'Dark Night Of My Soul'

Lars von Trier. Ennyi.
Ha egy filmről szinte mindent elmond a rendező neve, az már valami.
Hogy ez a név legalább annyi embert taszít mint vonz, az is beszédes.
A nyitó képekkel lelő szinte mindent a filmből, a végén pedig élmény, ahogyan egyik-másik visszaköszön, megmagyarázódik.
 Nem tudok, nem akarok összefüggően írni erről az erősen MŰVÉSZfilmről.
A története minimalista, össze lehetne foglalni 1-2-3 mondatban, de minek?
A Melankólia egy bolygó.
Összefüggő, lineáris a vezetése, realisztikus. Ezek a pozitív elemei.
Mármint a rendezésnek.
Wagner Tristan és Izolda operájából részletek adják a zenéjét.
A tegnapi képet is a filmből ollóztam.
Kirsten Dunst érdekes/remek. Szeretjük. Én már a Jumanji (1995) óta.
Unalmas, de összességében tetszett, holott nem ajánlom senkinek, hogy megnézze.
Kaptam üzenetet belőle a saját életemre/-hez/-ről.
Amint végeztem vele, késztetést éreztem, hogy írjak ide valamit róla.
Holott filmekről csak elvétve szoktam.
5/10 pont

Teljes a Miskolci Operafesztiválos szimfonikusok+rock gyűjteményem. Therion, Epica, Tarja - utóbbi koncertjének anyagát hivatalosan nem adták ki.
Gyenge a memóriám, így a koncertfelvételek közül azokat pláne szeretem, melyeken ott voltam.

"It's been such a beautiful evening. I, we all, we want to thank you all for coming, joining us, supporting us, loving us. There is nothing more beautiful than this, isn't it? You know we have had several days of rehearsals behind us. Hard days for everyone of us. But the truth is that music is something that lives inside of all of us. It will always live inside of all of us. We were very-very, we ARE actually, I am very proud of you. You are very ....., thank you. Regős Zsolt, the conductor; (Reményi Ede?) Chamber Orchestra, thank you; and the Choir of the Miskolc National Theatre, thank you very much."
/Tarja Turunen, Miskolc/

     Béna lemezborító, nullás cím - kb. ennyit a negatívumokról.
Mindenki örménynek, örmény gyökerűnek hiszi hősünket és zenekarát is - valamilyen szinten joggal -, holott Ő, az énekes például Libanonban született.
Ez a harmadik szólólemeze, és az első kettő rendesen megosztotta a hallgatóit. Mindkettő kapott hideget, meleget. Nekem nagy bajom nem volt velük, de tény, hogy kedvenceim sem lettek.
Bezzeg ez!
     Bekezd egy a Foo Fighters legjobb pillanatait idéző lendületes rock zúzással (Cornucopia), de egy (fél) percnek sem kell eltelnie, és már garantáltan nem asszociálunk más bandákra (az anyazenekart leszámítva), és így lesz ez a következő 50 (Deluxe) percben is.
A lényeggel kellett volna kezdenem: NINCS (egy rövid dallamot leszámítva) ZONGORA vagy komolyzenei hangszer a lemezen, így az is bátran próbálkozhat vele, akit a 2010-es Imperfect Harmonies hazavágott. :)
Vérbeli rock zenéről beszélhetünk, karakteres énekkel, erős (ne kerülgessük a nyilvánvalót!) System Of a Down attitűddel, átérzéssel, a legjobb fajtából.
Egyszerre laza, technikás, dallamos, ötletes, érzelemgazdag. Bár Serj neve alatt fut a produkció, (szerencsére) egyáltalán nem visel magán énekes-szólólemezi jegyeket, bármely "zenekari" lemez mellé bátran odatehető.
Dalonként és egyben is nagyon erős(en muzikális). Ha ezzel kezdett volna, mindenki padlózna, max. azon lehetne fanyalogni, hogy hasonlít a SOAD-ra, de ehelyett az előző két album miatt eleve előítélettel (és bottal :) közelítenek a kritikusok hozzá.
     Ha önmagában nézzük - és ez minden lemeznek kijár - ez egy remek alkotás. Amolyan System light, új ízekkel is fűszerezve.
A metal részek helyett "csak" (kemény) rockkal operál, a SOAD védjegy "agyatlan" dallamok és hangnemek csak jelzés szinten, bőven az elsőre befogadhatóság határán belül bukkannak fel.
Az iméntiekből adódóan Serj hangja sem hoz "idegesítő" dolgokat, a jellegzetes kiejtése, hangképzése miatt pedig élményszámba megy, hogy szinte minden szavát elsőre érteni.
     Az első hat szerzemény után kicsit lassul, leül ugyan, és az egyetlen matalos darab (Uneducated Democracy) sem telitalálat, de a záró Weave On visszahozza a Foo Fighters leglendületesebb pillanatainak érzését, így teljesen (keretes) pozitív összképet hagy már első hallgatásra is maga után.
A negatívumokról azért nem szóltam bővebben, mert nincsenek.
Nagyon tetszik.

Serj Tankian - Harakiri

Kb. így kell elképzelni (a nekem leginkább tetsző dalt):
https://www.youtube.com/watch?v=7hxqq2fAZKI&list=PL6ogdCG3tAWgQHLLRB6pLR5Te8AliJQbp&index=4

Akinek beesik, hogy 0:27-től 0:38-ig a kísérő riff (jobb csatorna) melyik dalra (valami nagy klasszikus metal) emlékeztet, az írja meg, kérem, mert napok óta nem jövök rá!
OOOOPS!!! Most (4-5 újrahallgatás után) beesett: Paradise Lost: As I Die, a legendás nyitódallam, ami végigvonul azon a dalon. Igaz, itt rendesen fel van turbózva.



8,2/10 pont

"Tudom, milyen az, amikor valaki a belét kidolgozza az irodáért. Látom másokon."
                                                                                                 /Munkaügyek/

     Megígértem, hogy szólok erről a lemezről, ha megjelenik.
Kár volt.
Nem szeretem ugyanis leszólni más munkáját, pláne nem egy olyan fiatal hölgyét, aki nem egyszer elbűvölt hangjával, kisugárzásával, megjelenésével az X-Faktorban.
Hogy "munka", az is sokat elárul erről a zenének csak kis jóindulattal nevezhető jellegtelen, buta tucatpop "alkotásről".
"Zenei" és szövegbeli klisé hegyek, kaptafa, mely úgy vesz el 48 percet az ember életéből, hogy semmire nem emlékszik belőle utóbb.
Enikő hangja remek, belekötni most sem tudok, de ezen a lemezen minden egyéniséget nélkülöz, olykor/leginkább talán Kozma Orsiéra hasonlít, aki(é) viszont bármilyen stílusban felismerhető CD-n is.
     A dalok? A nyomokban gitárokat tartalmazó Célba értem vagy az egy fél jó dallamot felmutatni képes Őrültség hallgatható, akár jónak is nevezhető, a többi "saját", "vadonatúj sláger" nem érdemel említést.
Hogy hősnőnk mit tud, azt az Udvaros Dorottya hangjával megismert (Dés-Bereményi, naná!) Botladozva a szó jó értelmében borzongatóan megmutatja. Érzés, tartalom, tisztaság, HANG, mind ott van benne.
Ha a 2012-es The Killers lemezről azt írtam, hogy csalódás, akkor most nincsenek szavaim.

Muri Enikő: Enciklopédia

Amit mindenképpen hallani kell:
https://www.youtube.com/watch?v=2oOBoektkXI 

És az elrettentés:
https://www.youtube.com/watch?v=fLJRqY5qThE

3,5/10 pont

Lett logója a városnak.
Először felirat nélkül láttam, és tetszett.
Tetszett, hiszen vannak hegyeink, fáink (sokkal több mint máshol), patakunk, még kis jóindulattal egy folyónk is (a város határában folydogál, de árvízkor benéz a bevásárló régióba), és a Nap is jár errefelé.
Aztán belegondoltam, illetve láttam a város nevével is.
A fentiekhez hozzájön még az, hogy hídjaink és barlangjaink is vannak, tehát nagy gond továbbra sincs.
Az első benyomás után azonban túlzsúfoltnak, túl összetettnek és általánosnak tűnik.
Mások véleményét olvasva pedig jogos az észrevétel, hogy a város jelképe, jellegzetessége (a teljes hegyet betakaró panelrengetegen kívül) a kilátó (TV torony) vagy éppen a vár sokkal jobban kifejezi a várost, mint a fák és az egyébként Szlovéniában szinte ugyanígy ábrázolt hegyek.
Szóval, nem rossz, de nem tetszik.
Heten zsűriztek, öten ezt választották. Meg ne kérdezzétek, mennyi helyi volt közöttük!

Az elmúlt (?) (38.) hét hivatalos MAHASZ eladási listáján öt Pokolgép lemez került az első 10-be, valamint két Lord - az egyik az élen - és egy Omen album. Ahhoz képest (vagy éppen azért) nem rossz, hogy bakeliten is derék eladásokat produkáltak annak idején.

I see that I am a little piece of a big, big universe, and that makes it right.

The whole universe depends on everything fitting together just right.
If one piece busts, even the smallest piece... the whole universe will get busted.

"Több ünnepünk van, mint a világon máshol összesen."

Sometimes you can break something so bad, that it can't get put back together.

My only purpose in life is to teach her how to make it.

/Beasts of the Southern Wild - A messzi dél vadjai/

Jajj, de szerettem annak a(z említett) magazinnak dolgozni!! A The Killers-es lapszámban pl. a Kreator akkori lemezéről, koncertjéről, magyar csellós alternatív demoról, black-metalból avantgarddá lett német zenekar búcsúzó lemezéről is írtam, nem csak a Las Vegas-i négyesről.
A kihívás (igyekeztem annyiféle zenéről írni, amennyiről csak tudásom engedte), a karakterszám limit :), a vitás kérdéserk megbeszélése, mások munkájának átolvasása, javítása a mai napig NAGYON HIÁNYZIK.
Még inkább a csapat, a poénok, a hangulat, az érzés, hogy közösen ALKOT(T)UNK valami (szerintem) értékest.
A legnagyobb kihívás az volt, amikor kedvenceimről írhattam. Szerencsére szinte valamennyi megadatott: The Cure, Megadeth, Fear Factory, Kreator, The Killers stb. lemezek, PUF, The Smashing Pumpkins (Bécs), Paradise Lost (München) stb. koncertek.
Jó volt olvasni a többiek, enyémtől nagyban eltérő stíliusát is.
Olyanokat találtam a tegnap említett lapszámban, hogy "Szakít, mint a megcsalt barátnő." :) vagy "... a lemezvásárlók - akik kábé annyian maradtak, mint a Mad Max filmek túlélői....". :)
Legalább 28 számba(n) írtam.
Történelem.
Örülök, hogy részese lehettem.

     "Kíváncsi vagyok, a show-business/revü vonalat viszik-e tovább a jövőben, vagy folytatódik az érés, komolyodás." írtam a négyes előző lemezéről a Rockinformban, mikor még az eredeti szerkesztőség vitte a lapot (2009. márciusi szám).
Nos, jelentem egyik iránynak sincs nyoma a friss jelentkezésükön.
Nem mentek el revübe, annál sokkal rosszabb történt.
Mainstream a történet, persze, annyira hallgatóbarát, hogy bárkit bejelölhet közösségi oldalakon, de sajnos az angol (amerikai) szó rossz, buta népszórakoztató értelmében az.
Háron (és fél) éve fura volt, hogy csak két totálisan nagy sláger van a lemezen.
Folytatódott a trend, most egy sincs.
      A nyitó Flesh And Bone "könnyed mint egy olívabogyó", írtam a jegyzetembe, de az egy óra öt perc (deluxe edition) végére érve ez már-már bóknak hat.
Az első kislemez (Runaways) szimplán gyenge, de egy minimális kis tartalom, mélység van benne, így akár még azt is mondhatnánk, hogy kiemelkedik a középszerűségből, a tucatnyi jellegtelen dal közül, pedig dehogy. Még akkor sem kapom fel a fejem, ha a rádióban hallom.
      Igyekszem a pozitívumokra fókuszálni.
Ronnie Vannucci dobos ismét végigöteteli a játékidőt, már ahol hagyják és nem unalmas lassú témákat kell ütnie (Here With Me, Heart Of A Girl, Be Still). Utóbbi a lassabb dalok közül a nyerő. Kár, hogy ezen kívül is próbálkoztak lírával. Ha az említetteket leszámítjuk, már csak a The Rising Tide marad kivételként, melyet Mr. Vannucci egyszerűen csak sablonosan lekísér és kész.
Halványul a zenekar, ha így folytatják, a kövtkező lemezzel ki is hunyhatnak, de az összkép nem tragikus (ha nem önmagukhoz viszonyítunk), akad néhány egészen jó szerzemény.
Az A Matter Of Time zeneileg teljesen rendben van, de belőle (is) a zenekar legnagyobb fegyvere, az ütős refrén maradt ki.
A Miss Atomic Bomb felfért volna az előző albumra, védjegyszerű, már-már szerethető, de a refrén inkább csak kellemes vagy szerethető, mint jó. A Mr. Brightside gitárdallamának beleszövése mutatja, hogy nem álltak le az apró zenei poénokkal. Ha ez lenne a leggyengébb dal a lemezen, szavam sem lenne, de majdnem ez a legjobb.
A csúcspont talán a From Here On Out, amit gyakorlatilag bármely zenekar játszhatna, annyira újszerű és egyéni. Kellemes, lendületes akusztikus kíséret, könnyed kis dal, 2:27, ennyi.
A címadó és az első ráadás dal, a Carry Me Home is vállalható, ezzel vége a pozitív dolgoknak.
     Azt is írtam anno, hogy "Továbbra is a The Killers az egyik legjobb az indie/britpop mezőnyben.". Ez sajnos már nem állja meg a helyét.
Összességében lehet, hogy ráharap a nép és óriási siker lesz a Battle Born, de már messze van a zenenekar a csúcstól. Ez nem az a szint, amit az első három lemezen megszoktunk, megszerettünk.
Elkészítették eddigi leggyengébb lemezük.
Nem rossz, hanem középszerű.
A pontszámom túl szigorú, de a Sam's Town alkotóitól egy semmilyen pop album elfogadhatatlan.
Csatában született. Elvérzett.

The Killers-Battle Born

Szavaimat alátámasztandó vagy éppen vitát gerjesztendő:
https://www.youtube.com/watch?v=3iHVe9yuYlI

És hogy valami jó is legyen itt azoknak, akik lusták beszerezni a zseniális Live from the Royal Albert Hall-t (hopp, más is hallja az ismerős dallamot):
https://www.youtube.com/watch?v=PUvfkZLozcg

5,8/10 pont

"Alakul" a fesztivál. Ez pl. azt jelenti, hogy a nyitó vetítésre be sem fértem a Nagyterembe (pedig vékony vagyok :). A bosszúságot leszámítva ez egy jó hír, hiszen az érdeklődést jelzi. Mondjuk, Oliver Stone új filmjéről (Savages - Vadállatok) beszélünk, de akkor is..
Alig jutottam el vetítésekre, de a két látott film remek volt.
Smashed (Részegen): jó, aktuális, hihető a történet, a (női) főszereplő (Mary Elizabeth Winstead) játéka hibátlan, hiteles, a párbeszédek rendben vannak, életszerűek, a humor, már ami van benne jó és jól elhelyezett. Nem papol, nem mondja meg a tutit, csak bemutat egy mindennapi helyzetet (alkoholizmus) és annak felismerését, a reagálást rá.
A szakmai részhez nem értek, de engem zavart a kicsit sok kézi/mozgó kamerahasználat, de összességében tetszett a film. A kurta furcsa vége nem. Befejezés helyett rövidre vágást kaptunk. Túl hirtelen jött és nem is volt (számomra) túl logikus. Bár, ugye, a nők és a logika... :)
Soha rosszabbat. 7/10 pont
Beasts of the Southern Wild (A messzi dél vadjai): atom, üt, kimozdít a mindennapokból, az tuti.
ÓRIÁSI zenéi vannak, hatalmasat dobva az éppen aktuális hangulaton. Nem a történet, nem is annyira a párbeszédek fontosak benne, hanem a mondanivalója. Az pedig érthető, általános, SZÉPen és tisztán átjön.
(Bőgetős, de (éppen) nem sírtam! Ez nálam nagy tény! :)
Természet, (miért vagyunk itt?), hogyan (ne) éljünk, mi a fontos az életben (és mi nem), mi mire hat.... ilyesmiről szól (számomra).
Kellően hiteles, ami a témát tekintve (egy gát "rossz" oldalán élő, szegény közösség mindennapjai, nehézségei) nem kis szó. A szereplők a Rigó utcában nem mennének át, de pl. ez is tetszett a filmben.
Csak ajánlani tudom. Aki tudja, nézze meg! 8/10 pont

Elhiszem, hogy 1962. szept. 23-án alakultak, azt is, hogy még idén is adtak néhány koncertet, de én nem hívnék ötvenévesnek egy olyan zenekart (legalábbis nem fennhangon), amely hosszas évekig semmit nem csinált (volt olyan hét (7, hetes) év, amikor nem léptek fel, nem írtak dalt), amikor pedig "aktív", akkor ez gyakran kimerül 1-2 évenkénti néhány fellépésben.
Persze, gratulálok!

"I guess the only thing that doesn't change in life is that things change."
"Azt hiszem, egyedül az nem változik az életben, hogy a dolgok változnak."
/Eric Cartman/

A denevér miatt szétnéztem az említett helyiségben. Na, nem nagyon, de azért így is találtam egy 27Ft-os (!!) pudningport. Minőségét megőrzi: 2004.07.29..
1. Szerintetek jó még? :)
2. Nálunk nincs infláció.

Végy egy közepesen hangosított (külön-külön még csak-csak jó (a dobot leszámítva), de össze nagyon nem álló hangzás) koncertet, a repertoárban egy óriási dallal (https://www.youtube.com/watch?v=sANwBlp3K_M), melyet elvileg húzósra (dob, gitár, basszus) hangszereltek át, de ehelyett szinte minden jót kiötek belőle, és az eredmény (http://www.youtube.com/watch?v=cwII0_I295w) egy jókora csalódás.
(Nem vígasztal, hogy Szombathelyen sem volt jobb.)

Nálam "rend" van, de azért az meglepett, hogy a spájzban egy állat kiszáradt tetemét találtam. Gondolom, akkor tévedt be, amikor napokig nem voltam itthon (néhány éve? :), vagy a jó ég tudja. Semmit nem vert le, így lehet, hogy csak a teteme került be valahogy'. Egy üvegben jó kis szobadísz lett belőle.

     Kissé szétszórt vagyok, így fordulhatott elő, hogy noha ez az album adta az ötletet az egész rovathoz, és ezt akartam először ajánlani/bemutatni, csak a kilencedik lett a sorban.
Szokásomtól eltérően már a címben leírtam a címét és az előadót, mert úgysem ismeritek.
Ez egy különleges lemez. Azért is, mert ellentétben a többi elemzettel már 1994-ben megjelent.
     Véletlenül akadtam rá annak idején - úgy tíz éve -, és egyből a szívembe zárta magát.
Eleve az alt hangok szerelmese vagyok, és ha egy gyönyörű alt nő tehetséges is, ráadásul nem a mainstreamben alkot (remek dolgokat), pedig megtehetné (erről később), akkor nálam majdnem garantált a magas pontszám.
Az első pillanatoktól a szerző/énekes bájos, kellemes, de egyéni és olykor megcsavart kis világába csöppen hallgató, és ott is marad 45 percig.
Erősen alternatív a zene, de kis jóindulattal és a később említendő hírnév felhasználásával simán elmenne néhány tétele - de nem több háromnál - rádiókban is. Na, persze nem nálunk, hanem (bárhol) máshol, ahol megvan az ilyesminek a kulturája.
A színvonal, a zene atmoszférája végig adott, így csak ízlés kérdése, ki mennyire (gyakran) bírja (hallgatni). Egy próbát mindenképpen megér.
Nyudodt, lassú tempó, előre nem sejthető, de mégsem komplikát zenei, dallambeli megoldások és a főhősnő szép, kellemes hangja jellemzik. Igazi szólóalbum.
A mandolin gyakori alkalmazása (is) érdekes ízt ad az összképhez.
Említendő a különleges, de az egészbe nagyon illeszkedő talán a záró, eredeti (anya)nyelven előadott orosz (ukrán?) népdal, a fura módon angol című In a Glade.
     Azt írtam, nem ismeritek az előadót. Az így nem igaz, ugyanis a Milla név Milla Jovovich-ot takarja, a gyönyörű modellt, aki azóta az Ötödik elemmel és a Kaptár filmekkel a mozikban is befutott.
Ez a lemez 19 éves korában (!!! ez nekem is csak most esett le) jelent meg, de a dalokat 15 évesen írta(!!!).
A legnagyobb dicséret, hogy ezt egyáltalán nem hallani rajta, simán oda lehet tenni (a mai napig) bármely CD mellé.
Egy időben sok zenét pakolt fel a netre.
Egyszerű kis gitározgatásos dalokat, mesével a születésük körülményeiről, a mondanivalójukról - húsz további szerzeményét találtam a számítógépemen. Többségük a Divine-nál elborultabb.
Ezek azért különösek, mert míg a lemezen csak énekel, de ezeket Ő is gitározza.
Néha fel is lép. Íme egy zúzósabb "koncert"felvétel. A lemez nem ilyen (azért egy kis "borulat" ebben is van), de jó ízelítő a hangjából (noha nyilván nem tud egyszerre két szólamot énekelni, maga alá vokálozni, mint a felvétel sugallja - az csak Ákosnak és Kowának megy :) :

https://www.youtube.com/watch?v=A8py6Wdnv30

Most látom, hogy 2007.10.29-én már említettem a lemezt itt (http://krap.blog.hu/2007/10/29/milla_jovovich_s_music). Írtam, szétszórt vagyok.
Ha minden jól megy, októberben (már 36 évesen, anyaként) jön a következő Milla album.
Várom.

Milla-The Divine Comedy

Kedvenc dalom a lemezről:
https://www.youtube.com/watch?v=rdXsjFRQA6g

Érdemes meghallgatni, hogyan adta elő annak idején. (Ilyen fiatalon (19) ilyen (KIRÁLY) szétcigizett hangot!!):
https://www.youtube.com/watch?v=k8G2IRy0WpA

Az elvontsága és a magas hangjai miatt ez a másik kedvencem (2:20-tól az a dallam!):
https://www.youtube.com/watch?v=IbzuKpqDrMk

11 dal, 45 perc művészet, egyéniség.
8/10 pont

Hogy a ma reggel élesített lemezismertetőm miért nem jelenik meg itt, azt ne tőlem kérdezzétek. :(

Gondoltam, kidobás előtt/helyett megnézem, menthetők-e az ablakaim. Nem kis meló volt átfesteni őket. Főleg kaparással, hőlégfúvóval leszedni az összes (meglepő, de mindössze kb. három) festék réteget centiről centire, na az nem volt piskóta, de azért a gyakorlás sokat segített. A végére már egészen flottul ment. 20-30-40 éves fáról beszélünk, mely naponta jelentős óraszámban kapta a napsugarat, lévén, délre néz. Ahhoz képest a fele (a szobai) egészen jó állapotban volt - bár ez a kép alapján, gondolom, nehezen hihető. A másik felét (konyha) is megpróbáltam megmenteni. Még egyszer ilyet nem játszom, az tuti, mert nagy meló. Viszont a műanyag ablakkeretektől ódzkodom. Meglátom, meddig tart ki az új festés.