'Dark Night Of My Soul'

     Mindenek előtt egy jó tanács: ha úgy döntesz, elolvasod a regényt, lehetőleg egymást követő napokon tedd, mert másképp a folyton változó, relatíve nagy számú narrátor szinte lehetetlenné teszi annak követését, hogy ki kicsoda. Az összes fő(bb) szereplő mesél, egymást néhány oldalanként váltva viszik tovább a cselekményt. Három délután alatt végeztem vele, de így is többször vissza kellett lapoznom, hogy képben legyek, kinek a szemszögéből nézem éppen a kirakóst, ki kinek a micsodája.      
     A történet szerencsére nem ennyire kusza, még csak összetettnek sem mondanám. Szépen, apránként oldódik meg a rejtély, kerülnek elő a homályban lévő kapcsolatok, motivációk, történések. A szereplők többsége - csakúgy mint a szerző - nő. A műfaj krimi, amely az eltitkolt dolgokra támaszkodik - ebben hasonlít az író előző, első könyvére A lány a vonatonra. És abban is, hogy olvastatja magát, a nem túl sodró események ellenére nem ül le, leköti az olvasót. Különösebb hatást nem tett rám, még a csattanó sem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Amolyan "egynek elmegy" kategória - nálam ez már dicséret. Ha lesz harmadik könyve, az viszont már csak akkor kerül a kezembe, ha nagyon pozitív nemzetközi visszhangot kap.

Én év(tized)ekig sírkő(szerűség)nek néztem. Most olvasom, hogy valójában mit ábrázol a Faith borítója. Ezt az épületet - ahogy' a későbbi (és korábbi) gitáros látta a ködben. Nézem, hogy hol van, és döbbenek rá, hogy a tőle 25 km-nyire lévő Harrogate-ben jártam már. Ha ezt tudom akkor!!! Persze több hasonló épület is van Yorkban és Yorkshire-ben. Anglia csodaszép:

/The Cure: All Cats Are Grey, 1981./

Azt nem lehet vitatni, hogy a zenekari fotóik nagy része (vagy a puszta lényük látványa) alapból mosolyt csal(t) az ember arcára. Nyugodjanak békében! (Würzel az utolsó kép jobb szélén - verhetetlen!! :)

A Borsodi állandóan variál. Nem tudom, miért. Szerintem nem kell a sört évente feltalálni.
A külső letisztult, egyszerű, direkt, friss. Az más kérdés, hogy például Borsodban mennyire jó ötlet zöld-fehérbe öltöztetni egy terméket.
Már a felbontásakor illatos. Nagyon. Kellemesen, kissé talán ipásan.
A színe világos. Már-már túl világos. Habja az átlagnál keményebb, tartósabb.
Nagyon jellegzetes utóíze van. Markáns a srác, de nem a "lenyomlak szkanderban" típusból, hanem - hogy a dobozról idézzek -"egy frissítően citrusos és komlósan kesernyés sör, amelyben a fűszeres jegyek természetes aromákkal találkoznak."... Szintén a dobozon jelzik, hogy egy hetes (!??) skálán négyes a keserűség és ötös az aromaintenzitás. Ezt kb. alá is írom.
Finom, nyári íz jellemzi, van karaktere - valahol a könnyed és a "harapós" között félúton.
A Bivaly és a Mester fémjelezte sorba illeszkedik, nem pedig a gyár baklövései (Dry, Tüzes, stb.) közé. Nálam működik.
Alk. 4,5%
Összetevők: víz, árpamaláta,komló, komlókivonat.
7/10 pont

Elnézést, ha fekszik némelyik kép. Nem úgy/így pakoltam ide.

     Ez egy ízig-vérig Deftones album. Mint ilyen, nem adja meg könnyen magát, nem az azonnal befogadható kategória. Minden stílus- és védjegyük megvan benne, feszes, kemény, súlyos, mély (a szó több értelmében), csak éppen hiányzik belőle minden más. Leginkább a lényeg, ami több albumukban is megfogott: a tartalom, a fogós, vagy éppen „talpad alól a lebegést kirántó” (képzavar?) dallamok. Becsületes, derék, csont profi munka, jó sorlemez, de számomra nagyon üres. Nem kellemes hallgatnivaló, nem okoz örömöt.
      A záró hármas vállalható: a Radiant City egy kellemes kivétel a fentiek alól, ott van benne a plusz; a Headless és a címadó is illenek az életműbe. Rajtuk kívül nagyon halvány reménysugár van az Error-ban, de kb. ennyi.
     Így éreztem első hallgatásra. Másodszorra javult a kép. Annyiban mindenképpen, hogy leírjam: ez egy remek lemez, de nem az én zeném. Ha még többször meghallgatnám, valószinűleg egyre inkább tetszene, de nem fogom.
Ilyen is van.

Deftones: Ohms (2020.)

Radiant City: https://www.youtube.com/watch?v=Yoy0f-vRrsw

 5,6/10 pont

... hajnalban az IRA bombát robbantott a brightoni Grand Hotelben, ahol a Konzervatív Párt tagjai (is) tartózkodtak egy pártgyűlés miatt. Öt halott, harmincnál több sebesült.

Az említett listán Hetfield a 87., Knopfler a 44., Angus Young a 24., Van Halen a 8., Chuck Berry a 7., B.B. King a 6. helyezett. Beszédes. Kevés olyan gitáros van, aki a legmagasabb szinten tud egyedit alkotni ritmus- és szólógitározásban is. (De cigit akkor sem teszünk a gitár nyakába!)

Az véletlen, hogy itt, a blogon a sorszámozott lemezkritikáimat éppen a máig utolsó Van Halen albummal kezdtem annak idején. Itt: https://krap.blog.hu/2012/04/19/lemezkritikat_akartatok

65 éves korában elhunyt Eddie Van Halen. Hatalmas tehetség, fantasztikus gitáros volt. Egyike azon nagyon keveseknek, akik azonnal felismerhető, egyénis stílussal bírtak, bírnak. Egy magazin szerint a nyolcadik legjobb gitáros a világon. Egyértelműen nem túlzás. Csak csodálni lehetett. Ha jól rémlik, az Agymenők sorozatban láttam legutóbb felbukkanni.

Na, EZEKet hívom én maszkoknak!! :)

Forrás: www.nme.com

... kicsit közelebb költözött a természethez.

Etiópia épített egy "apróbb" gátat a Nílus egyik ágán (Kék-Nílus), és kezdi feltölteni az így képzett víztározót. Egyiptom és Szudán hörög. Megértem őket. A GigaWattokról most nem beszélnék, de a (kétszer?) 60-74 (átlagos-maximum) köbkilométernyi (!!!) víz mennyiségébe érdemes belegondolni.
Összehasonlításként megkerestem, hogy a Nílus tengerhez közelebbi részén épült Asszuáni gát 132 (150-165?) köbkilométer (!!!) vizet tárol. Igaz, ez csak Egyiptomot érinti.
Ha a két gátat jól időzítve bombáznák meg, úgy mosná el Kairót a víz, hogy a piramisoknak is lehet, hogy csak a csúcsa látszana ki.

(Nem gyengén van elegem a képek véletlenszerű, csak bizonyos megtekintő felület esetén fennálló elforgatásából!!!)

Tartalmilag, nyelvtanilag... Tolle, Tolnatej Zrt. (Nem tudom, miért fekve jelenik meg - ha úgy jelenik meg.)

Egy ismerős készítette tavaly Szlovéniában.

..., de egy Stephen King regény hátulján (Tortúra) találtam. Így van benne valami.

... hallgassatok zenét. (És kezdjetek basszusgitározni a hatására!) Avagy az egyik olyan dal a kevés (kb. 3 :) közül, melynek egészen jól el tudom játszani a szólóját:

Eléggé nihilben vagyok újabban. Semmi esemény sem kint, sem bent. A meghúzott (?) derekamat/gerincemet/hátizmomat (?) leszámítva, ami hetek óta boldogít. Igyekszem kissé felpörögni majd, hogy ne ritkuljanak a bejegyzések.

Noha ígértem, hogy nem teszem meg, ismét megnéztem A doboz című filmet. Hááááát. Picivel (de csak hangyányival) jobbnak tűnt (?), mint elsőre, de még mindig azt mondom, hogy nem tudom, hányadán állok vele.
Jó konkrét voltam - a javából.

Amennyire egyszerű a borítója,

annyira vagány és verhetetlenül király a hátsó borító:

Nem vagyok gyors, az tény, de a minap beszereztem a legutóbbi Maiden kiadványt (The Book Of Souls Live Chapter, 2017.). Csak a "szokásos" turné dupla CD, abból is a gyengébb verzió, hiszen nem egyetlen koncert felvétele, hanem minden számot más-más helyszínen rögzítettek... Ezzel együtt is remek, kihagyhatatlan rajongóknak.
Ami viszont szemet szúrt - holott a Maidennél már-már megszokott - az két szám a belső bortón: a turné 117 koncertből állt, melyet több mint 2 millióan tekintettek meg a helyszíneken. Világszerte.
Kérdezem, hogy melyik más zenekar (a Metallica-t leszámítva) tud HASONLÓ eredményt felmutatni. Mondjuk 2-3-szor minimum. A Maiden hasonlókat csinál kb. 1984. óta majdnem minden album után. Médiatámogatás nélkül. Segítek: még Adele sem. A Depeche Mode valószínűleg igen, de velük azért lehetett találkozni a médiában az évek során.
Up the Irons!