... nagyon fotogén.
A napokban kb. 10 CD-t vettem a neten, és megérkezésük előtt a hétvégén elindítottam a "pörgessük a CD-ket is, ha már megvannak" akciómat. Nem hiszem, hogy egy év alatt a teljes gyűjtemény sorra kerül, de hátha sokáig tart a lendületem. Most ilyen hangulatban voltam:
Tori Amos: To Venus And Back (1999.): a dupla CD koncert része fenomenális, Fear Factory: Genexus (2015.): 10 pont közeli, Fear Factory: Archetype (2004.), Fear Factory: Transgression (2005.) - szeretem a két Dino nélküli albumot (is), tetszik, hogy dallamosabbak a refrének, Fear Factory: Digimortal (2001.) ez viszont talán a mélypont az együttes életében.
Nem vagyok naprakész Tarantino műveiből. A Djangot és Az aljas nyolcast még nem is láttam - valahogy' a Jackie Brown-nal nálam megtört valami, vesztettem az érdeklődésből. (A Kutyaszorítóban, pláne a Ponyvaregény viszont zseniális alkotások.) Különös elvárások nélkül kezdtem neki a Volt egyszer egy Hollywood-nak... És unatkoztam végig 2 óra 40 percet.
Brad Pitt és Leonardo DiCaprio nagyon jók, de azért egy jó forgatókönyv, némi cselekmény nem ártott volna. Mert így egy nagy semmit látam, a végén a "szokásos" nyers, brutális és teljesen felesleges erőszakkal.
Csak megrögzött Tarantino rajongóknak tudom ajánlani.
A kutya egyértelműen a legjobb az egészben.
4,5/10 pont.
"Ezer éve" nem hallgattam. A válogatott meccse alatt betettem az egyik CD-jét. Döbbentem. És örültem, hogy egész sok albuma megvan (a többit beszerzem hamarosan). Ismét gyakori vendég lesz a lejátszómban. Olvastam Róla kicsit - az angol Wikipédián DÖBBENETES (szóismétlés) dolgok vannak róla. A magyaron "csak" 'Ötéves korában felvételt nyert a Baltimore-i Peabody Konzervatóriumba, ahol 11 éves koráig tanult.', de az angol alapján "bátya és nővére zongora leckéket vett, de neki nem volt szüksége rá. Onnan kezdve, hogy elérte a zongorát, önmagától tanult meg játszani, kétéves korában le tudott játszani olyan zenedarabokat, melyeket csupán egyszer hallott, háromévesen saját dalokat írt". Fénynek látja a hangokat, erre hároméves korában, egy Bartók darabot hallgatva jött rá. Az említett konzervatórium valaha volt legfiatalabb tanulója.
Tori Amos. Fura, nagyon egyedi, nagyon jó zenét szerez/játszik. És akkor a hangjáról még egy szót sem szóltam. Engem talán ezzel a dallal rántott be a munkásságába annak idején:
"Kuttor Attila 2017 októberétől 116 tétmeccsen irányított irányította a Mezőkövesdet, ebből 46 meccset megnyert a csapatával 29 döntetlen és 41 vereség mellett. Az előző idényben az NB I-ben 4. lett a csapat, és döntőt játszott a Magyar Kupában, az új évadban viszont a legutóbbi hat bajnokiján nyeretlen maradt, és a hat találkozóból ötöt el is veszített, ezzel jelenleg a 12., utolsó helyen áll a tabellán.
Kuttor Attila volt a leghosszabb ideje, megszakítás nélkül, ugyanannál a csapatnál dolgozó vezetőedző az NB I-ben." /nemzetisport.hu/
Sajnálom, hogy ez lett a vége. Valahol, valami nagyon elromlott, pedig előtte nagy dolgokat vitt végbe a csapattal.
..., hogy melyik hangszertől dobom a hátast, ahányszor hallom ezt a "dalt":
Egyszer (hetek, hónapok?) eljutok a sorban a teljes lemez elemzéséig.
"A végső megoldás a vakcina."
/Orbán "vezető" Viktor, tegnap/
Egy másik vezérnek (németül Führer) ez volt az egyik kedvenc szóösszetétele.
Az első benyomás, a mérete és terjedelme egyértelmű csalódás, kevésnek tűnik - plusz "nyilván" egyedül az én könyvem borítóját gyűrték össze a reptéren S. csomagjának átvizsgálásakor -, de ennyiben ki is merülnek a negatív dolgok a művel kapcsolatban. Egy szuszra is falható, de tíz estére, esténként egy fejezettel is tökéletes. Úgy olvastam, hogy az adott este elolvastam az előző fejezetet és egy újat.
Nagyon szeretem Hornby humorát, stílusát. Azt, hogy nem tesz nagy sztorikat, csavarokat, eseményeket a könyveibe, mégis élmény olvasni őket, hogy a legváratlanabb helyeken nevetek fel és ehhez elég akár egyetlen szó is.
Ez a tíz párbeszéd is hozza a hornbys jegyeket – kellemes időtöltés. Egy házaspár a párterápia előtt hétről hétre beül a közeli krimóba egy italra, és beszélgetnek. Ennyi a "történet". 100% Hornby, 100% Anglia. Nekem ennyi elég az olvasási élményhez. A rövidsége miatt akár a szerzővel való ismerkedésnek is tökéletes.
A belőle készült sorozat nem adja vissza teljesen a könyv hangulatát, de a karakterek – főleg a női – nagyon el vannak benne találva. Viszont eredetiben megérteni őket nem kis művészet magyar fülnek.
Angolul olvastam. Magyarul Egy házasság helyzete címmel jelenik majd meg 2021. elején.
Az egyik klasszikus lengyel sör, a "táncos". Egyszerű, egyszerre modern és tradicionális külső - jól mutat a fényes ezüst a matt fehéren. Az 550 ml-es kiszerelés természetesen szimpatikus. :)
Igazi, sör illata van, már-már nagy betűvel. Kellően keserű és csak nagyon kicsi "furcsaság" van az utóízében. Kellemes, majdnem teljesen az én ízlésem.
Erősnek érzem.
(Nehéz "szakma" ez. Lehet, hogy növelnem kell az éppen vizsgált nedűből elfogyasztott mennyiséget, hogy értelmesebb, egyedibb dolgokat tudjak írni.)
A gyárat a Habsburg család alapította 1852-ben (1856-tól termel), 1994-ben a Heineken vette meg 77 millió dollárért.
Lengyel.
Alk.: 5,6%
8/10 pont
Elnézést, ha fekszik némelyik kép. Nem úgy/így pakoltam ide.
Hozza a szintet, de már alig-alig nevetek fel rajta. Mondjuk, ez a death metal (!!) banda megröhögtetett:
Star Wars maraton volt a hétvégén az egyik csatornán. Miközen több órán át néztem részleteket belőle, belegondoltam, hogy nekem melyik film mennyire tetszik, tetszett. A sorrendem:
1. A Birodalom visszavág
2. A Jedi visszatér
3. Csillagok háborúja
4. A Sith-ek bosszúja
5. A klónok támadása
6. Az utolsó Jedik
7. Az ébredő Erő
8. Skywalker kora
9. Baljós árnyak
A Zsivány egyest valahova az 5. hely környékére, a Solot pedig a 6. és 7. hely közé helyezném. Valahol a Zsivány után húznám meg a vonalat- tehát a 11-ből 5 filmre mondom, hogy méltóan viseli a Star Wars nevet, kettő felnő az eredeti hármashoz. A többi felvet kérdéseket.
Mindenek előtt egy jó tanács: ha úgy döntesz, elolvasod a regényt, lehetőleg egymást követő napokon tedd, mert másképp a folyton változó, relatíve nagy számú narrátor szinte lehetetlenné teszi annak követését, hogy ki kicsoda. Az összes fő(bb) szereplő mesél, egymást néhány oldalanként váltva viszik tovább a cselekményt. Három délután alatt végeztem vele, de így is többször vissza kellett lapoznom, hogy képben legyek, kinek a szemszögéből nézem éppen a kirakóst, ki kinek a micsodája.
A történet szerencsére nem ennyire kusza, még csak összetettnek sem mondanám. Szépen, apránként oldódik meg a rejtély, kerülnek elő a homályban lévő kapcsolatok, motivációk, történések. A szereplők többsége - csakúgy mint a szerző - nő. A műfaj krimi, amely az eltitkolt dolgokra támaszkodik - ebben hasonlít az író előző, első könyvére A lány a vonatonra. És abban is, hogy olvastatja magát, a nem túl sodró események ellenére nem ül le, leköti az olvasót. Különösebb hatást nem tett rám, még a csattanó sem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Amolyan "egynek elmegy" kategória - nálam ez már dicséret. Ha lesz harmadik könyve, az viszont már csak akkor kerül a kezembe, ha nagyon pozitív nemzetközi visszhangot kap.
Én év(tized)ekig sírkő(szerűség)nek néztem. Most olvasom, hogy valójában mit ábrázol a Faith borítója. Ezt az épületet - ahogy' a későbbi (és korábbi) gitáros látta a ködben. Nézem, hogy hol van, és döbbenek rá, hogy a tőle 25 km-nyire lévő Harrogate-ben jártam már. Ha ezt tudom akkor!!! Persze több hasonló épület is van Yorkban és Yorkshire-ben. Anglia csodaszép:
Azt nem lehet vitatni, hogy a zenekari fotóik nagy része (vagy a puszta lényük látványa) alapból mosolyt csal(t) az ember arcára. Nyugodjanak békében! (Würzel az utolsó kép jobb szélén - verhetetlen!! :)
A Borsodi állandóan variál. Nem tudom, miért. Szerintem nem kell a sört évente feltalálni.
A külső letisztult, egyszerű, direkt, friss. Az más kérdés, hogy például Borsodban mennyire jó ötlet zöld-fehérbe öltöztetni egy terméket.
Már a felbontásakor illatos. Nagyon. Kellemesen, kissé talán ipásan.
A színe világos. Már-már túl világos. Habja az átlagnál keményebb, tartósabb.
Nagyon jellegzetes utóíze van. Markáns a srác, de nem a "lenyomlak szkanderban" típusból, hanem - hogy a dobozról idézzek -"egy frissítően citrusos és komlósan kesernyés sör, amelyben a fűszeres jegyek természetes aromákkal találkoznak."... Szintén a dobozon jelzik, hogy egy hetes (!??) skálán négyes a keserűség és ötös az aromaintenzitás. Ezt kb. alá is írom.
Finom, nyári íz jellemzi, van karaktere - valahol a könnyed és a "harapós" között félúton.
A Bivaly és a Mester fémjelezte sorba illeszkedik, nem pedig a gyár baklövései (Dry, Tüzes, stb.) közé. Nálam működik.
Alk. 4,5%
Összetevők: víz, árpamaláta,komló, komlókivonat.
7/10 pont
Elnézést, ha fekszik némelyik kép. Nem úgy/így pakoltam ide.