'Dark Night Of My Soul'

Idén már dec. 26-án délután észrevettem, hogy hosszabbodnak a nappalok.
Ez nyilván hülyeség, de jól esett.

Eljött ez a nap is.
Nem csak Chuck Norris karácsonyozik tehát idén.

Már illatra is remek - kesernyés, de van egy lágyabb "valami" is benne. És ilyen az íze is: testes, keserű, erős, "harapós", egy kis (elképzelt?), a keserűvel nagyban harmonizáló utóízzel.
Szeretem az ilyen söröket.
Cseh. (Köszi, Á. a kóstolóért!)
Alk. 5%.
8/10 pont

Este ismét odaszögezett a képernyő elé az On The Spot egyik adása.
Nagyon tetszik, amit a két fiatal leművel.
Felmenni magasra a Himalájában, vagy elmenni Japánba, az is egy dolog, de láttam már olyat, aki megcsinálta :). Ők azonban hozzám hasonlóan, mégis teljesen másképp élik meg (és filmezik) a világ megismerését.
Nem is emlékszem, láttam-e olyan epizódot Tőlük, amely nem kötött le teljesen.
A tegnapi a gázai helyzetet ábrázolta palesztin nézőpontból.
Van véleményem a helyzetről, de ez nem egy olyan blog, így csak annyit írok, hogy nem hétköznapi, amit két, Istenben mélyen (?) hívő nemzet leművel egymással.
(Számomra) az a legkülönösebb az egészben, hogy az egész egy mesterségesen kreált helyzet, melynek kifejlete előre látható volt a létrehozásakor.

Várj még hátha csak
Álmot láttál
Tombolsz, látod a
Másik a helyeden

Esik az eső és szemetel az ég,
Nézem az ablak vizes üvegét,
Valaki a téren a motoromon ül,
Nevet az eső és belemenekül.

Ugyanaz a haj, ugyanaz a szem,
Az is én vagyok és nem egy idegen.
Ugyanaz a haj, ugyanaz a szem,
Az is én vagyok és nem egy idegen.

Valamit hallok a szobafalon át
Nevet a kilincs mer’ a fele belelát,
Ugyanaz a hang liheg odaát,
Benyitok, az ágyon ugyanaz a hát.

Mozog és hajlik a közös ütemen,
Az is én vagyok és nem egy idegen

/Péterfy Bori & Love Band: Kettő/

A 2B lemezen (a zajos első fele/bevezetése miatt) elbújt, de mostanában nagyon rákattantam a hangulatára.

- Apu, segítesz majd a matekban, mert anyu nem oszt, nem szoroz?
- Kislányom, úgy látom, elvégeztél egy gyorstalpnyaló tanfolyamot.

Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de kb. ennél a résznél kezdtem el nevetni, ez pedig a nyitó jelenetben volt.
Voltam a L'art Pour L'art társulat új előadásán.
Hogy nincs olyan jó, mint az, amelyet legutóbb láttam Tőlük (vagy az Anyám tyúk..., vagy Svéd törpés, már nem emlékszem), azt csak abból tudtam kilogikázni, hogy most "csak" az arcom fájt a nevetéstől a két óra kimutatható hányadában, a hasfalam nem.
(Nekem, aki nagyon ritkán nevetek.)
Meglepő módon éppen az egyik eddig általam gyengébbnek tartott karakter, Naftalin Ernő tarolt nálam leginkább. "Maguk férj és feleség, vagy csak rabolják egymás idejét?"
Nem részletezem, látni kell!
NAGYON jó volt végignézni, ráadásul a második sorból ("L'art Pour L'art-on nem ülünk az első sorba"), így minden apró rezdülés, rontás, összenevetés ott volt az orrom előtt.
 Nagy köszi Herbnek és Dolák-Saly Róbertnak (Róbertnek?) a jegyért!

     Szakmai ártalom, igényesség, kekecség, sznobság? Nem tudom, de tény, hogy valóban nagyon kevés olyan album van, ami nálam 10 pontot ér. Ez (a tény) és maga a felvetés kedvet csinált, hogy olykor-olykor bemutassak itt egy-egy szerintem hibátlan és/vagy tökléletes lemezt.
      Kezdem is a legrégebbivel, a legmegosztóbbal, az egyetlen lemezzel, mely '80. előtt készült és szívesen hallgatom.Ez a zenekar egyetlen albuma (!!!) és szerintem (lehet vitatkozni!) a (könnyű)zenetörténet egyik legnagyobb hatású alkotása.
Szinte valamennyi dalát feldolgozták már, némelyiket csak az ismert zenekarok átiratait számolva is 10-nél is többször, és kevés rock vagy metal gitáros van, aki ne említené meg hatásként.
      Meneteléssel indul, és hamar kiderül, hogy az angol nyelvet egészen egyedien használja banda - ropogós r-ek, megnyomott szóvégek stb. Ez az érthetőségnek még jót is tesz.
Polgárpukkasztás, persze, a negyedik dalban aztán (God Save The Queen) mindenen túlmennek, amin akkoriban (nem) lehetett. Eleve a Himnuszuk első sora a cím és a nyitó sor, de rögtön a másodikban le "fasiszta rezsimezik" a hazájukat, Angliát...
     Zeneileg egy tökéletes punk lemez. Semmi hangszeres cicomázás, mellébeszélés, csak a "kiállok és köpök a világra" hozzáállás. Röpködnek a "négy betűs" szavak, de nem (annyira) öncélúan.
"We don't care", "No future (for you)", "I don't know what I want but I know how to get it" - korképek, melyek szállóigék lettek.
A Problems és a New York talán kicsit halványabbak, de a másik 9 dal mindent visz.
     A már említett God Save... és az Anarchy In The UK lettek halhatatlanok, de én inkább a Bodies-t és a No Feelings-(e)t ajánlanám meghallgatásra.
A elsőt az ÜVÖLTős, gyakorlatilag egyszavas refrénje (és sziporkázó :) nyelvi bravúrjai :), utóbbit a ritmusgitár és a pillanatra ( a szóló ellenére) el nem engedő tempó miatt.
Mindkettő húzása a mai napig erős.
A teljes lemez össze-vissza számsorrenddel (és a Submission dallal, ami eredetileg nincs rajta) itt egészen hallgatható minőségben (de nem eredetiben, hanem némelyik esetén dal frissebb keveréssel) található meg:
https://www.youtube.com/watch?v=Le8RGZVLck8

39 perc attitűd, lendület, történelem. 19-22 évesek voltak, amikor megalkották. Döbbenet.
Megjelent 1977. októberében. Ahogyan a zene, a borító is klasszikus és nehezen verhető (Ne törődj a balf@szokkal, itt a Sex Pistols - eredetiben többértelműbb, poénosabb).

Never Mind The Bollocks Here's The Sex Pistols

... van sok nagyobb esztétikai élmény, mint egy Norvégia-Dánia női kézilabda mérkőzés, de nekem most - a meccs után néhány perccel - egy sem jut eszembe.

... 2-3 órával már Dream Theater koncertet hallgattam. Majdnem ugyanannyira muzikális. (Sőt?) Az önfeledten (öltönyben!!) "tomboló" japánok is megérnek egy véleményezést! :) Komoly késztetést érzek, hogy keressek egy olyan koncertet (Ramones?), melyen megmozdulnak. (Mondjuk, Dream koncerten nálunk is csal áll és leesett állal les mindenki, az igaz.) Érdemes nagyobb felbontásban az eredeti YouTube helyen megnézni, mert úgy jobb a hangminőség.

Úgy jártam, hogy lemondtam a bérletem, mondván, majd megveszem a jegyeket egyenként, olcsóbban, erre persze hogy ez az egyetlen olyan bérlet, melyből az összes nézőtéri helyet (!!) eladták erre az évadra, tehát jegyet sem adnak ki a hangversenyekre :(, így még bennfentes révén sem tudok bejutni.
Na, de olyan nincs, hogy ne halljam Perényi Miklós bácsit, ha a városban játszik, így "kora reggel" levakartam a havat a járgányról, és irány a főpróba!
Nem a "mi" Kovácsunk (László), hanem egy másik Kovács (János) vezényelt. Remek orgánum, szimpatikus ember. (Amennyire értek hozzá: remek karmester.) (("a Magyar Állami Operaház Liszt –, Kossuth – és Bartók-Pásztory – díjas karmestere"))
Amennyivel kevesebb egy főpróba (vannak benne megszakítások, nem megy le egyben a teljes műsor), annyival több is az előadásnál. Hallani az utasításokat, a változtatásokat, össze lehet hasonlítani a kiindulási és a "javított" zenét.
Georges Bizet: Gyermekjátékok: ezt kimosta a fülemből a többi mű, de tetszett és elég nehéz lehet, mert sok megállás, megbeszélés, utasítás tarkította.
Claude Debussy: Egy faun délutánja: hangulatos, igazán faunos. Ha létezik, ha nem. :)
„A zenének elsősorban szépnek kell lennie!” /Debussy/
Georges Bizet: Carmen szvit No.2: ez ismert, legalább két részét, témáját mindenki hallotta már. Nekem a "maradék" rész jobban tetszett. Az egyik üvölt, hogy írják át gitárra, vagy tegyenek bele egyet, ugyanis teljesen gitárszerűt, gitárbarát dolgokat pengetnek (!) a vonósok benne.
Ex-gitáredzőm: ha lesz egy szabad (fél)órád, megcsinálhatnád. A jogdíjnak csak a felét kérem.:)
Eduard Lalo: d-moll csellóverseny: Perényi Miklós (bácsi) előad egy csellóversenyt. Ennyi.
Az egész lénye, zeneisége olyan, hogy azt meg sem próbálom leirni. Azt viszont már írtam, és tartom, hogy remélem, sokszor látom, hallom még játszani.
Legszívesebben maradtam volna és megnéztem volna a próba utáni ifjúsági hangversenyt és este az előadást is. Persze, egyszer is élmény volt.
Vannak dolgok, melyekért megéri hóesésben kívül-belül jeget kaparni a szélvédőről. Ez egy ilyen délelőtt volt.
És persze nem lehetek eléggé hálás kedvenc szólamvezetőmnek, aki ezt az egészet lehetővé tette.

"Megyénkben 70 ezer olyan ember él, akiket azonnal munkába lehet állítani."

Így is lehet mondani, miniszteri biztos úr, a megyei közgyűlés elnöke, az 1.000.000 új munkahelyet teremtő párt országgyűlési képviselője. És úgy is, hogy akkora a munkanélküliség a megyében, hogy az szinte világszám!

Nem vagyok a zenekar nagy rajongója, de ezt a könyvet eléggé gyorsan befaltam. A tegnapi idézetek is ebből valók.
Kezdem a hibájával: a szerző a rajongását sokszor nem tudta palástolni, és ez többször túlzott elragadtatásban, értelmetlen fényezésekben is megjelenik a műben.
Ezt leszámítva egy jól megírt, olvasmányos, tartalmas könyvről beszélhetünk.
Nekem a kitekintések, a kezdeti években kialakuló mozgalom bemutatása, a sok ismert zenész (természetesen Dave Mustaine-nel az élen) megnyilvánulása sok témában tetszettek leginkább.
Maga a zenekar az egyik legismertebb a világon, így életük, munkásságuk nyitott könyv a zenéjükre fogékonyak előtt. A szerző kedvet csinált, hogy végighallgassam a banda teljes diszkográfiáját. (1-2 óra brutálisan unalmas lesz benne, de kibírom! :)
Mint nagy Megadeth rajongót, különösebben soha nem ütött meg a Metallica zenéje - kivéve a Master Of Puppets albumot -, és szerintem Hetfieldék rajongójának lenni kb. annyit jelent '86. után, hogy az ember a kezébe veszi az egyre gyengébb lemezeket, első hallásra kitör belőle, hogy "ez meg mi a f... (frász:)!!?", majd (görcsösen) próbál vele megbarátkozni.
Mindezzel együtt nem véletlen, hogy világhírűek lettek, én is jó, de alaposan túlértékelt zenekarnak tartom őket, akik annyira önmagukat adni, bizonyítani, újítani akarnak állandóan, hogy közben nem veszik észre korlátoltságukat.
Elkanyarodtam. Ez egy jó könyv. A fordításban is alig vannak hibák, kellemes órákat szerzett.
Lars-ról eddig azt hittem, hogy enyhén pösze vagy selypít. Most megtudtam, hogy az elkényeztetett milliomos kislányok (!!:)) hanghordozását beszéli.

"Nem vagyok annak a híve, hogy feltétlenül abban az országban kell élned, ahová születtél. Nem vall túl nagy találékonyságra. Felkerekedni és máshol élni egy igazi fordulópontot jelent, ami megtanít egész másképpen gondolkodni. Az utazás az egyetlen tanítómester, valamint az egyetlen módja annak, hogy megértsd a többi embert, mert utazásaid során nyerhetsz betekintést a valódi életükbe."
/Lemmy/

"A rock'n'roll világában nagyon sok ember készül ki az állandó pörgéstől. És nagyon sokan magukban tartják a problémáikat és nem beszélik ki azokat. Persze ez személyiségfüggő is. Én olyan vagyok, mint Buddha: csak ülök és nézem, hogy mi a f@sz történik."
/Lemmy/

"Hetekig csak ültem a pincénkben, és játszottam a szólókat egymás után, éjjel-nappal, heteken keresztül. Amikor úgy éreztem, hogy megmutathatom őket a többieknek, mind ugyanazt mondták: >Úgy hangzik, mintha ültél volna a pincédben heteken át, és ugyanazt a témát variáltad volna.<"
/Kirk Hammett/

"Artisták zuhannak a földre,
 búcsúverset sír a bohóc és a törpe,
 de tapsolnak a nézők, mert úgy tudják,
 hogy holnap is jönnek az artisták."
 /Ákos: Artisták/

https://www.youtube.com/watch?v=0vlR1UCfg6A

     Ha már szóba jöt Dave a népautó reklám kapcsán, itt az alkalom, hogy megemlítsem, hogy hasznos dolgot is csinált már idén.
Például ezt a lemezt.
Beszállt egy duóhoz, és a negyedik lemezükön (ezen) Ő énekel, valamint az összes szöveget is Ő írta. (A két utolsó dalban szájharmonikán is Ő játszik.)
Karakteres, nekem nagyon tetsző hangja van, melyet élmény hallgatni a zenei körítéstől függetlenül is. Na, nem mintha itt gond lenne a kísérőkkel. Sőt!
     Le is szögezem rögtön kezdésként hogy Dave "nem más, csak egy énekes ebben az együttesben", azaz nem Ő dominál, nem köré épül az album. És ez nagyon jó. Hallani, hogy nélküle is kialakult zenei világa, mondanivalója van a duónak.
Rengeteg az élő hangszer. Ezek közül már a dob (telibe talált hangzásával) egyedül olyan érdekes Dave hangjával (helyesebben a hangja fura (JÓ ÉRTELEMBEN szokatlan) igazi dob mellett), hogy csak emiatt is megéri meghallgatni a lemezt. Tudom, anyazenekara (a Depeche Mode, ha valaki nem tudná) is előszeretettel alkalmaz élő dobokat, de ott azért az elektronika dominál.
Itt nem.
Semmi köze a zenének a Mode-hoz, Dave hangja mégis legalább annyira erős, mint ott. Érez, mesél, mereng, szerelmes, bölcs, nyugodt, őszinte.
Amolyan Nick Cave-esen.
     Noha a hangszerelése változatos és az egyes dalok a gospeltől a Pink Floydig sokféle hatást hordoznak magukon, az egész anyag homogén. Hoz egy hangulatot, életérzést, és eköré épül.
Nincs kiugró pillanat, sem gyengébb dal. Kell hozzá egy nyugodt lelkiállapot, hogy hasson az érettség, célba érjenek a különböző (gyakran szimfonikus) hangszerek szólamai, de ha ez megvan, észrevétlenül lesz a hallgató barátja ez a 44 perc. Már elsőre is.
      Véletlenül találtam rá. Az év egyik legkellemesebb meglepetése.
Odapakolom a polcra a két szólóalbuma mellé. És valószínűleg gyakrabban fogom hallgatni, mint azokat.

Soulsavers: The Light the Dead See

A nekem leginkább tetsző dal. Oh, azok a mélyek a verzékben! Még a Pink Floyd hatás sem zavar:

https://www.youtube.com/watch?v=QOy1THMUu38

8/10 pont

Ha Magyarországon jár, gyakran felhív. Rendes tőle és kedves is, de én szinte soha nem örülök neki (a hívásnak), mert általában alig hallom (kocsi, zaj) és rá sincs állva az agyam, hogy hirtelen angolul beszéljek. Ő mailezni nem szeret (nincs ideje), én pedig mobilozni (még magyarul sem).
Tegnap minden más volt. Valahogy jó passzban voltam, mikor csörgetett.
Nyitottam egy "Bonjour Mademoiselle"-lel, amire megkaptam a szokásos "Ca Va?"-t, majd nyelvet váltottam.
Jó kedvem lett minden különösebb ok nélkül. Még tisztán is hallottam.
Jó tudni, hogy gondolnak az emberre.

Nem értem, hogy egy angol ember hogyan reklámozhat egy olyan német autót, melybe jóérzésű brit nem ül be.
Nem értem, hogy egy - az USA-ban élő - angol ember hogyan reklámozhat egy olyan (kis) német autót, melybe 20 év fölött egy jóérzésű amerikai be nem ülne, mert a járgány mérete számára egy vicc.
Nem értem, hogy egy angol, aki az USA-ban él és annyira gazdag, hogy ha turnén van, valószínűleg minden este vehetne magának egyet a szóban forgó járműből csak az aznapi bevételéből, hogyan szerepelhet a kocsi reklámfilmjében.
Nem értem, mi történt Dave Gahan-nel.

Eszméletlenül kreatív, érdekes hagszer a dob. Nekem leginkább az tetszik benne, hogy önmagában nem sokat ér, de egy zenekarban szinte felfoghatatlan tartalmat tud adni a zenének.
A Fear Factory Slave Labour dalában én is 16 lábdobütésre tippelek a kiemelt egyetlen szótag alatt, azaz két kézi ütés között 8-ra.
Az érdekelne (ex-edzőm (ütős kollégája)), hogy számítana-e valamit ekkora sebességnél, ha hetet vagy mondjuk kilencet "ütne" lábbal adott idő alatt? Nyilván (??) megváltozna (?) a dal ütemmutatója, de hallható változás lenne ez, ha közben kézzel ugyanakkor ugyanazt ütné??
Ha már unják is (a mimózák) a témát, ezt a videót azért még ők is nézzék meg, kérem! Egy "amatőr" srác eldobolja a dalt. Lehet számolni a lábmozgást a "God" szótag alatt:

Izzad, lélegzik rendesen :), de elképesztő, amit leművel!
Gyakran megkapta a zenekar, hogy enyire (kíméletlenül) precízen nem lehet (lábbal) dobolni, ezért ők is adtak ki videókat arról, hogyan is veszik fel a dobokat. Ez egy ilyen gyűjtemény. Ez is alátámasztja, amivel kezdtem, hogy zene nélkül a legkirályabb dobolás sem ér fele annyit sem, mint zenével - úgy 2 perc környékén (is) egészen látványos dolgokat tartalmaz:

 https://www.youtube.com/watch?v=zL-Sbpw0j68

Mindhárom megszólított válaszolt a lábdobos kérdésemre (itt, mailben vagy személyesen). Köszönöm Nekik.
A legpoénosabb persze az ex-gitáredzőm volt, aki átküldte a dal teljes dobkottáját ezzel a szöveggel:
"A 27. ütemtől látod, amit (nem) hallasz! :)

Bántana, ha ennyi tudást (mire megtaláltam a 27. ütemet, az sem volt semmi, pedig felé van írva :)! Már csak értenem kellene a (dob) kottához) megtartanék magamnak. Íme:

"Ő úriember. Kiszedi az edényt a mosogatóból, mielőtt belepisál."

"Sejthettem volna, hogy valami nem stimmel, amikor a képzeletbeli barátai sem játszottak már vele."

"Nem vagyok őrült. Semmi bajom, csak a kedvem rossz. 40 éve."

"- Boleyn Annának hat ujja volt.
 - Miért, a többi néggyel mi lett?" :)

     Idén (ha nem tavaly), frekventált közterületen lőtte le magát egy görög férfi, jelezvén, hogy kilátástalan a helyzete, okolva érte a kormányát.
Nem régen láttam egy dokumentumfilmet egy buddhista szerzetesről, aki annak idején éhségsztárkolt az ellen, hogy Kínában olimpia legyen.
Mindezt azért írom, mert éppen akkoriban (a napokban) hallgattam (többször) ismét a nekem legjobban tetsző, Dino távollétében készült Fear Factory lemezeket. Ezek közül az elsőnek a nyitó dala a Slave Labour (Kényszermunka, Rabszolgamunka), a brutálisan erős, a címben említett sorral ("Istenem, segíts magamra öntenem a benzint").
Irgalmatlanul mély sornak tartom. (El is éneklik/üvöltik jónéhányszor.)
      Ez és a görög férfi is elgondolkodtattak, hogy mekkora elkeseredettség/lelki erő/hit kellhet ahhoz, hogy valaki önnön kínhalálával álljon ki valami mellett, valami ellen.
Szerdán az On The Spot (nagyszerű munkát végez a sorozat két készítője) ezzel a témával foglalkozott az Indiába emigrált tibeti szerzeteseken keresztül. Nagyon jó rész volt (bár gyakorlatilag mindegyik remek).
     Az első Rage Against The Machine lemezborítója (mutatom) a lángoló vietnámi szerzetessel valahogy nem érintett meg annak idején, de az idén kijött 20 éves évfordulós kiadvány borítója a már beütött. Azon látni, hogy ÜL a szerzetes. Döbbenet.
Néha fura dolgokon gondolkodom.

https://www.youtube.com/watch?v=0TJVHHQW6aE

      Hogy keretbe foglaljam ezt az írást: a Fear Factory dala (bár nem teljesen erről szól) egészen illik a fentiekhez. A feloldásnak szánt "I sold my soul" (Eladtam a lelkemet) ismételgetése pedig előbb még majdnem pozitívnak hat (ahol énekli), de végül csak a kilátástalanság árad abból is.
((Ilyen egy bejegyzést! Pedig ha valamit hülyeségnek tartok, akkor az a "vers elemzés".))
Mimózák számolják meg, hány lábdob ütés szól a "God" szótag alatt, mondjuk 1:01 és 1:02 között!
(Ex-edzőm, Szólamvezető Úr, Dobverő Gyár :)? 8? 16? Nektek illene hallásotoknak lenni ehhez.)