'Dark Night Of My Soul'

2 nap alatt visszasétáltunk ebbe a városkába. A hegy (5545m!!) még bennem van.
És nem az izmaimban.
Nagyon sokat sétáltunk lefelé (tényleg: követi valaki térképen?), fele úton
ismerős tájakon. SZUPER volt. Olyan, mintha otthon lennék. (A többieknek erős
honvágyuk van, nekem nincs. Sem a kaja, sem semmi nem hiányzik.)
A belga lánnyal ma is összefutottunk (kb. nyolcadszor (!), a második
találkozáskor szólítottam meg) és megnéztünk együtt egy kolostort, beszéltünk
vallásról, hiről... Ma SZÉP volt. Kivirult a csúcstól. A mi mászásunk utáni
reggelen ment fel, gyorsabban, mint én (pár hónap előnye van akklimatizálódásban).
Mint mondta, ez volt a célja és boldog, hogy elérte. Látszott rajta. Ma tetszett.
Elsőre megtetszett az alakja (magas, vékony) és a szeme (KÉK), úgyhogy persze,
hogy beszélgetni kezdtem Vele, mikor másodszor láttam...
Az ausztrál lány (férjezett) belevalóbb, vagányabb, Vele biztosan kezdtem volna,
ha nem foglat. A brit lány viszont tipikus olyan brit, akire nagyon bukom - jó
duma (van olyan 'akcent', amely egyszerűen irritál), fehér bőr, dekoratív felsőtest.
A belga lány olyan Uma Thurman jelleggű. Nem csúnya, de nem is feltűnő szépség.
Olyan apáca-érzetem van, ha látom. Szóval szép, szimpi, de valahogy...
Meglátjuk. Akár 1 hetünk is lehet Kathmanduban, hogy kiderítsük, mi ez.
Az biztos, hogy a blognak ezt a tinilányos stílusát sürgősen elhagyom. :)
        Namche-ban ma elvegyültem a 3-4, boltokkal teli utca forgatagában.
Hallgattam a zenéket, nézegettem a turistákat, szívtam az illatokat, térképeztem
az árakat, hogy a fővárosban már felkészülten készítsem ki az árusokat. :)
Mióta eljöttem otthonról, nő a szakállam. Bőven van benne ősz szál.
Otthon sem vágatom le azonnal. Így megyek be a Munkaügyi Központba. :)

Az előző Enya album úgy nullás, ahogy van (ráuntam, hogy SEMMIT nem újít, ezerszer
szed elő dolgokat, melyek - számomra, ezek szerint - 999-szer működtek, de ezredszer
kiszámíthatóak és hatástalanok), talán kétszer hallgattam összesen.
Tisztelem annyira és szeretem annyira a régi albumait, hogy meghallgattam az új
anyagát is. Először a háttérben szólt, miközben beszélgettünk, és megállapítottam,
hogy eggyel jobb, mint az előző, de olyan önismétlő, hogy jajj.
Aztán otthon, éjjel meghallgattam a szövegekre is figyelve és BEJÖTT !
Ügyes a hölgy. Karácsonyra időzít egy téli hangulatú, karácsonyi témájú szövegekkel
telerakott albumot. Átlátszó, viszont működik.
Nem tudom, mástól, mint Enya bekajálnám-e, de Ő olyan tiszta, nyugodt, az egyszerű
szövegekben is mély, hogy szinte várom a telet, a Karácsonyt, ha ezt a lemezt
hallgatom. Tökéletes karácsonyi ajándék.
Haragudnom kellene Rá, mert a My! My! Time Flies! megmutatja, hogy tudna fejlődni
- még 12 húros gitár (egyik kedvenc hangszerem !!) és egy (jó) gitárszóló is van
benne -, mégsem fejlődik, viszont visszaszerezte a bizalmam és ez sem gyenge
teljesítmény.
A belső borító fekete ruhás képei közül kettőn úgy néz ki, mint ha válltól az
alkarja szénné lenne tetoválva :), érdemes megnézni.
     A kelta nyelven elősadott Csendes Éj viszont nagyon ciki és a lovat sem értem
a borítón.

Ma egy nem gyenge magasságban lévő településen alszunk+megmásztuk a Kala Pathart
a maga 5545 méterével (!!!). Embertelen volt, nagyon-nagyon kevés már ilyen magasan
az oxigén. A látvány viszont !!! Az egész túra folyamán, végig láttuk az Everestet.
Nagyon szerény, méltóságteljes. Mellette (jobb oldalon a képeken) van egy "izmosabb"
hegy, de az a látszat ellenére alacsonyabb. Leírhatatlan élmény volt a lábuktól
felsétálni (felkínlódni magam) a derekukig a szemközti hegyen.
Tegnap volt a nagy nap. Írtam, mennyire rosszak voltak a körülmények és, hogy
a többség megtört és le akart menni, amilyen gyorsan csak lehet. Előkerült a belga
lány - ott aludtak, ahol mi - és (tisztára, mint Vr.!) feltett pár tök egyszerű
kérdést (a felét viccesen) és kezdett visszajönni az életkedvem.
Hogy ne a levegőtlen szállás közös helyiségében legyünk, felsétáltunk a szemközti
gerincre gleccsert nézni (Kathmanduban lehet, hogy randi lesz jelen állás szerint)
és kikkel találkoztunk ott !!? A kedvenc ausztrál lánnyal és férjével.
Óriási (nincsenek) véletlen(ek) !! Ők pedig annyira pozitívak és optimisták, hogy
fel sem merült többé bennem, hogy lerövidítsem a túrát, így jött össze a csúcs.
Az alaptáborig nem megyek el, mert láttam fentről. Innen már csak visszafelé,
lefelé megyünk. 3-4 napos kitérővel, mert néhányan egy hegyet másznak meg.
Hopp ! Ez most változott (az elmúlt 24 órában rengeteg változás történt) és
egy olyan verziót választottam, hogy Kathmanduban lesz plusz 2-3 szabadnapom,
ha sikerül a repjegyeket átboltolnunk. Jó lenne!
Lenne nagy kószálás, kajálás, csajozás!

Gettó, putri, lelakottság. Ma kicsit megijedtünk, pedig közel vagyunk a célhoz
és a táj is gyönyörű. A belga lány is előkerült és adott aszalt őszibarackot.
Még egy csúcsmászás lesz holnap - ha az Úr is úgy akarja -, aztán 3-5 nap alatt
lezúgunk Kathmanduba, kb. 4 nappal korábban a tervezettnél. A Mt. Everest alaptá-
bor kimarad jelen állás szerint. Tegnap egy lavina elvitt egy kisebb csapatot
azon a tájon. Zajlik az élet.
Jó sok ideje vagyunk 4000 méter felett, vagy legalábbis azon a környéken.
Fura, hogy ma így megtörtem lelkileg. A hideg és a rossz szállás elég volt
ahhoz, hogy lemondjak egy 3-4 napos ilyen magasan maradást és az alaptábort.(?)
Mondtam: megismeri magát az ember.

Egy átlagos napi séta - 4 óra - után bejöttünk a jóba, az Everest hegyláncának
lábához. Körös-körül KARNYÚJTÁSNYIRA havas hegyek, a falu egy völgyben/fennsíkon
helyezkedik el, "természetesen" egy zúgó patak mellett.
Stockholm mellett ez a legszebb fekvésű település, ahol eddig jártam.
Az, hogy "festői", nem írja le. NAGYON közel vannak nagyon szép és magas hegyek,
a Föld legmagasabb hegyei. Kissé elfogy néha a levegő, de ezt leszámítva remekül
vagyok. Vettem végre Labello-t, ugyanis a szám már szanaszét volt a széltől
és a naptól.
        Ma Mozartot hallgattam. C-dúr szimf. 338, III. és I. tétel.
A III. túl könnyed (számomra), az első (is) viszont tökéletes. Jól esett.
Van ugyanis egy zeneszerző szakot (Akadémia, '99.) végzett tag is a csapatban.
Jókat beszélgetünk néha. Pl. a 11/16-odot simán elmagyarázta.
A sors (van véletlen ?) nagy ajándéka, hogy itt van, hiszen végtelen számú
kérdésem van, ha zenéről/zeneelméletről van szó.

Egy (újabb) tökéletes nap. Alig 4 órát sétáltunk, így már délre elfoglaltuk
a szállást. Ez a pihenőnapunk. Az úton egy ausztrál, új-zélandi, londoni,
főleg hölgyekből álló csapatot értem utol. Na, Velük nem 6 mondatot
beszélgettem, hanem 600-at ! Már a következő évi Oktfest-es találkozót is
lebeszéltem az egyikkel - és férjével. Remek angolt beszélt mindhárom nemzetbeli.
Most kerestem egy szélvédett zugot és NAPOZOM. Csak keveset, mert erős a nap.
A brit lány egy 3 hónapos úton van: Kína, Nepál, India. Elengedte a munkahelye.
Oktfest hangulatom lett: tökéletes emberkékkel érdekes dolgokról beszélgettem.
Az álomasztalom is kb. ilyen összetételű szokott lenni a sörfesztiválon.
Ma is egy döbbenetesen szép hegyre néz a szobánk.
Esemény nincs, csak nyugi, csend, táj, gondolatok, illetve gondolatmentesség.
1 db Snickers itt már 300-400 Ft.

Teltház a nézőtéren és a színpadon egyaránt. Amikor az ütős szólam 10 (!!)
fővel sétált fel, már sejtettem, hogy jó helyen járok.
Aztán kedvenc szimpatikusaim belecsaptak a lecsóba.
Prokofjev: Szkíta Szvit - egy akkora borulat, hogy azt nehéz lenne leírnom.
Egy húzósabb munkanap után, lehet, hogy a mű alatt/hatására
kettéharaptam/-fejeltem volna az előttem ülő háttámláját :), de most
valahogy' - nem tudom, a pihentség miatt-e - kifejezetten tetszett a darab.
Rendesen elvont, zizzent, de megy, mendegél és sikerült felvennem a fonalát.
Keveseknek sikerülhetett, mert a (szokásos) vastaps nehezen (sem) állt össze.
Ez lehet a sorsa Szergej bá'nak, ugyanis a bemutatóról azt írja, hogy a darab
"Előadása majdnem olyan botrányba fulladt, mint a II. Zongoraversenyemé..". Na, igen, akkor még nem volt progrock, sem komplex death metal. :)
Ellenpontozandó (?) Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra című műve
következett. Az alapdallam a "Hull a pelyhes..." kezdetű, eredetileg francia
gyermekdal, erre írt 12 változatot. Ebből nem egyszerű nem gagyit kihozni.
Sikerült. Csak ritkán bukkant fel egyértelműen és változatlanul az alap-
dallam. Jó mű. Ha esett volna kinn a hó, pláne tetszett volna.
Már azon gondolkodtam, hogy kezdek-e sznob lenni (minden tetszik, főleg az,
amit nem értek :), amikor jött Prokofjev V. (B-dúr) szimfóniája, amely
már túlment a tűrésküszöbömön. Ez is ment-mendegélt, de SEMMI értelmet
nem fedeztem fel benne. A IV. tétel csak-csak megjárta, de addigra már
legszívesebben otthon lettem volna, az első 3 annyira lefárasztott.
Nem rémes mű, de nálam állt össze.
Eleve nincs is olyan (az én agyamban), hogy B-dúr ! H dúr van.
A 10 (majd 7, aztán 6) tagú ütősök játéka nagyon tetszett, főleg az,
hogy egy nagyon fiatal (zeneszakközepes ?) hölgy is kapott - nem is
jelentéktelen - szerepet.
A szólamvezető úr elszólta magát, hogy olvassa a blogot, így itt
kérdezem, hogy:
- volt az első Prokofjev alatt egy (fél) véletlen cintányér ütés,
amikor felvette a srác a hangszert, vagy az a műben volt?
- kb. mennyit gyakorol a zenekar egy ilyen komplikáltságú előadásra?
- ez komplikált műsor volt, vagy egyszerű a zenekar számára?
- van olyan, hogy "ütős szólampróba" ?
Az első kettőre válaszolhatsz magánban is, ha nem vetne jó fényt
a munkahelyedre. :) Jut eszembe: mivel most már délelőttönként is
ráérek, ha van olyan főpróba, ahová be tudsz csempészni, gondolj
rám ! Illetve a könnyűzenei zenekarod is érdekel, szívesen
megnéznélek egy "rendes" dobcucc mögött.

Rettenet sokat haladtunk. Fölöslegesen sokat. Úgy szintben, mint távolságban.
Pihenés nélkül, vágtában, olyan szállásokkal, hogy pl. ma reggelre befagyott
az ablakunk. Belülről !!!
3 nap zuhany nélkül. Brr. VISZONT!: ma olyan fürdőnk volt, mint a vadnyugati
filmek némelyikében. Egy vödör forró víz, benne egy csupor önteni + egy lavór,
álldogálni benne. CSÚCS JÓ VOLT. Még zoknikat is mostam. Újjászülettem.
Maga a falu egy hegyoldalban fekszik nagy területen, majdnem vízszintesen,
csodálatos termőföldje van. Művelik is becsülettel és a nap nagy részében éri
a napfény. Eléggé el van zárva mindentől, de pl. vezetékes árama van, ami
ritka kincs. Ma 60 W-os izzóval fűtünk éjjel ! :)
Kis közösségi estet tartottunk ma, nagy közös nótázással. Még szájharmonikán is
játszottam. Néha egészen jól. :)
Voltak aranyköpések is: "Táncolj, mert a port jobban bírjuk, a hangod borzalmas!",
A helyiek is énekeltek és táncoltak nepáli dolgokat.

Most éppen nem BSE meccsen vagyok, pedig tegnap délben még úgy volt... Aztán a női csapatok "visszasztrájkoltak" a játékvezetőknek, így elmarad a mai forduló... Viszont a képek, melyeket említettem:

Wov ! 3 órája lett vége a NMA koncertnek !!! Leírhatatlan... (Na, jó, azért próbálkozom.:) Justin Sullivan-nek ismét van haja, nem is rövid. Az új gitáros egy zúzda (Les Paullal keni), remekül beilleszkedett, (nagyon) kemény, feszes lett vele a csapat. Justinnal felszántják a színpadot - amikor éppen nem átélnek. A dobos embertelenül jó. Semmi különöset, vagy komplikáltat nem játszik (néha azért de !), viszont jel nélkül, ÉLŐben üt, akkora erővel, intenzitással, hogy... Ritka az ilyen, mindenki kínosan ügyel a pontosságra és éppen azt hagyja ki a JÁTÉKból, amiről - szerintem - az egész szól. Az új korszakukra épült a koncert gerince, nagy klasszikus alig-alig volt, azok is szinte kizárólag a ráadásokban, de így is egy TÖKÉLETES este volt. Semmi show, póz, megjátszás, csak 5 EMBER, akik TISZTA, egyszerű, nagyon szerethető, TARTALMAS zenét játszanak. A hangerő és a hangzás tökéletes volt, a közönség is. Nem gyenge pogózás volt az első sorokban(mögötti területen), de semmi keménykedés, bunkózás nem volt. Remekül éreztem magam. Kicsi, füllledt tér volt, a színpad felett a mennyezetről csepegett a pára... A pólóm gyakorlatilag átázott, nem tudom, reggelre megszárad-e. "Van másik." A választások után érdekes volt a 51st State-et hallani... Talán az a legnagyobb szó a zenekarral kapcsolatban, hogy soha nem álltak be a zeneiparba, vállalták, hogy megmaradnak egy "underground" csapatnak, de a mai napig ott van a tűz, a szenvedély bennük, amit sokkal-sokkal fiatalabb csapatoknál is csak elvétve (sem) látni. NMA-ra senki nem jön divatból, talán ennek tudható be, hogy tényleg hatalmas hangulat volt a nézőtéren is. Nem tudom jobban megfogalmazni. Mondtam, leírhatatlan. :) (Lesznek képek is, majd pakolok párat, melyet a lap nem használ.)

Eddig nem írtam le minden nap, hogy egyéni magassági rekordon vagyok, de ma
megteszem, ugyanis ma egy jó kis túra után megmásztunk egy csúcsot (5360m)
és ez emberes teljesítmény volt.
Majd' végig felhőben mentünk, de mire felértünk - bejött a tervünk - oszladoztak
a felhők és... hirtelen megláttuk a távolban a Mt.Everestet.
Kb. 2x10 másodpercre tűnt ki tisztán a felhők közül. Valami.... Á... FLESH !!!:)
Egy újabb életre szóló élmény.

Na, a mai nap MINDEN. 4400m fölött egy új csoda kezdődik !
Feljöttünk egy csodás tengerszem mellé. Olyan türkiz, amilyen csak egy itteni
tengerszem lehet. :) Itt alszunk majd mellette.
Útközben már havas hegyek derekánál jártunk, itt már minden közel van.
Az éjjel rettenet volt, fázva alig-alig aludtam. Ma már remekül vagyok.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy leszólítottam egy kék szemű hölgyet, akit néhány
napja megnéztem pár másodpercre, hogy "Szia ! Egy ideje nem láttalak.".
Aztán kb. egy órát beszélgettünk. Belga, tanít, ITT IS, ugyanis
5 hónapot (!!!) tölt itt ! Aranyos, közvetlen, beszédes, de nem szószátyár.
Meglátjuk,. Cseréltünk elérhetőségeket.
És - NEM vicc - amikor délben megérkeztünk a szállásra egy svéd (!!!) csoport
volt a kajáldában, akik közül az egyik egy magas, fehér bőrű, kék szemű,
SZŐKE, remek alakú hölgy volt ! Áááá. :)
Valahányszor egy csoporttal megyek valahová, mindig emlegetem, hogy remélem,
lesz svéd csapat :). Na, itt volt !
Egyszerűen jó közérzetem lesz, valahányszor ilyen gyönyörű hajszínt és nőt
látok, a svédek pedig nagyon sokan ilyenek.

Dear Vr,
Today, during my 9.5 hour-long walk from 3.400m to 4.400m, I spent 1 hour
joined to a German group. I heard that they do not speak the form of German
language I hate but the soft version you use. So I asked if they were Bavarian
people (my ears !! :) and large part of them were like that. 'REALLLY'! :)
It's a SMALL WORLD.
It started snowing while we were walking !!! First snow of this fall/winter.
We have been talking for a while (about 6 sentences. You know German people are
not really open for foreigners, especially when they are old) but the BIGGEST thing
- the thing that made me feel you right next to me - happened later (and so suddenly
-as big things always happen) : The village (ALM) :) we marched to was very-very
far away and when our (Bavarian group with me in the middle) eyes cathed it first
time almost all of us screamed from happiness.
There were two of us, me and a younger girl, who screamed 'YIPPPII !!!' in the
same time.
Small (??) miracles of life !!!
My soul smiled... THANK YOU (for being).
Peace.

Na, szóval: ami legyengülve szenvedés, az jó kondiban "ÖRÖM, BOLDOGSÁG".
Ma 3400m-ről 4400m-re jöttünk, de 1000 méternél sokkal több szinttel,
az utolsó ötödben havazásban, majd' 10 óra alatt.
Messzebbre jöttünk, mint terveztük.
Remek nap volt, jókat bambultam, bandukoltam, sokszor órákig direkt egyedül.
A végén egy idősebbekből álló német (BAJOR) csapattal, akik kellően lassúak
voltak ahhoz, hogy még véletlenül sem fáradjak el a nap végére.
Ritka közvetlenek voltak, (volt közös témánk, lévén bajor specialista
vagyok :) így kb. 6 mondatot sikerült is váltanunk. :)
Siralmas egy nemzet, na. Nagyon ritkán állok velük szóba - a mai eset azt
jelzi, hogy jó passzban vagyok.
Angolul beszélő németek..... Belegondoltam, hogy angolok mikor
beszélnének németül...:).
Luza-ig terveztük a mai utat, ha valaki követi térképen.

Na, igen, ha az embernek van ideje! Megnéztem az U17-es női (!) foci VB-n a
Japán-Anglia meccset. Talán az év legjobb meccse volt. Ezt abból szűrtem le,
hogy végigszurkoltam a 90+30 percet és a 11-eseket, holott nem tudnám megmondani,
melyik meccset bírtam végignézni legutóbb. Nyilván a Manchester, vagy a Liverpool
egyik alkotása lehetett, mert pl. egy roma-juventusból kb. 10 percet bírok elviselni.
Egyenes kieséses meccs volt a 4 közé jutásért. Azt hittem, az angolok jobbak, de nem,
a japánok sokkal kombinatívabbak, okosabbak, labdabiztosabbak voltak. Kihagyták
viszont a helyzeteiket, az angolok pedig jól romboltak, és kétszer (az első és
a második félidő utolsó utáni perceiben) is egyenlíteni tudtak. Először egy jó
kiugrást követően, másodszor pedig egy nagyon távoli, döbbenetesen pontos lövéssel.
A 11-eseket berúgták (nem is értem, hogyan lehettek annyira higgadtak), a japánok
lába megremegett és egyet kivédett a brit kapus.
Japán is szimpatikus ország (és megérdemelték volna a győzelmet), de az angoloknak
szurkoltam. Mivel japán az egyik legjobb volt a tornán (nagyon kitömtek 1-2
csapatot), most már pláne szurkolok az angoloknak, hogy jussanak minél tovább.
Tiszta, sportszerű meccs vol - ezt nagyon bírom a női fociban -, viszont rengeteg
buta megoldás volt, főleg az angol oldalon.

Szerdán kaptam egy demot, hogy "ez neked való, hétfőig írj róla !".
Amennyire szeretek zenéről írni, annyira nem szeretem a (közeli) határidőket.
Van, hogy egyből összeáll az iromány, a néhány felmerülő gondolatom elsőre
egésszé áll össze, de van, amikor rendesen "dolgoznom" kell egy-egy cikken.
Most - fél év után először van lapzártám - kicsit izgultam, hiszen nem én
választottam a zenét, de úgy látszik, olyan ez, mint a bicajozás: nem lehet
elfelejteni.
Szerencsére eléggé karakteres zenekart (nevük a bejegyzés címe) kaptam és
relatíve könnyen írtam róluk 1300 karaktert.
Ha a főszerknek is tetszik, lesz tehát írásom a szünet utáni első Rockinformban
is. Az utam miatt azt hittem, ez kimarad. A köv. számtól pedig ismét gőzerővel
alkotok. Nagyon nagy élmény, szívesen csinálom. Teljesen leköt és feldob szellemileg.
 

Előnye is van, ha nincs munkád. Csüt. délelőtt (és pénteken is) a Bükkben sétáltam és forrásvízzel töltöttem fel az otthoni ivóvíz készletemet.

Jó volt a hétfői hangverseny, de annyira azt hittem, hogy egy hangszeres együttes
fog fellépni (soha nem nézem meg előre a műsort), hogy - ha hozzávesszük, hogy majd'
fél éve nem láttam/hallottam a kedvenc szimpatikusaimat, talán nem is
meglepő - hirtelen nagyon elkezdett hiányozni egy nagyzenekari hangverseny.
Kiderült, hogy egy másik bérlet keretében a szimpatikusoknak is van hangversenye a
héten. Gyorsan be is szereztem egy mérsékelt árú jegyet, aztán:
Haydn: C-molll szimfónia (Hob. I:95): Haydn a kedvencem, a moll hangzás is - ezen
nincs mit magyarázni. Ez a mű is tetszett, főleg a záró tétel, ahol rendesen
megvariálta a dolgokat, újított, szakított a bevált formákkal. NAGYON rendben volt.
És, mert még konzit végzett olvasóm is van (!!), megemlítem, hogy : "Az öregkorában
is egyre kísérletező mester itt bemutatja, hogyan lehet az alapjaiban homofon
szerkezetű rondóformát többszólamú, kontrapunktikus elemekkel színezni,
változatosabbá tenni."
Jó volt látni a zenekart. 4-5 embert is ismerek a zenészek közül, akik haverok, vagy
legalább beszélgettünk, vagy maileztünk párszor.
'Fagott 2' (szintén "haver") mellett egy újkeletű (??) dekoratíva ült...
Sosztakovics: I. (C-moll) és II. (F-dúr) zongoraverseny: mindkettő rendben van.
Az első jobban tetszik (1933-ban a szerző adta elő először), a nyitó tételében van
néhány király ötlet, de a II. (a fia vizsgahangversenyére komponálta 1957-ben) lassú
tétele kiemelkedően zseniális. Sosztakovics 1927-ben diplomát nyert az első
varsói Chopin versenyen. Hopp !
Az I. versenyben a szimfonikusok teljes (?) vonós szekciója, a II-ban majd' a teljes
zenekar jelen volt. Érdekes volt, de teljesen rendben volt.
A fiatal zongorista hölgy, Falvai Katalin imponáló magabiztonsággal és jól játszott
(amennyire én meg tudom ítélni). Szimpatikusak a nem (gyakran) mosolygó hölgyek, de
Katalin túlzottan (feszült?) 'fapofa' volt. Pedig a játéka több, mint remek.
(Hétfőn Szilasi Alex játszotta a Chopin művet, szintén remekül.)
Nem szeretem a történetet mesélő műveket (maradjanak meg az operának), ezért Strauss
művéről (Till Eulenspiegel vidám csínyjei) csak annyit, hogy hallgatható volt.
(Ez még mindig dicséret nálam.)
Tamásnak ÓRIÁSI köszönet a jegyért !!
 

Az előző nepáli bejegyzésem estéjén kártyázás közben hirtelen bevágtam egy
friss, meleg almás pitét (másféle, mint hiszitek). NAGY hiba volt !!
Éjjel gyomorgörcsök, reggel akkora hasmenés, hogy ...brrr....
LEGYENGÜLÉS, kiszáradás. Nem is lett volna nagy gond, HA aznap nem egy 7
órás menet várt volna ránk, az utolsó 2 km-en 600 m (!!) szintemelkedéssel.
Szenvedés, elcsigázottság, a fizikai és lelki határaim...
Hú, NAGYON tanulságos út volt ! Minden (tyúk)lépésért küzdenem kellett és
100 méterenként pihennem 5 percet, de úgy, hogy ott már egy lépést sem bírtam
volna tovább menni. Kegyetlen 8-9 óra volt. Az a napom kész volt. SEMMI erőm
nem volt. Nem is lehet leírni. Nem bánom, hogy átéltem, sokat tanultam belőle.
Önmérsékletet (ha gyorsabban akartam menni, akkor azonnal végem), kitartást,
türelmet.
Namche Bazar: egy csodálatos városka. 3 akklimatizálódásos napot
töltöttünk itt. Nagyon kellett. Mire felértem, halál, alvás.
Másnap: túra közepes szintekkel - erősödés, semmi kaja, gyenge állapot
(50% erőnlét).
3. nap: "kis" kör a falu felett (7 óra) 3880m-es legmagasabb ponttal.
Ez már jól esett. Szinte tökéletes állapotban, erőnlétben vagyok.
A nap tűz, a levegő tiszta. Az izmokkal nincs gond, mert nincs annyi oxigén
(60-70%-a a magyarországi levegő ox. tartalmának), hogy az izmok fáradjanak.
Hamarabb jön a légszomj. Okosan, nyugodtan csinálva kellemes a téma.
A látvány leírhatatlan. Ma sétáltam egy 3600 m-en lévő füves (!!)
kifutópályán:

Remélem, időben jött ez a gyomros pofon és a köv. hetekben semmi
gond nem lesz. Pirítós, tea hegyek, sok-sok víz, főtt krumpli, hagymaleves,
ilyesmiket kajálok.
Akklimatizálódva lenni (a magyar nyelv zokog a sarokban) egy nagyon
kellemes érzés.
Ma láttuk volna a Mt. Everest-et, de mire olyan helyre értünk, befelhősödött.
Nem gond, hiszen a néhány havas csúcs, melyeket relatíve közelről látunk,
azok is csodásak.

Gondolom, feltűnt, hogy nem különösebben érdekel az ének a zenében, a szezon
(számomra) első hangversenyén pedig mindenre vágytam, csak reneszánsz táncdalokat
hallani nem. Ehhez képest a Tomkins énekeggyüttes ezekkel kezdett.
Aztán szerencsére jött egy kísérő zongorista, akinek helyenként komoly szerep jutott.
Oly annyira, hogy egy Chopin darabot is eljátszott, hogy ne csak ének legyen.
Ez valami leírhatatlanul GYÖNYÖRŰ volt !!! Frédéric úr tud valamit (mindent ?) a
zongoráról és a lélekről !!! Könnyed, szellős, nem halmoz hangokat, mégis annyira
tartalmas, érzelemgazdag, mint kevés szerző a zeneirodalomban. Ismerem, mit tud, de
így, derült égből pláne sokkolt (jó értelemben) és meghatott - jó volt hallani.
Haydn, Schubert, Rossini - egészen jó énekdarabokat írtak, ezekből is hallhattunk.
Strauss a Kék Duna keringőt eredetileg dalnak írta. A nyitó zongora rész nagyon
visszaadja a Duna hangulatát, az nagyon tetszett. Maga a keringő így is rendben
van, jó darab.
Bartók (Kodály?) 4 szlovák dala közül az első egy akkora tercrokon fordulattal
indul (ZONGORÁN most hallottam életemben először), hogy azonnal magam mellé
hatódtam !! Ez is egy (4) jó mű.
Nehezen indult (nálam) a 30 éves Thomkins énekegyüttes, de összességében egy
remek koncertet adtak, (a nyitó reneszánszokat leszámítva) remekül éreztem magam.
Most a szopránok is tetszettek, pedig általában menekülök, ha olyasmit hallok.
I like Chopin.

A luklai repülőtér említést érdemel !
Egy kis 14 (16?) személyes, 2 motoros géppel repültünk - 1-1 sor ülés a
2 oldalon -, én a pilóták mögött ültem, így tökéletesen láttam előre is.
Kb. 100-150 km-t tettünk meg kb. 35 perc alatt. Alattunk a táj - kisebb hegyek
megművelt oldalai - és kis felhőzet, a távolban néhány nagyon magas hegy,
hófödte tetővel. Aztán egyszer a gép berepült egy völgybe 2 hegy(lánc) közé
és kisvártatva szemben is egy hegy állta utunkat, melyen egy kis település
(egy utca, kb. 80 ház) látszódott, egy nyúlfarknyi úttal, mely a semmiből
Az volt a leszállópálya.
Gyorsan fotóztam, majd, mire a második képre lehetőségem lett volna, már le is
szálltunk. Nem volt tehát időm izgulni.
Egy hegy oldalában , majdnem, mint egy síugró sánc, kb. 300 m aszfalt bele
a semmibe. Ennyi.
A felszálló gépek belegurulnak ebbe a semmibe (szakadék fölé), leszálláskor
pedig bármilyen hiba korrigálhatatlan.
Ma kb. 6 km-t sétáltunk, nagyjából szinten, 2.700m volt az átlagos magasságunk.
Nem éreztem semmi különöset. Ha emelkedőn próbáltam izomból tempót menni, akkor
elfogyott a levegő, de ennyi. Egész nap tűzött a nap, de most (este 5) esik.
100 rúpiáért szálltam meg (200 Ft !!) egy épülő, de majdnem kész, még nem is
üzemelő szálláson.
(Reggeli kb. 180 rúpia, 1 liter ivóvíz 150, 6,5 dl sör 500 (!!) (átszoktam a
teára (50 rúpia/csésze)), ilyesmi. 1 rúpia kb. 2 Ft-ot ér.

A hotel tetején üldögélek. Felhoztam teregetni a mosott ingem és megláttam,
milyen jó hely.
Körös-körül a város, az egyen 4-5-6 szintes épületeivel. Majd' minden tetőn
kis srácok eregetnek sárkányt. Több napos hindu ünnep van.
Kb. 200 sárkányt tudnék megszámolni.
Mondjuk az ünnep azon része, hogy egy fej nélküli marha pihent egy kis kegyhely
előtt, már közel sem volt ilyen idilli.
Nagyon nagy élet van a tetőkön. Szárítanak, tárolnak, kertészkednek (!!).
Fúj a szél és borul (a délelőttök naposak), így is kellemes, nyári meleg van.
Vettem szandált (1.200 rúpia), vízlepergető túranadrágot (500), ananászt (20),
némelyet nagy alku után, némelyiket csak úgy. 1 dollár 73 rúpia, 1 Euró pedig
100, tehát 1 rúpia kb. 2,2 Ft-ot ér. 0,65 liter sör étteremben 200 rúpia,
(boltban 120) a kaja kb. uhganennyi.
Hangulatos, egyedi város. Legalább félmilliósra becsülöm. 1300 méteren fekszik.
És körben 3 oldalon a hegyek !!!

Közben itthon: ma megvettem a 4. angol válogatott mezemet. Egy turkálóban, 1200 Ft-ért.

"Ezer órás" (majd' 40) út után aludtam egy nagyot, majd elkezdtem pihenni, mosni...
Olvasom Nikki Sixx könyvét (piros pont, ha tudod, ki Ő)...
Nov. 14-én New Model Army koncert lesz Pesten !!!!!!!!!!!!! ÁÁÁááááááááááááá !!!!
A Hi-Fi-t még nem raktam össze, de fülesen egész este a Nepálban vett meditatív
(mantra) zenét hallgattam. Nagyon jó, hogy megvettem ezt a CD-t ! Mindenhol ez az
1 "dal" (Om Mani Padme Hum) szólt kint, de nem untam meg, hanem beépült, a részem
lett, itthon hallgatva pedig olyan, mint ha ott lennék. Cr. is sokszor eszembe jut,
ha hallom. Olyan, mintha Rá várnék, Vele vacsoráznék, feküdnénk éppen.
Lehet, hogy nem csak egy viszony volt ? Majd (az idő) eldönti, eldöntjük.
    Fura itthon. Fura volt ismét autót vezetni. Fura a hideg és a korai sötétedés.
Az, hogy mindenünk megvan, mégis anyagiasak vagyunk. Hogy rengeteg
energiaforrásunk és energiánk van, mégis pocsékolunk. Hogy elásott halottaink
maradványai fölé halott virágokat teszünk és gyertyát gyújtunk...
    Szeretem Ázsiát ! Thaiföldön és Nepálban sem láttam ideges, kapkodó, agresszív,
vagy másnak ártó embert, tolvajt, verekedést. Alig van dohányos és nem isznak
alkoholt.
    Indokolatlanul sok az autó nálunk. A hőerőműveket sem értem (vagy csúcs
biztonságú atomerőművek, vagy sok-sok kis erőmű, kollektor kellenének, melyek
semmibe nem kerülő, "megújuló" energiát használnak).
Fura, hogy iható (lenne ?) a csapvíz, mégsem főleg azt isszuk,
de pl. a WC-t ilyen vízzel öblítjük. A földgázos fűtést zsákutcának látom.
    Mark Knopfler (aki nem tudja, ki Ő, fekete pont) filmzenéinek
(Screenplaying, 1993.) albumát hallgatom. Jó kis visszaszoktató zene, de
már alig várom, hogy a Dream Theater koncertjét megdörrentsem a a nagy motyón.
Kb. 2 hete benne van a fülemben (hangszínnel, dinamikával, MINDENnel) a
legutóbbi koncertet nyitó Overture 1928 kezdő 20 másodperce.
Fizikailag hiányzik, hogy halljam.
Holnaptól a hegyi jegyzeteim jönnek, terveim szerint.

Na, milyen kepeskonyvbe botlottam a hotelunkben ? Lappfoldrol szoloba. Igy lett egy ujabb elerendo celom: (szegeny Zita ! :)  szeretnem megmaszni a Saana-t. Megoldhato ez elobb-utobb ? A tobbiek kedveert: nem is annyira a magassaga a lenyeg, mint az, hogy hol van es milyen jo alakja van. (Ezen napjaim a jo alakokrol szolnak, ugy tunik. :)

Maybe Belgium and Hungary have common border. We will see...

Mily, rendben vagyok, koszi az izgulast (ereztem, me`g ha nem is izgultal :)) ! Most mar minden rendben, mert nem a hulyeseg es a kapkodas uralkodik, hanem a masikra figyeles, (az erzelmek ?), a gondolatok, a CSEND. Ma mar tudtunk egy iranyba nezni, vagy egyutt hallgatni. Ha csak ennyit elertunk, mar rendben van. A tegnapelott esti iedegbetegseg kisse megviselt. Meg egy nap itt, aztan reszkess Magyaro.! Ma fesztival van (4 napos), a jomod isten(no?j)et invitaljak hajlekaikba, boltjukba. A bejaratok ele a jellemzo szines porukbol (rizsporral keverik, hogy kezelheto legyen) mintakat (virag, ilyesmi) alkotnak a kovezetre, majd csapast jelolnek ki egeszen a haz belsejeig a mintatol. Kitakaritanak, gyertyakat, viragokat tesznek ki, kivilagitjak fenyfuzerekkel a hazakat (nagy szomoruan bandukoltam haza 2 napja ejjel, erre fenyarban uszo hotel fogadott. "Pont ez kell most !", gondoltam.), petardat durrogtatnak, a gyerekek kantalva tarhalnak. :) Sokkal jobb, mint 1-2 napja, mikor a kutyak unnepe (!!?) volt es viragfuzert akasztottak csori blokik nyakaba es szines pontot tettek azok homlokara... Az alkurol annyit, hogy a kemeny alku utan 3 darab/100 rupia aron vett balzsam egy olcso boltban 25 rupia/darabba kerul. Kell egy varosra egy het, nekem ez megadatott Kathmanduban. Jol ereztem itt magam. Eddig nyaraltam, ha hazaerek, akkor jon majd az, hogy nincs munkam. Szerintem a pozitiv oldalat (SZABAD vagyok) fogom eloszor latni, elkezdek ugyeket intezni. Most me`g nem tudom magam elkepzelni, hogy interjukra jarjak - szerencsere nem vagyok raszorulva egy ideig es eddig egeszen nagy hatasfokkal jottek be az interjuk. Az igazi az lenne, ha tavasz lenne, de nem lehet minden tokeletes.  :) ((Ugye nem ilyen blogot vartatok tolem ? Mert, ha egy mod van ra, nem ilyen lesz. :)) Ma az egesz napot Vele toltottem, ugyhogy kicsit rozsaszinebb vagyok a keletinel. :)) 

Ma egyetlen dologra vagytam: minel messzebb lenni a magas, feher boru, kek szemu, jo testu nonemu lenyektol a tegnapi estenk utan. Sikerult is olyan helyekre keverednem a nap folyaman, hogy osszesen lattam kb. 10 turistat a egesz nap. (Visszaerkezven mail vart, hogy `nincs ez igy jol, talalkozhatnank?`, szoval a technika folytatja a szappanoperat.) Pl. voltam egy bazi nagy parkban (itt nincsenek parkok, fak, csak hazak es utak).  Nagy ter, kiegett es kikopott 40 centis fu, tobb csoport krikettezett. Egy ujabb sport melynek szabalyait eselyem sincs megerteni. Az idojaras egesz ittletem alatt remek: szandal, rovidnadrag, polo. Este es reggel neha kicsit huvos van, de csak elvetve veszek fel pulcsit. 1300 meteren vagyok most is, kb. annyira az Egyenlitotol, mint Kairo. A hegyekben mas volt a helyzet, ott fagyott is (errol majd, ha hazaertem). Eso nincs, ho egyszer esett a hegyekben. A nap eros, de turheto, konnyen le lehet barnulni. Rengeteg az arnyek, ugyanis 4-5 szintesek a hazak. Tegnap talaltam egy (2) ermearus bacsit. Kb. fel orat nezelodtem nala, jobb volt, mint egy muzeum (!!) , majd vettem egy 1946-os negyed rupiast (India) 40 Ft-nyi nepali rupiaert. Az egyik oldalan `George VI King Emperor` lathato. Nem tudtam ott hagyni, ennyire vagyok angloman. Ausztralia es egyeb gyarmatok :) kiralynos fontjai is voltak, nagy volt a kisertes (szeretem a Brit Birodalom ermeit, foleg, ha a mostani kiralyno van rajtuk) de nem voltam bevasarlo kedvemben. Ma lattam az elso lelakatolt (!!) kerekpart, ettem ananaszt es eszleltem, hogy napok ota nem beszelek magyarul. Csak irok. Szeretem az ilyesmit. A levego itt annyira szennyezett (fele annyira, mint mondjuk Bangkoke), hogy a 2-3 heti himalajas tudotisztulast 1 itteni nap hazavagja. A motorok annyival vadabbak, mint Thaifoldon, hogy ott a robogo volt a meno, itt a 125-150 kobcenti a minimum es az altalanos. A nok 80%-anak a bal orrcimpajaban piercing, orrbavalo van. Erdekes. Jol tippeltem Kathmandu nepesseget! Olyan 600 ezer folott van valamivel hivatalosan.

We're like crystal, we break easy
I'm a poor man if you leave me
I'm applauded, then forgotten
It was Summer, now it's Autumn

I don't know what to say
You don't care anyway
I'm a man in a rage
with a girl I betrayed
Here comes love, it's like honey
you can't buy it with money
you're not alone anymore
shock me to the core
you shock me to the core

We're like crystal, it's not easy
With your love you can't beat me
Every man and every woman
(And every woman)
Needs someone
So keep it comin', keep it comin', keep it comin'
keep it comin', keep it comin', keep it comin'

I don't know what to say
you don't care anyway
I'm a man in a ditch
with a girl I betrayed
here comes love, it's like honey
you can't buy it with money
you're not alone anymore
shock me to the core
you shock me to the core