Nem vagyok naprakész Tarantino műveiből. A Djangot és Az aljas nyolcast még nem is láttam - valahogy' a Jackie Brown-nal nálam megtört valami, vesztettem az érdeklődésből. (A Kutyaszorítóban, pláne a Ponyvaregény viszont zseniális alkotások.) Különös elvárások nélkül kezdtem neki a Volt egyszer egy Hollywood-nak... És unatkoztam végig 2 óra 40 percet.
Brad Pitt és Leonardo DiCaprio nagyon jók, de azért egy jó forgatókönyv, némi cselekmény nem ártott volna. Mert így egy nagy semmit látam, a végén a "szokásos" nyers, brutális és teljesen felesleges erőszakkal.
Csak megrögzött Tarantino rajongóknak tudom ajánlani.
A kutya egyértelműen a legjobb az egészben.
4,5/10 pont.
Az első benyomás, a mérete és terjedelme egyértelmű csalódás, kevésnek tűnik - plusz "nyilván" egyedül az én könyvem borítóját gyűrték össze a reptéren S. csomagjának átvizsgálásakor -, de ennyiben ki is merülnek a negatív dolgok a művel kapcsolatban. Egy szuszra is falható, de tíz estére, esténként egy fejezettel is tökéletes. Úgy olvastam, hogy az adott este elolvastam az előző fejezetet és egy újat. 
Mindenek előtt egy jó tanács: ha úgy döntesz, elolvasod a regényt, lehetőleg egymást követő napokon tedd, mert másképp a folyton változó, relatíve nagy számú narrátor szinte lehetetlenné teszi annak követését, hogy ki kicsoda. Az összes fő(bb) szereplő mesél, egymást néhány oldalanként váltva viszik tovább a cselekményt. Három délután alatt végeztem vele, de így is többször vissza kellett lapoznom, hogy képben legyek, kinek a szemszögéből nézem éppen a kirakóst, ki kinek a micsodája. 
