'Dark Night Of My Soul'

'Wie Regen, der nicht fällt...'
Mint az eső, mely nem esik.
Like the rain that does not fall

A tegnapi "búcsúbulim" jól sikerült. Délelőtt túráztunk egy jót a Bükkben (minden csupa dér - hófehérség van kb. 400 m felett), közben arról (is) értekeztem, hogy milyen ciki, hogy nincs egy olyan 'pub' kis városomban, ahol néhanapján zenekarok lépnek fel. A túra végén hívott Bence (Szabad Európa Rádió), hogy este egy kocsmában játszanak tőlem négy villamosmegállnyira. Véletlen ? Jól ott is borozgattam a jó kis zenéjüket hallgatván... Jó volt. Jók voltak.

'Wie Regen, der nicht fällt...'
Mint az eső, mely nem esik.
Like the rain that does not fall

My favourite albums, 2008.
  1. In Flames: A Sense Of Purpose
  2. Opeth: Watershed
  3. The Cure: 4:13 Dream
  4. Paradise Lost: The Anatomy Of Melancholy

  5. Mátyás Attila: Mélyen
  6. Agnes: A gömb
  7. Tiamat: Amanethes
  8. Mötley Crüe: Saints Of Los Angeles
  9. Chumbawamba: The Boy Bands Have Won
 10. Kovácsovics Fruzsina: Üveggolyó
 11. Enya: And Winter Came...

Az első négy egyértelműen kiemelkedik a tavalyi (általam hallott) mezőnyből.
Mind a négy hibátlan alkotás, műremek. (Mondjuk a The Cure-rel vannak problémáim.
Tetszik, de nem úgy, ahogyan kellene.) Nem hallottam még az új The Killers-t és
szégyen szemre a 2008-as Pál Utcai Fiúkat sem.
Most ismét lelépek egy kis időre - élvezem, hogy nem kell szabadságot kérnem :).
Tartsatok ki, amíg visszatérek, esetleg füleljétek meg a fenti zenéket, vagy
vitázzatok róluk.
Legyetek jók!

There will be some a little pause here for a while but, do not afraid, I will be back
soon - hopefully filled with experiences.
Peace.
 

Milyen év volt ?
Láttam élőben a The Smashing Pumpkins-t (28 dal, két és fél óra !!), amire nem
sok esélyem volt, lévén, sok éve feloszlottak és a Mount Everest-et. Mindkettő
életem álma volt (még ha nem is volt megfogalmazva). CSODA. Olyan hatással voltak
rám (főleg a hegy), mely míg élek, velem maradnak és nagyon kellenek az életemhez.
Egy napot ismét eltöltöttem Skandináviában... Huh. Kevés helyen jártam eddig, ahol
ENNYIRE szárnyalt volna kicsi lelkem. A táj, a hajszínek, az emberek...
Az év poénja az volt, hogy "ne idegeskedj a Pokolgép akusztikus koncert miatt, elég,
ha előtte pár nappal szólok Rudán Joe-nak, különben elfelejt felírni a vendéglistára".
Aztán el is felejtette. :) Ha 15-16 éves koromban a lázadó tininek valaki azt mondja
egy Pokolgép koncert előtt/után, hogy egyszer, mint újságíró megyek el egy
koncertjükre és az énekes személyesen jön elém elnézést kérni és közölni a
biztonságiakkal, hogy a zenekar vendége vagyok.....
Már kb. 15 éve nem hallgattam Pokolgépet, mikor ez az eset történt, de így utólag
belegondolva... Jól esett a tininek, aki(nek lázadása, őszinte egyenessége) remélem,
hogy még él bennem.
Rudán Joe egy remek ember egyébként, a zenekar pedig a mai napig működik és nem
alkudott meg. Talán én sem.
Az újságnál kvázi munkatárs lettem, sok dolgom jelenik meg - ez is olyasmi, amit
mindig szerettem volna csinálni.
A munkám tetszett (ez a 2007-es év újdonsága volt), de a munkahelyem ott kellett
hagynom (belső kényszer). Ez is olyan alap dolgokból jött, melyek még kb. 20 éves
koromban alakultak ki bennem. Nem bántam meg. Az kár, hogy a másik oldal addig
húzta az időt a döntése közlése előtt, hogy idén nem jutottam már ki az
Oktoberfestre. Ezt nagyon bánom. Nem is tudom, hány éve (11-14??) nem volt ilyen.
Az angolom sokkal nem lett jobb idén, de legalább olvastam eleget; a gitározást
sem vittem túlzásba. Sajnos. (Ex-edzőm! Ne szólalj meg ! :)
Egyszer lottóztam idén, nyertem hatezervalamennyi Ft-ot.
Kb. ilyen évem, volt.
(Hú!!! Mekkora bölény ez a primkó gitár riff a Starz-ban !!! Smashingot hallgatok
éppen.)
Szép 2009-et kívánok mindenkinek. Rájöttetek már, hogy az élet mennyire rövid ?
Ha ez leesik, sok mindent másként láttok (majd).
(Azt az eget ! A Bring The Light is mekkora nóta !!!)

"Ó esztendő így vált vénné,
Háza, kertje csatatér,
Ha még bízni lát az új év
- s anélkül mit is ér -
Megint mindent megígér."

    /Szarka Tamás, Ghymes/

Lehet, hogy elkiabáltam a Chumbawamba-nál..
A Portishead 2008-as albumának (Third) borítója legalább annyira jó,
amilyen egyszerű (ötletből született).
Maga a zene sem rossz, de még nekem is túl elborult. És ez már valami - az pedig
(Besenyő Pista bácsitól tudjuk) nem semmi.

Végre, valami.

Tegnap este megírtam két lemezkritikát. Ez jó. Ugyanis lelkesedésemben sorra hoztam
el a CD-ket a laptól, hallgattam is őket, de ritkán kapott el az ""ihlet"", így
csak lassan haladtam és közben a lapzártát is korábbra hoztam magamnak. Így már
négy irományom készen van a hétből - a maradék három pedig már kezelhető mennyiség.
Ünnepek: az Igazából szerelem nem is rossz film. A Nem vénnek való vidék viszont
kifejezetten az. A történet jó lenne, de túl vontatottra van megcsinálva és befe-
jezni sem sikerült. Szerintem. Ha valaki szerint rendesen van vége, az legyen
szíves, mesélje el, mi a csattanó/mondanivaló/tanulság...
    Ha egy ex hitler jugendos egy bazi arany gyűrűvel az ujján Istent képviseli és
olaszul (mondjuk, szövetségesek voltak) "testvérem"-nek szólít, nos az nálam...
Bennem lenne a hiba? Biztosan.
    A végére értem Nikki Sixx (Mötley Crüe basszer) könyvének. Gyorsan.
Kevesebb, mint két hónap alatt. Valójában kb. 5-6 nekifutásra. Ha belekezdtem,
sokat haladtam. Olvasmányos ugyanis. Blog jellege van. Egy napló, napi
bejegyzésekkel 1987-ből, Nikki egyik legdurvább drogos évéről, mai gondo-
latokkal és a szereplők mai visszaemlékezéseivel kiegészítve. 413 oldal.
Tartalmas. Annyira amerikai és annyira szleng a nyelvezete, hogy még éppen
értem. Az olvashatóságnak érezhetően jót tett a brit úriember (Ian Gittins)
munkája, a mondatszerkezetek kifejezetten nívósak.
Az illusztrációk, képek tökéletesen visszaadják a partyk és a drogos
rémképek világát. A kivitelezésbe is sok munkát fektettek.
Maga a könyv is nagyon tetszett. Lekötött.
Szívesen élnék abból, hogy ilyen könyveket fordítok magyarra.
14,50€-ért vettem Helsinkiben a reptéren. Minden centje megérte.

"Fehér pólya betakarja kis kezét,
Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét."

                   /Szarka Tamás, Ghymes/

Az év albuma listámon még van 1-2 kiadó hely, de az "év albumborítója" kérdés valószínűleg eldőlt nálam:

'The boy bands have won, and all the copyists and the tribute bands and the TV talent show producers have won, if we allow our culture to be shaped by mimicry, whether from lack of ideas or from exaggerated respect. You should never try to freeze culture. What you can do is recycle that culture. Take your older brother’s hand-me-down jacket and re-style it, re-fashion it to the point where it becomes your own. But don’t just regurgitate creative history, or hold art and music and literature as fixed, untouchable and kept under glass. The people who try to ‘guard’ any particular form of music are, like the copyists and manufactured bands, doing it the worst disservice, because the only thing that you can do to music that will damage it is not change it, not make it your own. Because then it dies, then it’s over, then it’s done, and the boy bands have won.'

Döbbenek, mi van ebben az országban.
A sínbohócok egyik szakszervezetének megyei elnöke ilyet szól, nyomtatásban:
"Az utasokat arra kérjük, hogy válasszanak más közlekedési eszközt." Kösz, IQ huszár,
megtettem. Évekkel ezelőtt. Azt nem tudom, mit képzel, mi lesz velük, ha egyre többen
fogadják meg tanácsát, akkor is, ha nincs sztrájk.
"Postás, rendőr, vasutas."
A városi közlekedési Rt. közölte, hogy köv. év elején 15%-kal megdobják a jegyek
árát. Egy villamosbérlet januári árából kb. 15 liter, egy kombinált bérletéből
jócskán több, mint 20 liter benzint lehet venni. Aztán év közben lesz még
legalább egy emelés. A menetrend "persze" szétverve, minden logikát nélkülöz.
Aztán csodálkoznak, hogy a kutya nem utazik velük és csak a hiányt termelik
a városnak. 15 liter benzinnel minimum 250 km-t tudok autózni, és akkor még
nem kerékpároztam, vagy sétáltam egy métert sem.
Nem is az a gond, hogy az ilyen impotens cégek nem élnek meg, hanem az, hogy
a mi pénzünkből mégis működtetik őket és büntetlenül tehetnek, amit akarnak.
A másik, ami érdekel, a görögországi móka, kacagás. Meglepett, hogy éppen ott
zörrentek fel izomból a tapló, "véletlenül" gyilkoló zsernyák(ok) ellen.
Nem kis műsort csaptak. Kivívták szimpátiámat.

        A Roses-hoz kötöm, hogy a napokban hallottam először (és másodszor) a The Cult
2007-es albumát (Born Into This) és legalább annyira jó, mint Axl-ék produktuma.
Nem került dollár tízmilliókba (!) az elkészítése, nem tartott tizeniksz évig,
nem beszélt róla a fél világ, mégis ott van a szeren. Egy laza, csípőből kirázott
rock n'roll lemez. Nem vagyok rajongójuk, a Born... nincs is annyira jó, mint
a klasszikus albumaik, mégis szívesen hallgatom. Stílusuk van (a zenekarnak és
a gitárosnak) ((az énekesnek is, de az nem tetszik)). Olyan, mint ha az AC/DC
party zenét játszana - nagyon jól. Kevesen tolják ennyire zsigerből, érzéssel
a mókát. Nagyon jó album.
A klasszikus Guns második (egyben utolsó) dobosa, Matt Sorum játszott a Cult-ban.
        Kovács Ákos 7 húros Ibanezen is "játszik". Nincs ezzel semmi gond, lehet
10 évesnek is helikoptert ajándékozni - vagy, hogy szerényebb legyek, én
(is) hülye vagyok az összes gitáromhoz - DE Ákossal reklámozni a hangszert...
/Most mosolyogtam egyet./
        Azt írtam, nem volt honvágyam a hosszú távollét alatt. Volt viszont, ami
hiányzott a "fejlett nyugatból". Nem szeretek mások előtt gitározni, de nagyon
jól esett egy ottani hangszerboltba beülni és pengetgetni 3 hét kihagyás után.
Ma itthon is kipróbáltam (ex-edzőm !!) 2 klasszikus gitárt (30-40ezres árfekvés,
az egyik Spanyolo-ban készült (Alvares?, Alvaro?), a másik Kínában) és mindkettő
meglepően jól szólt és könnyen játszható volt. NAGYON zavart, hogy semmi jel nem
volt a fogólapon (a fekvéseket azok alapján látom), de aztán rájöttem, hogy az
enyémen sincs, utólag tettem rá a Télapó sapkás Garfield fejeket. Fura volt
"tiszta" fogólapot látni. Ez ritka, vagy általános ? A Tiéden van jel, vagy csak
kis berakások a nyak "élén", a felfelé nézű oldalon ?

1986. Ezt a Maiden albumot már valós időben kaptam. Már a The Number Of The
Beast-et ismertem és szerettem (14 évesen !!) és sokkot is kaptam, hogy
hová a francba tűnt a Maiden keménysége erre az albumra. A mai napig megosztja
a csapat rajongóit ez a mű. A Wasted Years hetekig vezette a Poptari Top-ot ! :)
Murányi Janó haverom egyik kedvenc basszus témája ebben a dalban hallható - érdemes
megfigyelni, hogy az egyszerű, slágeres dalban Nico mekkora finomságokat üt és
Steve mennyire ötletes dolgokat komplikál basszuson! - első Maiden koncertemen
ez volt az egyik fő feladatunk Janóval (az áll leesés lábon kihordásán kívül),
hogy megfigyeljük, az említett basszus részt élőben is úgy tolja-e a Mester. Úgy.
Ennek ellenére sem ezt, sem a nyitó címadó dalt nem tartom kiemelkedőnek.
Az album nagy előnye, hogy homogén és új hangzást hozott - egyben ezek a
hátrányai is, illetve az, hogy ezen tűnnek fel először megkérdőjelezhető minőségű
Maiden szerzemények. Nézzük a pozitív dolgokat:
Gyakorlatilag valamennyi szóló tökéletes. Adrian tekerősebb, technikásabb és
Dave dallamközpontúbb stílusa jól elkülönül, egyik jobb, mint a másik,
de ez nem újdonság.
Sea Of Madness: káprázat a dob ritmusa, az ó-o-o-ó-rész dallama is nagyon ott van,
jó a kontrasztja az egyébként lapos dallamú énekkel. Maiden mércével mérve ez egy
gyenge dal. A Heaven Can Wait hosszabb, de nem sokkal jobb.
A The Loneliness Of The Long Distance Runner (mekkora cím, kár, hogy nem saját
találmány) egy remek hangulattal indít, jól épülget, aztán egy nem túl nagy
verze után a refrén már igazán rendben van. Vérbeli Maiden darab.
Érdekes módon a Stranger In A Strange Land (ismét egy nem gyenge cím!!)
már elsőre is tetszett a szintiszőnyeg (!!) ellenére.
Annyira sokáig kínlódnak, hogy törvényszerű, hogy a végén valaminek ki kell
sülnie belőle. És lőn: a dal felénél megjön a dallam.
A lassú rész akkor még nagyon szokatlan volt (és az a gitár hangszín!), de a záró
levezetés előtt még a szólókat/refrént ismét odateszik, ezzel mentik a nem túl erős
nótát.
Annak idején a két utolsó szerzemény tetszett leginkább. A Deja Vu (azok a hirtelen,
röviddel a megütés után lezárt lábcinek !!!!) egy egyszerű (Maiden mércével mérve),
lendületes, remek dal. Az Alexander The Great egy összetett, szépen felépített,
kiszámíthatatlan tétel. Néhány másodpercben visszaköszön a Powerslave hangulata is.
A komplikált rész előtti szóló az egyik legkönnyebb (és leglassabb) Maiden
téma - még én is le tudom játszani. :) Bruce énektémái is királyak.
Mostani füllel hallgatva az albumot, sok olyan dallam van, amit simán le tudok
játszani eredeti sebességgel és ez nem az én dicséretem, hanem a zene kritikája.(?)
Nem ilyen albumot vártunk. Az első korszak (a Live After Death egyértelműen lezárt
egy korszakot) tökéletessége után visszalépésnek tűnik (a mai napig így érzem),
viszont vállalható. Kíváncsi leszek, az ezt követő Seventh Son...-ról
mit írok majd. :)
(Szeretem a Maiden dokumentum videókat. Sok a poén rajtuk. Az egyik nekem leginkább
tetsző ebből a korszakból egy német TV-s zenekari szereplés, ahol a Wasted Years-re
kellett volna playback-elniük, de "ehhez nem volt kedvünk, hát úgy határoztunk,
mókázunk"... Kezdik a dalt komolyan, majd elkezdenek hangszereket cserélgetni,
(ahogy Steve dobol !!!! Mintha én jégtáncolnék. :) bohóckodni. Kb. a feléig
ment le a dal, aztán más következett a műsorban. Nem tudom, Youtube-on rajta van-e,
érdemes keresni !)
A mai napig nem láttam a szövegkönyvét, így a szövegekről nem nyilatkozom.
A borító remek, megszámlálhatatlan (?) utalás található mind az első, mind a hátsó
részen régebbi dalokra, számszövegekre, borítókra. CD méretben nem is lehet már
ilyesmit alkotni. Derek Riggs egy zseni. (A felirat nélküli, nyers képet a
honlapján találtam.)

Kb. ilyen a látvány onnan, amikor nem a távol a lényeg, hanem a felhő, pára.

Oh, shit. These songs, There Was A Time, Catcher In The Rye, make me feel like
nothing has happened. The melody and the FEELING are in them so much...
Listening to these two I feel myself in the arena again back in '92 watching
and listening to one of the best bands ever (after waiting for hours,
of course :), Guns N' F@#kin' Roses.
Unfortunately time goes on (and on) and everything changes...
Chinese Democracy is a fresh, modern album of a cool rock band filled with great
songs. Sounds perfectly - or even better. But...
Axl's voice is the same or even better but...
Songs are much more better than I expected but...
Guns N'Roses was a legend and I think Axl should have let the name untouched.
Oh, shit, the sound of the piano and the way Dizzy and/or Axl play(s) on it...
But...

Sokkal jobb, mint vártam. Direktebb, útkeresőbb, zúzósabb zenére számítottam,
ehhez képest egyéni, homogén, kimunkált, jól megírt szerzeményeket kaptam,
melyek nem másznak elsőre az arcomba, de ott van a 'van bennük valami' érzés.
És ez jó.
TÖKÉLETESen szól, kicsit talán még annál is jobban, ami meglepő ilyen hosszú
vajúdás után. Mondjuk a daloknál említett 3-6 gitáros nevét kissé soknak érzem.
A szólók nem rosszak, de természetesen nem hasonlíthatók az eddigiekhez.
Mint ahogy' az egész nem sokban hasonlít az eddigi GnFR lemezekhez, viszont
modern, feszes, precíz. Egyedül a zongora hangzása - és az, ahogy Dizzy Reed,
illetve Axl játszik rajta - maradt meg.
Kegyetlenül lehúznám ezt a művet, ha kicsit is jogos lenne, de ez egy tisztességes
munka, egy jó kis rock lemez.
Egyetlen hibája van, de az óriási, hogy Guns N' Roses név alatt jött ki.
Az a zenekar ugyanis megszűnt létezni abban a pillanatban, amikor Slash (és aztán
szépen, sorban a többiek) lelépett.
Axl-nek semmi (morális) joga nincs, hogy használja a nevet és a világ valaha
volt egyik legjobb bandáját levigye középszintre.
       És közben az IGAZI Roses utolsó felállásának három tagja együtt zenél és éppen
énekest keres a Velvet Revolver-ben...

Elkezdtem egy Maiden-összes albumelemzést, most folytatom a második,
1981-es lemezzel.
A borító brutális - túlságosan és indokolatlanul brutális. Remélem, csak ezért
ilyen, mert nem akarták, hogy balhé legyen az egyik ablakban diszkréten elrejtett
ölelkező (szeretkező ?) párból :).
A jó kis instrumentális The Ides Of March és a kő proli (nem is tudom, miért szeretik
annyira tolni élőben) Wrathchild után a Murders In The Rue Morgue-ban már kezd
kikristályosodni a későbbi stílus: sodró lendület, basszus uralta dalvezetés, király
szólók (Adrian Smith itt kerül képbe. Vele összeáll a klasszikus Murray-Smith páros). Kicsit még jelen van az első album punkossága, de a szólók némelyike
(pl. Another Life, Genghis Khan) akár a Somewhere... albumon is lehetne.
Ekkor még Paul Di Anno énekelt, akinek a hangja jól megy ezekhez a nyersebb dalokhoz.
Nem tudom megítélni, hogy Vele is eljutott volna a csapat olyan magasságokba, ahová
kirúgását követően jutottak. Valószínűleg nem, de a 80-as évek végén nagy eséllyel
maradtak volna a kemény vonalon, nem az elvarázsolt, szintis felé vették volna
az irányt.
Tetszik a korabeli dobhangzás, Clive direkt, egyenes, de stílusos dobolása.
Steve basszusa ekkor már egyértelműen meghatározó.
Vannak stílusbeli elhajlások (Prodigal Son), de ezek mai füllel is élvezhető kuriózumok.
Kialakultabb, karakteresebb album, mint az első, sok remek ötlettel, de az igazi
áttörést csak előkészítette.

"Isten hisz az emberekben"

(Ezt egy dokumentumfilmben hallottam, egy moszkvai hajléktalan gyerek mondta.)

Kijutott a nem-szeretem dolgokból. Temetés (nincs már egyetlen nagyszülőm sem),
másnap állásinterjú (hogy nem voltam friss és koncentrált, az enyhe megfogalma-
zás), ráadásul szerencsére (!?) rutinom sincs ilyesmiben..
Egy eléggé komoly posztról/helyről volt szó... Nem hiszem, hogy meggyőztem
Őket, hogy én vagyok a szívük vágya. Aztán este hangverseny.
Hogy ne örüljek, énekes művek hangoztak el, ráadásul németül...
Brahms: Győzelmi ének-éből semmi nem maradt meg. Nem fárasztott (a Nemzeti
Énekkar (74 taggal !!!) nagyon tud), de nem is hatott.
Mendelssohn: Lobgesang. 10 részből álló, jó hosszú mű, az első majdnem egy
önálló szimfónia. Kicsit kommerszebb, mint Brahms műve és éppen ezért (?) jobban
is tetszett. Főleg az említett, ének nélküli rész, de a többi is könnyebben
emészthető. Tetszett. Kedvenc ütős szólamvezetőm (ez nem nyalizás, hiszen csak
egy van ilyesmiből, ha jól tudom :) mellől tekintettem meg a hangversenyt.
Nem én léptem színpadra, Ő vett ki "szabadnapot" és ült mellém.
Mióta hazajöttem, 1 hónap alatt csak egy demó- és egy koncertismertetőt
írtam a lapnak. Előbbi valahogy mindig könnyen megy, utóbbit pedig jobb
kevéssel az esemény után megírni.
A hétvégén realtíve könnyen összehoztam egyet a nálam lévő hat (!) lemez
"kritikájából". Szerintem jó is lett.
Ennyi pozitív történt velem, mióta legutóbb jelentkeztem.

Hosszú szünet után ittam egy korsó Guinness-t. Egyértelműen a legjobb sör, amit valaha kóstoltam - szerencsére az első korty jó régen ért. Valószínűleg a szigeteken (Íro., Britannia) találnék jobbat, de máshol kizártnak tartom.
Meghallgattam az idei Mötley Crüe (ez az együttes név is ott van a szeren!) albumot (Saints Of Los Angeles). Elsőre nem hatott, de aztán igen, ugyanis nagyon érzésből, zsigerből tolják a Rock n'Roll-t. Az énekesük veszett ellenszenves, a hangja sem tetszik, de a dalok lazák, húznak és Tommy Lee dobolását is élmény hallgatni. Zeneileg nem nagy szám az egész. Nikki Sixx könyvéhez jó aláfestés. Egyébként csinált egy CD-t külön a könyvhöz. Azt is szeretném megszerezni.
Az új AC/DC-t is hallottam (Black Ice), tisztességes munka. Remek a keverése, minden hangszer hasít, élmény hallgatni, mert a 2 gitárosnak annyira király és egyéni stílusa van, hogy nagyon. 3 nóta még tetszik is róla. Nem értem az AC/DC jelenséget. Csak 2 vélemény van: van, aki isteníti őket (ezt is megértem) és van, aki szerint unalmasak (ehhez állok közelebb). Az tény (??) hogy alig fejlődnek, de hitelesek és valamit nagyon tudnak. Hogy mi okozza az óriási népszerűségüket, na azt nem tudom.

Ágnes: Beteg a Föld

Néhányezer év telt csak el, nem volt olyan rég
Hogy a lejtőn elindult és lassan kipusztult lét
Napra éj és éjre nap már nem jött újra fel
De nem emlékszem pontosan, hogy hol rontottuk el

Néhányezer év telt csak el és megint borús az ég
Csak a remény marad, hogy utoljára kinyújtja felénk segítő kezét
Ha Te is jössz hát, a csillagunkat biztos megismered
Mert a szervezetét ugyanaz a vírus támadta meg

(refrén):
Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Ha utolsóból első lesz a lelkiismeret
Készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör
Mindannyian költözünk, mert beteg a Föld

Most nagyot sóhajt a Teremtő és jobbra fordul a szél
Láthatatlan gömbjébe zárt utolsó lélegzetén
A része vagy, hát nézz körül, talán éppen a körben áll
Mert néha embernek látszik az Isten is, ha köztünk jár

Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Ha utolsóból első lesz a lelkiismeret
Készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör
Mindannyian költözünk, mert beteg a Föld

Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Hangosabban sírnak mától már a sebhelyek
Készülj fel az új világra és ha nyílik a kör
Hangosabban énekelj, mert beteg a Föld
 

Ahogy Ákos azt hiszi néha, hogy tud (keményebb) rockot játszani, úgy a "női
Ákost" (Ágnes Vanilla) is elérte a bekeményedés. Ez azért nem lep meg, mert
láttam már a művésznőt metal zenekar klipjében énekelni (nem lógott ki, sőt!)
és egyik-másik régi dalát hallgatva (lebuktam! szeretem a popos dolgait is)
felmerült bennem, hogy "ebből áthangszerelve mekkora királyság zúzda
lehetne!!".
A Gömb eléggé zordan szóló (még azt is megkockáztatom, hogy talán mélyebbre
hangoltak a gitárok?), Ágnes hangja is mintha mélyebb lenne kicsivel, mint a
megszokott. A dallamok, mondanivaló, hangulat, érzések megmaradtak a már ismert
tiszta, szép, pozitív szinten, tárgykörben, nem hiszem tehát, hogy veszíteni fog
rajongókat. A szövegek is jók (lesz, amely itt is visszaköszön majd), nálam az
"Amit ígért az Isten a legelején" sor a legnagyobb, de nem tudom indokolni,
miért.
/Ja: edzőm: beszéltem egy thrash gitárossal, akik D-re hangolnak. Ez teljesen
normális, de koncerten rezgés közben szinte látni a szinuszokat az E-ből
lett D húron, annyira laza. Komolyam. Nem semmi látvány volt./
//Megfelelő megvilágításban klasszikus gitáron is látni! Láttad már? Ha nem,
az azt jelenti, hogy nem gyakorolsz eleget (este. : ) //
Van a magyar zenei életnek egy olyan szegmense, keménységi foka, ahol nincs
kiemelkedő alkotás, zenekar. Néhány éve ezt lőtte telibe Kentaur a zseniális
Urban Stigmata albummal és most Agnes is ide talált be a kb. ugyanannyira
jó Gömbbel.
Messze nem hibátlan album, de hiteles és vállalható, a magyar mezőnyből
egyértelműen kiemelkedik.
Nem mondom, hogy "az év magyar albuma", mert alig hallottam idei albumokat,
még az "új" PUF-ot sem.
Ha ezen az úton megy tovább és fejlődik, idővel Ákos lesz "a lágy Agnes".:)

Biztosan nehéz, ha intézmény, kultikus zenekar vagy, aki teljesen a maga
útján jár, senkihez sem hasonlítható. Nagyon nagyok lehetnek az elvárások.
A legnagyobbak attól azok (többek között), hogy mindezekből semmi nem érződik
a zenéjükön.
Ez egy hibátlan, óriási album !
Ha itt-ott nem hörögnének, zúznának, hanem végig csak ZENÉLnének, a világ egyik
legegyénibb zenekara lennének (így is azok). Így kissé skatulyába zárják magukat,
elzárják magukat a széles(ebb) tömegektől. Persze egy (művészeti) szint felett
ez (ismertség, hírnév) nem szempont.
Jó is, ha az első mondatban említett státuszban vagy, hiszen bármit megtehetsz,
amit jónak, helyesnek tartasz. Az Opeth meg is tesz sok dolgot. A legfontosabb,
hogy stílusoktól függetlenül tesznek egymás mellé/után nagyszerű zenei
ötleteteket, dallamokat. A nekem legjobban tetsző, egyben talán legmeglepőbb:
A 4. dal (Burden) végén folyamatosan hangolják lefelé a gitárt játék közben,
így egyre hamisabb, disszonánsabb lesz a dallam, de még ez is remek. Sőt, ÍGY
remek igazán.
Ha teheted, mindenképpen füleld meg ezt az albumot, vagy legalább az említett
számot (azt követően úgyis vetődsz az albumért! :) !
Ha nem vagy nyitott a 2. dalt (Heir Apparent) hagyd ki, bár szerintem megéri a
"szenvedést", amit a hörgés okoz.
Az év albuma ?? (Még nem hallottam az új The Cure-t.)
55 perc kreativitás, művészet.
Svédek.
Biga! Még a 'tallicaról sem írtál (ígérted), de ezt a zenét nagyon ajánlom
figyelmedbe.

Nézem a TV-ben a híreket ("ahogy a rendőrök ütik az íreket") és meglepve látom,
hogy ismerős tájakon zajlik számomra nagyon meglepő esemény. A tavalyi ottlétünk
előtt nem sokkal átadott Bangkoki Nemzetközi Repteret elfoglalta a tisztelt
lakossaág egy része, mely a kormány távozását követeli. Ami leginkább meglep,
az az, hogy a "partizánok" jelentős része sárga pólóban van, azaz buddhista.
Azt hittem, ők nem csinálnak ilyesmit, nem erőszakoskodnak. Persze, el lehet
foglalni egy repteret erőszak nélkül is..
Gyorsan összeszámolom, hogy 10 nemzetközi reptéren voltam eddig, a szóban
forgó a legnagyobb közülük. Nem kis forgalmat bonyolít le békeidőben, így nem
kicsi lehet a kavar sem mostanság arrafelé.
A konyhaasztalomon egy ideje (ezek szerint több, mint másfél éve) van egy
buszjegy, melyet azon a reptéren vettem (2550-ben, ottani dátum szerint) és
egy helyi lány ráírta 'angol' betűkkel a buszpályaudvar nevét, ahol le kellett
szállnunk, ugyanis nem sok számunkra olvasható kiírás volt a buszon,
vagy a városban:

u.i: ha valaki Thaiföldre készül, van eladó 1.000 Bath-unk, ugyanis az új
reptéren már nem kellett fizetni kilépéskor a régin szokásos 500 Bt-ot,
de erről senki nem tudott, olyan új volt 'a zojjektum".

Holnap repülünk haza. Ismét a tetőn vagyok, napozom. Kihasználom, hogy tűz
a nap, májusig nem sűrűn lesz lehetőségem barnulni.
Néhány nap alatt elolvastam angolul a Bridget Jones naplóját. Van stílusa,
ha nagyon akarom, humora is (nekem csak néhány németes poén tetszett igazán),
egy könnyed olvasmány. Magyarul egy másnapos fél nap alatt olvastam el, eredetiben
sem tűnt tartalmasabbnak. Nőknek ajánlható könyv. Nick Hornby sokkal stílusosabb,
viccesebb, jobb író.
      Soha nem töltöttem még ennyi időt egyszerre külföldön. Nincs honvágyam,
de már itt is mindent láttam, amiért jöttem. Ha most nem is maradnék itt,
kb. 1 hónap múlva simán visszajönnék angolt tanítani. Nagy az igény tanárokra,
de fizetést nem tudnak adni.
Érdekes, szimpatikus ország, a monszun 3 hónapját leszámíva remek klímával.
Az utolsó napokban már sok ismerősöm lett: szinte minden árus, mester a hotel
utcájában, az összes portás, recepciós és londiner, de olyan szinten, hogy ha
bicajoztak a városban, akkor is messziről intettünk, köszöntünk egymásnak.
Jó volt itt. Remélem, jó lesz othon is.
Hogy a belga lánnyal mi lesz? Meglátjuk.