A japánok nem jutottak ki a curling VB-re (Kína nyert nagy meccsben a svédek ellen),
így a tavaly megkedvelt hölgyeményt most nem láttam. A skótoknál viszont akadt,
aki "kárpótolt" - Eve Muirhead. Azt hallanotok kellett volna, ahogy a skótok
és a kanadaiak angolul, illetve a svájciak és a németek németül beszéltek!
Mintha nem is ugyanazt a nyelvet használták volna.
A tegnapi idézet egy döbbenetesen jó új Quimby dalból való.
Ha tehetitek, hallgassátok meg!
Ajjajjajj, egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjajj, ajjajjajj, lehet a szívben is zivatar
Tudom, szeretet nélkül minden ház üres
Minden városka lakatlan
Minden zseni ügyetlen
Félős nyuszi csak a kalapban
Hallod-e te bolond, ahogy az ereinkben lüktet a vér
Rezeg az emberben minden atom
És csak az téved el, aki él
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad
És nyaldosod a sebeidet,
Ami ma még az ajtón bejött,
Holnap a kulcslyukon kimegy
Ajjajjajj, egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjajj, ajjajjajj, lehet a szívben is zivatar
Tudom, szeretet nélkül minden ház üres
Minden városka lakatlan
Minden zseni ügyetlen
Céltalan üzenet a palackban
/Quimby: Ajjajaj (részlet)/
Na, rám aztán nem lehet azt mondani, hogy divat-Button szurkoló lennék, mert
mióta feltűnt a Forma 1-ben - amit nem nézek különösebben (semmibe) -, azóta Neki
szurkolok. Lehet, hogy ez az Ő éve lesz? Két brit a dobogón, a Ferrari
sehol - kellemes futam volt.
Átálltam a klipszes (stoplis) bicajos cipőre. Mindenki azt mondta, hogy "szépeket"
fogok esni vele, míg megszokom. Eddig csak egyet borultam (lekopogjam), azt is
egy haverom kertjében, álló helyzetben, amikor azt mutogattam, milyen egyszerű
belépni és azt mondtam éppen, hogy "Ne kiabáljam el, de eddig nem estem vele".
Nagyon megalázó és kellemetlen volt, de egy kereszteződésben, vagy piros
lámpánál még rosszabb lenne.
Leszállás/lassítás, vagy balesetveszélyes helyzet előtt pedig jobb mielőbb kilépni,
mert ha elfelejti az ember, hogy a lába rögzítve van és nem old ki a cucc...
Jó tanács hozzám hasonló kezdőknek: először állítsátok lazára a rugóerőt,
így van ugyan holtjátéka a lábnak, de simán bele lehet lépni a pedálba
(SPD-ről beszélek) és kilépni is könnyebb! Aztán, ahogy a napok telnek, fokozatosan
húzzátok erősebbre a rugót.
Az egyik bicajom sima pedálos, a másik ilyen, az egyik bal kezes (valahogy
számomra az a természetes, ha ballal húzom a hátsó féket és jobbal az elsőt), a
másik jobb... Megtanulok felelősen, óvatosan közlekedni, az tuti.
A Heaven Street Seven szöveget gondolatébresztőnek pakoltam ide néhány
napja, ugyanis tele van (szerintem) nagyszerű sorokkal/rímekkel.
Utolsó irodalom órán megfogadtam, hogy életemben nem elemzek több verset (huh,
milyen könnyen kamuztam össze-vissza olyasmit, amit az aktuális tanerő olvasni
akart az ötösökért! (kellettek, mert életrajzokat elvből nem tanultunk többen
az osztályban és az üres lapos egyeseket nem ártott javítani)), úgyhogy csak
annyit, hogy a "dollárban úszik a folyó" (és az) után(a) következő sorok/rím
nagyon ott van nálam és a "nincs harag" sor visszatérése is finom.
Maga a dal is remek, csak ajánlani tudom.
Ez a blog is HS7 idézettel indult annak idején.
Néhány válasz, illetve az előzmények kiváltotta gondolat:
-Tegnap ért véget a műkorcsolya világbajnokság. Sem Sebestyén Júlia nem
padlózott (nem indult), sem régi (?) kedvencem a japán Ando Miki (harmadik
lett). Nem a neve, vagy a kinézete miatt tetszik. Pár éve szúrtam ki, hogy
tud valamit és szimpatikus emberkének is tűnik. Persze soha nem lesz
Európa Bajnok (és én sem), úgyhogy hagyjuk is ezt a témát! :)
-A svedorszag.blog.hu ajánlását NAGYON köszönöm!!! Remek blog (ismered a
szerzőt, Vili?), facsarja a szívem, mert VÁGYOM vissza. Annyi mindenre emlékeztet:
a mosó helyiség, a T Centralen, a metro (Pendeltog), a nagy egyenjogúság
(EGYSZER kinyitottam egy ajtót egy hölgynek és majdnem kikérte magának - csak
akkor nyugodott meg, mikor (látta, hogy külföldi vagyok) elmeséltem Neki, hogy
nálunk ez így szokás és természetesen nem nézem nyomoréknak), a sorbanállás
a buszmegállóban (kb. 3-4 nap után világosítottak fel a helyiek, hogy nem ügyes
vagyok és a svédek bambák, hogy mindig én szállok fel elsőként a buszra, hanem
ők sorban állnak, ami nekem eszembe sem jutott, mint magyarázat)...
Svédország mély nyomot hagyott bennem.
Finno-ban lehet, hogy depressziós lennék, de Svédo-ban...? Nem tudom.
Az a komoly véleményem, hogy egy kellemes helyi szőkeséggel (lásd: társ)
és egy kandallóval nem kizárt, hogy túlélném a teleket... Is.
-Anette másfél éve a finnekkel van, ez magyarázhatja, hogy érti őket (illetve
a svédek nagy nyelv-tudorok, ha jól rémlik). A svéd nyelv számomra olyan,
mintha az ős-magyart kevernék valamivel (ó-vikinggel? :). Nagyon szimpatikus,
kellemes. Vettem is fel rádióműsorokat, mikor kinn voltam, a nyelv miatt és
valahol megvan a Holló is videokazettán angolul, svéd felirattal. A finn
most nincs a fülemben (visszaadtam a DVD-t), az semleges számomra - nem vonz,
nem taszít.
-Guinness és beszélgetés: én benne vagyok. (És lazacot is kérek, ha én utazom! :)
-Hogy milyen bébiszitter lennék, arra itt egy múlt heti mondatom egy egy
éveshez, akire vigyáztam: "Mondogathatod, hogy "kaka", de tudod, hol van a WC,
annál jobbat én sem tudok kitalálni." :)
Persze kinti (fél)magyar családnál vállalnék ilyen melót (van az a finn léptékkel
mérve nem túl nagy összeg!! :). Akkor összeszedném magam. Magyarul egészen jól
tudok és kő brutál kiejtéssel is gördülékenyen tolom az utca-angolt. Gondold meg!!
-A pálinkát nem igazán szeretem (hopp! hol találsz ilyen bébisintért kinn!!???),
főleg nem akkor, amikor már jól besöröztünk és jön két józan (?) ember
egy (két) tálca felessel, hogy "ünnepeljünk!". :)
Na, tessék! Elég emlegetnetek Svédországot és egyből ki(be?)fordulok magamba:
Nerina Pallot Mr. King c. számára kattantam rá (ismét) ezen sorok írásakor.
(Ex-edzőm: nem szeretnél kottázást gyakorolni?)
Meséltem.
Adva van az Ószövetség első könyvének első része (Teremtés), melyet alapul
véve Milton megírta az itt már többször említett és elismert zseniális
Elveszett Paradicsomot. Ezt németre lefordítani Isten elleni vétek volt,
de az talán még nagyobb hülyeség, hogy Milton művét visszabutították,
azaz a Biblia első néhány mondatából német nyelvű énekes művet kreáltak.
A címe az undorító Die Schöpfung...
A zene remek, az énekdallamok is rendben vannak (nem hiába Haydn a kedvenc
komolyzenei szerzőm!), de pl. hiába remek a dallam, vagy hiába jelenti valami
azt, hogy "Halkan csörgedez tova a békés völgyben a fényes patak"; ha azt
hallom, hogy "Leise rauschend gleitet fort Im stillen Tal der helle Bach",
akkor az én agyamban az úgy jelenik meg, hogy "Jobb lenne, ha most bombáznátok
le mindenkit, aki így beszél, mert kb. 120 év múlva mi leszünk a történelem
legundorítóbb népe."
Egyébként meglepően sok hasonlóság van az angol és a német nyelv között a nyilván-
való különbségek mellett,(Nightingale/Nachtingallen - csalogány). Simán hihető
(hallottam ilyet), hogy egy angol anyanyelvű 1-2 hét után elkezd érteni németül,
ha olyan területen van.
Elkanyarodtam.
Ha nem keverték volna bele Miltont (a szereplők miatt kénytelenek voltak) és ha
nem német nyelven írták/adták volna elő, akkor ez egy tökéletes zenemű lenne.
(Teológia tudorok: van a Bibliában Gábrielen kívül (ark)angyal név szerint
említve?)
Haydn az énekes műfajban is jót alkotott. Fura mód most a szoprán sem irritált
-pedig tőlem kb. 6 méternyire énekelt a hölgy-, ami vagy azt jelenti, hogy
öregszem, vagy azt, hogy Cserna Ildikónak remek hangja/hangszíne van.
Érdekes volt ilyen közelről látni, hallani kedvenc szimpatikusaimat.
Hangosabb volt a zene, mint a szokott helyemről, szélesebb volt a tér, viszont
a vonósok hangsúlyosabban voltak jelen a hangképben, mint kellene.
Összességében remekült szóltak közelről is. A nagybőgőnek sokkal másabb (jobb)
a hangja, mint messzebbről.
Nagyon jó este volt.
A nyelvekről még annyit, hogy az imént láttam angolul tökéletesen beszélni
a régen "annyira nem szép, hogy az már szép", most inkább "hű, de dundi"
belga teniszezőt, Clijsterst. Visszatér.
Ha az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé, akkor az oratórium az
első lépés az opera felé.
Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon,
szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld,
a mindennapok hangja
egy hallhatatlan frekvencián,
egy ember ugrik a hídról, de nincs harag,
utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen,
ahogyan gazdát cserél a lépem,
a pilóta fejében golyó,
és dollárban úszik a folyó,
mert az összeg, amit ér a lépem
az egyetlen túlélő a gépen,
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt
Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon,
így marad, ha akarom, és ránkszakad az ég,
ereidben véres alkohol,
keresed az arcod, de nincs sehol,
aki megszületik, meglakol,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van
Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben,
de azért se kérsz
tudom, egyszer élünk, akkor is minek,
te mindent megtettél,
tudom, hogy boldog még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi, ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van,
nincs harag
/Heaven Street Seven/
A Nightwish új koncertalbuma mellé (valójában a legutóbbi album nyolc dala,
különböző helyszíneken felvéve) mellékeltek egy DVD-t is turnéfilmmel, klipekkel.
Az ciki, hogy Anette az Amaranth-ban élőben is két szólamban énekel. Egyszerre...
A hölgy messze nem olyan szép, mint a promó képeken - igaz, nem is csúnya.
(Sok csúnya nőt én sem láttam Svédországban.)
Szerintem egy ilyen turnénak kb. a 20. előadásán megrogynék agyilag és
kiszállnék az egészből, ehhez képest ők több, mint 150 estét játszottak, és
játszanak napjainkban is, tehát bőven 200 fölött járhatnak az album óta.
Várost nézni (ha nem rohannak meg a rajongók), inni, interjúzni, rajongókkal
beszélgetni lehet egy ideig, de szerintem, ha nincs az ember mellett valaki,
akivel megéli az egészet, vagy nem foglalja le magát minden nap valamivel, akkor
eléggé gyilok lehet idegileg egy ilyen "szakma". Mondjuk, a "borús" finnekre
nem biztos, hogy nyomasztólag hat az ilyesmi. :)
Beletették a filmbe azt a részt, ahol az énekesnő a színpadon roggyan meg - elsírja
magát és levonul. Emberi.
A finn részek angolul, az angolok finnül vannak feliratozva a DVD-n.
Anette azt mondja, hogy érti a finnt (ha nem hadarnak), de beszélni nem tudja, nem
tud mondatokat csinálni a szavakból és büszke arra, hogy svéd, azaz nem olyan
depressziós, mint a finnek. (Zita! Van ebben valami?? Egyébként a srácok a
zenekarban más finnt tolnak, mint Te, de erről talán S-val kellene beszélnem.
Ott is vannak dialektusok, vagy csak gördülékenyebbek, anyanyelvűek, ezért
hallom másnak?) Svédül sajnos nem beszél, pedig szíveen hallgattam volna.
A filmen végigvonul, (a)hogy a négy finn férfi a rendkívül kretén Uno nevű
kártyajáték "vesztes iszik" verzióját játssza. Meglehetősen mókás!
Amint megszólalt a kamarazenekar (17 zenész), azonnal egy másik világba csöppent a
hallgató. Kellett ehhez Dvorak is, persze. Egészen kellemes az E-dúr szerenádja,
de kiemelkedően nagy dolgok nincsenek benne. Hasonló a véleményem Mozart "öregen"
(28 évesen :) komponált Esz-dúr zongoraversenyéről (már megint ez az Esz!! :) is.
Jó darab, nincs vele gond - szerencsére nem a csicsás/giccses, egyen-mozartos
stílusban fogant - de nincs benne semmi, ami külösebben megemelné a lelket.
Mindhárom darab bőven az átlagos fölött van ízlésem és megítélésem szerint,
ne vegye kedveteket a meghallgatástól, ha nem tömjénezek valamit - én ha nem
szidok, az már dicséret - de az este egyértelmű győztese Mendelssohn
Esz-dúr (na-ná!:) oktettje (vonósnyolcas). Főleg a záró tétel ötletes, de az
egész műről csak jókat tudnék írni. Jól esett, hogy végig lekötötte a figyelmem.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar tud. Szimpatikus, remek zenészek.
A nap szava: kontrapunkt(ikus). Mekkora együttesnév! :) Remélem, ex-gitáredzőm
elmeséli, mit jelent!
Ma, kevéssel éjfél után volt látható az "állami egyes" csatornán a HS7 a Hangerő c.
műsorban. Nem tudom, hogyan szólhatott élőben a helyszínen (vonósnégyes, dob,
zongora, akusztikus és elektromos gitárok), nem lehetett egyszerű pontosan
énekelni olyan zajban, de a tv-re kevert verzió gyakorlatilag hibátlan volt.
Le a kalappal, amiért sok számba beleírták a vonósnégyest! Érződött a munka, a
gyakorlás. Kb. így illik az ilyesmit (akusztikus jellegű koncert) csinálni.
Két éjszakával ez előtt láttam a zenekart "rendes" koncerten is. Meglepően jók
voltak. Nem a szokott (??) tingli-tangli stílusban játszottak, hanem odatették
magukat, a remek keverésnek hála pedig meglehetősen keményen szóltak.
A négy használt gitár közül három műkincs (Telecaster; egy fekete, pontosan meg
nem mondom, milyen Gibson és a három pick-up-os Rickenbacker szóló(!!)gitár),
valamennyi jól állt a zenészek kezében. Senki nem csinál semmi ördöngösséget,
de a maga (egyéni!) részét mindenki becsülettel beleteszi a közösbe, az összkép
pedig több, mint az alkotórészek összege. Különösen Ábrahám Zsolt feelinges
gitározása tetszett, de a (csak a lassú számban fülesező) dobosuk is rendben
van - csakúgy, mint az összes tag játéka. A dalaik több, mint jók.
Az előzenekar Gonzo is a helyén volt, élvezetes 50 percet játszottak. Kép sajna nincs, mert amikor a lap küld fotóst, akkor én nem viszek gépet.
(Gerzson valóban nem pite gólt lőtt a Manchesternek!!! Másik kedvenc játékosomon, Scholes-on ment el a meccs (18. perc, kezezés, kiállítás, 11-es).)
Visszatértek az évszakok? Már egy hónapja tavasz van.
Villareal - Arsenal
Manchester United - Porto
Liverpool - Chelsea
FC Barcelona - FC Bayern
A Manchester jó ágon van, a másikon a Liverpoolban bízom, de nekik nehezebb a dolguk - a Chelsea miatt.
Járt nálam a csapat négy lemezes doboza. Nézhető, hallgatható, de semmi különös.
Ami tetszett: a Depeche Mode Enjoy The Silence-ét egészen pepecül átírták,
élőben is jól tolják (sőt, még klippet is készítettek rá!! (??)); van egy sajátos
hangzásuk, dalszerkezetük (ez ritka és jó), de még bőven van hová fejlődniük.
Találtam egy egészen jó zenekari képet is az egyik DVD-n. Nem egy átlagos,
rajongókkal közös fotó.
A kenyai kútásó/építő missziót más szemmel néztem, mint az utam előtt...
("Mi ebből iszunk, de neked nem ajánlom.")
Olaszok. Milan drukkerek - szerencsétlenek. Van, ahol Beckham sem segít. :)
(Jajj, de furán néz ki annak a gagyi csapatnak a gagyi mezében.)
Úgy látszik (a Within Me után), sima sorlemezhez nem jutok hozzá tőlük, csak
ritka kiadványokhoz. Nem baj.
'83-at írunk. Kedvenc dobosom (Clive Burr) ment, másik kedvenc dobosom (Nicko McBrain)
érkezett. Nem sikerült túl fényesre a bemutatkozása, ez ugyanis egy hallgatható, de
egyáltalán nem kiemelkedő album. A nyitó Where Eagles Dare-ben bejön a Somewhere In
Time ('86.) albumra jellemző gitársound. Ez most tűnt fel.
Nyugodt, gitározós, kellemes zene-bona, de nagy visszalépés az egy évvel előtte
megjelent The Number Of The Beast-hez képest. Barátnőknek mutathatjuk ezt a Maiden
lemezt először, annyira nincs benne különösebb keménység, vagy agresszivitás.
A borító ismét fölöslegesen kegyetlen (innen datálódik Eddie "agyatlansága",
vágott, összecsavarozott koponyája),
a kislemezek (bezony, ilyesmi is volt régen!)
borítói közül viszont a The Trooper nagy klasszikus lett (nem véletlenül),
a
Flight Of The Icarus-é pedig - humora miatt - a mai napig egyik kedvencem.
A világ körüli turné rajza (Eddie tépi szét a Földgolyót, a közepén pedig ott az agya)
is ötletes - Eddie és Dereck Riggs nagyon tudnak!
Nyugis harmóniák, lassú dallamok - talán csak egy dalt tudok kiemelni a kilenc közül,
a záró To Tame A Land-ben van néhány nekem kifejezetten tetsző téma.
(Sőt - ex-edzőm! - az elején és a végén mintha több tercrokon fordulatot is hallanék!!)
Valahogy még most sem (26 évvel a megjelenése után) tudom rámondani,
hogy nem egy jó lemez.
Tisztes, jó (rutin)munka, de a Maiden ennél sokkal többet/jobbat tud.
Vettem egy computert (na jó, ne arcozzunk! egy sebességmérőt) a bicajra és ki is próbáltam. Hiba volt. Azóta pláne várom az igazi jó időt, hogy mehessek bele a világba. A EuroSporton nyomnak két bicajversenyről is közvetítést, azok is csak ezt a vágyam erősítik. Sajna a torkom miatt 15 fok alatt nem indulhatok izomból a hegyeknek.
A négy angol csapat kitúrta az összes olaszt plusz a Real Madridot a Bajnokok Ligájából. Angol földön egyik vendég sem bírt gólt lőni a négy közül. Kb. három éve az a helyzet (kevés kivételtől eltekintve), hogy addig tart a kontinensről érkező nyál csapatok "sikerszériája", amíg egy angollal össze nem hozza őket (bal)sorsuk.
Na, ezt nem hittem volna. Hogy egy The Prodigy album ismét magasan jegyzett lesz
nálam. A legutóbbi (2004-es) alkotásuk ugyanis elvette a kedvem tőlük, nehezen
nevezném hallgatható műnek (2-3-4 remek szerzemény azért akad rajta).
Friss CD-jük ott lesz az év végi 10-es listámon, vagy a közvetlen közelében.
Szól, mint a vadmalac (hogyan szól egy vadmalac?), visszatért az ÉLET, a lüktetés,
az erő a dalaikba.
Szinte látom a fesztiválokon hömpölygő, hullámzó, ugráló tömeget, amint hallgatom a
lemezt. (Ne számítógépen hallgassátok, megéri Hi-Fi-be pakolni!) Ha élőben dobossal,
gitárossal nyomulnak majd (és a drogok nem ütik szét az agyukat és a turnétervet),
nehéz lesz felülmúlni őket. Egy Apollo 440-Prodigy estet megnéznék egy fesztiválon.
És azt is, bírnék-e mozogni utána. Visszatértek régebbi hangszínekhez, -mintákhoz,
az Always Outnumbered... amatőr primkóságának szerencsére nyoma sincs.
Nem egy Fat Of The Land, de a maga nemében hibátlan alkotás.
Szeretem az elsőre beütő albumokat, ez (nálam) ilyen.
A (fogalmazzunk finoman! :) nem németbarát cím és a borító (1916-os a fotó!) több,
mint 10 pontos. ((Mondjuk Írországban, a Falkland szigeteken, vagy Indiában nem
biztos, hogy nagy ötlet előadniuk a címadó dalt.))
Nem lódít a matrica a csomagoláson: '11 new tracks full of electric dance/punk,
noise and power'
The Prodigy is BACK.
A diktafonban, melyet az interjúra kaptam kölcsön volt egy kazetta, rajta egy Mike Portnoy (Dream Theater dobos) és egy Richie Kotzen telefoninterjú. Élmény volt hallgatnom. Nem volt szívem azt használni, letörölni őket.
Néhány hete megkapta a lap a Szalai Éva című/fémjelezte promo CD-t mely, mint
"ez alter, erről Te írsz" nálam landolt. Mondtam, hogy a lemez felét kb. fél éve
játssza/játszotta a Petőfi, ezért szerintem nagyon nem időszerű róla írnom.
A főszerk meggyőződött és abban maradtunk, hogy keressek kontaktot, és nyomozzam
ki, mikor lesz új lemez, aztán jöhet a mail-, vagy telefoninterjú.
Helyette iderült, hogy lesz kis városomban koncertjük, úgyhogy eljött második interjúm
ideje. Szeretek beszélgetni, de csak kötetlenül és egy ilyet utólag formába rendezni,
az nagy meló, ezért nem keresem az ilyen "hivatalos" lehetőségeket. (Azért egy Ventor
(Kreator dobos) beszélgetés felkészülését és paráját szívesen vállaltam volna.)
Lehet, hogy a fizikai felkészülés során kicsivel több levegőt szorítottam a Cabernet
Sauvignon palackjába a kelletténél, de ez nem is baj (a felvételt hallgatva),
mert nem pörögtem túl az agyam, tudtam hallgatni, nem kérdezősködtem minden
mondat közepén, ami egyébként sajnos szokásom.
Kardos "Doktor" közvetlen, jó fazon volt, de nem nyalizom, mert szerintem fogja
olvasni ezen sorokat.
Nem sikerült meghívnom szürcsölni, mert Ő hívott meg.
A koncert elődeihez hasonlóan (lásd itt az archívumban: 2007.07.02. és 2008.07.07.)
remek volt. A basszer (vissza)váltott gitárossá (Telecasterrel csak komoly ember
lehet) - nem pite teljesítmény! Viszont ennél is nagyobb szám a dobosuk.
Ultra minimál cuccon (1 cin, 1 lábcin, 1 kolomp, 1 lábdob, 1 pergő, NULLA tam!!)
jel nélkül annyira húzósan, erősen és (amennyire én hallom) pontosan játszik,
hogy ÉLMÉNY nézni/hallani. A "sima" részeknél sem számol szerintem, hanem leimprózza,
hozza rutinból (jó értelemben), a komplikált részeket pedig hallja benn és azt üti ki
izomból. Minden tak-ra ütő dobosnak ajánlom, hogy egyszer nézze meg a tagot, mert
annyira ÉLŐ, amennyire csak lehet. Ilyennek kellene lennie mindenkinek élőben.
A számok még mindig remekek, a csapat együtt van, jó hangulatban tolja mindenki, a
közönség is pepec -bár engem kissé zavart, hogy húsz év fölötti alig-alig volt valaki.
Jó kis este volt.
Olyan koncert volt, mely után hajnal 0:50-kor lementem Holdat fotózni:
https://www.youtube.com/watch?v=4QVszdciE4c
Itt megtekinthető az Iron Maiden video üzenete, melyet azon alkalomból készítettek,
hogy a turnéjuk miatt nem tudták személyesen átvenni a Brit Awards-ot a Legjobb
Koncertzenekar kategóriában. Bruce britje nem gyenge, de a humor az, ami miatt
ajánlom (a cipő füstölését megoldani, na az már figyelmes és derék!) és az,
hogy Eddie-t zenekari tagként kezelik mióta csak léteznek.
Szimpatikus fickók.
Beindult az év a lemeziparban is. Kicsit visszakanyarodnék előbb: a Horda koncertjéről
már szóltam, de most járt nálam a lemezük is (Tíz élet). Rétegzene, de az sokat elmond
a minőségéről, hogy simán oda lehet tenni a(z általam szintén a hetekben hallott)
legutóbbi Sepultura, vagy a Cavalera Conspiracy albumok mellé. A színvonalról beszélek,
nem arról, hogy bárkitől is lopnának.
Csak tisztelni tudom az ilyen csapatokat, mint a Horda.
A koncertek kapcsán (is) itt (is) többször említett SZER (Szabad Európa Rádió)
is megjelentette a hetekben első nagylemezét (Helyzet).
Csak ajánlani tudom. A teljes album meghallgatható/letölthető itt:
www.szer.uw.hu
A Bocs, a Meztelen szív és az Éjszakai pillangó tetszenek talán (most) leginkább.
De a Szakadék és a Vállon veregetés is bejön élőben (is).
A "profik" is beindították az évet. Végre, először kezembe került egy Korai Öröm album.
Működik, bejövős. Én csak "lebegős" zenének hívom az ilyesmit, ugyanis élőben
- ha éppen nem ugrabugrál rá az ember - tökéletesek ezek a zenék arra, hogy kilépen
a hallgató a földi dolgokból. Jó album, na. (Címe: 2009)
A Kiscsillagnak már második lemeze az Örökre szívembe zártalak.
Veszett (jó?) borító, elsőre túl "lovasis" zene, de nyilván lesz még 1-2 hallgatás.
A (The) Smashing Pumpkins írt egy dal egy reklámhoz. Innen lekapható:
download.hyundaigenesis.com/registrationpage.aspx?downloadfilename=billy.mp3
Érdekelne, mennyien töltöttük le eddig.
Lesz Dream Theater koncert a Papp László Arénában. Merész.
Beindult az év.
Kassán az első, amit a belga lány megtalált, egy csokibolt, csoki kajálda volt,
nagyszerű, olvasztott, de nem forró, ízesített, eredeti belga (!) csokiból
készült nyalánkságokkal. Több volt, mint finom.
Most láttam először szlovák Euro érméket... Kicsit megalázó volt a kezembe
vennem őket, hiszen nekünk "soha" nem lesz ilyesmink, hála odaadó vezetőinknek.
Azt még nem említettem - pedig az egyik legjobb rész -, hogy Kenyából hazafelé a
Nílus mentén repültünk. Elképesztően nagy folyam, lenyűgöző, amint életet visz
a sivatagba. A kietlen tájat a Nílus zöldellő vonala szeli át. Nagy élmény volt
látnom. Sajnálom, hogy nem fényképeztem.
