtte padok sörözéshez.
Jó találmány az Operafesztivál, kérem szépen!

Hogy Tokajban van zsinagóga, azt nem tudtam vasárnapig. Hogy modern és üres,
azt már tudtam vasárnap délután. Hsin-Ni Liu (a jegy szerint Shi-ni Liu)
egy tajvani születésű, ügyes zongorista. Bachtól, Mozarttól, Beethoventől és
Brahmstól játszott darabokat, főleg szonátákat. A Pathetique-et ismertem,
Mozart D dúr szonátájának (K.311) Andante con espressione tétele pedig
nagyon tetszett. Az egész előadás rendben volt. Tud a hölgy.
Remek bemelegítés volt az éjszakai Ritmiklift pörgéshez! :))
Dicsértem már eleget őket, most sem tehetek mást.
Ahogy Cs. mondta: "Szerintem a csaj "döbbenetesen jó" előttünk, de ha szerinted
a zene, azzal sem vitatkozom." :)
Nincs gyenge pontjuk (na jó: a dobos TÚL precíz, de náluk majdnem el tudom
fogadni, hogy jelre üt). Másfél jellegű zenét játszanak, de nincs benne annyi
monotonitás, húzósabbak, másabbak Ritmiklifték témái. Ének és világítás nincs,
volt viszont a Galéri udvarának valamennyi falán vetítés. Állat hangerő,
egészen király megszólalás... Nem ragozom: tökéletes koncert volt.
Keressétek őket (pl. MySpace-en), megéri!
Én nem dohányoznék színpadon (sem), de ezt leszámítva kalap le!!!
Ha valaki olvassa a zenekarból ezt a bejegyzést, hagyjon üzenetet, ugyanis
tudok segíteni abban, hogy ha hangzójuk van/lesz, vagy akár nélküle is,
írjunk róla/róluk országos lapban/médiában. Már régen megérettek rá.
Szombaton is voltam koncerten, erről majd legközelebb.
Jó kis rendezvény ez az Operafesztivál!
(Hogy közben Pécsett, Európa leendő kulturális fővárosában mi zajlik,
ne tőlem kérdezzétek!)

2001 volt. Sokkal a megjelenés előtt hozzáférhetővé vált az Exciter.
Valami gyönyörű, nyugodt, TISZTA zene volt (olyan az még most is), és azt
mondtam, hogy "ez döbbenetesen jó, de ha tényleg ez az új Depeche Mode
album és ki merik adni, akkor kegyetlenül nagyot buknak vele".
2009-et írunk és fogom az új CD-t. A kép, melyen nagyon magas fenyőkből
álló erdőben egy ösvényen áll a zenekar, remek. A hátsó borító is állat, ahol
a glóbusz alatt töpörödnek. A többi???
Szól, mint a vadmalac (egy tökéletesen, élményszámba menően jól szóló
vadmalacról beszélek), de csúnya is lenne, ha már ebben sem ők lennének a
legjobbak. Az analóg kütyük még frissítettek is a megszólaláson.
A Wrong jó (a klipje is hatott elsőre), a Peace szenzációs... A többi??
Lehetne színezni, de ez egy gyenge album.
Az Exciter (is) óriási siker lett, és akkor úgy éreztem, nem reménytelen
a világ, ha a Mode egy annyira finoman rezdülő, helyenként gospelbe hajló
zenét is bekajáltatott vele.
Ha a Sounds... is siker lesz, azt mondom, menthetetlenül a mainstream
irányít, a zene nagyban tisztán üzlet, és a Depeche Mode is csak egy termék.
Kár értük.
Komolyan gondolkodom, hogy eladjam-e az ezer éve, méregdrágán megvett
koncertjegyemet, de még utoljára valószínűleg megnézem őket.

A templom a várban annyira gótikus, hogy jobban sem kell. Nem kellett két perc,
hogy rákattanjak a vízköpőkre (is).

Minden nap esett és hideg volt.
Magyar környezetben voltam, illetve főleg a belvárosban mozogtunk, így a szokásos
"kikattanásom" elmaradt, amely külföldön rendszerint bekövetkezik.
Helyiekkel nem is beszélgettünk.
A város csodás. Remek épületek - rengeteg remek épület! -, szuper, a hazainál
megfizethetőbb tömegközlekedés. Olyan villamoshálózata van, hogy kalap le!!
(Huh, de nem tudok fogalmazni délelőtt (sem)!)
A Károly híddal nincs szerencsém. Először egy okt. 23-án sétáltam
rajta - hófúvásban. Linda, emlékszel? :)
Most is többször kellett próbálkoznom, hogy ne verjen el az eső félúton.
Tatarozzák, így egy része le van zárva. Hangulatus, szuper hely, csak
sajna/természetesen tele van turistákkal és az őket kiszolgáló, rajtuk élősködő
árusokkal. Ez sokat levon a szépségéből, hangulatából, de még így is kedvencem.
Prága kellően nagy. A folyó ad neki egy Buda-Pest hangulatot, pláne, hogy a
"budai" oldal itt is dombos, váras.
Egy dombon, erdő mellett laktunk. Ott is jó lett volna többet sétálni - egy
aktív vizslával is osztoztunk a szálláson -, de hidegben, esőben...
A következő epizódban (Nils Holgersson) a várról lelkesedem egy nagyot.

Kiadtak egy jó albumot, majd (vagy előbb?) egy legalább annyira jó, nyolc számos
EP-t, most pedig ingyen letölthetővé tettek egy kilenc remek dalból álló koncertet.
Itt:
http://www.coldplay.com/newsdetail.php?id=395
Jó gesztus. Nekem tetszik. A zene is.

Az első meccset hozta a világbajnok. Szerintem a másodikat is, de - számomra
érthetetlen módon - döntetlent ajánlott, amit az időzavarban Péter természetesen
elfogadott. Két ponttal vezetett tehát Anand két meccsel a vége előtt.
Vasárnap már nem mentem el megnézni őket, Anand két aznapi döntetlennel simán hozta a meccset.
Még kitérek egy kicsit a Coldplay-re, aztán folytatom a prágai témát.

Van abban valami mókás, hogy sokan leülnek két ember sakkozását nézni.
Én is megteszem évről évre. A rapid (25 perc+lépésenként 10 másodperc
gondolkodási idő fejenként) meccseket még éppen végig tudom ülni unatkozás
nélkül. A Miskolci Nemzeti Színháznak van egy hangulata (jó kis épület),
és az sem fordul elő túl gyakran, hogy az aktuális világbajnok 4-5
méternyire ül és játszik tőlem.
Az első napot Anand nyerte 1,5-0,5-re, én a második napot láttam.
Akkor mindkéteszer a sötétet éreztem kedvezőbb helyzetben lévőnek - előbb
Pétert, majd az indiait. Persze, nem értek különösebben a sakkhoz
(a sakk.hu-n az 5 perces szobákban most értem el a soknak nem mondható
100 pontig). Mindkét meccs döntetlen lett.
Csak arra jártam, így fényképezőgép nem volt nálam.
Folytatás szombaton és vasárnak 16:300-tól, illetve 18:00-tól.
Neten élőben megy minden játszma. Ötödik éve "lát vendégül" Péter egy-egy neves ellenfelet városunkban.
Hogy közben Pécs mit tesz az ország népszerűsítéséért, nem tudom.

Avagy Cseh Sörfesztivál, Prága - Czech Beer Festival Prague.
Csehül helytelenül írtam, a C-re "fordított tető", az Y-ra pedig
ékezet kell.
Az Oktoberfest-tel összehasonlítva a prágai rendezvény előnyei:
- sokkal többféle sör van. Hat sátorban, sátranként kb. 15 féle!!!
   Természetesen valamennyi csapolt.
- VAN BARNA SÖR!!! Nem is kevés és nem is gyengék!!
- olocsóbb. Fél liter sör 40 korona, kb. 400 Ft.
- jobb a népzenéjük, mint a bajoroké.
A rendezvény a piros metró végállomásánál, a "falu szélén", egy búzatábla
mellett/közepén van. Az utolsó metró "haza" nulla óra 3-kor indul. Ciki.
A sátrak területe összesen tesz ki kb. 2 müncheni sátort, tehát
sokkal-sokkal kisebb a prágai rendezvény.
Mi egy esős napon voltunk, de akkor is kb. fél házzal üzemelt a téma,
azaz voltunk elegen. Turistát alig-alig láttunk.
A cseh sörök nagyon finomak és változatosak.
A zenék itt is jók. Néhol volt gond a hangosítással, annak hiányával.
A sörök finomak, a zenék jók, megfizethető az inni-, ennivaló.
Remekül éreztem magam.
Olyan volt az időjárás, hogy csak egyszer mentünk ki a rendezvényre.
Szívem szerint megtenném még párszor a jövőben.
Az első kép egy étteremben készült.

Az egész város gyönyörű, de van egy épület, amely annak idején első látásra
megfogott, és azóta is a kedvencem.
A város közepén, az egyik legfrekventáltabb helyen fekszik. (Nem, nem fekszik,
hanem nagyon is áll. "Tornyosodik", ha humoros szeretnék lenni.) Kicsit talán
ki is lóg onnan. A város nagyon sok pontjáról látszik, egészen távolról is.
Leginkább azért tértem vissza Prágába, hogy végre készíthessek fotókat róla.
Nézegetem a képeimet. Egészen sok sikerült jól a rossz idő ellenére.
Sokat megmutatok majd.

Először csak villámlátogatást (Megadeth koncert) tettem a városban, semmit
nem láttam belőle.
Másodszor már mint igazi turista érkeztem egy haveri csapattal, és végignéztük
a híres helyeket. Az, hogy visszetérek, már akkor eldőlt, hiszen nagyon
tetszett a város. Nem volt tehát kérdés, hogy hogyan döntök, amikor felmerült,
hogy ismét mehetek. Ráadásul Á. egyik volt kollégája volt szíves ingyen
vendégül látni minket.
Most először készítettem képeket Prágában. Majd mesélek, mutatok.
Most csak az úttal kapcsolatban említem meg, hogy a MÁV egy 182 km-es
oda-vissza jegyért 5560Ft-ot kér el (200km-t fizettet, ha még ugyanaz
a rendszer,tehát retúr 36km-nyi "utazás" árával támogatom kötelezően a
sínbohócok ingyenes utazását, illetve (vezetőik) nem gyenge
fizetését - többek között), míg egy busztársaság szumma 27 Euroért
(kb. 8800Ft) visz és hoz Pestről Prágába. 574km csak oda.
Érdemes belegondolni kicsit az arányokba. FELE annyiba került a busz,
ha kilométerekre vetítjük a jegy árát. A szolgáltatásokról annyit,
hogy a magyar vonatok koszosak, késnek; a buszon többször ingyen kávéval,
teával, forró csokival, olvasnivalóval (csehül értők előnyben!) kínálnak,
filmeket (összesen négyet, plusz kb. nyolc Jóbarátok epizódot) "vetítenek"
(végre ismét, Friends eredetiben!) és hogy', hogy' nem, pontosan érkeznek.
Teszik ezt közúton, nem pedig a saját maguk által épített kötöttpályás rendeszeren.

Mivel harmadik napja esik, "fagy" Prágában, válszolok néhány témára. A Pink-es reklám hangulatáról itt egy amatőr felvétel:

https://www.youtube.com/watch?v=lbbr7FPGN08

A hivatalos verziót most hirtelen nem találtam, de itt/ebben látni a kislányt, akiről írtam:

https://www.youtube.com/watch?v=orukqxeWmM0

A szövege nem arról szól, amit Herb belelátott. Szerintem.

A Barcelona megérdemelten verte a Manchestert. Szégyen, hogy csak 10 percig bírta őket nyomás alatt tartani a Manchester, az pedig külön ciki, hogy ez alatt a 10 perc alatt nem lőttek egyetlen gólt sem. A nagy hibát a Chelsea követte el, akik elszórakozták az elődöntőt és az egyetlen lövést, melyet a Barcelona engedett meg a kapujukra a visszavágón, beszedték az utolsó percek után.

Tetszik a fritz telefontársaság reklámjában az össznépi karaoke Pinkkel.
A 4-5 éves kis csajszi, ahogy nyomja, hogy 'I'm still a rock
star' - bájosan brit.
(Jut eszembe: tegnap láttam egy S. Gerrard interjút eredetiben.
Tetszett a hangképzése. Kegyetlenül zárt, de egészen jól érthető.)
Maga a dal (So What) - és a Funhouse album nagy része is - egy remek kis
szakítási, válási nóta, szöveg. Öt dal tetszik a tizennégyből (de azok
nagyon!), ami nem sok, de ha figyelembe vesszük a stílust, akkor
nem rossz.
Pink hangja jó, kellemes a hangfekvése. Az pláne tetszik, hogy az
említett reklámban a smink ellenére látszik a kora, és/vagy az, hogy
húzós időszak után van. Emberi.
       Felkértek egy webes zenei portál egyik szerzőjének.
Nem mondom, hogy rosszul esett.
Igyekszem hasznos tagja lenni annak a csapatnak is.
És most nyomás szurkolni kedvenceimnek (Scholes, Giggs, Rooney),
hogy megcsapják Dél-Amerika eddig meglehetősen szerencsés,
túlértékelt lavórvagányait!

Coelho bácsival az a fő gondom, hogy könyvről könyvre ugyanaz az alapötlet
és mondanivaló ismétlődik nála. Írt ugyan néhány (Kettő? Három?)
igazán remek regényt, de több műve a középes szintet is csak nehezen
üti meg. Ennél kisebb problémám, hogy stílusa kb. egy érettségiző
tinilányéhoz hasonlítható.
(Brazil, tehát nyálas. Ezt a Sepultura remélem, nem olvassa! :)
Ha a kettő összejön egy könyvben (a kb. ötször már olvasott "a szeretet
benned van, járd az utad..." mondanivaló és Batka manó kifejezőereje),
akkor - mint például a most olvasott mű befejeztekor - bizony rájövünk,
hogy néhány órát elfecséreltünk rövid életünkből.
Nem is rabolom az időtöket, hanem leírom, hogy ez a könyv lapos,
unalmas, ötlettelen, igénytelen - mint egy brazil szappanopera.
Attól azért nem vette el kedvem, hogy továbbra is foglalkoztasson
a 700km-es francia-spanyol zarándokút gyalogos megtételének gondolata.
A magyar kiadás 1993-as, 220Ft-ba került akkor. Nálunk nincs infláció.