'Dark Night Of My Soul'

Éveken át idegesített, hogy használtam a szót (még katona is voltam), hogy így rád hátékázzák, meg úgy, de nem tudtam rájönni, minek a rövidítése. A "Hová Tette, Katona?" egy poénos megfejtés, de nyilván nem ez a helyes. Sok embert kérdeztem meg az évek folyamán, de senki nem tudta a választ. Aztán valahol olvastam: Hiány Térítési Kötelezettség... Soha nem jöttem volna rá.

Kevés kedvenc filmem van. Az Angyalok városa az egyik. Telibe kapott annak idején.
Nem tudom, miért, mivel - egyszerűen csak megtörtént.
Az alapötletet a Berlin felett az ég-ből vették alkotói, de annyira eltér a kibontása, a
történet, hogy én nem mondanám remake-nek. Ettől még persze az. :)                       Az eléggé ciki, hogy egy 1987-es film szolgál egy 1998-as témájául.
Fura, de eddig nem láttam az "eredetit". Tegnap este megnéztem. Nem tetszett.
Pedig több ismerősöm odavan érte, és filmes fórumokon is befekszenek emberek tőle.   Nem mondom, hogy rossz, mert nem az, de számomra nem sokat adott a
hangulatos fekete-fehér képeken és néhány jó mondaton kívül.
A képi világa meglehetősen jó (mint egy klasszikus Depeche Mode klipnek),
az örökkévalóságot is jól adja vissza, de a főhős motivációja eléggé halvány
- inkább az unalomra, lelki torkig levésre tippelnék a film alapján, nem a
mindent elsöprő érzelmekre. Az önmagát játszó Peter Falk viszont nagy ötlet.
Az Angyalok városában van konfliktus, és a szerelmet is sokkal jobban ábrázolja.
Jobb a zene is. Pedig az csak egy amerikai szerelmes film.
Az Angyalok városát legalább hatszor láttam (szinkronizálva talán egyszer sem),
a Berlin felettet egyszer is bőven elég volt.

"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el."
                                                                            /Szent Ágoston/

"...a természetközeli népek általában nemes lelkűek. A sok naplemente meg égiháború végignézése teszi ezt. Nem is tudom. Nem lehet megnézni egy naplementét, aztán elmenni felgyújtani a szomszéd tipijét. A természethez közeli élet csodálatos a szellemi egészség szempontjából."

április 26-án láttam a Bükkben egy bokor tövében hóvirágot. Nem egy eldugott, árnyékos helyen, hanem egy fennsíkon, relatíve nyílt terepen.

Azért a festészet sem egy egyszerű művészet.

Best Of 25th Anniversary
Te jó ég! Több, mint 25 éves a Helloween. Mennyire szerettem a kezdeti dolgaikat!
A Walls Of Jericho a mai napig az egyik legjobb első lemez, amit hallottam.
A rá következő (még Kai Hansen-es, de már csak gitározott, nem énekelt) két lemez
is tetszett, bár Kiske hangja éppen csak nem irritált és a puhulás sem volt
annyira ínyemre, aztán Kai szólópályáját és a Helloween-ét is csak futólag követtem.
Nem nosztalgiázni szeretnék, hanem az év végén/elején megjelent különleges lemezről írni.
Manapság már nem könnyű új dolgot kitalálni, saját dalokat úgy átírni, hogy ne
égesse magát az adott banda. A Helloween belenyúlt a jóba.
Tíz dalt totálisan áthangszereltek, három/négy - egyenként is brutál hosszú - dalt
(Halloween, Keeper Of The Seven Keys, The King for A 1000 Years) pedig
összegyúrtak egy 17 perces tétellé, amit a Prágai Szimfonikus Zenekarral
rögzítettek.
Nem akusztikus lemez, nem szimfonikus és végképp nem metal. Kizártnak tartottam,
hogy jó sülhet ki egy ilyen próbálkozásból, ezért hallgattam meg.
Már elsőre hatott. Nagyon.
Nem mondom, hogy hibátlan, vagy, hogy minden perce tetszik, de hogy egyéni és
jócskán (JAJJ, DE SOKKAL) átlag feletti, az tény.
Hogy mégis milyen a zene? Mondjuk, hogy Katie Melua jobb pillanataival simán
partiban van.
Vannak rajta tökéletes telitalálatok: a Dr. Stein szaxofonokkal, akusztikus
gitárokkal annyira ötletes és felhőtlen, mint az eredeti, vagy a szöveg; a
talán legjobb Helloween dal, a Future World akusztikus gitáros akkordozással
unplugged jellegű, és megkockáztatom, hogy az eredetinél is jobb (ex-gitár edzőm:
akkordokat nekem, de máris, pleez!:), a "feeling" szóló, a végre
elektronikamentes dobok mind-mind dobnak az eredetileg is slágerré vált dalon;
a szimfonikus The Keeper's Trilogy is minőségi munka: teljes szimfonikus zenekar,
csőharang, metal dobszerkó, SEMMI gitár (na, jó, basszus talán van), KÓRUS!!!,
xilofon (vagy mi), zongora - az Operafsztivál metalos koncertjeinek
(Therion, Epica) legjobb pillanatait idézi; az Eagle Fly Free a női vokállal;
az I Want Out a gyermekkórussal.
A többi dal a kellemes, hallgatható kategóriába esik. Kb. a Scorpions, vagy Ozzy
balladáival vannak egy szinten (pedig azok tudnak!), csak többségük picivel
gyorsabb.
Jó lenne tudni, hogy a Helloween rajongók mennyire értékelik ezt a lemezt!
Szerintem egy egyéni, hangulatos, ötletes alkotás. Kíváncsi vagyok, ráfér-e az
év végi tízes listámra. Az biztos, hogy viszonyítási alap lesz.

u.i.: ex-erdzőm: KOMOLY a kérés! Itt találsz segítséget:
http://www.ultimate-guitar.com/tabs/h/helloween/future_world_crd.htm
A refrén (ECDE-CAB, ECDE-CHE) szerintem, jó, de a többit gyanús, hogy kicsit
átírták. Az ilyesmihez (transzponálás, más hangnembe pakolás) Te értesz.

'Do dreams go to sleep during the day?'

Nappal az álmok aludni térnek?

Tirpunk: Xin-Poi-Cseng

Kettő óra volt és 50 perc
220 Volt és 50 Hertz
Ültem a vízben egy jobb életre várva
Aztán beledobtam a kenyérpirítót a fürdőkádba

Miért vagyok még mindig itt? Elmondom, ha kérdezed
Kínai gyártmány volt ez az egészen furcsa gépezet
Visszavittem a boltba, mondom a csajnak: Bébi mesélj!
Mi ez a sz@r? Ő azt mondta, hogy jár még egy esély

Úgy éreztem, nincs mit vesztenem
Hármat számolok, legyél meztelen
Megkérdeztem, hogy hívják, a neve ismerősen cseng
Így lett az enyém a kínai boltban Xin-Poi-Cseng

Azóta együtt járunk a szusi-bárba, én eszek, ő meg táncikál
Én azzal szórakoztatom, hogy az orromba dugom a pálcikát
Hiába kérem, nem válik meg a rizskalapjától
Egy év múlva megkértem a kezét az apjától

Most nyári szünetben a Jangcén strandolunk
Év közben a józsefvárosi piacon standolunk
Mellettünk az ukránok egész nap pénzt mosnak
Mi meg kenyérpirítót árulunk a többi csóró öngyilkosnak

http://www.myspace.com/tirpunk

"Jó. Ez olyan... Várjál, hogy kezdjem... Először is azt kell ehhez tudni, hogy hol van Portugália. Európa legszélén. Ott, ahol véget ér a földrész. Nem így, hogy vége a földnek, és kezdődik egy tó. Az más. Onnantól már nincs semmi, csak a tenger. Nem látszik másik part sehol égen-földön. A víznek nincs vége. Ott élnek ezek a portugálok. Ez egy elég szegény ország, tudod? Ha tenger nem lenne, élni se tudnának. A tengerből élnek. Halásznak, meg ilyenek.
Várjál, azt mesélem. Esténként, vagy délután, amikor megy le a nap, kiülnek a partra. Kiülnek szép sorban. Nézik a tengert. Ott a hatalmas óceán, a lábuknál kezdődik, és a szem nem lát semmi mást, csak a vizet. Ameddig ellátnak, csak a víz. Valahol nagyon-nagyon messze elhomályosodik az egész, lehet látni, ahogy fordul a Föld, látni, a horizontnál, a víz lefelé hajlik. De addig végestelen-végig semmi. Semmi. Csak a tenger hangja, a hullámzás, a végtelen víz. Ezt nézik a portugálok. Közben álmodoznak. Valami olyanra gondolnak, ami elérhetetlen. És közben megy le a nap az égen. Úgy megy, mintha búcsúzna, mielőtt elhagyja az eget. Mintha a szerelmesét hagyná el. Szép lassan csúszik a tengerbe, a látóhatár mögé. És akkor ott marad a semmi. Úgy ülnek ott a portugálok, ahogy most mi. Rágják a pipájukat, merednek előre, és nézik a semmit. És érzik is a semmit. A világ végén vannak."

Írtam, hogy nem vagyok a színjátszás nagy barátja. Ehhez képest megéztem
a Portugált. Másodszor.
Nem is emlékszem, először mikor láttam - nagyon régen.
2003 októberében volt a bemutató, 2007. január 21-én volt a 100. előadás.
Nem kis siker tehát. Meg is tudom érteni. Mármint a sikert.
Rendkívül vicces darab, nagyon sok, telibe lőtt poénnal.
Gyakorlatilag végigneveti az ember. Még én is.
Mégsem mondanám rá, hogy vígjáték.
Szatíra lenne?
Egy vidéki kocsmáról és egy oda betérő "pesti" srácról szól.
Vagyis, az egy jó kérdés, hogy miről szól.
Az elvágyódásról? Egy naív vidéki lányról? Arról, milyen könnyű belefásulni,
beleszürkülni az életbe, a mindennapokba? Hogy milyen nehéz kitörni ebbõl az állapotból? Hogy az álmokat lehetetlen megélni? Hogy az álmainkat kell élnünk?
Kb. ilyesmiről. Szerintem.
Nincs teljesen kifejtve, szájbarágva a mondanivaló. Happy end sincs, mégis
azt mondom, hogy az egyik legjobb színdarab, amit eddig láttam.
Mert néha járok azért színházba(n).

Miskolc pusztul, nyomorog, kihal, szegényedik - legalábbis Moldova György Érik a vihar
- Riport Mikolcról című könyvét olvasva ez a kép alakul ki az emberben. Mindenhol
nyomortelep vagy panel, benne reménytelenül leszakadt rétegekkel, pogácsát sütögető
nyugdíjasokkal, munkanélküliekkel.
Kietlen, kopár, megnyomorított város, ahol talán az egyetemet is jobb lenne bezárni.
Nem egy tipikus propaganda könyvet írt tehát Moldova a város vezetésének felkérésére.
Szabad kezet kapott - ki is élte magát.
Az tény, hogy Miskolc a bányászat és a nehézipar (kohászat, gépgyártás) megszűntével
biztos megélhetést nyújtó nagyvárosból a helyét és jövőjét (jelenét?) kereső, fogyó,
gondokkal küzdő város lett, de ha valaki veszi a város pénzét és a fáradtságot,
hogy 500 oldalt írjon róla, annak nem ártott volna, ha nem csak a negatív dolgokra,
jelenségekre fókuszál.
Az első kötetet egy délután alatt befaltam - vártam az összefüggéseket, a kép
teljessé válását -, a másodikkal majd' egy hétig szenvedtem.
Pedig egy kutya mind a kettő.
Olyan mondatokkal, mint például: "Miskolc belvárosa a végletekig lepusztult,
rendbehozatalára elég pénz nem áll rendelkezésre...", "találtam egy ide illõ
Engels-szöveget a "Kommunista Kiáltványból" ".
Aki Miskolcon él, az tudja, hogy nem ez a teljes igazság, aki pedig nem, az úgysem
olvassa ezt a közepes munkát.
Alig vártam, hogy a végére érjek és visszaadjam tulajdonosának.

Egy gondolat. Nem a szerzőé, a könyv egyik szereplője mondta:
"A buta ember is szereti a szépet, de a jót kell szeretnie."

u.i.: azért azt bánom, hogy a 280 tonnás (!!!) nagykalapácsot nem néztem meg,
mikor a Diósgyőri Gépgyárban jártam.

It's been a while since I laughed out loud like I did this time./Régen nevettem ilyen jót:

https://www.youtube.com/watch?v=gZNzsru3MaQ

Hibázni, és arra reagálni is lehet humorosan.
A stúdióban ülűk reakciója (nevetése) is fantasztikus!! :) A legvégén a kérdés - "milyen
a bár?" - felteszi a koronát az egészre.
(Ha kéri valaki, lefordítom a lényeget.) 

Szerencsére ritkán vagyok gyengébb hangversenyen, ezért lelkesedem itt általában,
de a legutóbbi a sok jó közül is kiemelkedett.
   R.Strauss: Halál és megdicsőülés (Op.24.): nagyon jó! Az a legjobb benne (számomra), hogy sablon- és elvárásmentes. Egy IGAZI zenemű. Érzéseket közvetít, kreatív, EGYÉNI, kiszámíthatatlan. Nem bevált sémák alkalmazása, variálása jellemzi, hanem a szó legjobb értelmében modern. Tudva, hogy Strauss 1949-ig élt, ez már nem is
annyira meglepő.
   Muszorgszkij: A halál dalai és táncai (hangszerelte: Kerekes István)
Döbbenet jó! Padlóztam. Megérintett, majdnem azt mondhatom, hogy meghatott.
Énekes mű (dalciklus, hogy pontos legyek), tehát hendikeppel indult.
Annyira jók Muszorgszkij énekdallamai, annyira tökéletes és szuggesztív előadó
(Evgeni/Jevgenyij/Yevgeny) Nesterenko, hogy az egyébként remek zenei kíséretre nem
is tudtam igazán figyelni.
Átélte, eljátszotta a négy kis történetet, de olyan erővel, hogy a leghátsó
sorokig hatott. 72 evesen!!!!!!!
Káprázatos volt.
Nem tudom leírni - csodálatos zenemű.
A legvégén az ajándékot átadó két gyerek közül a kislánynak kezet csókolt.
   Csajkovszkij: VI. "Patétikus" szimfónia, h-moll:
Szeretem a szimfóniákat, ez pedig egy nagyon-nagyon jó szimfónia.
Moll, tehát eleve tetszik :), de van benne sok minden, amitől kiemelkedik a jó szimfóniák közül is. Például a harmadik tétel finálénak hat, de utána jön a negyedik, egy nyugodt, lassú, lassan elmúló tétel.
   A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte. Hibátlan zenekar,
le a kalappal előttük!

Ha valaki még nem látta, de meg szeretné nézni a The Box (A doboz) című filmet, az NE
olvasson tovább, ugyanis fontos dolgokat lövök le a történetből!
------------------------------------------------------------------------------------
Ha hozzám állított volna be valaki, hogy "itt van egy napra ez a nyomógomb, ha megnyomod, valahol meghal valaki, akit nem ismersz, és kapsz egy milló dollárt készpénzben; ha nem, 24 óra múlva elviszem a dobozt, és másnak ajánlom fel a lehetőséget", akkor valószínűleg úgy tettem volna, mint a film szereplői.
Belegondoltam volna, hogy mennyire nagy az összeg és - FONTOS! - a főhőshöz hasonlóan szétszedtem volna a dobozt, majd, miután láttam, hogy a nyomógombon kívül az égvilágon semmi nincs benne, valószínűleg megnyomtam volna a gombot.
Nagyon ciki, de még a "más majd úgyis megnyomja, akkor megnyomom én is" gondolat is
eszembe jutna egy ilyen helyzetben.
Utólag esett le, hogy mennyire biblikus a film: Sátán, kísértés, alma, Éva,
döntés -> szívás.
Nem égetném magam ezzel a bejegyzéssel, ha a filmről szóló egyik fórumon nem olvastam
volna egy hozzászólást, mely a szerintem HELYES megközelítésből nézi a dilemmát.
Miután eszembe juttatta a lényeget, tuti NEM nyomnám meg a gombot.
Így szólt a hozzászólás:
"Tulajdonképpen az a lényeg, hogy ne tégy mással olyat, amit magadnak nem akarsz."
Mikor elolvastam, döbbentem. Leginkább azon, mennyire manipulálható és esendő vagyok.
-------------------------------------------------------------------------------------
Volt egy ilyen hozzászólás is. Nehéz vele vitatkozni:
"A film egyik nagy gondolata, hogy túl sok ember nyomja meg a gombot, és így romlásba
megy a világ és nincs menekvés, ezt a folyamatot pedig így gyorsítani kell. És mit ne
mondjak, amíg egyes emberek nyugdíjasokat rabolnak ki, gyerekeket fenyegetnek, zsarolnak meg, embereket ölnek akár egy mp3 lejátszóért (nem hogy ennyi pénzért) addig ne is álmodjunk egy jobb, élhetőbb világról. Talán nem lenne baj, ha tényleg lenne egy ilyen gomb és egy szelektáció beindulna az emberiségben."

'We enter the world alone, and we leave it alone.
And everything that happens in between?
We owe it to ourselves to find a little company.
We need help.
We need support.
Otherwise, we're in it by ourselves. Strangers. Cut off from each other.
And we forget just how connected we all are.
So instead, we choose love.
We choose life.
And, for a moment, we feel just a little bit less alone.'
/Grey's Anatomy/

"Egyedül érkezünk a világra és egyedül is távozunk.
Minden, ami a kettõ között történik?
Tartozunk magunknak annyival, hogy egy kis társaságot alkossunk.
Szükségünk van segítségre, támogatásra, máskülönben egyedül vennénk részt benne.
Idegenként. Egymástól elvágva.
És elfelejtenénk, hogy mindannyian mennyire össze vagyunk kapcsolódva.
Ezért inkább a szerelmet választjuk.
Az életet választjuk.
És egy pillanatra kevésbé érezzük magunkat magányosnak."
/A Grace klinika/

Ilyen is ritkán esik meg, hogy egy film után nem tudom eldönteni, hogy veszett jó volt-e,
amit láttam, vagy bűn rossz.
Esetünkben gyanús, hogy az utóbbiról van szó, de nem zárnám ki az első lehetőségét sem.
Elgondolkodtatott, az tény.
Sci-fi? Thriller?
Az alap és a záró dilemma felvetése nagyon jó benne, de a történet nem evilági részének vezetése nem igazán érthető számomra.
A morális kérdések és az, hogy egymással összefüggnek a dolgok, vannak következmények - ez tetszik, tartalmassá teszik a filmet; az, hogy vannak benne nehezen értelmezhető
történések, illetve, hogy nem áll össze logikailag teljessé (kell egyáltalán mindent érteni?), ezek már nem annyira.
Meg kellene még egyszer néznem, az általam nem teljesen értett részek hátha a helyükre kerülnek, de nincs rá eset, hogy még egyszer megnézzem.
Érdekes film, na.

Nagyon olyan What will be,
Nem érdekel sem az akármi,
Se a lélek, se a normatív
Életem, ami jó ha bír
Egy házzal, ahol én lakom,
Egy ablakkal, és ha kinyitom.
A szájamat biztos megiszom,
Hogy jó legyen egy kis darabon,
Az én egemen, ahova feldobom.
Mindig a kedvenc csillagom ma
Pont a napom és ha akarom,
Már reggel lekapcsolhatom.

És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom.
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Heló, sziasztok.
Én, ha már megmozdultam és, ha már megindultam én
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam, és ha már megindultam, nekem lóg a hajnal,
Legalább egy újabb nappal.

Van egy most, van egy majd, van egy akarom, és van egy hajt,
Van egy én, van egy mi, és van körülötte akármi.
Én elhiszem, mert már tudom,
Hogy az életet csak szabadon,
Élni jó, élni még, legyen ez sokáig elég.

És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom,
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Helósziasztok.
Én, ha már megmozdultam és, ha már megindultam és
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam és ha már megindultam, nekem
lóg a hajnal, Legalább egy újabb nappal.

/Kaukázus: Megmozdultam/

Now he that betrayed him gave them a sign, saying, Whomsoever I shall kiss, that same is he: hold him fast.
And forthwith he came to him, and said, Hail, Master; and kissed him.
And Jesus said unto him, Friend, wherefore art thou come? Then came they, and laid hands on Jesus, and took him.

https://www.youtube.com/watch?v=1aSbKvm_mKA

 'That is the coolest thing, ever.' 'Ain't it?'  :)

Beszélgettem egy Finnországban élő ismerősömmel. Nagyon szeretek Vele beszélgetni - "Isten áldja az Internetet!" -, mert olyankor mindig ott járok én is gondolatban. Előttem van a házikó, a helyiek, a táj, a szemszínek :), szóval sok minden, amit úgy hívnak, Skandinávia, és amiktől mindig jó kedvem kerekedik.
Kedvenc mondatom a mostani beszélgetésből:

"Kezd olvadni a hó a kertben, de ez rengeteg, ehhez sok idő kell."

Miközben nálunk +20 Celsius körüli nappali hőmérsékleti csúcs is megesik.

Persze, női. Mi más?
A valami miatt már évekkel ezelõtt kedvencemnek kiválasztott Eve Muirhead miután
az Olimpián betlizett Nagy-Britannia színeiben, most "hazája", Skócia utolsó embereként
mutatta meg, hogy mit tud. Kelly Wood hathatós segítségével - teszem hozzá rögtön. Hozták az alap szakaszt, majd nagyon megverték a később negyedik svédeket (nem csúnyák), ezt követően pedig - a döntő napján - a házi gazda kanadaiakat is (alaposan), akik végül a harmadik helyen végeztek.
A döntő izgalmas és színvonalas csatát hozott a két matrónával és két tinivel felálló
németek ellen. Tíz end nem is volt elég a döntéshez (6-6), az extra endet pedig a
németek fejezték be, így könnyebb dolguk volt. A meccs vége felé (tudás ide, vagy oda)
már kezdett izgulni, megremegni a még mindig csak 19 éves skót befejező emberke,
ezt végül jól használták ki a németek.
Szép volt, jó volt - remélem, lesz jobb.
Az egyik meccsen volt egy "Eve, eljössz velem golfozni?" transzparens. :)
Nem csak nekem tetszik tehát.