És nem csak a dob (Gene "Legenda" Hoglan), de az nagyon.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Hje75_zd3oU
És nem csak a dob (Gene "Legenda" Hoglan), de az nagyon.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Hje75_zd3oU
Más is érzi (sőt, mostanra már gyakorlatilag MINDENKI tudja) az egyik régi bejegyzésemben írottakat (a Celtic idén már nem csak ijesztgette, de meg is verte a Barcelonat, nem 2 gólt tolva nekik két meccsen, de nem erről beszélnék :):
http://krap.blog.hu/2008/02/21/music_business
A Tankcsapda 990Ft-os áron (!!!), az egyik országos hálózattal rendelkező benzinkúton árulja, forgalmazza az új, teljes, 12 dalos stúdió albumát.
Meghúzta tehát egy magyar zenekar is az egyik lépést, amit már majdnem öt éve logikusnak láttam.
Az eredmény? Szinte azonnali aranylemez, sőt, öt nap alatt 8500-as eladás.
Ez a mai magyar helyzetben brutálisan magas mutató.
Bejött tehát a húzás. Csak gratulálni tudok az ötlethet, a bátorsághoz, a mohóság/panaszkodás helyetti gondolkodáshoz. Maximálisan megtérült.
Ennyit a zeneipar, "a rock halott" és a "már senki nem vesz CD-t" témáról.
Jajj, de hiányzott már!
Jó volt végre az új évadban/szezonban is látni, hallani kedvenc Szimfonikusaimat.
Nagy változás azon kívül, hogy egészségi okora hivatkozva (gondolom, neveltetése nem engedte, hogy városunk hazánkba települt polgármesterének köszönetet mondjon munkája ellehetetlenítéséért) lemondott a zenekar nem régen újra választott igazgatója, nem történt.
Mikor kiderült, hogy a "Népszerű" bérlet előadására szerváltam jegyet (köszi, T.!), aggódtam kicsit. Aggodalmamat Rossini: Semiramis nyitánya csak fokozta.
Nem annyira nyálas és/vagy kommersz, mint az olasz szerzők általában, nem is volt rossz, de nem igazán az én világom. (Vivalditól megmarom magam - ez a viszonyítási alap.)
Fekete-Kovács Kornél: Concerto hegedűre, szárnykürtre és zenekarra:
A szerző annyira (máig:) élő, hogy Ő maga volt az egyik (szárnykürt) szólista a kifejezetten ennek a zenekarnak a kérésére komponált mű előadásán. Hegedűn a beszédes nevű Bujtor Balázs volt a másik. (A második tétel "ajánlás Bujtor István emlékének".)
A concerto egy "free nagyzenekari mű", ha alkothatok stílusnevet, ugyanis szerkezetében, lazaságában erősen jazz jegyeket hordoz magán, de azért a nagyzenekari részek (is) dominálnak a jazzhez képest (számomra) konszolidált, kellően érthető és élvezhető szólók mellett.
Egyébként pedig hangos és jó.
Aztán, amikor azt hittem, hogy jön egy kellemes kis lezárás, akkor (derült égből lódobogás) a fülünkbe robbant az aznapi (egész heti?) zizi adag Sztravinszkij: Tavaszi áldozat (Le Sacre Du Printemps) című művének képében.
A címben a tavasz ne tévesszen meg senkit! Ez az eredileg balett alá szánt szerzemény egy pogány, emberáldozattal járó szertartás zenében.
Ősbemutatóján Párizsban verekedés tört ki a nézőtéren, de ha néhány hangszeres verekedne össze az előadás alatt, az sem biztos, hogy változást hozna a mű befogadhatóságában, dallamvilágában.
Napestig tudnám elemezni, de mindannyiunk érdekében ettől eltekintenék.
A lényeg (a South Park után szabadon), hogy meghallgatását semmilyen korosztály számára nem ajánlom.
Mindezzel együtt (meglepő, de) nem rossz.
Jó volt ismét hangversenyen lenni. Ezen a estén derekasan megdolgozott a zenekar a pénzééert.
"Sajnos csak egy koncerten láttam a legsikeresebb felállásban őket! :("
Nekem nagy szerencsém volt, hogy tini koromban gyakorlatilag fanatikus zene rajongó voltam. Ebből a mai napig sok megmaradt.
Én relatíve sok (4-5-6?) "eredeti" Pokolgép koncerten voltam, még a (Biga) lakásod közelében lévő stadionban is (!!) egy fesztiválon.
Ennél is nagyobb szó szerintem, hogy éppen akkoriban kezdett ismét zenélni a Beatrice (Feró, MIKLÓSKA LAJOS bácsi, Lugosi Laci, később Zselencz Zsöci) és őket is nagyon sokszor láttam. A karácsonyi szabadtéri (!!!) PeCsa koncertek életre szóló élmények voltak.
Az akkoriban indult Aurora is nagy kedvencem volt. Nem két koncertjüket pogoztam végig, :) de láttam a Tankcsapdát is az első lemez ((kazetta) idejében, amikor Lukács még gitározott.
Legnagyobb magyar kedvencem a Pál Utcai Fiúk is tini koromban (is) volt a csúcson. Őket láttam a legtöbbször élőben. (Minimum 20-szor.)
A külföldiek közül a tini korom a Megadeth-ről és az Iron Maidenről szólt. Prága, Pozsony, Stuttgart, majd Budapest sokszor.
Az eredeti Guns N' Roses sem kis esemény volt (November Rain esőben).
Idővel bejött a Depeche Mode és a The Cure a képbe. Óriási élmény volt őket elcsípni élőben (a Cure-t csak kétszer, a Mode-ot kb. 4-5-ször).
A The Smashing Pumpkins megtekintése sem volt egyszerű - évekkel a búcsúturné után!-, de Bécsben összejött.
Nehéz szavakat találni az ember első Dream Theater koncertjére (őket is kb. 4-szer láttam), de a Suzanne Vega koncertek (kettő) is hatottak.
Toy Dolls klubban (!!!) és Szigeten és New Model Army kb. 4-5-ször.
A Kreator, Fear Factory, Paradise Lost, Chumbawamba (utóbbi kettő többször) koncertek pedig csak hab voltak a tortán.
Ezek voltak a legnagyobb élmények. Elmondhatom tehát, hogy szinte valamennyi nagy kedvencemet láttam koncerten.
Talán csak az In Flames, a The Prodigy és az Anthrax maradt ki azok közül, akiket szívesen megnéztem volna.
Aztán "újságíróként" láttam olyan bandákat is (Metallica, Ozzy stb.), akik érdekeltek, de pénzt nem adtam volna a koncertjükért.
Összességében tehát sok-sok maradandó élmény ért zenei téren - áldoztam is rájuk rendesen, de minden forint (márka, korona, Euro) megérte.
"Azé' csak közölném magammal, hogy 2011 április végén ne megszokásból fékezzek a bringával."
Ezen elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy noha nem volt kellemes a két műtét, sem a rendszeres gyógytorna, mely az öt (tíz?) hétig tétlen izmokat hozta ismét működésbe, de nem szólnék az ifjú önmagamnak, hogy kerülje el ezt a balesetet.
Ha lett volna valami maradandó következménye, akkor annyit mondanék magamnak előtte 20 évvel, hogy "ne tégy olyan lámpát a bicajodra, ami leeshet", de így azt mondom - ahogyan írtam is-, hogy minden alakulhatna, maradhatna ugyanígy.
Nem tudhatom ugyanis, hogy a lábadozással töltött időben mi történt volna velem baleset nélkül, de nem is érdekel.
A balesetből (a nagy sebhelyen/forradáson kívül) annyi maradt meg, hogy kicsit göcsörtös az a csontom, illetve néha (frontok?) olyan, mint ha valaki fogná bent. Nem fáj, csak érzem, hogy ott van. Ez arra emlékeztet állandóan, hogy törékeny, sérülékeny vagyok, illetve, hogy bármikor történhet valami nem tervezett.
És az ilyesmit nem árt észben tartani.
Eltelt már hét nap
Eléggé elfáradt
Szólt hát az Úr:
"Legyen még valami új
Egy nap a pikniknek, bornak és kenyérnek!"
Keze alkotta embereknek
Plédeket teremtett
És az árnyékba leheveredtek
Ha már velük van
Boraikat élvezvén
Istent kérdezték
Kell enned?
Hát fodrászhoz menned?
És ha megvakulsz a Földön,
A mennbyen nejedet mégis tisztán látod rögtön?
Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve
Így szólt: "Egy fiú egyszer
Kék hajjal ébredt fel.
Viccesnek találta,
Amíg az utcára
Nem gondolt, Hogy barátai mit szólnak
Nevetnek, vagy megmutatják a doktornak."
Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve
Az emberek csendben
Ültek a lepedőn a kertben
De Isten nem szólt.
Valaki vette a bátorságot:
"Megbocsásson méltóságod,
De nem értem, mit hallottam az imént.
Árnyalt vicc volt vagy példabeszéd?"
Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve
/Crash Test Dummies: God Shuffled His Feet/
http://www.youtube.com/watch?v=AzNzCiZwk28
After seven days
He was quite tired so God said:
"Let there be a day
Just for picnics, with wine and bread"
He gathered up some people he had made
Created blankets and laid back in the shade
The people sipped their wine
And what with God there, they asked him questions
Like: do you have to eat
Or get your hair cut in heaven?
And if your eye got poked out in this life
Would it be waiting up in heaven with your wife?
God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him
So he said:"Once there was a boy
Who woke up with blue hair
To him it was a joy
Until he ran out into the warm air
He thought of how his friends would come to see;
And would they laugh, or had he got some strange disease?"
God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him
The people sat waiting
Out on their blankets in the garden
But God said nothing
So someone asked him: "I beg your pardon:
I'm not quite clear about what you just spoke
Was that a parable, or a very subtle joke?"
God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him
/Crash Test Dummies: God Shuffled His Feet/
Vannak városok, melyek nem annyira a logo témára feküdtek rá - mint az enyém -, hanem még egyszerűbb ötletekkel érnek el legalább ugyanakkora hatást:
Nem kis érdeklődéssel hallgattam meg újra (kb. 15-20 év után először) a második Pokolgép albumot a napokban.
Rendesen meglepődtem, hogy a véleményem semit nem változott erről a 40 percről. A fele tetszik, a másik fele nem annyira.
Arra pedig nagyon nem számítottam, hogy egykori kedvenc dalomat mai füllel is nem hogy vállalhatónak, de ugyanúgy hibátlannak tartom, mint annak idején.
Hangzás (!!!!), tempó, dallamok, szólók, verzék, refrén (a kétszólamú énekkel), az átkötő részek és ezek együtt is a mai napig nyerők nálam.
A sok régi (zömmel ismerős) kép már csak a hab a tortán a zenéhez:
https://www.youtube.com/watch?v=GFiVRAyFkBI
Ha visszamehetnék az akkoriban a zenekar koncertjén tomboló tini önmagamhoz, 1-2 apróságot leszámítva nem is tudnék tanácsot adni neki, hogy mit (ne) csináljon másként, mint ahogyan alakult.
És ez - azt hiszem - jó(l van így).
Tarajos sül - Porcupine. Meglepően nagy: testhossz 60-90 centiméter, testtömeg 13-25 kg.
The Perfect Circel, Porcupine Tree, Katatonia, Opeth, Long Distance Calling... - vannak zenekarok, akiknek egyetlen dalát sem tudnám eldúdolni, címekre sem emlékszem, hiába kedvelem őket és hallgatom zenéiket relatíve gyakran. Egyszerűen teljesen másképp állnak a zenéhez, mint a többség. Nem dalokban, refrénekben, dallamokban, hanem hangulatokban gondolkodnak. Mivel ezek hozzám közel álló hangulatok és az említettek tökéletesen leírják, kifejezik őket hangszerek segítségével, általában az Év albumai listámon előkelő helyeket foglalnak el.
Ez is egy ilyen előadó/album.
Elsőre azt írtam gondolatban róla, hogy "három semmilyen dal, majd kezdődik a VARÁZSLAT, 9 pont". Később aztán rájöttem, hogy annyira ebben a materiális világban élek, járnak a gondolataim, hogy első hallásra kellett három dalnyi idő, hogy kiszakadjak belőle.
Az első két dal valóban amolyan (tökéletes) felvezetés, de a harmadik (Hypnone) már vastagon megragadja a lelket és tisztítja, viszi magával.
A maradék 35 perc leírásához én kevés vagyok.
Olyan harmónia, szépség, tisztaság, mélység (tartalom) árad belőle, hogy azt vagy megérzi a hallgató és akkor feleslegesek a szavak, vagy nem, és akkor a lelkendezésem tűnne értelmetlennek, hiábavalónak.
Összefüggő, egyben tekintendő alkotással van dolgunk, egy kialakult, stílussal bíró zenekar újabb, immár kilencedik utazásával a... Hova? Az érzések birodalmába, önmagunkba...? El? Vagy éppen egy választható mindenkori, permanens jelenbe?
Sokadik hallgatásra azért olyan földi dolgok is feltűnnek, hogy a dobos végig technikás és ötletes dolgokat üt élményszámba menően, de a zenébe teljesen beleolvadva, hogy tud SEMMIT sem játszani, csendben ülni, amikor nincs rá szükség (amikor éppen erre van szükség), vagy hogy a kellemesen mélyre kevert (de azért valószínűleg normál hangolású gitárokkal játszott) hangképben az összes hangszer végig arányosan és jól megkülönböztethetően szól. Élen a cintányérokkal!
Hibátlan.
Mivel nem túl kemény a csapat, a gitárok nincsenek agyon torzítva és Jonas Renkse is tisztán, hörgés nélkül énekel, mindenkinek (mimózáknak is) merem ajánlani a lemezt. Ha mást nem is ad, azt megmutatja, hogy így is lehet a zenélni.
Káprázat, spirituális meghívás, táplálék, nyugtató.
Persze, ilyen névvel fura is lenne műmellű nőkről és arany láncokról énekelni.
Svédek, ráadásul stockholmiak. Ez is sok mindent megmagyaráz.
Katatonia - Dead End Kings
Kb. ilyesmi. Itt kezdődik a VARÁZSLAT:
https://www.youtube.com/watch?v=ZaNxGe0Vz3g&feature=related
A legmozgalmasabb, a záró tétel, afféle eszencia (a cinek!!!). 2 percig (a nyugis részig) én kibírnám a helyetekben. Utána úgyis kitartotok a végéig:
https://www.youtube.com/watch?v=u79MohYXcl4
Éppen ma költöztek/látogattak be a varjak a városba.
9,7/10 pont
Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudhatja, hogy alt mániás vagyok - már, amennyire érdekel az ének a zenében. Ma vizsgált szólólemezünk hősnőjének hangja (a) szoprán(hoz áll közelebb), mégis tetszik (a hangja (is :)). Lehet, hogy a különböző TV-s énekeskereső műsorok (azokra mi szükség van?) hatása, hogy mostanában a szokottnál nyitottabb vagyok a tiszta, szép hangokra. Máskor lehet, hogy átsuhannék ezen a lemezen, esetleg a háttérben szólna egyszer és leközépszerűzném, most, ezekben a borongós napokban azonban olyan passzban vagyok, hogy felüdített, felfigyeltem rá.
Nagy elemzésbe nem mennék bele, ugyanis nem igényli a zene. 45 perc tartalmas, de könnyen emészthető, elsőre befogadható soft-rock muzsikát kap a hallgató, egy remek, azonnal megszerethető hangszínnel, hanggal megáldott énekesnővel, énekesnőtől.
Erénye, hogy nincs hátránya, azaz a 12 dal között nincs unalmas, töltelék, és hogy kellően változatos. A rockosabb részek, összetevők nem dörrennek ugyan, de lendületesek és jól illenek a poposabb témákhoz (is).
A lírai (zongora, (mű) vonósok, ahogyan kell) Circles-ben tündökül legtisztábban az ének - ha ezt valaki így el tudja énekelni, tuti a továbbjutás az említett tehetségkutatókon. :)
Vicc nélkül: csodálatos.
Ilyen névvel persze, hogy nem lehet befutni, de a hölgy a The Gathering frontembere volt, ami sokat javít a szólóban próbálkozásának esélyein.
A Garbage mellett/után talán ez az egyetlen olyan album az eddig itt bemutatottak közül, melyet mindenkinek nyugodtan merek ajánlani, mert - talán néhány elvakult black metalos kivételével - bárki találhat benne SZÉPET, jót.
Igényes, karakteres, (egyéni?) pop/rock zene. Bár ilyenekkel lennének tele a (magyar) rádiók!
Nem, ezt a lemezt még felületesen hallgatva sem középszerűzném, átlagosoznám le.
Gyanús, hogy veri az említett idei Garbage-t, amit annyira vártam.
Anneke Van Giersbergen - Everything Is Changing
Egy rendhagyó felvétel az isteni csodáról, adományról:
https://www.youtube.com/watch?v=-re4dOZJKAY
Az ízlésemhez legközelebb álló:
https://www.youtube.com/watch?v=1wq6pbsYk3s
7,6/10 pont
Már illatra is guszta.
Pilzeni.
Könnyed ízű, de kesernyés, minőségi. Az utóíze nem az én világom (édeskés? ászokos?), de az összkép így is remek.
Ha az édeskés helyett izomból keserű lenne, vinne mindent.
Cseh.
Összetevők: víz, árpamaláta, komló.
Alk. 4,7%.
7/10 pont
A szurkoló kárörvendő típus. Én pláne! :)
Kacaráztam tehát rendesen, amikor a svédek 4 gólt lőttek idegenben fél óra alatt németeknek (kapuban a fritz szimpatizánsok között nagyra tartott Neuer-ral) a múlt héten VB selejtező meccsen. Örömömet csak az árnyalta, hogy 4-4 lett a végeredmény.
Hősünk nálam már a Manchester United ellen bizonyította 1-2 éve a mondást, mely szerint nincs jó kapus, csak jó védelem van (vagy nincs):
Arra már nem emlékszem, hogy ez a harmadik vagy a negyedik gól volt azon a manchesteri meccsen, de nem is ez a lényeg.
Kétszer láttam színházban (én, a színészetet idomításnak tartó!), de a késői időpont ellenére harmadszor is megnéztem a hétvégén, ezúttal TV-ben "kis" (Nemzeti) színházunk előadásában.
Most is többször felnevettem, és még most is egy aktuális, egyszerre groteszk, egyszerre tükör előadásnak tartom. Nem véletlenül élt meg rengeteg előadást.
Szomorú is voltam, hiszen ez a darab és szereposztás (noha mindkettőben voltak változtatások az idők folyamán) valószínűleg soha nem kerül ismét színre.
A bemutatója 2003. október 22-án volt (nálunk).
Városvezetésünk ugyanis azt hiszi, hogy hatalomba került, és Színházunk igazgatójának (és ezzel a társulat nagy részének) eltávolítása az egyik első intézkedése volt annak idején.
Nagyon sajnálom, mert sokan közölük kellemes perceket szereztek számomra az évek során. Mármint a társulatból, nem a városvezetésből! :) :(
A legtöbbet talán Retek (Korognai Károly) és Jucika (Müller Júlia) a Portugálból a kétszereplős Prah-ban.
Masni (Szibrik Bernadett) és Csipesz (Fandl Ferenc - kedvenc itteni színészem?) maradtak, de rengeteg az új arc és az olyan új előadás, melyek nem érdekelnek.
Persze, én a színjátszást idomításnak tartom.
De ha jól csinálják, művészetnek is.
/Jucika és Csipesz/
Amit nyáron Danko Jones megcsinált velem koncerten - a derült égből letaglózott laza rock zenéjével -, azt most egy lemez is csaknem elérte ugyanazokkal az eszközökkel.
Ez a banda negyedik albuma, de én csak most találkoztam velük először.
Elemezni, részletezni fölösleges a zenéjüket. Az 54 perc laza, görcsmentes, helyenként kifejezetten sodró, egyáltalán nem kemény, de nem is kommersz vagy (magyar) rádióbarát rockot rejt. Hallottunk már ilyesmit. Néhány jó dal, ami elviszi a többi, átlagos szerzeményt és a több-kevesebb hulladékot - ez a szokott recept.
És erre a receptre tesz ez a négyes! Tudom, hogy nem hihető, de nem hibáznak, nem alibiznek, és nincs töltelék, időhúzás, hanem szívből, nem hétköznapi dallamérzékkel tekernek végig.
(Na, jó, a Crooked Minds talán kilóg kicsit, de ennyi.)
Nincs semmi különösebb hangszeres kunszt, óriási sláger, viszont szinte minden egyes daluk átlag fölötti (dalamossággal megáldott).
Élmény hallgatni egy ennyire laza, gördülékeny, trendekkel nem törődő örömzenét.
Az eszköztár szegényesnek is mondható - még "dög", "kosz" sincs benne -, hiszen csak négy arcról beszélünk, akik tolják a nagy betűs (party) ROCK-ot. Teljesen kiszámíthatóak a dalszerkezetek, sejthető, mikor mi következik. Az egyetlen ászuk az, hogy az is kiszámítható és meglepő, hogy egyik fogós, húzós dal után jön a következő hasonló nívójú.
Kanadaiak, de azért kis amerikai beütés van a zenéjükben, ennek ellenére :) nem tudok rá rosszat mondani.
Olyasmi mint a Green Day és a The Offspring voltak a csúcson, csak talán még jobb.
Csak egy Danko Jones Best Of érhet fel hozzá!
Ne várjatok tőle sokat - a leírtak ellenére sem - és akkor valószínűleg nagy barátotok lesz.
Ja, és a borító is király.
Billy Talent: Dead Silence
Ha ez a dal bejön, szeretni fogod az egész lemezt:
https://www.youtube.com/watch?v=iLBvspEv8d8
8/10 pont
Jó kis meghökkenés/poén (volt), amikor az ember (én) először szembesül(t) ezzel a lemezborítóval egy lemezboltban. (Ja-ja! Idősebbek tudják, hogy régen volt olyan bolt, ahol főleg CD-ket árultak.)
.. az agyrém, a disszonancia és a könnyen befogadható zenék között?
Folyton ez jut eszembe, amikor ezt a szösszenetet meghallom:
https://www.youtube.com/watch?v=IoTs-M4_RqI
Persze, ez még bőven emészthető, de hogy a Primus nem egyszerűen van összerakva, az is biztos.
Kissé későn (minden értelemben) elkeztem kertészkedni. Persze, csak kicsiben. Noha május végén ültettem el a magokat (1-2 hónappal korábban kellett volna), egészen szépen termett, beérett a csípős paprikám.
A te mesédben nincs tanulság
A te mesédben nincs hazugság
Csak ropog a hó a talpam alatt
Fél kísértetváros füstjét szívom
Fáj a fejem kissé és süt a nap
Délelőtt a tizedik hatványon
Ezer tükörrel körbefalazva
Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot
Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
Valahol itt kell lennie mindig
Karnyújtásnyira Kínában vagy a Blahán
Égő szivar vagy parfümillat - valamit mindig itt hagy
Hogy tovább csüngjek hallhatatlan szaván
Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot
Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
Egy szép napon majd megszokod,
Hogy olyan vagy, amilyennek látnak
Nincsen ruhája annak,
Aki tudja, hogy már közel járhat
És odaérni nem lehet...
Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot
Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
/Heaven Street Seven: A Te meséd/
https://www.youtube.com/watch?v=2zQtFwIMoS4