'Dark Night Of My Soul'

Szivaroztunk az imént az erkélyen (Mr. (inkább Miss!) Egri Kékfarankos
és én) és az tűnt föl -sokadszor-, hogy noha Magyaro-n élnek a
legjobb/legszebb nők, szerintem itt a legmagasabb a festett hajú nők aránya.
Soha nem fogom felfogni, hogy miért hiszik azt sokan, hogy rettenet
természetellenes hajszínnel a fejükön szebbek (lesznek).
Leginkább a szőke utánzása nevetséges.
Én elhiszem, hogy kevés itt (ennyire az egyenlítőtől) a természetes szőke,
de miért ne lehetne egy barna nő ugyanolyan szép ?
Valaki vagy szép, vagy nem. Attól, hogy (70%-ban bénán) világosít a haján...
Elég 1 hetet külföldön tölteni (ne adj' Isten olyan országban, ahol több a
természetes szőke !) és FÁJ látni hazatérvén a sok sárga hajú lányt. Jajj.
Én legalábbis így vagyok a témával.
      A C.A.F.B.-ről szóltam a héten. Leírok pár szerintem tökéletes
együttesnevet. Némelyik király zenét játszik, az első nem annyira :) :
Inner Circle, The Perfect Circle, Sodom, Kreator, The Cure, In Flames,
Porcupine Tree (ezen soha nem fogok tudni túllépni !!), D.A.D. (Disneyland
After Dark), R.E.M., Fuck Off System (FOS). Ezeket mikor először láttam
(vagy, amikor sikerült megtudnom a jelentésüket), egyből elgondolkodtattak.
      Időközben nagyon rákattantam a legutóbbi 2 The Cardigans albumra.
Cseszi a csőröm, hogy nem bírok rájönni, mitől tetszenek annyira (Nina
hangján kívül).
'I need some fine wine and you, you need to be nicer'

Ez mekkora zene(bona) !!!
Mivel a netnek hála egyre többen férnek hozzá egyre több zenéhez,
írok egy tökéletesen ajánlható zenéről, amely annyira könnyed és laza,
de egyben tartalmas és egyéni, hogy Rush rajongóktól a Republic szintjén
mozgókig - szerintem - mindenkinek bejöhet.
A legkommerszebb progresszív zene, vagy nem is tudom, mi ez.
Olyan érzésem van ezt az albumot hallgatván, mintha 4 (nem tudom,
mennyien vannak) zeneművészeti szakközepesnek azt a feladatot adták volna,
hogy vizsgakoncertre valami igényes, újszerű könnyűzenét tegyenek
le az asztalra, aztán ők agyalás és görcsölés helyett összeültek
volna és 1 hét alatt megírták (megkomponálták ?) és felrántották volna
ezt az anyagot minden stressz és probléma/vita nélkül.
A valóság persze nyilván nem ez.
Easy listening progrock ?
Kiemelkedően muzikálisak. A zene számukra nem korlát, leküzdendő
akadály, hanem kifejezési forma. Élmény hallgatni.
Aki teheti, tegyen egy próbát velük !
Még a dobost sem figyeltem elsőre, annyira a DALOKé a főszerep.
Svédek.
u.i.: a zeneszakközepesek NAGYON tudnak zenélni !

Ex-klasszikus gitár edzőm felvetette, hogy ha már úgyis jön szürcsölni,
menjünk előtte zenét hallgatni élőben.
Jó ötlet volt.
Egy laza, levezető koncert volt a zenekar számára (nagyon kedvelem
őket) a szezon végén, nekem különösebben nem tetsző szerzők
(Erkel, Kodály) műveivel, a végén ragtime átiratokkal.
Szabadtér, semmi kötöttség, ZENE. Jó volt.
A terük és a freki spektrumuk is ott van a Hi-Fi-mhez képest ! :)
Az egyik képpel próbálom sejttetni, mi (ki? :) tetszik leginkább
a zenekarban, de tényleg úgy jó az egész, ahogy van.
Sok infót tudtam meg a /egy ilyen zenekarról.. Szeretek kérdezni.
Aztán jót söröztünk, szakmáztunk gitárokkal otthon, de ez már egy
másik történet.
Nagy hiba volt abbahagynom (felfüggesztenem?) a zene tanulást annak idején !
Arra büszke vagyok, hogy az Erkel műben edzőm csak a Himnusz témáját
hallotta, én a Szózatét is és valóban benne volt mindkettő....

Ej, de hiányzik már egy Fear Factory koncert !!

15 percig láthattam ezt a gyönyörű látványt a minap
(untam kivárni, mikor mennek el).
Így megy ez, telnek a szorgos munkaórák. 10-15 év még és jön a nyugdíj.
Mindez - a cigit beleértve - a mi pénzünkön.
Hallottatok a C.A.F.B. nevű zenekarról ? Cops Are Fucking Bastards

Néhány éve Győrött láttam őket előzenekarként, de Totya is ott volt, na meg
a "RockN'Roll kommandó" :) keretein belül is alkottunk, így csak kellemes
benyomásaim vannak, de konkrét emlékem nem sok. Jók voltak, az biztos.
Szülinapomon PUF, névnapomon Kaukázus, ez nem rossz év...
Most is jók voltak. Dacára annak, hogy 20-nál kevesebb néző előtt játszottak.
Egyéni, jó kis hangulatos zene, jó hangzás (szinti néha eltűnt) és hangerő,
dinamikus basszer, hibátlan zenei teljesítmény..., a lényeg : JÓ DALOK !
Általában is, de Dream Theater koncert után pláne figyelem a dobosokat.
(A gitárosokat elég hamar átlátom.)
Itt eléggé közepes lábú (főleg a jobb hiányos), de meglehetősen jó kezű
a dolgozó. Jel nélkül, hangulatosan, jól dobol. Fiatal.
Néhány szám alatt nagyon lehetett látni, hogy azok a kedvencei.
Jó a keze, na. Jó a basszer (nem komplikált, de tempós dolgokkal) és
jó a frontember is. Jó átkötő és dalszövegek. Hangulatos az egész.
Akit érdekel, könnyen lekaphatja a dolgaikat a netről.
www.kaukazus.hu
Az első (?) albumot ingyen osztogatták, a második (?) meg sem jelent CD-n,
csak netről szedhető le. Csak ajánlani tudom őket.
"Lángos, tejföl, egy jó fröccs, életem, ennyi kell"
Nézem a "Jelek"et a TV.ben. Ezer éve egy OktFest alkalmával láttam munich-ben moziban.
Jó bekaki volt a térhatású hanggal (éjjel a tag az UFOs gabonakör közepén,
hirtelen bezizzen a kukuricás mögötte..). Most sem rossz.

Nagyon rövid. Az első két számban semmi különös nincs.
Ezek voltak az első benyomások.
Aztán jött a New York Is A Woman, melyben valami csodásan
benne van minden, amitől a zene művészet.
Tavaly hallottam először, koncerten és azóta bennem van.
Megmagyarázhatatlan, de ettől szép, hogy elsőre megfektetett és
ugyanígy hat a mai napig.
Eddig az Anthrax zenéjében éreztem, milyen lehet New York (van bennük
is valami), de ez a dal (és persze Suzanne Vega személye is)
megmutatja a várost egy (másik??) nézőpontból.
Ettől a számtól kezdve elkezd működni az album. Megnyugtat, magával ragad,
kézen fog, mesél ez az egyedi női alt. NAGYON szeretem hallgatni.
TISZTA, kellemes, komoly, női, szép, egyenes......
Csodálatos az angolja is (pedig írtam, melyik városban él !), benne
van az egész megnyerő, bájos személyisége a hangszínében, hangképzésében.
Nem egyetlen gitárra hangszereltek a dalok, de persze az az alap.
Nem tudom elemezni, milyen gitáros, mert annyira egyéni a játékstílusa,
annyira összetartozik az egész Suzanne jelenség, hogy nem tudok
véleményt formálni csak a gitározásáról.
Nagyon-nagyon jó album - az életműben is előkelő helyet érdemel -, alig
várom, hogy ismét lássam/halljam, élőben!
11 dalból 8 tökéletes. Szeretem.
34 perc 18 másodperc Suzanne Vega.

Az egy jó kérdés, hogy kell-e még egy könnyűzenei adó, de az tény,
hogy a Petőfin vannak a legjobb zenék, mióta sílust váltottak.
Rendesen beleköptek a magyar kereskedelmi rádiózás (ez milyen hülye
fogalom !!) posványába.
Élmény őket hallgatni. Kíváncsi vagyok, meddig bírják, hozzászürkülnek-e
idővel az őket körülvevő szeméthez. Szurkolok nekik.
Az jó talány, hogy nálunk miért nincs egy normális rádió,
miért ugyanazt az igénytelenséget sugározza mindegyik.
Külföldön ez nem így megy.
Nálunk még nem igazán volt divat a sok rádióadó, mikor Győrött
rákattantam a FunRadiora (Pozsony). (A RockFM sem rossz). Ez ezer éve volt,
de a mai napig ez a kedvenc rádióm. Az ország északi felében lehet fogni,
csak ajánlani tudom.

Van abban valami....
Amikor 16 évesen rádióból felveszed egy öntelt, beképzelt, drogos tag
zenekarának friss albumát és hónapokig csak azt hallgatod
(so far, so good... so what !), annyira lenyűgöz, hogy mennyire tud
az ipse (és az egész zenekar), aki éppen azon van, hogy megmutassa
Metallica-ból való kirúgása után:
Ő a legjobb gitáros a világon, Neki van a legjobb zenekara, a Metallica
fakezűek gyülekezete; majd -szintén rádióban- 2 év múlva meghallod a csapat
brilliáns új számát (Tornado Of Souls), minden idők legjobb gitárszólójával (!!!)
és ÉRZED, hogy ez a f@szi egy géniusz minden gyarlóságával együtt, melyekkel küzd
(élete végéig?); innen kezdve ők a kedvenc zenekarod, háborzongatóan komplex és
egyre tartalmasabb albumaikkal; 20 évesen hónapokig spórolsz, hogy (Prágában)
végre élőben lásd őket (3 nap nem-alvás után életre szóló élménnyel
gazdagabban térsz haza első szerelmedhez, aki aggódik, mikor meglátja,
mennyire mérhetetlenül fáradt vagy, de ÉRZI, hogy megérte, mert a
lelkesedéstől/boldogságtól egyik mondatodat vágod a másik közepébe);
aztán annyira vágysz az élményre újra, hogy néhány év múlva (arrogáns,
öntörvényű fiatalként) elmész egy (A) gyűlölt országba is, csak azért,
hogy előzenekarként láthasd őket egy másik kedvelt zenekarod előtt
(stuttgart, Iron Maiden); behidalsz, hogy az ipse a Te gondolatidat a Te
stílusodban mondja az interjúkban; mire hazánkban is többször
fellépnek már mindent láttál, mire vágysz, de a zenekar a csúcson van,
így kihagyhatalanok; a banda és vezetője érik, felnő, utóbbi
hosszú évekre leáll a drogokkal (heroinról leszokni!!!!);
az évek telnek és a zenei nívó picit alábbhagy -de minden albumon
van és OTT VAN valami, ami más zenekarban nincs-, egyszer a példakép
visszaesik a drogozásba és ezzel megszűnik példakép lenni,
"idegenek" lépnek be a zenekarba; ekkor már 34 vagy és Te írsz
az aktuális albumból egy rockzenei szaklapba(n)...
Van ebben valami.
Hogy mi? Hasonszőrűség? Értékrend? Világnézet? Állandóság?
Nem tudom.
Az új Megadeth albumot - United Abomination - hallgatom és teljesen
csalódott vagyok.
Egy remek metal album (sajna eléggé lassú), csont profi, a dalok
sem rosszak, de MINDEN hiányzik belőle, ami miatt szeret(t)em ezt a bandát.
A záró 2 szám ér valamit : a You're Dead-ben vették a fáradtságot és
zenéltek egy kicsit, kellően, de élvezhetően komplex; a Burnt Ice-ban
pedig megvillan valami valós tudásából, kreativitásából.
Totálisan lazának ható ZENÉLGETÉS, de úgy, ahogy csak Ő tudja.
Cikkekben riportokban ismét hozza magát Dave Mustaine (frontember),
csak éppen a zene nincs már mögötte. A Megadeth nem lehet középszerű!!
Vagy csak én nőttem ki a metal stílusból?
A neten van egy skót TV-nek adott interjúja. Nem tudtam eldönteni, hogy
tiszta, vagy ismét a heroinos tompaságot láttam a tekintetében.
Az A Tout Le Monde újra feljátszására női énekkel, vokállal
kiegészülve csak egy szó van: szégyen.

Süt belőle, mennyit tudnak.
Ha csak ennyit írnék, az is egy felhívás lenne, hogy
mindenki szerezze be ezt az anyagot, hiszen korunk talán
legképzettebb, tehetséggel leginkább megáldott ötöséről beszélünk.
Nem tudom, mekkora teher lehet, hogy olyat írjanak, amit értenek,
be tudnak fogadni a hallgatók, de még a zenekar is tökéletesen
sajátjának érezhet.
Ilyenkor egy út van, kizárni a külvilágot és 100%-ig megbizni
a másik négy tagban. Érzésem szerint ezt csinálják.
Homogén, teljes, kellően változatos anyag.
Volt jobb, volt nekem jobban tetsző, de minden pillanatát élmény hallgatni.
(Gábor : találtam benne tercrokon fordulatot !! :)
Hibátlan, de nem tökéletes. Szerencsére, hiszen ők is emberek.
Zenélni hihetetlenül tudó, kreatív emberek.
Óriási adomány, hogy ebben a kommersz, rohanó, üres világban van egy
ilyen szinten alkotó zenekar.
Az elmúlt 6 évben 5 darab 70 perc körüli remekművet tettek le elénk !!
Le a kalappal előttük !!!
78 perc ÁlomSzínház

Tegnap délután 4-től ma reggel 6-ig aludtam. Kellett.

I'm waiting for the night to fall
I know that it will save us all
When everything's dark
Keeps us from the stark reality
I'm waiting for the night to fall
When everything is bearable
And there in the still
All that you feel
Is tranquility
 
There is a star in the sky
Guiding my way with its light
And in the glow of the moon
Know my deliverance will come soon
 
There is a sound in the calm
Someone is coming to harm
I press my hands to my ears
It's easier here just to forget fear
 
And when I squinted
The world seemed rose-tinted
And angels appeared to descend
To my surprise
With half-closed eyes
Things looked even better
Than when they were opened
 
Been waiting for the night to fall
Now everything is bearable
And here in the still
All that you hear
Is tranquility

Köszöntöttek már valakit a szülinapján 0 óra 1 perckor ? Jó poén. Főleg, ha az "ünnepelt" nem tudja, hogy már 'holnap' van és, hogy Te tudsz a dátumról. Na szóval most álmos vagyok. Egyébként totál ilyen a szülinapos :

 

Huh !!! Nem hittem, hogy a próba után még így le tud ültetni az előadás !!!
Szinte hibátlan volt. Óriási zenei élmény !!! Volt olyan 5-6 perc, ahol csak
ültem (áltam ?) és fogadtam be a dolgokat annyira GYÖNYÖRŰ és hibátlan volt !
Előbb az általánosságok, azokból is a hibák : a tak jel most is gyakran hallatszott.
Ilyen szinten ez - szerintem - megengedhetetlen amatőrizmus.
A hangzás egyetlen (viszont annnál nagyobb !) hibája az volt, hogy az "agy",
Christofer Johnsson gitárja szinte végig egyáltalán nem hallatszott.
Szerencsére Kristian (akivel délelőtt beszéltem) gitárja rendesen megdörrent,
a szólókat is Ő játszotta és általában ugyanazt játszotta a 2 gitáros.
Bosszantó hiba volt így is.
Apróbb hibák voltak (nagyzenekar néha halk volt, énekkarok néha későn kaptak
megfelelő hangerőt), de összeségében remekül szólt a cucc. Hangerőben rátettek
egy lapáttal délelőtthöz képest, így a cinekhez hozzáhangosodott minden.
Nem kell nagy dologra gondolni, de elérte a már éppen élvezhetőt a hangerő.
A továbbaikban csak pozitívumokat tudok írni :
Dobos : nagyon tetszik a játéka. Basszus : délelőtt egy kellemesen lágy soundja
volt, estére keményebb lett, jól szólt. Kellett is, hiszen 1 gitárt
levett a technika a palettáról. Kristian : dörren a gitárja, egyszerű
(relatíve) dolgokat játszik, jól. Remekül hangzott végig.
Minimál világítás végig, sokat kellet molyolnom a záridővel.
A terem akusztikája rendben.
Jó volt a nyitás : énekkar, nagyzenekar, 2 szólista hölgy felsétál (ováció),
első "számban" a Therion nem is jelent meg, szám végén óriási taps, majd
csak nagy (rock) koncerteken tapasztalható elementáris hangerővel feltörő
közönségzaj, amikor bejött a banda (dob : fekete ing, nyakkendö; basszus :
fehér ing, fekete mellény; gitár 1 : fehér ing, vörös csokornyakkendő (!),
gitár 2 (a győztes) : fekete öltöny, világos ing, nyakkendő. KIRÁLYSÁG ! :)
Főleg a mosoly utóbbi arcán !!! Gondolom, látta, hogy néz ki és milyen hatást
ér el.
Az első részben komolyzenei műveket játszottak, minden szám végén tapsvihar.
Volt Rienzi (nem csak én ÉRZEM, mi van benne, hanem a "főnök" is !?) !!!
Aztán a második részben saját számok !
Az első alatt elkezdett néhány ember az első sorba beszivárogni oldalról, majd
hamarosan komplett küzdőtér alakult ki elől, az első széksorig álló emberkék
töltötték fel a teret és szabályos metal koncert hangulatott csináltak.
5-10 méterrel előttem voltak, úgyhogy a "páholyomnak" annyi lett és állva
kellett a továbbiakban néznem a "bulit", de ez a legkevésbé sem zavart,
kifejezetten jót tett a koncert hangulatának.
Néhány finnyásabb arc "menekült" el a környékről, de a többség szerintem
az én véleményemet osztja/osztotta.
Bőven megmaradt egyébként az egész light-os keretek között, semmi lökdösődés
(jajj, de hiányozni kezdett egy Fear Factory koncert !!!!), dohányzás nem volt.
Nem vártam, hogy ez lesz, de jobb volt így, mintha mindenki végig ücsörgött
és tapsikolt volna. Úgy láttam, a zenekar (mármint a Therion) is meglepődött
kicsit, de egyértelműen a szeretet megnyilvánulásának vették, nyilván
nem volt újdonság számukra.
Tavaly Bukarestben volt egy ilyen koncertjük, ott - belső infók alapján -
állítólag nem igazán voltak elragadtatva a nagyzenekaratól és ott
végig ülős volt a buli.
Nagyon kíváncsi vagyok, most mi lesz a véleményük, mert szerintem nagyot
alkotott minden résztvevő : zenész és közönség egyaránt.
A 4 szólistáról nem szóltam, pedig megérdemlik, hogy név szerint említsem őket:
Lori Lewis (de jó név !), V. Molnár Judit, Molnár András és
Boncsér Gergely is hibátlant és felemelőt alkottak. Le a kalappal !
A rövid szólót éneklő egyik basszus kórus tag is - aki délelőtt nagyon
pontatlan volt - levetkőzte idegességét és hozta, amit kell.
Ennél jobb reklámot az operának, a komolyzenének (és talán
a kemény rocknak) el nem tudok képzelni.
Nagyon élveztem az egész előadást. Teljesem homogén, természetes stílust
alkottak és főleg a vokális részek nagyon hatásosak, TISZTÁK.
DVD-t is készítenek az estről, így bárki megnézheti majd, milyen a
komolyzene ilyen hangszerelésben, illetve hogy hogyan kell elképzelni
egy kórusokra, klasszikus hangszerekre dalokat író metal csapatot.
Óriási hiba lett volna kihagynom !!!!! És 1 héttel a koncert előtt még
egyetlen hangot sem hallottam a zenekartól.
Valami nagyon egyszeri dolognak voltunk tanúi.
Gábor, őrök hálám !!!!!!!!

Éjjel a Bükkben ücsörögtem egy tisztáson és csak a csillagok és a szentjános bogarak világítottak. Meglehetősen kellemes hangulat volt. 'Tranquility' angolul. Szeretem ezt a szót, ezt az érzést. (Depeche Mode : Waiting For The Night. Ebben a számban hallottam először. Jól ki is fejezi a dal ezt/azt a hangulatot.)

A Therion koncert remek volt, a főpróbához képest is alkottak dolgokat. Holnap képes beszámolóval jelentkezem terveim szerint.

Avagy Therion szakmai napok.
Éjjel 2-ig a Borfesztiválon voltam sok ismerőssel és odakeveredett
egy mexikói tag, aki a Therionnak a színpadon kívüli dolgait filmezi.
Hajnalban (10 ora :) nagy nehezen felébredtem és irány a Jégcsarnok, a főpróba,
ahová 2 kórista ismerős csempészett volna be, de gyakorlatilag bárki bemehetett.(!!!)
3 órában a teljes műsort eljátszották.
Az élő zene, az élő zene; de az olyan élő zene, ahol egy metal zenekar 4 operaénekessel,egy kb. 60 tagú kórussal és kb. 30 komolyzenésszel játszik... !!!
Az elején a gitárok halkak, a cintányérok hangosak, a többi jól szólt.
A végére egészen rendbejöttek az arányok és a hangerő is jó volt.
Határozottan nem rossz a csarnok akusztikája.
Este 2000-en leszünk, de kb. 50-en most is voltunk.
A hangosításról szóltam- csoda, hogy ilyen jól megoldották.
Gyakran kihallani a tak-jelet, de ennyi a hiba, nem több.
A "banda" kábeleket használ, nem rádiós dolgokat ! A dobos egy minimál Tama cuccon
játszik, de nem az szól, hanem mellette van egy ketyere, melyen Ő állítja be a
dob hangzását. Maga a dobcucc nem is nagyon ad ki hangot. A lábdobon most
elgondolkodtam, hogy' mehet, mert ott rezeg a bőr rendesen.
A koncert első fele klasszikus művekből áll. LESZ WAGNER RIENZIje !!!!!!
A nyitányba ezer éve egy karmesterversenyen szerettem bele és már a bemelegítés
során játszott belőle dallamot egy fúvós (kürt ?). Ott már reméltem és nem hiába !
A fagott (oboa ?) szól talán a legjobban az egészből.
Szóval : első rész : klasszikus opera dolgok. Hoztak egy énekes hölgyet, Hozzá
csatlakozott V. Molnár Judit, városunk üdvöskéje. Ahhoz képest, hogy elsőre nem
is mondott igent a felkérésre (csak, miután -mint én- utánajárt a zenekar zenéjének),
a főpróba után a rajongók között szerezte be az együttes tagjainak aláírásait.
Judit egy jó nő (fiatal, vékony, jó alakú) és szuper operaénekes hangja van.
Remek kettőst alkot a külföldi hölggyel. A 2 férfi énekes nem nyűgözött le, de jók.
Minden a dobos által adott tak jelre indul, erre vezényel a karmester, ezt (is) hallják
fülesben az énekesek és a komolyzenészek is. Mókás volt rövidnadrágban látni a
Miskolci Szimpatikusokból ismert hölgyek közül néhányat ! Még szólamvezetőt is !
A koncertre a kórusnak fekete viselet van előírva.
A dobos bal lába nem sok mindent csinál - gondoltam az első részben, de aztán
a saját dalokból álló második rész alatt már bizonyított.
Nagyon rendben van a tag, tetszik a játéka. A színpad szélén van a dobcucc,
kb 45 fokban befordítva, plexivel leválasztva a többiektől.
Néhány ismerősöm autogramokra vadászott, így én is ott maradtam fotózni,
illetve bátorítani őket, mert némelyik alig mert odamenni az izgatottságtól.
Vicces volt látni (tiniként én is ilyen voltam), mert már nem hiszem, hogy
bármilyen híresség ki tudná belőlem hozni a zavarban lévő rajongót.
A dobossal és a gitárossal még beszéltem is. A tag 2 TOTÁL egyforma Ibanezt vitt
színpadra (még a színük is) és mást nem.
Ez nagyon tetszett, de nem láttam benne értelmet !
Kérdeztem utána, hogy ebben mi a logika. Kiderült : homogén hangzást akar,
nem akarja vegyíteni a gitárok hangszíneit (jogos !). Az egyik gitár normál
hangolású, a másik Cisz-re (ha jól értettem) van hangolva, azaz MINDEN másfél
hanggal mélyebben van. Na, több sem kellett mérnök agyamnak : "mi van, ha
valamelyikkel történik valami ? Nincs tartalék hangszered ?"
"Hátul van pár. Kevesebb, mint turnén, úgyhogy remélem, hogy minden rendben lesz."
Sajna közös képeink nem igazán sikerültek - nem én készítettem őket. :(
Az egész csapat jámbor, csendes, szerény, kedves, közvetlen.
Nagyon fáradt vagyok, de várom az esti koncertet. Jó lesz. 

Most csak úgy vagyok, sodródom, élem az apróbb eseményeket és igyexem nem agyalni semmin. Alakul a nyaralás (várom !!!). Várom, hogy lelkileg olyan passzba kerüljek, amikor befogadhatok dolgokat, mert az ilyen dolgok (melyek majdnem történnek) csak olyankor történnek. Hogy Ti is elmenjetek kicsit elvont irányba : íme egy kép, melyen agyalhattok, hogy honnan ismerős. Ha ismerős egyáltalán.

Tegnap éjjel a frissen megnyílt borfaluban tartózkodtam. Söröztem konkrétan, mert kosaraztam előtte és ki voltam száradva. Ha hinnék a sorsszerűségben és/vagy a véletlenek létében/nem létében, erejében, akkor most bőven lenne min elmélkednem. Szerencsére mostanában egyáltalán nem vagyok elmélkedős passzban (azért a Purcupine Tree szám nyitó dallamát kiagyaltam gitáron :), csak hagyom a dolgokat, aztán, ha történnek, történnek, ha nem, akkor az biztos véletlen :), vagy a sors akarja úgy. :)

Hogy mennyire hajlamos vagyok rá ! Elborzadok néha magamon.
Szimfonikus metal, opera-rock, hívhatják bárhogy', 1-2 zenekart hallottam
ilyesmi stílusban, de annyira klisések és (mondjuk ki) buták voltak,
hogy inkább csak a metal stílust járatják le, mintsem valmit hozzátegyenek
a zenetörténelemhez, így kerülöm őket. (Azok a kiherélt gitársound-ok !)
Ráadásul a Dream Theater ebben a stílusban is csinált egy nehezen verhető
(fél) albumot kb. 1 órában.
Jöttek a hírek : Operafesztivál, Therion konczert a Jégcsarnokban (!)
komolyzenei zenekarral és énekkarral.
Na és ? - gondoltam.
Mert hülye vagyok ! Abba nem gondoltam bele, hogy az operafesztiválon
nem léphet fel akárki. Ott sem esett le, hogy SVÉDEK !!!
(Svédország = magas fokú általános zeneoktatás, EGYÉNI zenekarok,
(ahogy az In Flames hörögve zúzza a Depeche Mode számot, de a LELKÉT
tökéletesen elkapja !!! ÁÁÁÁ !) csodaszép angol kiejtés
(BEHALÁS haj-, bőr- és szemszínű nők, de ez egy másik történet).)
Gitáredzőm (lassan Rólad szól a blog !? :) vett jegyet és javasolta, de
ez is kevés volt.
Aztán a jegye fölösleges lett (énekelni fog a kórusban a konczerten), plusz
hozzám dobta majdnem a teljes Therion életművet.
Felemelő, tartalmas, közérthető, remek ZENE !!!
Az lehet a titkuk, hogy ellentétben az általam hallott bandákkal, nem
a metalt színezik klasszikus zenével, vagy metalba pakolnak operás éneket,
hanem klasszikus művet alkotnak, de használják a metal hangszerparkot.
Tudnak komponálni, na.
Totális az összhang a kórusok és a dob+elektromos gitárok között.
Nem annyira technikás, de hibátlanul teljes, MÉLY, szép és változatos.
Aki ismer, tudja, hogy rettenet kekec tudok lenni, de ebben a ZENÉBEN
nem találok hibát !
Ráraboltam a jegyre, nagyon várom a koncertet.
Úgy néz ki, szegény Tori Amos esik ki, mert a Dream/Tori kettősből az egyikért
hajlandó lettem volna fizetni és a Dream ingyen volt, de így a Therion
4500 Ft-ért házhoz jön - arányaiban Tori csak max. szinten lenne 10 ezerért.
     A zsernyákoktól undorodom, ez nem fog soha változni, míg itt élek,
minden máson igyexem változtatni előítélet ügyben.
A Therion jó leckét adott.

Nagyon tetszenek filmekben azok a jelenetek, amikor valaki totál
elengedi magát, amikor egyedül hallgat valami neki nagyon tetszőt.
Ponyvaregény, Mia (Uma Thurman) Girl, You'll Be A Woman Soon-ja,
vagy Cameron Diaz tombolása a Holiday-ben a The Killers :
Mr. Brightside-jára.
Hogy' jutott eszembe ? Ismét van aktuális kedvenc számom, úgy.
Olyasmi, amire elsőre rákattanok, majd napi 1-2-szer rendesen
megdörrentem. A mozgáskultúrám Uma király mösszahangjától
eléggé messze van, de Cameron tombolásához kicsit hasonlít.:)
A dal : Porcupine Tree (EKKORA együttesnevet !!! Keressétek meg
szótárban, mert nem egyszerűen poén, amit jelent!) : Fear of a Blank Planet.
MINDEN benne van (és sokkal több is), amitől egy ZENE tökéletes !!
Röviden : inkább csak ÉRZI az ember, nem pedig érti. Ha egy ilyen szám
még tempós, húzós, beindítós is....!! Na, ott veszélyben a nem létező
vázák a szobámban.

Remek hétvégém volt : szuper emberek, barátok, új arcok, koncertek,
szürcsölések, hölgyek, CD-k.... Meglátom, mennyi lesz publikus és fontos...
Pár nap alatt helyrerakom magamban a dolgokat.

Ez nem pite : másodszor is csajt vettek be basszusgitárosnak a kilépett basszusgitáros csaj helyett.

Talented. Educated. G I F T E D !

He-he ! Az eleje nagyon tetszett !! :))
Szimfonikusra hangszerelt Dream Theater számok szóltak szép csendben,
majd egy rövid, Dream dalfoszlányokból álló mix jött közel koncert hangerővel,
kb. 1 percig, aztán (15 másodperccel a koncert kezdése előtt) egyszerre vették
le a leplet a billenytűkről (a szokásos, körbeforgatható), az erősítőkről/jel
összeszedőről és a DOBCUCCról.
Semmi extra nem volt benne - a szokásos 2 dobszerkó összeépítve
(3 lábdob, ilyesmi), csak ezúttal ÁTLÁTSZÓBAN !!!! Az a nem gyenge sokk !!!!!!
Gondoljatok bele : egy dobszerkó, melyen átlátni !!!!!
Mögöttem egy hang leplezéskor : "B@.. meg !", majd -amikor elkezdett játszani
rajta- belőlem egy hang : "Azt a k@.va !!!".. És még mindig nem szoktam káromkodni.
Az elején éppen csak megfelelően hangos hangerő, de aztán a "már éppen tökéletes"
szintre feltekerték. Billentyűk végig kissé halkan (ez JÓ !!), basszusgitár VÉGRE
helyenként CSODAJÓL, általában pedig "csak" jól szólt. Elvétve gerjedt túl- ez
régebben állandó gond volt. A többi hangszer tökéletesen arányban.
Ami (számomra új) : antenna hegyek (3-4 darab) a színpad oldalán a keverőnél.
Dob : ismét előkerült a 4-es számú magyar válogatott mez.
Most azzal szórakozott, hogy számonként az utolsó dobütést úgy üti,
hogy amikor a bőrökhöz ér, elengedi a verőt, az felrepül, majd másik kézzel
elkapja. Nem kevés mosolyt okozott ! A szokásos állva dobolás, dobolás közben
fejkendő levét, haj igazítás, ivás (!!), dobverő dobálgatás, pörgetés is volt
bőven. Tökéletest játszott. Mint az egész csapat.
Volt, hogy hosszú-hosszú percekig csak egyiküket néztem (dob, basszus, vagy szóló)
és amikor már nem valami HIHETETLENt játszott az illető, akkor jöttem rá,
hogy "Jesszus ! A többiek vajon mit csinálnak ez idő alatt !? Miről maradhattam le ?"
Kb. ilyenek. A tökéletes közeli hangzás nagyon jót tett ennek a koncertnek.
Kottából (!!) játszó billenytűs, semmi díszlet, show, vagy akár csak színpadi ruha.
Leírhatatlan zenei tudás és zenei alázat. Tökéletesek.
Az talán kicsit mutat valamit, hogy a nem régi Octavarium album borítóján a
számok címeinél ott van az adott szám előjegyzése (kottaképen a keresztek/bé-k
a violin/basszus kulcs után) és nem sok hasonló van közöttük !
Volt előzenekar (minek ?), ezért "csak" 2 órát játszottak, ezzel mindenkinek csalódást
okoztak; hiába, el vagyunk kapatva.
Gitáredzőm koncert előtt : "Nem hallak, benn vagyok, középen, keress meg !" Kösz. 3 ezer (akkor még csak 2/3 ház volt) ember között.
Gitáredzőm a koncert közben szakmailag : "ez egy aszimmetrikus periódus". :)))))
ÉLMÉNY, hogy érti, amit lát/hall, mégis csodálja.
Azt is megfigyeltem, hogy ha 3 ember bólogat egymás mellett Dream koncerten, akkor
valószínűleg különböző ritmusokra teszik, mégis mindhárom (mind az 5-8 ??) jól
csinálja, csak más-más összetevőjét emeli ki a zenének.
Totális hülyeségeket is olvastam ma reggel újságokban. Pl. világosan megmondta,
hogy ez NEM a napokban megjelent album turnéja, az jövőre lesz (YEEEE !:)....
Negyedszer voltam az Álomszínházban. Negyedszer nyűgöztek le.
Laci : örök hálám a jegyért !!!!

Hallgatom a 3 CDs (több, mint 3 óra ZENE) 2001-es Dream Theater konczert CD-ket.
Talán ezt a turnéjukat láttam először élőben.
Hihetetlen, hogy már azóta (még azóta is) mennyit fejődtek, pedig ez is káprázat.
4 (!!!!!) albumuk jelent meg azóta, egyikük dupla ! Te jó ég !
Egyszer jöttem haza a Sörfesztiválról (Munich) vonattal.
Kb. 3 éve (+/- 2 év). Emlékezetes lett.
Salzburgban (az út eleje) felszállt egy lány gitárral és 3 szót szólt
valakihez a fülkében. Amerikai volt -amerikai Ő még most is :)- és ez
elég volt, hogy leszólítsam. Ez nagyon jó az amerikaiakban, hogy szeretnek
"csak úgy" fecsegni (small talk), ki nem állhatják a csendet.
Elég volt annyit szólnom, hogy "szép akcentus, a tengeren túlról hoztad ?"
és egész Ausztriát (Bécsbe tartott) átbeszélgettük.
DÖBBENETESEN hasonlított a zenei ízlésünk (hasonlít az még most is :).
De mindenben !!! Tori Amostól az összes metal zenekarig ugyanaz volt a véleményünk
minden zenekarról. Még Kodályról is hallott. Tudta, mi az a pentaton skála !!!
Mondta, hogy zeneterápia, zeneszerzés (!!!!) szakon diplomázott.
Itt még nem esett le.
Aztán egyre több szó esett a suliról, hogy kik tanítanak/tanultak ott,
mennyire nyitott, művészi és pénzes.
Aztán egyszerre összeállt : "B@sszus, Te a b@szott Berklee-re jártál ??!!!!"
(A fülkében utazó brit házaspár rosszallóan felkapja a fejét. :)
((Magyarul soha nem káromkodom, angolul bőven előfordul. Nyilván, mert
Guns n'F@ckin'Roses-on (is) tanultam :)).
Azt a meglepetést a csajnál is : "Te hallottál a Berklee-rol ?!!"
"Na, hallod, basszus !!! Csak ámulok, mióta először Dream Theater-t
hallottam."
A Dream 3 tagja (dob, basszus, gitár) ott futott össze, a mostani
billentyűs 1 évvel előttük (?) végzett, de nem rock, hanem a
jazz (?) szakon, jó, hogy hallottam róla !!!
Az a világ egyik legjobb zenei poénja, hogy a világ egyik legelitebb
zenészképzőjét nem végezték el, mert a végén már a zenekarra kellett
koncentrálniuk. :))
A lányból is sütött a nyitottság, befogadás, a zene maximális
tiszetelete (és, gondolom, tudása).
Na, kb. ennyit arról, hogy milyen kicsi a Világ (kb. 1-2 másik
amerikai felsőoktatási intézményt tudnék megnevezni) és, hogy vannak-e
véletlenek.
Mivel mindenki be volt halva akkor a Dream-től a suliban és őket
hallgatta/tanulmányozta, a lány direkt távol(abb) maradt a munkásságuktól.
Később persze meg- és elismerte a zenéjüket.
Minden férfi egyforma (???) : a lány fantasztikus emberke, de mint
nő nem igazán volt az esetem, így semmilyen elérhetőségét nem kértem el.
Ő és az út, a sok átbeszélt óra megmarad egyszeri kellemes emléknek,
mely mindig visszatér Dream koncertek előtt.
Holnap Dream Theater koncert Pesten. Meg lennék lepődve, ha néhány
napon belül nem áradoznék arról, amit leműveltek.
Egy kép a legutóbbi (2005.) pesti koncertről. A 6 húros (!) basszus-
gitárról, a hozzá kapcsolódó ujjtartásról és az egyetlen színpadi
"díszletükről", a jeggyűrűről. (Ez is nagyon tetszik, hogy - szemben
a mi lagzikor jobbra áttevős szokásunkkal- az angolszász kultúrában
bal kézen hordják, de ez már egy másik történet...)

Ma rettenet fáradt és tompa vagyok. Nem is tudom, mitől. Talán attól, hogy tudom, mennyire fárszató hetem lesz (csak jöjjön össze a Dream Theater koncert ! Lehet, hogy túl sokáig (és hiába ?) várok az ingyenjegyre ?). Reggel teljesen hangulatos volt ködbe jönni. És nem ködben, mert egész úton csak a köd szélét láttam... Szóval ma nincs bejegyzés. Mert ez nem az. :) JÓ HETET MINDENKINEK !!! Have a great week.