'Dark Night Of My Soul'

Kijutott a nem-szeretem dolgokból. Temetés (nincs már egyetlen nagyszülőm sem),
másnap állásinterjú (hogy nem voltam friss és koncentrált, az enyhe megfogalma-
zás), ráadásul szerencsére (!?) rutinom sincs ilyesmiben..
Egy eléggé komoly posztról/helyről volt szó... Nem hiszem, hogy meggyőztem
Őket, hogy én vagyok a szívük vágya. Aztán este hangverseny.
Hogy ne örüljek, énekes művek hangoztak el, ráadásul németül...
Brahms: Győzelmi ének-éből semmi nem maradt meg. Nem fárasztott (a Nemzeti
Énekkar (74 taggal !!!) nagyon tud), de nem is hatott.
Mendelssohn: Lobgesang. 10 részből álló, jó hosszú mű, az első majdnem egy
önálló szimfónia. Kicsit kommerszebb, mint Brahms műve és éppen ezért (?) jobban
is tetszett. Főleg az említett, ének nélküli rész, de a többi is könnyebben
emészthető. Tetszett. Kedvenc ütős szólamvezetőm (ez nem nyalizás, hiszen csak
egy van ilyesmiből, ha jól tudom :) mellől tekintettem meg a hangversenyt.
Nem én léptem színpadra, Ő vett ki "szabadnapot" és ült mellém.
Mióta hazajöttem, 1 hónap alatt csak egy demó- és egy koncertismertetőt
írtam a lapnak. Előbbi valahogy mindig könnyen megy, utóbbit pedig jobb
kevéssel az esemény után megírni.
A hétvégén realtíve könnyen összehoztam egyet a nálam lévő hat (!) lemez
"kritikájából". Szerintem jó is lett.
Ennyi pozitív történt velem, mióta legutóbb jelentkeztem.

Hosszú szünet után ittam egy korsó Guinness-t. Egyértelműen a legjobb sör, amit valaha kóstoltam - szerencsére az első korty jó régen ért. Valószínűleg a szigeteken (Íro., Britannia) találnék jobbat, de máshol kizártnak tartom.
Meghallgattam az idei Mötley Crüe (ez az együttes név is ott van a szeren!) albumot (Saints Of Los Angeles). Elsőre nem hatott, de aztán igen, ugyanis nagyon érzésből, zsigerből tolják a Rock n'Roll-t. Az énekesük veszett ellenszenves, a hangja sem tetszik, de a dalok lazák, húznak és Tommy Lee dobolását is élmény hallgatni. Zeneileg nem nagy szám az egész. Nikki Sixx könyvéhez jó aláfestés. Egyébként csinált egy CD-t külön a könyvhöz. Azt is szeretném megszerezni.
Az új AC/DC-t is hallottam (Black Ice), tisztességes munka. Remek a keverése, minden hangszer hasít, élmény hallgatni, mert a 2 gitárosnak annyira király és egyéni stílusa van, hogy nagyon. 3 nóta még tetszik is róla. Nem értem az AC/DC jelenséget. Csak 2 vélemény van: van, aki isteníti őket (ezt is megértem) és van, aki szerint unalmasak (ehhez állok közelebb). Az tény (??) hogy alig fejlődnek, de hitelesek és valamit nagyon tudnak. Hogy mi okozza az óriási népszerűségüket, na azt nem tudom.

Ágnes: Beteg a Föld

Néhányezer év telt csak el, nem volt olyan rég
Hogy a lejtőn elindult és lassan kipusztult lét
Napra éj és éjre nap már nem jött újra fel
De nem emlékszem pontosan, hogy hol rontottuk el

Néhányezer év telt csak el és megint borús az ég
Csak a remény marad, hogy utoljára kinyújtja felénk segítő kezét
Ha Te is jössz hát, a csillagunkat biztos megismered
Mert a szervezetét ugyanaz a vírus támadta meg

(refrén):
Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Ha utolsóból első lesz a lelkiismeret
Készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör
Mindannyian költözünk, mert beteg a Föld

Most nagyot sóhajt a Teremtő és jobbra fordul a szél
Láthatatlan gömbjébe zárt utolsó lélegzetén
A része vagy, hát nézz körül, talán éppen a körben áll
Mert néha embernek látszik az Isten is, ha köztünk jár

Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Ha utolsóból első lesz a lelkiismeret
Készülj fel az új világra, mert ha nyílik a kör
Mindannyian költözünk, mert beteg a Föld

Kelj fel és ültess virágot szépet, színeset
Hangosabban sírnak mától már a sebhelyek
Készülj fel az új világra és ha nyílik a kör
Hangosabban énekelj, mert beteg a Föld
 

Ahogy Ákos azt hiszi néha, hogy tud (keményebb) rockot játszani, úgy a "női
Ákost" (Ágnes Vanilla) is elérte a bekeményedés. Ez azért nem lep meg, mert
láttam már a művésznőt metal zenekar klipjében énekelni (nem lógott ki, sőt!)
és egyik-másik régi dalát hallgatva (lebuktam! szeretem a popos dolgait is)
felmerült bennem, hogy "ebből áthangszerelve mekkora királyság zúzda
lehetne!!".
A Gömb eléggé zordan szóló (még azt is megkockáztatom, hogy talán mélyebbre
hangoltak a gitárok?), Ágnes hangja is mintha mélyebb lenne kicsivel, mint a
megszokott. A dallamok, mondanivaló, hangulat, érzések megmaradtak a már ismert
tiszta, szép, pozitív szinten, tárgykörben, nem hiszem tehát, hogy veszíteni fog
rajongókat. A szövegek is jók (lesz, amely itt is visszaköszön majd), nálam az
"Amit ígért az Isten a legelején" sor a legnagyobb, de nem tudom indokolni,
miért.
/Ja: edzőm: beszéltem egy thrash gitárossal, akik D-re hangolnak. Ez teljesen
normális, de koncerten rezgés közben szinte látni a szinuszokat az E-ből
lett D húron, annyira laza. Komolyam. Nem semmi látvány volt./
//Megfelelő megvilágításban klasszikus gitáron is látni! Láttad már? Ha nem,
az azt jelenti, hogy nem gyakorolsz eleget (este. : ) //
Van a magyar zenei életnek egy olyan szegmense, keménységi foka, ahol nincs
kiemelkedő alkotás, zenekar. Néhány éve ezt lőtte telibe Kentaur a zseniális
Urban Stigmata albummal és most Agnes is ide talált be a kb. ugyanannyira
jó Gömbbel.
Messze nem hibátlan album, de hiteles és vállalható, a magyar mezőnyből
egyértelműen kiemelkedik.
Nem mondom, hogy "az év magyar albuma", mert alig hallottam idei albumokat,
még az "új" PUF-ot sem.
Ha ezen az úton megy tovább és fejlődik, idővel Ákos lesz "a lágy Agnes".:)

Biztosan nehéz, ha intézmény, kultikus zenekar vagy, aki teljesen a maga
útján jár, senkihez sem hasonlítható. Nagyon nagyok lehetnek az elvárások.
A legnagyobbak attól azok (többek között), hogy mindezekből semmi nem érződik
a zenéjükön.
Ez egy hibátlan, óriási album !
Ha itt-ott nem hörögnének, zúznának, hanem végig csak ZENÉLnének, a világ egyik
legegyénibb zenekara lennének (így is azok). Így kissé skatulyába zárják magukat,
elzárják magukat a széles(ebb) tömegektől. Persze egy (művészeti) szint felett
ez (ismertség, hírnév) nem szempont.
Jó is, ha az első mondatban említett státuszban vagy, hiszen bármit megtehetsz,
amit jónak, helyesnek tartasz. Az Opeth meg is tesz sok dolgot. A legfontosabb,
hogy stílusoktól függetlenül tesznek egymás mellé/után nagyszerű zenei
ötleteteket, dallamokat. A nekem legjobban tetsző, egyben talán legmeglepőbb:
A 4. dal (Burden) végén folyamatosan hangolják lefelé a gitárt játék közben,
így egyre hamisabb, disszonánsabb lesz a dallam, de még ez is remek. Sőt, ÍGY
remek igazán.
Ha teheted, mindenképpen füleld meg ezt az albumot, vagy legalább az említett
számot (azt követően úgyis vetődsz az albumért! :) !
Ha nem vagy nyitott a 2. dalt (Heir Apparent) hagyd ki, bár szerintem megéri a
"szenvedést", amit a hörgés okoz.
Az év albuma ?? (Még nem hallottam az új The Cure-t.)
55 perc kreativitás, művészet.
Svédek.
Biga! Még a 'tallicaról sem írtál (ígérted), de ezt a zenét nagyon ajánlom
figyelmedbe.

Nézem a TV-ben a híreket ("ahogy a rendőrök ütik az íreket") és meglepve látom,
hogy ismerős tájakon zajlik számomra nagyon meglepő esemény. A tavalyi ottlétünk
előtt nem sokkal átadott Bangkoki Nemzetközi Repteret elfoglalta a tisztelt
lakossaág egy része, mely a kormány távozását követeli. Ami leginkább meglep,
az az, hogy a "partizánok" jelentős része sárga pólóban van, azaz buddhista.
Azt hittem, ők nem csinálnak ilyesmit, nem erőszakoskodnak. Persze, el lehet
foglalni egy repteret erőszak nélkül is..
Gyorsan összeszámolom, hogy 10 nemzetközi reptéren voltam eddig, a szóban
forgó a legnagyobb közülük. Nem kis forgalmat bonyolít le békeidőben, így nem
kicsi lehet a kavar sem mostanság arrafelé.
A konyhaasztalomon egy ideje (ezek szerint több, mint másfél éve) van egy
buszjegy, melyet azon a reptéren vettem (2550-ben, ottani dátum szerint) és
egy helyi lány ráírta 'angol' betűkkel a buszpályaudvar nevét, ahol le kellett
szállnunk, ugyanis nem sok számunkra olvasható kiírás volt a buszon,
vagy a városban:

u.i: ha valaki Thaiföldre készül, van eladó 1.000 Bath-unk, ugyanis az új
reptéren már nem kellett fizetni kilépéskor a régin szokásos 500 Bt-ot,
de erről senki nem tudott, olyan új volt 'a zojjektum".

Holnap repülünk haza. Ismét a tetőn vagyok, napozom. Kihasználom, hogy tűz
a nap, májusig nem sűrűn lesz lehetőségem barnulni.
Néhány nap alatt elolvastam angolul a Bridget Jones naplóját. Van stílusa,
ha nagyon akarom, humora is (nekem csak néhány németes poén tetszett igazán),
egy könnyed olvasmány. Magyarul egy másnapos fél nap alatt olvastam el, eredetiben
sem tűnt tartalmasabbnak. Nőknek ajánlható könyv. Nick Hornby sokkal stílusosabb,
viccesebb, jobb író.
      Soha nem töltöttem még ennyi időt egyszerre külföldön. Nincs honvágyam,
de már itt is mindent láttam, amiért jöttem. Ha most nem is maradnék itt,
kb. 1 hónap múlva simán visszajönnék angolt tanítani. Nagy az igény tanárokra,
de fizetést nem tudnak adni.
Érdekes, szimpatikus ország, a monszun 3 hónapját leszámíva remek klímával.
Az utolsó napokban már sok ismerősöm lett: szinte minden árus, mester a hotel
utcájában, az összes portás, recepciós és londiner, de olyan szinten, hogy ha
bicajoztak a városban, akkor is messziről intettünk, köszöntünk egymásnak.
Jó volt itt. Remélem, jó lesz othon is.
Hogy a belga lánnyal mi lesz? Meglátjuk.

2 nap alatt visszasétáltunk ebbe a városkába. A hegy (5545m!!) még bennem van.
És nem az izmaimban.
Nagyon sokat sétáltunk lefelé (tényleg: követi valaki térképen?), fele úton
ismerős tájakon. SZUPER volt. Olyan, mintha otthon lennék. (A többieknek erős
honvágyuk van, nekem nincs. Sem a kaja, sem semmi nem hiányzik.)
A belga lánnyal ma is összefutottunk (kb. nyolcadszor (!), a második
találkozáskor szólítottam meg) és megnéztünk együtt egy kolostort, beszéltünk
vallásról, hiről... Ma SZÉP volt. Kivirult a csúcstól. A mi mászásunk utáni
reggelen ment fel, gyorsabban, mint én (pár hónap előnye van akklimatizálódásban).
Mint mondta, ez volt a célja és boldog, hogy elérte. Látszott rajta. Ma tetszett.
Elsőre megtetszett az alakja (magas, vékony) és a szeme (KÉK), úgyhogy persze,
hogy beszélgetni kezdtem Vele, mikor másodszor láttam...
Az ausztrál lány (férjezett) belevalóbb, vagányabb, Vele biztosan kezdtem volna,
ha nem foglat. A brit lány viszont tipikus olyan brit, akire nagyon bukom - jó
duma (van olyan 'akcent', amely egyszerűen irritál), fehér bőr, dekoratív felsőtest.
A belga lány olyan Uma Thurman jelleggű. Nem csúnya, de nem is feltűnő szépség.
Olyan apáca-érzetem van, ha látom. Szóval szép, szimpi, de valahogy...
Meglátjuk. Akár 1 hetünk is lehet Kathmanduban, hogy kiderítsük, mi ez.
Az biztos, hogy a blognak ezt a tinilányos stílusát sürgősen elhagyom. :)
        Namche-ban ma elvegyültem a 3-4, boltokkal teli utca forgatagában.
Hallgattam a zenéket, nézegettem a turistákat, szívtam az illatokat, térképeztem
az árakat, hogy a fővárosban már felkészülten készítsem ki az árusokat. :)
Mióta eljöttem otthonról, nő a szakállam. Bőven van benne ősz szál.
Otthon sem vágatom le azonnal. Így megyek be a Munkaügyi Központba. :)

Az előző Enya album úgy nullás, ahogy van (ráuntam, hogy SEMMIT nem újít, ezerszer
szed elő dolgokat, melyek - számomra, ezek szerint - 999-szer működtek, de ezredszer
kiszámíthatóak és hatástalanok), talán kétszer hallgattam összesen.
Tisztelem annyira és szeretem annyira a régi albumait, hogy meghallgattam az új
anyagát is. Először a háttérben szólt, miközben beszélgettünk, és megállapítottam,
hogy eggyel jobb, mint az előző, de olyan önismétlő, hogy jajj.
Aztán otthon, éjjel meghallgattam a szövegekre is figyelve és BEJÖTT !
Ügyes a hölgy. Karácsonyra időzít egy téli hangulatú, karácsonyi témájú szövegekkel
telerakott albumot. Átlátszó, viszont működik.
Nem tudom, mástól, mint Enya bekajálnám-e, de Ő olyan tiszta, nyugodt, az egyszerű
szövegekben is mély, hogy szinte várom a telet, a Karácsonyt, ha ezt a lemezt
hallgatom. Tökéletes karácsonyi ajándék.
Haragudnom kellene Rá, mert a My! My! Time Flies! megmutatja, hogy tudna fejlődni
- még 12 húros gitár (egyik kedvenc hangszerem !!) és egy (jó) gitárszóló is van
benne -, mégsem fejlődik, viszont visszaszerezte a bizalmam és ez sem gyenge
teljesítmény.
A belső borító fekete ruhás képei közül kettőn úgy néz ki, mint ha válltól az
alkarja szénné lenne tetoválva :), érdemes megnézni.
     A kelta nyelven elősadott Csendes Éj viszont nagyon ciki és a lovat sem értem
a borítón.

Ma egy nem gyenge magasságban lévő településen alszunk+megmásztuk a Kala Pathart
a maga 5545 méterével (!!!). Embertelen volt, nagyon-nagyon kevés már ilyen magasan
az oxigén. A látvány viszont !!! Az egész túra folyamán, végig láttuk az Everestet.
Nagyon szerény, méltóságteljes. Mellette (jobb oldalon a képeken) van egy "izmosabb"
hegy, de az a látszat ellenére alacsonyabb. Leírhatatlan élmény volt a lábuktól
felsétálni (felkínlódni magam) a derekukig a szemközti hegyen.
Tegnap volt a nagy nap. Írtam, mennyire rosszak voltak a körülmények és, hogy
a többség megtört és le akart menni, amilyen gyorsan csak lehet. Előkerült a belga
lány - ott aludtak, ahol mi - és (tisztára, mint Vr.!) feltett pár tök egyszerű
kérdést (a felét viccesen) és kezdett visszajönni az életkedvem.
Hogy ne a levegőtlen szállás közös helyiségében legyünk, felsétáltunk a szemközti
gerincre gleccsert nézni (Kathmanduban lehet, hogy randi lesz jelen állás szerint)
és kikkel találkoztunk ott !!? A kedvenc ausztrál lánnyal és férjével.
Óriási (nincsenek) véletlen(ek) !! Ők pedig annyira pozitívak és optimisták, hogy
fel sem merült többé bennem, hogy lerövidítsem a túrát, így jött össze a csúcs.
Az alaptáborig nem megyek el, mert láttam fentről. Innen már csak visszafelé,
lefelé megyünk. 3-4 napos kitérővel, mert néhányan egy hegyet másznak meg.
Hopp ! Ez most változott (az elmúlt 24 órában rengeteg változás történt) és
egy olyan verziót választottam, hogy Kathmanduban lesz plusz 2-3 szabadnapom,
ha sikerül a repjegyeket átboltolnunk. Jó lenne!
Lenne nagy kószálás, kajálás, csajozás!

Gettó, putri, lelakottság. Ma kicsit megijedtünk, pedig közel vagyunk a célhoz
és a táj is gyönyörű. A belga lány is előkerült és adott aszalt őszibarackot.
Még egy csúcsmászás lesz holnap - ha az Úr is úgy akarja -, aztán 3-5 nap alatt
lezúgunk Kathmanduba, kb. 4 nappal korábban a tervezettnél. A Mt. Everest alaptá-
bor kimarad jelen állás szerint. Tegnap egy lavina elvitt egy kisebb csapatot
azon a tájon. Zajlik az élet.
Jó sok ideje vagyunk 4000 méter felett, vagy legalábbis azon a környéken.
Fura, hogy ma így megtörtem lelkileg. A hideg és a rossz szállás elég volt
ahhoz, hogy lemondjak egy 3-4 napos ilyen magasan maradást és az alaptábort.(?)
Mondtam: megismeri magát az ember.

Egy átlagos napi séta - 4 óra - után bejöttünk a jóba, az Everest hegyláncának
lábához. Körös-körül KARNYÚJTÁSNYIRA havas hegyek, a falu egy völgyben/fennsíkon
helyezkedik el, "természetesen" egy zúgó patak mellett.
Stockholm mellett ez a legszebb fekvésű település, ahol eddig jártam.
Az, hogy "festői", nem írja le. NAGYON közel vannak nagyon szép és magas hegyek,
a Föld legmagasabb hegyei. Kissé elfogy néha a levegő, de ezt leszámítva remekül
vagyok. Vettem végre Labello-t, ugyanis a szám már szanaszét volt a széltől
és a naptól.
        Ma Mozartot hallgattam. C-dúr szimf. 338, III. és I. tétel.
A III. túl könnyed (számomra), az első (is) viszont tökéletes. Jól esett.
Van ugyanis egy zeneszerző szakot (Akadémia, '99.) végzett tag is a csapatban.
Jókat beszélgetünk néha. Pl. a 11/16-odot simán elmagyarázta.
A sors (van véletlen ?) nagy ajándéka, hogy itt van, hiszen végtelen számú
kérdésem van, ha zenéről/zeneelméletről van szó.

Egy (újabb) tökéletes nap. Alig 4 órát sétáltunk, így már délre elfoglaltuk
a szállást. Ez a pihenőnapunk. Az úton egy ausztrál, új-zélandi, londoni,
főleg hölgyekből álló csapatot értem utol. Na, Velük nem 6 mondatot
beszélgettem, hanem 600-at ! Már a következő évi Oktfest-es találkozót is
lebeszéltem az egyikkel - és férjével. Remek angolt beszélt mindhárom nemzetbeli.
Most kerestem egy szélvédett zugot és NAPOZOM. Csak keveset, mert erős a nap.
A brit lány egy 3 hónapos úton van: Kína, Nepál, India. Elengedte a munkahelye.
Oktfest hangulatom lett: tökéletes emberkékkel érdekes dolgokról beszélgettem.
Az álomasztalom is kb. ilyen összetételű szokott lenni a sörfesztiválon.
Ma is egy döbbenetesen szép hegyre néz a szobánk.
Esemény nincs, csak nyugi, csend, táj, gondolatok, illetve gondolatmentesség.
1 db Snickers itt már 300-400 Ft.

Teltház a nézőtéren és a színpadon egyaránt. Amikor az ütős szólam 10 (!!)
fővel sétált fel, már sejtettem, hogy jó helyen járok.
Aztán kedvenc szimpatikusaim belecsaptak a lecsóba.
Prokofjev: Szkíta Szvit - egy akkora borulat, hogy azt nehéz lenne leírnom.
Egy húzósabb munkanap után, lehet, hogy a mű alatt/hatására
kettéharaptam/-fejeltem volna az előttem ülő háttámláját :), de most
valahogy' - nem tudom, a pihentség miatt-e - kifejezetten tetszett a darab.
Rendesen elvont, zizzent, de megy, mendegél és sikerült felvennem a fonalát.
Keveseknek sikerülhetett, mert a (szokásos) vastaps nehezen (sem) állt össze.
Ez lehet a sorsa Szergej bá'nak, ugyanis a bemutatóról azt írja, hogy a darab
"Előadása majdnem olyan botrányba fulladt, mint a II. Zongoraversenyemé..". Na, igen, akkor még nem volt progrock, sem komplex death metal. :)
Ellenpontozandó (?) Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra című műve
következett. Az alapdallam a "Hull a pelyhes..." kezdetű, eredetileg francia
gyermekdal, erre írt 12 változatot. Ebből nem egyszerű nem gagyit kihozni.
Sikerült. Csak ritkán bukkant fel egyértelműen és változatlanul az alap-
dallam. Jó mű. Ha esett volna kinn a hó, pláne tetszett volna.
Már azon gondolkodtam, hogy kezdek-e sznob lenni (minden tetszik, főleg az,
amit nem értek :), amikor jött Prokofjev V. (B-dúr) szimfóniája, amely
már túlment a tűrésküszöbömön. Ez is ment-mendegélt, de SEMMI értelmet
nem fedeztem fel benne. A IV. tétel csak-csak megjárta, de addigra már
legszívesebben otthon lettem volna, az első 3 annyira lefárasztott.
Nem rémes mű, de nálam állt össze.
Eleve nincs is olyan (az én agyamban), hogy B-dúr ! H dúr van.
A 10 (majd 7, aztán 6) tagú ütősök játéka nagyon tetszett, főleg az,
hogy egy nagyon fiatal (zeneszakközepes ?) hölgy is kapott - nem is
jelentéktelen - szerepet.
A szólamvezető úr elszólta magát, hogy olvassa a blogot, így itt
kérdezem, hogy:
- volt az első Prokofjev alatt egy (fél) véletlen cintányér ütés,
amikor felvette a srác a hangszert, vagy az a műben volt?
- kb. mennyit gyakorol a zenekar egy ilyen komplikáltságú előadásra?
- ez komplikált műsor volt, vagy egyszerű a zenekar számára?
- van olyan, hogy "ütős szólampróba" ?
Az első kettőre válaszolhatsz magánban is, ha nem vetne jó fényt
a munkahelyedre. :) Jut eszembe: mivel most már délelőttönként is
ráérek, ha van olyan főpróba, ahová be tudsz csempészni, gondolj
rám ! Illetve a könnyűzenei zenekarod is érdekel, szívesen
megnéznélek egy "rendes" dobcucc mögött.

Rettenet sokat haladtunk. Fölöslegesen sokat. Úgy szintben, mint távolságban.
Pihenés nélkül, vágtában, olyan szállásokkal, hogy pl. ma reggelre befagyott
az ablakunk. Belülről !!!
3 nap zuhany nélkül. Brr. VISZONT!: ma olyan fürdőnk volt, mint a vadnyugati
filmek némelyikében. Egy vödör forró víz, benne egy csupor önteni + egy lavór,
álldogálni benne. CSÚCS JÓ VOLT. Még zoknikat is mostam. Újjászülettem.
Maga a falu egy hegyoldalban fekszik nagy területen, majdnem vízszintesen,
csodálatos termőföldje van. Művelik is becsülettel és a nap nagy részében éri
a napfény. Eléggé el van zárva mindentől, de pl. vezetékes árama van, ami
ritka kincs. Ma 60 W-os izzóval fűtünk éjjel ! :)
Kis közösségi estet tartottunk ma, nagy közös nótázással. Még szájharmonikán is
játszottam. Néha egészen jól. :)
Voltak aranyköpések is: "Táncolj, mert a port jobban bírjuk, a hangod borzalmas!",
A helyiek is énekeltek és táncoltak nepáli dolgokat.

Most éppen nem BSE meccsen vagyok, pedig tegnap délben még úgy volt... Aztán a női csapatok "visszasztrájkoltak" a játékvezetőknek, így elmarad a mai forduló... Viszont a képek, melyeket említettem:

Wov ! 3 órája lett vége a NMA koncertnek !!! Leírhatatlan... (Na, jó, azért próbálkozom.:) Justin Sullivan-nek ismét van haja, nem is rövid. Az új gitáros egy zúzda (Les Paullal keni), remekül beilleszkedett, (nagyon) kemény, feszes lett vele a csapat. Justinnal felszántják a színpadot - amikor éppen nem átélnek. A dobos embertelenül jó. Semmi különöset, vagy komplikáltat nem játszik (néha azért de !), viszont jel nélkül, ÉLŐben üt, akkora erővel, intenzitással, hogy... Ritka az ilyen, mindenki kínosan ügyel a pontosságra és éppen azt hagyja ki a JÁTÉKból, amiről - szerintem - az egész szól. Az új korszakukra épült a koncert gerince, nagy klasszikus alig-alig volt, azok is szinte kizárólag a ráadásokban, de így is egy TÖKÉLETES este volt. Semmi show, póz, megjátszás, csak 5 EMBER, akik TISZTA, egyszerű, nagyon szerethető, TARTALMAS zenét játszanak. A hangerő és a hangzás tökéletes volt, a közönség is. Nem gyenge pogózás volt az első sorokban(mögötti területen), de semmi keménykedés, bunkózás nem volt. Remekül éreztem magam. Kicsi, füllledt tér volt, a színpad felett a mennyezetről csepegett a pára... A pólóm gyakorlatilag átázott, nem tudom, reggelre megszárad-e. "Van másik." A választások után érdekes volt a 51st State-et hallani... Talán az a legnagyobb szó a zenekarral kapcsolatban, hogy soha nem álltak be a zeneiparba, vállalták, hogy megmaradnak egy "underground" csapatnak, de a mai napig ott van a tűz, a szenvedély bennük, amit sokkal-sokkal fiatalabb csapatoknál is csak elvétve (sem) látni. NMA-ra senki nem jön divatból, talán ennek tudható be, hogy tényleg hatalmas hangulat volt a nézőtéren is. Nem tudom jobban megfogalmazni. Mondtam, leírhatatlan. :) (Lesznek képek is, majd pakolok párat, melyet a lap nem használ.)

Eddig nem írtam le minden nap, hogy egyéni magassági rekordon vagyok, de ma
megteszem, ugyanis ma egy jó kis túra után megmásztunk egy csúcsot (5360m)
és ez emberes teljesítmény volt.
Majd' végig felhőben mentünk, de mire felértünk - bejött a tervünk - oszladoztak
a felhők és... hirtelen megláttuk a távolban a Mt.Everestet.
Kb. 2x10 másodpercre tűnt ki tisztán a felhők közül. Valami.... Á... FLESH !!!:)
Egy újabb életre szóló élmény.

Na, a mai nap MINDEN. 4400m fölött egy új csoda kezdődik !
Feljöttünk egy csodás tengerszem mellé. Olyan türkiz, amilyen csak egy itteni
tengerszem lehet. :) Itt alszunk majd mellette.
Útközben már havas hegyek derekánál jártunk, itt már minden közel van.
Az éjjel rettenet volt, fázva alig-alig aludtam. Ma már remekül vagyok.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy leszólítottam egy kék szemű hölgyet, akit néhány
napja megnéztem pár másodpercre, hogy "Szia ! Egy ideje nem láttalak.".
Aztán kb. egy órát beszélgettünk. Belga, tanít, ITT IS, ugyanis
5 hónapot (!!!) tölt itt ! Aranyos, közvetlen, beszédes, de nem szószátyár.
Meglátjuk,. Cseréltünk elérhetőségeket.
És - NEM vicc - amikor délben megérkeztünk a szállásra egy svéd (!!!) csoport
volt a kajáldában, akik közül az egyik egy magas, fehér bőrű, kék szemű,
SZŐKE, remek alakú hölgy volt ! Áááá. :)
Valahányszor egy csoporttal megyek valahová, mindig emlegetem, hogy remélem,
lesz svéd csapat :). Na, itt volt !
Egyszerűen jó közérzetem lesz, valahányszor ilyen gyönyörű hajszínt és nőt
látok, a svédek pedig nagyon sokan ilyenek.

Dear Vr,
Today, during my 9.5 hour-long walk from 3.400m to 4.400m, I spent 1 hour
joined to a German group. I heard that they do not speak the form of German
language I hate but the soft version you use. So I asked if they were Bavarian
people (my ears !! :) and large part of them were like that. 'REALLLY'! :)
It's a SMALL WORLD.
It started snowing while we were walking !!! First snow of this fall/winter.
We have been talking for a while (about 6 sentences. You know German people are
not really open for foreigners, especially when they are old) but the BIGGEST thing
- the thing that made me feel you right next to me - happened later (and so suddenly
-as big things always happen) : The village (ALM) :) we marched to was very-very
far away and when our (Bavarian group with me in the middle) eyes cathed it first
time almost all of us screamed from happiness.
There were two of us, me and a younger girl, who screamed 'YIPPPII !!!' in the
same time.
Small (??) miracles of life !!!
My soul smiled... THANK YOU (for being).
Peace.

Na, szóval: ami legyengülve szenvedés, az jó kondiban "ÖRÖM, BOLDOGSÁG".
Ma 3400m-ről 4400m-re jöttünk, de 1000 méternél sokkal több szinttel,
az utolsó ötödben havazásban, majd' 10 óra alatt.
Messzebbre jöttünk, mint terveztük.
Remek nap volt, jókat bambultam, bandukoltam, sokszor órákig direkt egyedül.
A végén egy idősebbekből álló német (BAJOR) csapattal, akik kellően lassúak
voltak ahhoz, hogy még véletlenül sem fáradjak el a nap végére.
Ritka közvetlenek voltak, (volt közös témánk, lévén bajor specialista
vagyok :) így kb. 6 mondatot sikerült is váltanunk. :)
Siralmas egy nemzet, na. Nagyon ritkán állok velük szóba - a mai eset azt
jelzi, hogy jó passzban vagyok.
Angolul beszélő németek..... Belegondoltam, hogy angolok mikor
beszélnének németül...:).
Luza-ig terveztük a mai utat, ha valaki követi térképen.

Na, igen, ha az embernek van ideje! Megnéztem az U17-es női (!) foci VB-n a
Japán-Anglia meccset. Talán az év legjobb meccse volt. Ezt abból szűrtem le,
hogy végigszurkoltam a 90+30 percet és a 11-eseket, holott nem tudnám megmondani,
melyik meccset bírtam végignézni legutóbb. Nyilván a Manchester, vagy a Liverpool
egyik alkotása lehetett, mert pl. egy roma-juventusból kb. 10 percet bírok elviselni.
Egyenes kieséses meccs volt a 4 közé jutásért. Azt hittem, az angolok jobbak, de nem,
a japánok sokkal kombinatívabbak, okosabbak, labdabiztosabbak voltak. Kihagyták
viszont a helyzeteiket, az angolok pedig jól romboltak, és kétszer (az első és
a második félidő utolsó utáni perceiben) is egyenlíteni tudtak. Először egy jó
kiugrást követően, másodszor pedig egy nagyon távoli, döbbenetesen pontos lövéssel.
A 11-eseket berúgták (nem is értem, hogyan lehettek annyira higgadtak), a japánok
lába megremegett és egyet kivédett a brit kapus.
Japán is szimpatikus ország (és megérdemelték volna a győzelmet), de az angoloknak
szurkoltam. Mivel japán az egyik legjobb volt a tornán (nagyon kitömtek 1-2
csapatot), most már pláne szurkolok az angoloknak, hogy jussanak minél tovább.
Tiszta, sportszerű meccs vol - ezt nagyon bírom a női fociban -, viszont rengeteg
buta megoldás volt, főleg az angol oldalon.

Szerdán kaptam egy demot, hogy "ez neked való, hétfőig írj róla !".
Amennyire szeretek zenéről írni, annyira nem szeretem a (közeli) határidőket.
Van, hogy egyből összeáll az iromány, a néhány felmerülő gondolatom elsőre
egésszé áll össze, de van, amikor rendesen "dolgoznom" kell egy-egy cikken.
Most - fél év után először van lapzártám - kicsit izgultam, hiszen nem én
választottam a zenét, de úgy látszik, olyan ez, mint a bicajozás: nem lehet
elfelejteni.
Szerencsére eléggé karakteres zenekart (nevük a bejegyzés címe) kaptam és
relatíve könnyen írtam róluk 1300 karaktert.
Ha a főszerknek is tetszik, lesz tehát írásom a szünet utáni első Rockinformban
is. Az utam miatt azt hittem, ez kimarad. A köv. számtól pedig ismét gőzerővel
alkotok. Nagyon nagy élmény, szívesen csinálom. Teljesen leköt és feldob szellemileg.
 

Előnye is van, ha nincs munkád. Csüt. délelőtt (és pénteken is) a Bükkben sétáltam és forrásvízzel töltöttem fel az otthoni ivóvíz készletemet.

Jó volt a hétfői hangverseny, de annyira azt hittem, hogy egy hangszeres együttes
fog fellépni (soha nem nézem meg előre a műsort), hogy - ha hozzávesszük, hogy majd'
fél éve nem láttam/hallottam a kedvenc szimpatikusaimat, talán nem is
meglepő - hirtelen nagyon elkezdett hiányozni egy nagyzenekari hangverseny.
Kiderült, hogy egy másik bérlet keretében a szimpatikusoknak is van hangversenye a
héten. Gyorsan be is szereztem egy mérsékelt árú jegyet, aztán:
Haydn: C-molll szimfónia (Hob. I:95): Haydn a kedvencem, a moll hangzás is - ezen
nincs mit magyarázni. Ez a mű is tetszett, főleg a záró tétel, ahol rendesen
megvariálta a dolgokat, újított, szakított a bevált formákkal. NAGYON rendben volt.
És, mert még konzit végzett olvasóm is van (!!), megemlítem, hogy : "Az öregkorában
is egyre kísérletező mester itt bemutatja, hogyan lehet az alapjaiban homofon
szerkezetű rondóformát többszólamú, kontrapunktikus elemekkel színezni,
változatosabbá tenni."
Jó volt látni a zenekart. 4-5 embert is ismerek a zenészek közül, akik haverok, vagy
legalább beszélgettünk, vagy maileztünk párszor.
'Fagott 2' (szintén "haver") mellett egy újkeletű (??) dekoratíva ült...
Sosztakovics: I. (C-moll) és II. (F-dúr) zongoraverseny: mindkettő rendben van.
Az első jobban tetszik (1933-ban a szerző adta elő először), a nyitó tételében van
néhány király ötlet, de a II. (a fia vizsgahangversenyére komponálta 1957-ben) lassú
tétele kiemelkedően zseniális. Sosztakovics 1927-ben diplomát nyert az első
varsói Chopin versenyen. Hopp !
Az I. versenyben a szimfonikusok teljes (?) vonós szekciója, a II-ban majd' a teljes
zenekar jelen volt. Érdekes volt, de teljesen rendben volt.
A fiatal zongorista hölgy, Falvai Katalin imponáló magabiztonsággal és jól játszott
(amennyire én meg tudom ítélni). Szimpatikusak a nem (gyakran) mosolygó hölgyek, de
Katalin túlzottan (feszült?) 'fapofa' volt. Pedig a játéka több, mint remek.
(Hétfőn Szilasi Alex játszotta a Chopin művet, szintén remekül.)
Nem szeretem a történetet mesélő műveket (maradjanak meg az operának), ezért Strauss
művéről (Till Eulenspiegel vidám csínyjei) csak annyit, hogy hallgatható volt.
(Ez még mindig dicséret nálam.)
Tamásnak ÓRIÁSI köszönet a jegyért !!
 

Az előző nepáli bejegyzésem estéjén kártyázás közben hirtelen bevágtam egy
friss, meleg almás pitét (másféle, mint hiszitek). NAGY hiba volt !!
Éjjel gyomorgörcsök, reggel akkora hasmenés, hogy ...brrr....
LEGYENGÜLÉS, kiszáradás. Nem is lett volna nagy gond, HA aznap nem egy 7
órás menet várt volna ránk, az utolsó 2 km-en 600 m (!!) szintemelkedéssel.
Szenvedés, elcsigázottság, a fizikai és lelki határaim...
Hú, NAGYON tanulságos út volt ! Minden (tyúk)lépésért küzdenem kellett és
100 méterenként pihennem 5 percet, de úgy, hogy ott már egy lépést sem bírtam
volna tovább menni. Kegyetlen 8-9 óra volt. Az a napom kész volt. SEMMI erőm
nem volt. Nem is lehet leírni. Nem bánom, hogy átéltem, sokat tanultam belőle.
Önmérsékletet (ha gyorsabban akartam menni, akkor azonnal végem), kitartást,
türelmet.
Namche Bazar: egy csodálatos városka. 3 akklimatizálódásos napot
töltöttünk itt. Nagyon kellett. Mire felértem, halál, alvás.
Másnap: túra közepes szintekkel - erősödés, semmi kaja, gyenge állapot
(50% erőnlét).
3. nap: "kis" kör a falu felett (7 óra) 3880m-es legmagasabb ponttal.
Ez már jól esett. Szinte tökéletes állapotban, erőnlétben vagyok.
A nap tűz, a levegő tiszta. Az izmokkal nincs gond, mert nincs annyi oxigén
(60-70%-a a magyarországi levegő ox. tartalmának), hogy az izmok fáradjanak.
Hamarabb jön a légszomj. Okosan, nyugodtan csinálva kellemes a téma.
A látvány leírhatatlan. Ma sétáltam egy 3600 m-en lévő füves (!!)
kifutópályán:

Remélem, időben jött ez a gyomros pofon és a köv. hetekben semmi
gond nem lesz. Pirítós, tea hegyek, sok-sok víz, főtt krumpli, hagymaleves,
ilyesmiket kajálok.
Akklimatizálódva lenni (a magyar nyelv zokog a sarokban) egy nagyon
kellemes érzés.
Ma láttuk volna a Mt. Everest-et, de mire olyan helyre értünk, befelhősödött.
Nem gond, hiszen a néhány havas csúcs, melyeket relatíve közelről látunk,
azok is csodásak.

Gondolom, feltűnt, hogy nem különösebben érdekel az ének a zenében, a szezon
(számomra) első hangversenyén pedig mindenre vágytam, csak reneszánsz táncdalokat
hallani nem. Ehhez képest a Tomkins énekeggyüttes ezekkel kezdett.
Aztán szerencsére jött egy kísérő zongorista, akinek helyenként komoly szerep jutott.
Oly annyira, hogy egy Chopin darabot is eljátszott, hogy ne csak ének legyen.
Ez valami leírhatatlanul GYÖNYÖRŰ volt !!! Frédéric úr tud valamit (mindent ?) a
zongoráról és a lélekről !!! Könnyed, szellős, nem halmoz hangokat, mégis annyira
tartalmas, érzelemgazdag, mint kevés szerző a zeneirodalomban. Ismerem, mit tud, de
így, derült égből pláne sokkolt (jó értelemben) és meghatott - jó volt hallani.
Haydn, Schubert, Rossini - egészen jó énekdarabokat írtak, ezekből is hallhattunk.
Strauss a Kék Duna keringőt eredetileg dalnak írta. A nyitó zongora rész nagyon
visszaadja a Duna hangulatát, az nagyon tetszett. Maga a keringő így is rendben
van, jó darab.
Bartók (Kodály?) 4 szlovák dala közül az első egy akkora tercrokon fordulattal
indul (ZONGORÁN most hallottam életemben először), hogy azonnal magam mellé
hatódtam !! Ez is egy (4) jó mű.
Nehezen indult (nálam) a 30 éves Thomkins énekegyüttes, de összességében egy
remek koncertet adtak, (a nyitó reneszánszokat leszámítva) remekül éreztem magam.
Most a szopránok is tetszettek, pedig általában menekülök, ha olyasmit hallok.
I like Chopin.