'Dark Night Of My Soul'

"Ez a nap is ébredéstől az álmainkig tart."
                                                      /Margaret Island/

Hadd lássam, hol van a kezetek
jó helyen van, a helyén a szívetek
nincs másom, csak a hangom
meg amibe mondom
már ha el nem rontom
a szavakat

itt volnánk ismét veletek
itt vagytok, hát gyertek közelebb
megsúgom, az igaz útba belegabalyodtam
de lekanyarodtam

Refrén:

     csak a szív az ami számít
     az a lényeg, amit érzek
     de a szív sem lát már semmit
     a kút túl mély, amibe nézek

     csak a szív az ami számít
     az a lényeg, amit érzek
     de a szív sem lát már semmit
     a kút túl mély

a színpad kész, húzzuk a szekeret
a sztárvendég nem más, mint a Szeretet
a potmétert - olyan félénk – neki odatoltuk
de becsomagoltuk
az üzenetet

jó estét, hölgyeim, uraim
rendben vannak a dokumentumaim,
rendben van a pedigrém
meg a vallásom
az élni akarásom

Refr.:

       csak a szív az ami számít...

mutatóujj megfeszül, enged a ravasz
az utolsó lehet éppen ez a tavasz
jön az éjfél, nem is éltél
de gonoszul néznek a pirézek

kicsi voltam, kicsi lettem, kicsi leszek
idegenben, a malomba beleveszek
de lapulnék, hova bújnék
gyilkosok a réten, minden téren

fura csapdák, csupakabrák, piti ebek
kicsinálnak, csiripelték a verebek
belesétál mulya ember
a fekete tóba,szar a melója

a szemedbe vigyoroghat, aki savaz
az utolsó lehelettel is odaszavaz
ahol éppen kicsinálják
ügyi mutyi pénzek, na mi a lényeg?

Refr.:

      csak a szív az ami számít...

jó látni, hogy fenn van a kezetek,
jó helyen van, a helyén a szívetek
nincs másunk, csak a maradásunk,
az élni akarásunk
rövid eset

    /Honeybeast: A lényeg/

"Ki lehet bírni nevetés nélkül, ha nyest van a ház körül."

/egy kollégám, miután ecsetelte, mennyire kemény kis állat a szóban forgó - autó kábelének, csapda acél rácsának elrágása, stb.-, és hogy mennyire nehéz megszabadulni tőle/

Kb. fél éve rácuppantam a dartsozásra. A fém- és műanyaghegyes verziójára egyaránt. Többször előfordult már, hogy 130 fölött dobtam (tripla 19, tripla 20 és egy magas sima szektor), de olyat még nem csináltam, hogy akár csak két tripla egymás mellé menjen. Mígnem:

Érdekes, hogy utólag hatott, nem a megdobásakor. Napokig örültem neki. Ott, az adott meccsen csak a sok pontot jelentette számomra, amit hozott.

A klip is tetszik:

/Toundra: Kingston Falls/

Dirty old river,

must you keep rolling,

flowing into the night?

People so busy,

make me feel dizzy,

taxi light shines so bright

But I don't need no friends
As long as I gaze on

Waterloo sunset,

I am in paradise

      (Sha-la-la) Every day I look at the world from my window
      (Sha-la-la) But chilly, chilly is the evening time
      Waterloo sunset's fine (Waterloo sunset's fine)

Terry meets Julie,

Waterloo Station,

every Friday night

But I am so lazy,

don't want to wander,

I stay at home at night

But I don't feel afraid
As long as I gaze on Waterloo sunset, I am in paradise

Millions of people

swarming like flies 'round

Waterloo underground

But Terry and Julie

cross over the river

where they feel safe and sound

And they don't

need no friends
As long as they gaze on Waterloo sunset

they are in paradise

Waterloo sunset's fine
Waterloo sunset's fine
Waterloo sunset's fine

Zajlik a filmfesztivál. Legjobban a Juliet, Naked - Nick Hornby regényéből - érdekelt a felhozatalból. Nem is okozott csalódást.
A filmben pedig ez a dal hatott leginkább.
Elsőre azt hittem, Beatles az eredeti, de nem, a The Kinks írta. Nem az eredetit, hanem a filmben elhangzó verziót mutatom meg, mert Ethan Hawke (amerikai színész) szerintem inkább hozzátesz, mint elvesz a dalhoz.

... agyaltam, hogy mi ez a dallam, honnan van. Nem jöttem rá, de egy dartsosnak ez volt a bevonuló zenéje, így könnyű volt rátalálni.

Az eredetit a The Ventures játssza.

"I am one lucky cunt 'cos that's the best band in the world"

Egy koncert, ahol nem pénzes sznobok állnak az első sorokban. Mindenki mosolyog, jól érzi magát és élvezi a zenét. A valaha volt (egyik) legnagyobb zenekar hibátlan koncertje. Mégsem néztem meg őket élőben, amikor volt rá lehetőségem. Mert a '78. előtti attitűd visszahozhatatlan. Anélkül pedig hiába jobb a zenéjük, mint valaha... Mimózák csak az első 5 percet nézzék meg (és mondjuk 22:40-től a Liar-t, vagy 1:01:00-től a Bodies-t).

Tökéletes!! Egy élőben gyakorlatilag előadhatatlan dalból egy óriási, feelinges örömzenélést csináltak. Le kalappal!

Sok embernek mondtam régen, hogy én nem tudnék a The Cure-ban játszani, mert a koncertek nagy részén elbőgném magam. Kiröhögtek. Igazán, 100%-ban nem is értettem soha, Robert (Smith, "énekes") hogyan kezeli azt az érzelem hegyet, ami a zenéjük mozgat, hoz létre. Most találtam ezt a videót, és..... Nem tudom. Emberből van. Ez talán a legjobb a The Cure-ban.
Ja, hogy miről beszélek? 2:30-nál elkezdődik valami, 3:25-nél már látni, hogy komoly, 3:54-nél átszakad, 4:18-nál pedig legördül a könnycsepp. Én ilyet még nem láttam.

És az Iron Maiden (!!!) pólóról vagy a Reading zászlóról nem is szóltam.

Éjjel kikerültem egy patkányt a kocsival. Reflexből. 
Nem tudom, jót tettem- e a várossal, világgal.

Néhány napja ennyi volt az Euro középárfolyama.
Az Országgyűlésünk tele van közgazdásszal. Gondolom, ha asztalosok lennének, nem tudnának mire leülni.

Az egész csoda jó, de most ez a dal ütött be először.

A feliratozás nem értem, miért kell (hogy ne rohanjanak?), a dallamok viszont nagyon ott vannak. Tisztaságot, örömet (büszkeséget?), szabadságot simán hallok benne, de nem tudnék róla annyi konkrétumot írni, mint a japánról.

... legalább annyira szeretem, mint az albumokon szereplőket. Sőt!

Oh, mennyire szeretem ezt a dalt!!! ("Oh,how..")

A hosszú hajú gitáros (Dean White) egészen feelingesen játszik, szólózik. Nem rossz, ahhoz képest, hogy Ő a New Model Army billentyűse.

Újraolvastam ezt.

"Justin megkínált borral, így nem indulhattam azonnal
haza. Elmentem sétálni a tóhoz (hajnal kettőkor). Visszafelé a másik zenészt,
Dean White-ot láttam üldögélni a faháza előtt. Megszólítottam.
Beszélgettünk vagy két órán át (!!) diktafon nélkül. Na, Hozzá aztán pláne
kell szövegértési rutin. Egy közvetlen, sztorizós, igazi brit figura. Élmény
volt minden szava, gesztusa."

Egy könyv, melyet biztosan elolvasok.

De tényleg, kinek esik be egyből, hogy miből van a "mire való ez a gomb" idézet? Nekem tutira. :) És a szörny arca is előttem van, amint tanakodik, hogy megnyomja-e. :))))

(Megnéztem, a filmben ".. would've asked about the red button on the bottom of the gun" van, nem pedig a könyv eredeti címe ("What Does This Button Do?") tehát nem a filmből van, nem arra hajaz. Ismét tévedtem valamiben.)

((Ötödik elem - a film egyébként.))

(((Bruce pedig az Iron Maiden énekese - hogy a legismertebb oldalát említsem.)))

Nem nézem különösebben. (Elkövettem azt a hibát, hogy fogadalmamat megszegve a nemetho.-Svédország második félidejét megnéztem - rettenet mód felbőszített. Főleg az, hogy a svédek asszisztáltak egy... Hagyjuk!)
A kedvenceim ugyanazok ezer éve: a brit/ír csapatok (most csak Anglia), Svédország, Japán, illetve nagyon szeretem nézni Mexikót, amikor pörögnek. Mexikó és a svédek éppen Adolfék csoportjában vannak, így belőlük eddig nem sokat láttam.
Sok pozitívat nem tudok írni a rendezvényről, úgyhogy kötök a zenére. Az is tetszik, mikor eltérő kultúrák játszanak (Japán-Szenegál! :), de a különböző nemzetek himnuszai is megérnének egy-egy tanulmányt.
Az is érdekes (??) hogy nekem az említett három országé tetszik leginkább.
A Japánéban annyi minden van: tradíció, régmúlt, fennköltség, tisztaság, bánat (?), szépség, komolyság...

Köszönöm, hogy kerestek, érdekel Titeket, mi lett a bloggal/velem.
Tulajdonképpen semmi különös. Mint olvashattátok, dolgozom ezerrel. A próbaidő végén nem kellett sok hozzá, hogy ez megváltozzon, ugyanis mondtam, hogy "én ezt ennyiért a továbbiakban nem", és el is engedtek volna szépen, csendben, ahogyan mindenki mást a cégtől előttem és majd utánam is. Csak éppen két kollégám néhány nappal ezt követően felmondott. Az pedig, hogy hatból hárman egyszerre elmegyünk, sok lett volna hirtelen. Így leültek velem tárgyalni - erre sem került volna sor! -, hogy akkor mennyiért is... Megadták.
Azóta sem érzem magam jobban (csak fizetéskor :), és a helyem sem biztos, de a sorsra bíztam a dolgot...
Mivel a magánéletemben is változás állt be, komolyodom, felelősségteljesebb vagyok, hosszú távon gondolkodom... A mérleg másik oldalán viszont az áll, hogy 3 vagy 4 nap szabadságot bírtam eddig idén kivenni, a stressz olykor kihat a hangulatomra, fizikai állapotomra. (Egy kolléganőm konkrétan elájult az egyik munkanapja közepén.)
A blog is azért állt eddig, mert a munkahely kiölte a gondolatokat belőlem, alig hallgatok zenét, illetve ami szabadidőm van, azt "családi" körben és maszekolással töltöm.
Aztán tegnap egy Dream Theater CD-t (komolyan!) akartam megdörrenteni mosogatáshoz, de a The Cure hamarabb akadt a kezembe, és sokadszor átÉREZtem, hogy mi a fontos az életben, és mi nem.
Mert lehet, hogy az az élet rendje, hogy hajtunk, mit egy állat, de az értelme biztosan nem ez.