'Dark Night Of My Soul'

Kassán az első, amit a belga lány megtalált, egy csokibolt, csoki kajálda volt,
nagyszerű, olvasztott, de nem forró, ízesített, eredeti belga (!) csokiból
készült nyalánkságokkal. Több volt, mint finom.
Most láttam először szlovák Euro érméket... Kicsit megalázó volt a kezembe
vennem őket, hiszen nekünk "soha" nem lesz ilyesmink, hála odaadó vezetőinknek.
Azt még nem említettem - pedig az egyik legjobb rész -, hogy Kenyából hazafelé a
Nílus mentén repültünk. Elképesztően nagy folyam, lenyűgöző, amint életet visz
a sivatagba. A kietlen tájat a Nílus zöldellő vonala szeli át. Nagy élmény volt
látnom. Sajnálom, hogy nem fényképeztem.

'Oh, but how can I sleep with your voice in my head
With an ocean between us and room in my bed
Oh, have I come to the point where I'm losing the grip
Or is it still time to get into the swing of things'

/a-ha/

1982. Hú-ha! Mit lehet erről a lemezről írni?! Nálam a Metallica Master Of
Puppets-e és 1-2 Megadeth album mellett ez foglalja el a "legjobb metal albumok"
dobogóját.
Csere énekes fronton, Paul ment, érkezett Bruce és vele a szirénázó magasak és
a dallamok vették át a punkos nyersesség helyét. Kialakult a Maiden szerintem legjobb
felállása (Clive, Bruce, Dave, Steve, Adrian), mely később sem sokszor gyengült.
A borítónak mondanivalója van (és poénos), a hátsó borító is rajzolt (most először).
A front borítón az embert bábuként irányítja az ördög (alaptalan?), de fölötte is
áll hatalom, Eddie; a hátsón a zenekar nézi az alvilági szörnyeknek az elsőn is
láthatő csatáját a felperzselt Földön. Persze az is lehet, hogy a pokol fortyog
és emberek szenvednek benne, a lények csak felügyelnek... Eddie a lényeg! :)
A címadó dal miatt sokat kaptak, sok belemagyarázást hallottam, nagy port vert fel.
Pedig egy bibliai idézet - csakúgy, mint a nóta elején elmondott szöveg.
/A 'has' helyett használt 'hath' (óangol verzió - angolul tudóknak megéri visszamenni
az időben, nagy ínyencségek voltak, mikor (Shakespeare, pl.) még intenzívebben
ragoztak!) és annak ejtése..!!/
A kezdeti "báj", abból a jó elemek megmaradtak, de nagyon nagyot (egy klasszist!?)
lépett előre a Maiden ezzel az albummal. Tiniként döbbenet jó élmény volt hallgatni,
hogy ilyen zene is van - meg is határozta a zenei ízlésem rendesen -, és mai füllel
is csak lelkesedni tudok érte. Főleg a sodró lendülete, keménysége (a legkeményebb
Iron M. lemez a koncertfelvételeket nem számítva!), Clive dobolása (kellően agyas
és rettenet energikus) arat nálam a mai napig. Mindkét oldal (BAKELIT) záródala
kiemelkedő (22 Acacia Avenue, Hallowed Be Thy Name), nagy kedvenceim, (utóbbi
szövegét ajánlom azon korlátolt arcok figyelmébe, akik szerint metal=sátánizmus) de
sorolhatnám mind a nyolcat, ugyanis gyenge pillanatnak nyoma sincs a 40 perc alatt.
Angol tanulásom is a Number.. szövegkönyvének fordításával indult. Van szókincse,
főleg egy kezdő számára..
Ha "mettált birrod", a The Number Of The Beast-et nem tudod megkerülni.

Az orosz szerzők jók, van egyéni, nemzeti jellegük - noha ezen hangversenyen ez nem
dominált -, kedvelem őket.
Ljadovról nem hallottam még (kellett nekem ex-edzőm zenei műveltségével poénkodnom!).
Nem kiemelkedő, de el sem marad a "nagyoktól". Rimszkij-Korszakov (Cisz-moll, OP.30.)
és Prokofjev (első, Desz-dúr, OP.10.) zongoraversenyeit egy Hsin-Ni-Liu nevű hölgy
adta elő. (Nem az ismert edző, Tsank Jan-Chi honfitársa! :) Végre, egy görbe háttal
játszó zongorista!! Tetszett az Ő játéka is, rendesen megdöngette a zongorát, amikir
kellett. Magamfajta laikus csak nehezen tudja elképzelni, hogy hogyan lehet kotta
nélkül eljátszani/megtanulni/megjegyezni zongoraműveket. Gondolom, egy szint fölött
ez nem memória kérdése, de én, aki egy négyakkordos dalt is csak akkor tudok
megjegyezni, ha sokszor játszom és akkor sem a fejemben, hanem a kezemben van,
szóval számomra ez amolyan "emberkínzásnak" tűnik, mint mondjuk a szinészet egy
bizonyos szövegmennyiség fölött.
Prokofjev is tudott valamit, mert 13 éves korától a pétervári konzervatóriumba
"járt", zongora, zeneszerzés, karmester szakra. Első, nem egyszerű zongoraversenyét
magának írta 20 évesen és 23 évesen ezzel diplomázott.
Az zavar, hogy miért ZONGORAversenynek hívják az ilyen műveket, hiszen szimpatikus
zenekar is szerepel bennük vastagon.
A két zongoraverseny is rendben volt, de az estet Rimszkij-Korszakov: Seherezádé
című szvitje, annak is második tétele nyerte nálam. Az eljében NAGYON van valami,
amitől ZENE a zene nálam.
Jó kis este volt. Valahogy' nem kalandoztak el a gondolataim, nem lankadt a
figyelmem, végig figyeltem a zenére és jó dolgoka hallottam.
Az elmúlt két napban kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan a The Killers
albumát hallgattam (szerencsére összeállt a cikk is róla) és annyi hatás, lopás,
utalás van benne, hogy az első komolyzenei műben is automatikusan ezeket kerestem.:)
Eredménytelenül.
Ja: ex-edzőm. Lassan ideje lenne összeülnünk pengetni. A Metallicatól a Battery
bevezetőjét (Opus Master Of Puppets track 1 :) még mindig nem adtuk elő.
Bevállalom a többhangzatos szólamot, amellyel indul a mű, Tiéd a 13. másodpercben
belépő gitár dallama. Négy hangot (G-A-H-C) variál, az üres H húrral indul. :)
Gyakorold be, pleez! Hasonlóan "komplikált" művet Te is taníthatnál nekem,
mert jó lehet ketten zenélni, de még soha nem csináltuk. A kezdőlökést megadtam.

Eseménydús egy hétvége volt. Pénteken irány Debrecen, Kreator koncert.
Először a Szigeten láttam őket élőben, 2002-ben. Lezúzták az arcomat rendesen.
Olyan hangerővel, intenzitással, "világítással" (csak hátulról világítva, négy
sziluettet lehetett látni a füstben) játszottak - és akkora dalokat -, hogy most is
izomláz lesz a nyakamban, ha csak rágondolok. :)
Most sem szórakoztak sokat, gyilok zúzdát zúdítottak a Lovarda félháznyi közönségére.
Nekem különösebben nem tetszett, szeretek melodikusabb dolgokat (is) hallani
koncerten (is) (Tőlük is), de összességében nem volt rossz a koncert.

Hétfőn lapzárta, így már szombaton megírtam a beszámolót. Pénteken megkaptam a
The Killers: Day & Age-ét végre, arról kedd-szerdáig kell írnom.
2008-as és simán ráfér az éves 10-es listámra, de nem tudnám megmondani, melyik helyre.
Jobban tetszik, mint a Grammy-val "elhalmozott" Coldplay (bár a Viva La Vida nálam
is közel van az Év dala díjhoz), de nem mondanám rá, hogy egyértelműen jobb.
A szomb. éjjeli tequilázás remélem, hétfőre hatás nélkül elillan, és akkor a
gondolataim is rendszerezettebbek lesznek.
Nálunk nincs hó, az Alföldön nem kevés van. Debrecenben min. 10cm volt pénteken
éjjel és az út is havas volt éjjel.
Odafelé egy bagoly köszönt be majdnem a szélvédőn. Hirtelen jött, de szerencsére
inkább oldalról, mint szemből, így volt kb. két másodpercem átgondolni, hogy
"basszus, ez összetöri a szélvédőt!! Gázról le a lábat, tartsd a kormányt és
SEMMIképp NE lépj a fékre, mert a szembejövőknek csapódva MEGHALSZ".
Nem volt kellemes a semmiből a havas úton. Aztán kb. 50 centivel elkerült
a nem kicsi szárnyas... Péntek 13., gondoltam..
De(-vel nem kezdünk mondatot!) nem!! Csak felkészített a kutyára.
Hazafelé az akkorra eleredő hóesésben egy nagyobb kutya cammogott ki elém
(szerencsére lakott területen), majd - amikor már azt hittem, nem vészes
a helyzet - megállt a sávom közepén és belebámult a kocsi
fényszórójába. Ha nincs a bagoly előtte hat órával, biztosan szétpörgöm az
agyam a kocsival, vagy elcsapom a blökit. Ez is kb. fél méteren múlott.
Szombaton éjjel életemben először Takáts Tamás (Blues Band) koncerten voltam.
Nem egyedül és nem vizet kortyolván.
A basszusgitárosa jól játszik, élmény volt az ujjrendjét figyelni, a dobos és
a gitáros is rendben van, Tamás pedig humoros és rutinos, profi frontember.
Nem szeretem a blues-t, de ez egy jó koncert volt.
Tamás gitározott is. Ez meglepett. Egy Strat fejjel ellátott Telecaster utánzaton.
Rettenetesen gáz hangszer (nincs is ilyen! :), de egy énekes hobby gitárjának elmegy.
Kézzel (pengető nélkül) pengetett/akkordozott, ez is az amatőrizmus kellemes bája.
Ja: a Kreator finn gitárosa egy nem felkapott formájú hangszeren nyomta az egészen
jó szólóit (és riffjeit), majd utánanézek, milyen gyártmány/model lehet,
mert nagyon ment az egyéniségéhez. Na jó, nyilván nem ismerem az egyéniségét,
de azt látni, ha egy zenészhez illik egy hangszer.
Sokat írtam, de hamarosan ismét tartok egy hét csendet...

"A koncerten ráadásként Schumann op.7. Toccataja és Grieg A bölcsőnél c. lírikus darabja hangzott el."

Kedves Dávid!

Köszönöm megtisztelő válaszát és ezúton gratulálok ismét aznapi remek teljesítményéhez. További sok sikert kívánok, élmény volt hallgatni!

-------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt kedves ex-gitáredzőm! 

Amennyibben hiányos zenei képzettséged/műveltséged : ) (bocsánat!!!) ellenére is hallottál a két említett műről, kérlek tedd lehetővé, hogy ismét hallhassam őket!

"Szép az, ami kell
-fel is emel."

Nagy nap!! Véletlenül rájöttem, hogy a legközelebbi krimóban árulnak fél literes,
üveges Guinness-t. 100 Schilling=1 Euro= 260 Ft (de régen volt! - a
szerző megjegyzése).
Az Ugandában született, Franciao-ban élő hölggyel beszéltem és megjegyezte, hogy
"Te mindenkit ismersz itt". Majdnem igaza is volt. Sok-sok emberrel ismerkedtem meg.
Hogy Kenyáról is szóljak: árak (mindegyik Shilingben, szorzandó kb. 3-mal és meg-
kapjuk Ft-ban): napilap 35-50, negyed kg filteres tea: 40, használt angol nyelvű
könyvek (Kipling válogatott rövid történetei és Hideghegy Charles Fraziertől):
200/2 darab (1900-ról lealkudva), mindenféle sör kocsmában: 100, sör szállodában
2,6 Euro. Víz szállodában: 3 liter 1,1 Euro, étteremben 1l = 1Euro.
Nappal biztonságos az utcán járni, a kis falvakban viszont ötösével jönnek a kis
gyerekek cukrot/pénzt kéregetni, ha meglátnak. Ha helyivel vagy, jobb a helyzet.
40 millió kenyaiból 10 millió éhezik, vízhiány fenyegeti az országot, korrupt
mindenki (tisztelet a kivételnek!), pusztít a malária és az AIDS. Utóbbi annyira,
hogy tanárhiány van, ugyanis a 20-30 éves koroszályban (is) nagy a halálozás.
Sok bibliai név van, de vannak muszlimok is. Jobbkormányosak a járgányok, tehát
bara tarts van. Angolul egészen jól beszél mindenki. 4-5 gyermek egy családban az
átlagos, de inkább a több jellemző, mint a kevesebb. Nagyon szép, fekete, sima
a bőrük (hölgyekről beszélek) és akad közöttük szép is. A meleget bírják,
a nap sem zavarja őket. Esznek majmot (!!), és sok a kígyó is a vidéki részeken.
Az óceán gyönyörű, a fehér homokos part sem ritka. Személyautó alig-alig akad,
a kisbuszok (Nissan) teszik ki a kevés közlekedő 80%-át. A motoros tuk-tuk
elterjedt.
Ma megdicsérték az angolom. Ezt csak azért írom le, mert ez nem amolyan bátorító
dicséret volt és olyan mondta, akinek el is hiszem. Jól esett.
Ha van olyasmi, amit kihagytam és érdekel valakit, az kérdezzen!
Emlékül magamnak: Tom nem tud úgy beszélni, hogy értsem; Christophe nem volt még
a Mont Blanc-on (talán majd összebandázzuk); Tweedy a 'White' szigetről
KIRÁLYLÁNY angolt nyom, férje londoni, de még az is rendben; a nyálas srác
balkezes, ezért nem játszottam a gitárján; a párját nem tudja rábeszélni, hogy
visszatérjen vele az ő szülőföldjére, Kenyába (megértem a lányt); a cseh párból
a lány (asszony) kedveske, olyasmi, mint a lengyelek; Tom tesója tiszta anyja,
végül beszélgettünk párszor, pedig eléggé csendeske, kb. akkor nyugodtam
meg :), mikor kiderült, hogy négy éves volt, mikor én már Gun n'Roses koncerten
voltam és, mikor mondta, hogy Ibizára jár bulizni. A csapatból K. kipróbált
harcostárs :), Zs. debütje nem igazán sikerült. Ha én szervezem, utóbbival nem
fogok többé "nyaralni".

Jó, hogy több ismerősöm/batátom is zenél, mert így sok olyan rendezvényre is
eljutok, melyek nélkülük biztosan kimaradnának. Ez a mostani jó kis melegítés
volt a Kreator előtt. A Zord hozta a szintet. Klasszikusnak nevezhető thrash
metalt tolnak, már van egy lemezük is (Biga, kaphatsz egy példányt, ha érdekel!).
Jót tett Nekik, hogy bevettek egy énekest, aki sokat dob a "show"-n dinamikus
előadásával.

A Horda konkrétan letépte az arcomat. A két dobos (!!!) törzsi dogokkal
kevert kegyetlenül jó húzást pakolt a többiek alá, akik beton keménységgel zúzták meg
a hallójáratokat. A frontemberük tökéletes figura. Kinézet, mozgás, duma, hörgés :),
minden rendben Nála. Nekik is van lemezük. Az általam nem túlzottan kedvelt Sepultura
legszebb - és legkeményebb! - dolgaira hasonlít talán a zenéjük. Profik, de nagyon.

"Csak" három irományom jelent meg a lap februári számában.
Persze ennek is örülök és - gondolom - a többi is sorra kerül. Viszont!
Szombaton került adásba a Petőfi regionális műsorában kenyai útitársnőnk
40 perces műsora az országról, az ott töltött időről.
A szafaris részben én tolmácsoltam - akkor még kommunikáltunk. :)
Én még nem hallottam, de volt, aki felismerte a hangomat.
Talán nem is baj, ha élőben nem hallottam, mert mindig fura szembesülnöm
azzal, milyen zártan beszélek. (Ez angolban előny lenne, de ott a szókincs,
a nyelvtan és a kiejtés a gond. :)
Mondanám, hogy szólok, ha majd a TV-s szereeplésem jön :), de már lemaradtunk
erről is... Egyik hangverseny alkalmával nem átallottak - tudtom és beleegyezésem
nélkül - öltönyben, elmélyülten ücsöürgő képsort készíteni rólam a városi TV-ben!
Persze "mindenki" látta, csak én nem.

Elmentem futni a francia csókával (Christophe) és egy helyi sráccal (Moses). Ő az.

A meleg nem gyenge, de bírható. Kb. fél óra alatt futottunk kb. 6 km-t.
Ami betett, azok az emelkedők. A lagúna körül lévő dombokon/hegyeken, kis
falucskák között alkottunk. A táj, a vályog házak, az állatok, az
emberek... NAGYON hangulatos volt. 3,3 dl vizet vittem. Kevés volt.
Moses minden (!) reggel és este fut, mert futó szeretne lenni.
Jócskán 20 év alatt van. 15, vagy 17, ha jól emlékszem.
Miután tőlünk elköszönt, az addigi sebesség kétszeresével nekivágott
egy meredekebb hegyi útnak. Én is jól bírtam - hiszen nem ájultam el. :)
Komolyan: a combomban lett izomlázam. Ilyen nálam nem szokott lenni.
Sok volt ez elsőre - másfél hét zaba és döglés után - de holnap is megyek.
Utána bezuhanni a hűvös óceánba, na AZ minden azt megelőző tortúrát megért.
A nap mondása: "500km Párizstól, de a TGV (vagy mi, az a gyorsvasút) hamar
lezavarja." HALLJA MINDENKI A MÁV-NÁL?? Mindezt 60 (illetve
elővételben 45) Euroért.
A fiatal brit csókával ma is bandáztunk. Inspirál, hogy tanuljak végre angolul.
Általában nehezen értem a kiejtését - ez még OK, mert Ti is lesnétek -, de
amikor nem értek valamit, megismétli és kiderül, hogy azért nem értem, mert
nem ismertem a szót... Majd, amikor körülírja, akkor is van egy furán ejtett
szó - na, ez nagyon-nagyon kellemetlen. Ma ilyen is volt.
Azt, hogy Portsmouth, úgy ejti (na-ná, hogy helytelenül :), mintha Paul-mouth
lenne.
Volt az Oasis-es balhés gyereknek egy jó beszólása, hogy nem szereti a
skótokat (talán skótokat mondott), mert kér egy doboz cigit, erre kész a balhé,
mert azt hiszik, szidta a másik anyját. :)

"Rongyosra hallgattam" az új Kreator albumot. Elsőre csak a (kő)keménysége jött
le, később összeállt egy sokkal árnyaltabb kép és vele együtt a lemezkritika is.
Szeretek alkotni, szellemileg leköt a publikációk megírása.
Ventor remek dolgokat dobol ezen a lemezen is (dobosokat mindig elemzek), de az
az érzésem, hogy túl gyorsra és keményre sikerült ez az anyag ahhoz, hogy
megvillantsa igazi tudását. Túl sokszor kell szögelnie, csépelnie. (Mondjuk, thrash
metal, az igaz. :) Azt is precízen teszi, de azt szeretem, amikor agyasra veszi a
figurát. Szakértőknek a Warcurse és a Destroy What Destroys You szerzeményekben
nyújtott teljesítményét ajánlom, de talán a To The Afterborn-ban a legjobb.
Ex-gitár-edzőm az utóbbiban a refrén alatti kétszólamú gitártémát, illetve a
kellemes (tényleg kellemes!) Corpses Of Liberty dalt vélemnényezd művészileg,
sportszakmailag, kérlek!
Biga (vagy bárki kis városomból), amennyiben érdekel a köv. heti debreceni
Kreator koncert, jelezd!

Menjünk sorban! James: kinézetre nem semmi, mivé lett. Rövid haj, kecskeszakáll,
kigyúrt (inkább csak vállas, mint izmos), összetetovált felsőtest. A tekintete
viszont TISZTA. Az egyik legjobb frontember a metal történetében.
Hangja közepes, ritmusgitározása remek, nélküle vége lenne, összeomlana az
egész zenekar.
Kirk: soha nem kedveltem a játékát. Nem ragozom, mert ez szerintem ízlés kérdése.
Az én szememben egy középszerű gitáros.
Lars: emberileg amennyire irritáló kis ..., annyira jót dobol itt (is) egy ügyesen
összeállított, minimál felé hajló motyón. Az ő stílusát értem és kedvelem is.
Csak a fejét tudnám feledni! :)
Az "új" basszer, Robert ZENÉSZ. Színpadon is hatos (ötös skálán).
Tökéletes választás volt. Egy interjúban elmondta, hogy nem azért kapta az egy
millió dollárt, mert belépett, hanem, hogy ne legyen annyira csóró a többiekhez
képest.
Robertet relatíve ritkán mutatják, egyébként nem rossz a vágás, kellemesen nézhető
a film. A közönség mókás.
Csúcspontok? Az Orion-t egyértelműen élmény hallgatni és a Master Of Puppets is
meg van írva tisztességgel.
A Megadeth csúcs formában mossa őket, de az sem tegnap volt, amikor a 'deth
jó formában volt.

Nem hoztam zenét. K. igen, néhány dalt, köztük a "Nőben a boldogság"-ot a
Hooligans-től. Nekem nincs meg, nem is sokszor hallottam. Először akkor,
mikor egy jó vagyot buliztunk N-vel. Ma kb. hatszor meghallgattam ezt a dalt.
"Lehet nőben a bolondság, nekem nőben a boldogság"
Az elmúlt két este teniszeztünk. Tegnap az egyik vendéget láttuk a pályáról,
amint futni (!!) indult este. Ma megszólításm. 'Francia vagyok, nem nagyon
beszélek angolul, de ha lassabban beszélsz, megértem.' :) Minden este fut
egy helyivel. Ennyi a hír. Hagyok időt befogadni.
Egyik este mindenképp' elkísérem. Kíváncsi vagyok, ilyen klímán, másfél hét
kaja hegyek és alig mozgás után mennyit bírok.
Időjárás: reggel és este kellemesen enyhe és szeles, napközben tűz a nap.
Hőmérséklet 26-28 fok, éjjel kb. 22 fok lehet. A nap kb fél 8-kor kel és
7 után sötétedik, 7 előtt megy le a nap. A naplemente az a klasszikus forró
égövi: vörös/narancs színű korong, amely szabad szemmel nézhető, amint
néhány perc alatt lebukik nyugaton. Nagyon hangulatos, de képen giccses.
A szimpi arcú brit lány öccsével dámáztam ma (vagy mi a neve a sakktáblán
korongokkal játszott játéknak, vele lehet néha bandázni. Jó arc, néha
beszélget, de inkább, csak ha kérdezik.
"Ha odafigyelsz, tudnál BBC-sen beszélni, hogy jobban értselek?"
"Sajnos, nem." :)

Újak érkeztek a hotelba. Most már brit uralom van, de magyarok is lettünk nyolcan.
Egy Wight-szigetről (Portsmouth-tól (hopp!!? Nincsenek véletlenek?) kb. 15 percnyire
hajóval) érkezett idősebb házaspárral beszélgettem kb. 40 percet. A hölgy olyan
angolt ejt, melybe azonnal belezúgok. :) Komolyan. ÉLMÉNY hallgatni.
Mondjuk, jellemző, hogy szinte mindenki közvetlen a vendégek (és a személyzet)
közül, csak a szőkés, masszív brit lány nem, akivel a szívem szerint a legtöbbet
beszélgetném. Ma már napoztam is (szűrt fényben két órát) - utálok napon feküdni -
így a színem is rendben lett. Gyorsan barnulok. Egyébként megöl az unalom - soha
nem mentem két hétre tenger/óceán partra és nem is fogok - de egyáltalán nem
panaszkodom. Inkább ez, mint a nátha, vagy Torok Gyula. Azért, ha hazaérek irány
a (Munkaügyi Központ) Bükk! A helyi recepciós lány kezd rám kattanni.
Ez aztán a dilemma! És nem csak morálisan.

Csapatunk hölgy tagjával viszont olyan szinten nincs közös pontunk, hogy olyan
szint nincs is. Kilenc napot kibírtunk, ez is csoda, a maradékot majd csak megoldjuk.
Vettem egy lapot, így tudom, hog két meccs maradt el fagy (!!) miatt a Premier
League-ben a hét végén. Az egyik a Portsmouth-Manchester City.

Itthonról a jelenben: a Fradi rápakolt a Győr arcára egy 35-34-et női kéziben.
Tetszett. Rájuk fért. Kicsit sem szimpatikus egy brigád. Edzőjük ilyet szólt a
meccset követően: "Fizikálisan keressük magunkat." Szép. Szerintem "csak" a
sok "sztárt" kellene lehoznia a földre a csapatából.
A Manchester után a Liverpool is megverte a Chelsea-t. Ahogy kell.
Szeretem, amikor lufik (bayern munich, Chelsea, Barcelona, "latin" "foci",
PVSK (bár, mióta RATgéber lelécelt onnan, már nem szempont, ha kikapnak),
"Koko" és a hozzá hasonló szerencsétlenek a német box kluboknál stb.) kidurrannak.

Kezdem magamon felfedezni az öregedés jeleit. Pl. művészetnek tekintem
(és értem?) a jégtáncot. A műkorcsolyát nem, most mégis erről írok.
Rossz volt néznem ugyanis Sebestyén Júlia szabadprogramját. Nem csak azért,
mert szokás szerint jégre ült, hanem, mert a két kommentátor hölgy úgy
odavolt érte és annyira a rövid program vélt, vagy valós lepontozásával
voltak elfoglalva az EGÉSZ verseny alatt, hogy a valóság cseppet sem zavarta
őket. Júliát nem bántom - miért tenném? - de az utólagos nyilatkozataihoz
annyit szólnék, hogy előbb egy tökéletes alkotást kellene EGYSZER letenni
az asztalra (többen megtették az adott versenyen, nagyobb teherrel a
vállukon), aztán rinyálni. Bőgni és kifogásokat keresni mindenki tud,
de számára talán az lenne a legjobb, ha a fenéken landolós ugrását
levédetné és nevet adna neki, annyiszor láttam már Tőle (én, aki alig
nézek ilyesmit).
A másik aggasztó jel, hogy képes vagyok egy tenisz meccset végignézni.
Talán még nem tragikus a helyzet, mert csak nőit és csak, ha Dementieva
(Gyementyeva, Djementjeva) játszik. Érdekes fazon. Egyrészt tipikusan az
esetem, azaz nem szép, inkább érdekes; másrészt túl sokat beszél
magában :), pedig a tenisz az idegek és a kiegyensúlyozottság sportja (is).
Jól teniszezik. Jók a lábai - minden értelemben.
Elnézést kérek, amiért megszakítottam kenyai tudósításomat.

Úgy látszik, ha szülinap, akkor koncert. Meg tudom szokni.
A Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekar tud. Nagyon jók.
Liszt ritkán hallható művei közül egy-kettő (Ünnepi induló Goethe
születésnapjára, Obermann völgye) kifejezetten jó, a többi is hallgatható,
az A-dúr zongoraverseny pedig nagyon tetszett. A zongorista (Báll Dávid) két
ráadást is adott. Sajnos nem tudom, kik a szerzői, de mindkettő - az első
technikásabb, a második érzelmesebb - az est fénypontja volt nálam.
Az így szokatlanul hosszúvá (majd' két és fél óra) lett hangverseny
második fele aztán már nem a fénypontokról szólt. Kodály "pávás" változatai
"csak" szimplán nem tetszenek, Ravel Boleroja viszont már nem hogy untat,
de kifejezetten idegesít. Szigorúan monoton és korlátolt - írnám, ha lenne
kedvem poénkodni a meghallgatása után..
Nincs egy éve, hogy lehordtam itt a művet, most sem tudok jót írni róla.
Dobos (bocsánat ! Ütős!) gyilkos. Ugyanazt a nem túl összetett ritmust
ismételtetni a végtelenségig a pergőn játszó zenésszel - ez nálam a
szadizmus kategória.
Annyira untam, hogy elkezdtem valami jót keresni benne. Nem volt egyszerű,
de találtam. A hárfás (most csak egy volt) az egyetlen, aki nem Primitíviában
tölti a művet, neki vannak jó dolgai, de persze ez akkor már nem hallatszik,
mikor a többi hangszer egyszerre nyomja az unalomig ismételt tufa fő dallamot.
 

Az európai megjelenés napján (2009.01.26.) hallottam a Sepultura új albumát, az A-Lex-t. Kiforrot, minőségi zúzda, de egyáltalán nem tetszik. Meg sem említeném, ha a 16. tételt
(EZ a szó IDE illik, de nagyon) hallván nem esett volna le az állam. A mű címe (Ludwig Van) beszédes, lévén Beethowen "örömódás" szimfóniájának megidézését hallhatjuk öt és fél percben. Persze, más már csinált ilyesmit, de a Sepultura-tól több, mint meglepő az ilyen kalandozás. Előbb gitárokkal, dobbal alkotnak, majd jön a nagyzenekari rész a metal csapattal, aztán az énekdallam gitáron, végül tisztán a komolyzenei hangszerek és a közös finálé. Atomzat. ÉLMÉNY hallgatni.
Az őt követő A-Lex IV című szerzemény is marad a komolyzenei stílusnál.
Ne feledjük, hogy brazilok, tehát nincsenek európai gyökereik!!
A végén ők is lehetséges fellépők lesznek az Operafesztiválos metal+szimpatikusok koncerten?? Sepu rajongók ne aggódjanak, szeretni fogják ezt az anyagot is, de én soha nem voltam oda értük. Ugyanazon a napon megkaptam a Kreator új művét, a Hordes Of Chaos-t. Mivel ők lettek az egyik kedvenc bandám az elmúlt években - ahhoz képest, hogy a kezdeti lemezeik idején majdnem minden metal zenekart hallgattam, csak őket (és a Slayert) nem bírtam, ez nem kis eredmény - feltett szándékom volt, hogy egyszer publikálhassak róluk. Most ez megadatik.
Nálam nincs benne az első háromban a 2009-es lemez. Bővebben az 'inform márciusi
számában, ha a főszerk is úgy akarja. :)
 

Kikocsikáztunk egy húszezer négyzetkilométeres (!!) nemzeti park 13ezres keleti
felébe és ott töltöttük az egész napot. Elefántból hegyek voltak, de a többi állat is
relatíve nagy sűrűségben fordult elő. Nyitott autóban álldogáltunk/üldögéltünk.
Pakolok képeket, mert azoknál jobban úgysem tudnám leírni a látottakat.
A föld (TALAJ) a park jelentős részén vörös. Hatott.

Este spirituálékat éneklő gyerekek adtak műsort. Hangulatos volt. Három ütős
kísérte őket. Most értettem meg igazán, mik azok a "törzsi ritmusok".
Szokatlanok és elsőre megfejthetetlenek voltak "nyugati" ritmusokat kedvelő fülemnek,
de az éneket tökéletesen követték.
Talán készültek felvételek, azokat biztosan fogom elemezni. Teljesen más(nak tűnő)
ritmusképleteket használnak, mint a mi kultúránkban.
(Az én kedvenc ritmusaimat az elmúlt kb. 18 év bármely Kreator, In Flames albumán,
vagy akár régebbi Iron Maiden és Megadeth lemezeken meghallgathatjátok.)
Ma erős kerékpározhatnékom lett. Teniszeztünk egyet, de kezdek szenvedni a
semmittevéstől... Holnap szafari.

01.10. Szétunom az agyam. Tudom, hogy' hangzik, de ettől még tény. Reggel felhős volt az ég (VÉGRE), úgyhogy reggeli után kajakoztam egy meglehetősen nagyot, de aztán tűzni kezdett a Nap és az itt, az Egyenlítőnél egyenlő azzal, hogy "nyomás árnyékba!". A szállásunk egy elszigetelt helyen van, SEMMI nincs a környéken, sehová nem lehet menni. Legnagyobb bánatom, hogy - noha egészen jól beszélnek angolul - könyvesbolt/újságárus nincs sehol. Pedig itt betáraznék olvasnivalóból.

01.11. Ma besétáltunk a közeli (??) városba - kiderült, hogy mégis van remény. Könyvet nem tudtam venni, de napilapot igen. Irgalmatlanul erős a neapfény. Hosszabb távon kibírhatatlan. A városkában szegénység van, de különösebben nem törődtek velünk, három fehérrel. A tegnapi kajakozáshoz még annyit, hogy láttam egy raklap medúzát. Kb. a kajak lapátjával egyező méretűeket. Hófehér, atomfelhő alakú "fej", alatta maga az állat. A 20 évesnek tippelt helyi recepciós hölgyről kiderült, hogy 27. Tegnap este helyi táncokkal szórakoztatott minket egy csoport. Érdekes volt. A vendég házaspárok közül az egyik (min. 65 év/fő) valami elképesztően jól táncolt. Összeszokottak, harmonikusak voltak, teljes összhangban egymással és a zenével. Nagy élmény volt nézni őket. Az előbb sétáltam a parton. Ott voltak. Egy hölgy gratulált a pár férfi tagjának a tánchoz, aki köszönte és mondta, hogy 6-7 hónapja nem táncolt. Ebédnél egy másik idősebb brit hölgy kezdett velem beszélgetni. Francia a férje, ott is élnek. Mondtam, hogy túl szép az angolja (igen, ez MÁNIA lehet nálam), az nem lehet egy költözéstől, biztos, hogy Britanniában született? A válasz: Ugandában. Hopp!!! Mindenki eléggé közvetlen, kivéve a már említett brit lányt, de őt is feltöröm. : ) "Szerencse" egyébként, hogy nagy hasa, válla és combja van (minden férfi egyforma?), mert azon kaptam magam, hogy mindig jól érzem magam, ha látom. Jobb az ilyesmit itt abbahagyni. : ) Az arca, szeme, haja, bőrszíne (fehér) tökéletes...

Kikajakoztam a mesterséges kis sziget-mólóhoz. Egyetlen napernyő az egész, kb. 100 méterre a parttól. Hotelt váltottunk, nem jegyzeteltem néhány napja.Az új helyet családias kis bungalók alkotják. Itt végre nem hallok német szót. Az előző helyen egyedül a sok osztrák zavart, de ők nagyon. Itt nagyon kevesen vagyunk, jó/érdekes hölgy még kevesebb. Az egyetlen (?) egy masszívabb, fehér bőrű (itt? meddig?), akinek öccse bekajakozott hozzám. Na-ná, hogy dumálni kezdtem Vele. Nehezen ment Neki az angol, alig értettük egymást. Kérdeztem, honnan jött. Angliából, mondta. : ) Király! Ennyit rólam. : ) Mondom, "hú, vazze! Nem lesz egyszerű, de kitalálom, melyik környékről.". Ő: "Mehet, de én nem mondom meg, Magyaro. melyik részéről vagy." EZ hiányzott az elmúlt négy napban! A brit humor. 10 perc múlva mondom Neki, hogy ez olyan brutál dialektus, hogy elsőre Manchester-Liverpool környékére teszem. "Nem nyert, messze van." "De akkor délre messze." "Igen." "Akkor ennyi, feladom. Egy déli nagy város, de nem London és nem Brighton, ennyi a tippem." "Portsmouth, a Brighton melletti város." Kíváncsi vagyok, a nővére beszélgető típus-e. Ma három hír fogadott, mikor visszaúsztam a többiekhez:
- egy bazi nagy gyík figyelt a WC kagylónkban, "akit" alig lehetett lehúzni, visszaküldeni oda, ahonnan jött
- az oroszok elzárták a gázt. Ezt én öt napja megtettem.:)
- -14 foknál magasabbra nem emelkedik a hőmérséklet kis országunkban.
Itt ilyen gond nincs. Nappal gyilok a napsütés, éjjel klíma nélkül macerás lenne aludni, hisz' akkor is simán van 25 fok.
Tegnap egy kis katamaránnal vitorláztunk kb. 2 órán át. Én merülgettem is szemüvegben, pipával. Sok és sokféle halat láttam, nagyon extrémeket is. Találtam három tengeri csillagot, nem gyenge színekkel! Még mindig nem mondom, hogy közel áll hozzám ez az élet. Ha választanom kellene, hogy egy hét Portsmouth-ban, vagy kettő itt, egyértelműen Angliát választanám - méga a dundi(bb) hölgy nélkül is. Az előző helyen nem voltak szúnyogok. Itt az imént megcsípett egy. Nem 100%-os a nyugalmam. (Biga, keresd a Holdat a képeken!)

A pálmafák, a gyönyörű kék ég, a szállloda medencéjének kékje és a napfény giccsesek - soha nem kötött le, vagy érdekelt ilyesmi. Az óceán mély kékje (leírhatatlan), nyugalma, végtelensége már "ott van". Nagyon. 27 fokos a víz. A helyiek dámáznak, az angol hivatalos nyelv (sok az osztrák turista sajnos), feltett szándékom, hogy valamelyik nap megnyerem a ping-pong versenyt. Euróban, dolárban és schillingben (!) lehet fizetni. 32 órája nem aludtam. Amikor felébredtem, -15 fok volt, most olyan 30 lehet. A félhold felső fele (!!!) látszik. Fél órát úsztam a kerti medencében. Tőle 120 méternyire kezdődik az óceán. Apály van, különben 90 méternyire lenne. Várom, hogy kissé csökkenjen a nap ereje, és indulok búvárszemüveggel halak között úszni. Nem akarok leégni. A déli féltekén vagyok, soha nem voltam ennyire délen. A városba - így hirtelen - nem mernék bemenni. A bőrszínem és a hozzá kapcsolt relatív jómód miatt. Elgondolkodtató. Pedig leginkább bóklászni és helyiekkel beszélgetni szeretek külföldön. (Szúnyog csípett meg a két hét során, kb. tízszer, és egy fura, fájdalmas csípésű légy is. A szúnyogok miatt csak kicsit izgulnék, a légy miatt kissé jobban. Néhány hét és csináltatok egy teljes vérképet, az tuti. Majmok az első szállodánál rengetegen voltak, a másiknál már csak a távolban. Nem kerültünk velük kapcsolatba, de a helyiek a falvakban állítólag megeszik őket, ha sikerül elkapniuk.)

Este nyolcra beestem a bécsi reptérre, hajnal kettőkor már aludtam is itthon, HAVAS (yes!!) városkámban. Lassacskán összeszedem magam és publikálom kinti jegyzeteimet, ott ugyanis nem volt net, de nem voltam tétlen.

Huh. Kb. 300 km-nyire delre csoppenni az egyenlitotol kb. 24 ora alatt a -15 Celsiusbol... A legjobbkor leptunk le. Az ocean gyonyoru, a klima tokeletes. Minden arcozas nelkul komolyan irom, hogy nem tudom, mennyi ideig fogom birni a napon doglest es az uszkalast. Ez ugyanis nem az en vilagom/erdeklodesi ko:ro:m. Mondjuk az is igaz, hogy soha nagyobb dilemmam ne legyen januar otodiken. Ennyire delen eletemben nem jartam meg. Kb. napra pontosan 3 honapja dontottem meg a legeszakibb rekordomat, Tamperebe toppanvan. Most szerencsem volt a nettel, legkozelebb valoszinuleg hazaerkezesem utan jelentkezem. A majmokkal, szunyogokkal igyekszem meglehetosen vigyazni. Legyetek jok!